Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-07 / 23. szám
4 Az Üjságírók Szövetsége, a Szlovák Geológiai Hivatal és a kormány sajtóhivatala háromnapos tájékoztató kirándulást szervezett az újságíróknak, hogy megismerkedjenek a hazai földtani kutatásokkal. Erre a kirándulásra engem is elküldött a szerkesztőség. M' 'ég ki sem értünk a fővárosból, egyszeresek hátratordul az egyik kísérőnk, tapasztalt geoiógus, s azt mondja; — Nézzék ezt a kis gyárat! Ez is a geoiögnsoknak köszönheti a létét. — Feriit- — oivassuk egyszerre mindnyájan a kis gyár feiiratát. — Es mit gondoinak, mi az a pertu? — kérdezi. — Vatami építőanyag, ami nagyon könnyű és nagyszerű hfiszigetető. — Es miből készfii? — Ki tudja? — vonják meg egyesek a váitukat, mások pedig úgy vétik, hogy tatán vatami műanyagbót. Nem taiáiták et. A kísérőnk ugyanis azt a megiapő választ adja, hogy kőbőt, vulkanikus eredetű köböt. — Többek között ez is a fötdtani kutatás eredménye. A geotégusok tárták fet a tetőhetyét, s bahízonyttották, hogy megfeteiő tartaTékok- kat rendetkezUnk betőte. Ez a vutkanikus eredetű kő a hő hatására többszörösére növeti a térfogatát, és így kfitönösen atkatmas arra, hogy az építészetben at- katmazzák. Közben az autóbusz tovább robog, a geoiógus pedig a bratistavaiak kedvenc Aranyhomokja feié tordui- va mondja: — íme, egy jó pétda arra, hogyan tehet és keit ki- hasznáini az ásványi kincsek kiaknázásának a hetyét az ember érdekében. — Micsoda, ásványi kincs már a kavics is? — tűnődünk et többen is. — Bizony, ásványi kincs! Es még mityen fontos, drága. Ha vaiahol, mint péidá- ut Ketet-Sztovákiában nincs betőte ctég és Nyugat-Sztn- vákiábót keil odaszállítani, hiszen tudjuk, hány vízerőmű, híd, gyár, csatorna épül manapság Ezeken a bátyákén a kavicsbót mindenütt mittió köbméterek keiienek. Cssttóközbeii valóságos kis gyárak keletkeztek csak azért, mert itt niég néhány iísónyonira lemenni a föld alá, s már annyi van belőle, amennyire csak szükségünk van. Esetleg csak annyi a gond vele, hogy mit kezdjünk a megmaradt éktelen, nagy gödörrel. Megfelelő helyen és megfelelc módszerrel azonban ez is megoldható. mint ahogy az Aranyliomok esetében, vagy akár a szenei tavaknál is megoldották. forrO vtz Szencnéi lekanyarodunk a főútról és behajtunk Králo vára IKirályfáral, A falu nyugati szélén néhány em bér, a VIKUV budapesti vél lalat alkalmazottai szorgos kodnak, s mögöttük a két ezerötszáz méter mély kát- ból bugyborog a hévíz. A Feketevíz holtágába ömlik, és zöld. akár a longer. — jókor jöttünk, mondják kísérőink. — Miért? — Már befejezték a fű rést, és mint látják folyik a héviz. — A Szlovák Geológiai Hivatal hidrológiai osztályé nak szakemberei elmondták, hogy az ország s talán a világ, egyik ''legérdekesebb mesterséges hévizforrösánál vagyunk, amely egyedi ösz- szetéteiú, s majdnem olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a tengervíz. Aztán tovább beszélgetünk a geotermikus energiáról, s természetesen arról a földról, ahol álinnk. ÉS HÁT HOL IS ÁLLUNK? — Pannon tenger, Duna- menti medence, centrális depresszió, törésvonalak, felsőpannon geológiai réteg, ilyen szavak hangzanak el, s mindebből az a lényeges, hogy Csalléköz és Mátyus- föld a pannon-tengernek a része. Ennek a mélye olyan geológiai rétegeket rejt, amelyek természetes viztárolék, s belólUk megfelelő eljárással geometrikus energiát, azaz forró vizet nyerhetünk. — £s itt ezt miért nem hasznositjnk, miért hagyjuk csak úgy elcsurogni? — tU- relmetienkedünk. — Miért? Egyelőre még a kezdeténél tartunk. Ezt a kutat csak 1975-ben fúrták, 8 csak ha befejeződik a a belseje — hiszBu.,a vfztá- roló kimeríthetetlen, mert újra és újra talitödík a felszíni vizek alámerfilésével. S ngyanaz a víz egymásután többször is felhasználhaté. A föld mélyéből felszökő 90-100 tokos vizet előbb bevezetik a hajtaté házakba, lakásokba, majd utána en gedlk csak a lormálvizes medencékbe, de még ezután sem kell elpocsékolni, mert a mesterséges héviztavakon vlziszárnyasokat tenyészt hatnék. Tehát a hústermelésben is hasznosítható. Ha Igaz a szakemberek előrejelzése, akkor Csallóköz és Mátytisföld valóban bőven termő aranykertté válhat. /VRANY? Antébusznnk átszeli a Ga- ramot, s ntána vagy két ó- rán keresztül szalad az erdők között. Közben sehol egy település, sehol egy ember Gticélunk a Zlatno- vOlgy valahol Selmecbánya környékén. Jé kétórányi út után megáll az autóbusz s átszóllunk a várakozó terepjárókra, hogy a hegyoldal kavicsos, földes útjain folytassuk utazásunkat. A Zlatno-völgy mélyen a dombok, hegyek, erdők kö zölt rejtőzik, s hogy a geo- lögnsok elérhessék és a helyszínre szállfthassók a fúrótornyaikat, a lakókocsikat és a többi szfikségM baA FÖLD ALATT KIRÁNDULÁSON A GEOLÓGUSOKKAL FrantiSek PSenák és Mate] Oobrotka túrómesterek több mint húsz éve vallatják már fúrótornyukkal a földet és figyelik az erdő életét is. kút megfigyelése, és megái lapftási nyer, milyen tulajdonságokkal rendelkezik a vize, milyen a bősége, akkor lehet majd megmondani^ hogy mire használjak fel. — És mire használhatják? Ha 8 magyarországi — ahol négyszúsharminc ilyen hőforrás létezik — s a du naszerdahelyi, nagymegyeri és nyárasdi kutak vizét vesszük alapul, elsősorban is üdülési és egészségügyi felhasználása lehet jelentős. Ezenkívül felhasználhaté a mezdeazdaságban, a lakások fűtésére, speciális üze mák üzemeltetésére — ma gyarázzák a szakemberek Majd elmondják, hogy Csel léközben és a vele szomszé dós Mátyiisföldön évente bárom termést takaríthatnak majd be a mezőgazdászaink a forró vfz segftségével. De ehhez még bamházások kellenek, hiszen egy ilyen kút fúrása több mint ötmillió koronába kerül. A geoter- mlkns energia értékes, mert a legkisebb beruházást igényli. Es bizonyoe értelemben örökös — legalábbis addig, amfg létezik a bolygónk, s amfg tüzes lesz rendezést — példőul két- három ezer ásványvizes palack várja az clszállftását, mert itt még természetes (vóvfz sem taláihatö — előbb meg keliott „épfteni“ ezt az utat. Es hát minek? Aranyat és esfistöt mór vagy két évszázada nem bányásznak Selmecbányán és a környé kén. Es mégis. A fúrótorony tövénél egy geolégus Vár ránk. Néhány maga kéazftette speciális térkép aegftségével megye rázza meg, hói vagyunk s miért. Eddig köriUbelUl hetven 1500 méter mély fúrást vé gestek a geológiai vállalat dolgozói, a térképek is ezek alapján készültek. Egyik méöik fúrás hiábavalénak bizonyult, viszont a többi fai- színre hozta a föld titkát Es ha nem bukkantak aranyra vagy ezüstre, rezet és cint találtak. A mélyben ércben gazdag vnlkanikus kőzetek talélhaték, és az elkövetkező tíz-tizenöt évben hozzáfoghatunk a leletek kiaknázásához. — Meta.szomatikns, vnlha- nikns, karbonatikns ... mit jelentenek ezek a szavak? Milyen is hát a föld mélye, és mi mindent rejt magában? — Többek között ilyen szép fehér márványt is — mondja az egyik geolégus. s a táskájából előhúz egy vakftéan fehér, hengeraia- kú mérvónydarabot. Majd további különböző szinű ós összetételű kődarabok kerülnek elő. — Arany? — kérdezzük, hiszen Ziatnn-völgyben vagyunk — Arany? Hát igen arany és ezüst is talélhatú, de csak kis mennyiségben. Még mielőtt hozzáláttunk volna a helyszíni kutatáshoz, meg- pröháltvk az elnevezést is megfejteni, de sajnos, egyetlen levéltárban sem találtunk utalást arra hogy itt valaha aranyra leltek volna. Pedig a népi eredetű elnevezés erre mutat. Az újságíró kollégák arra kíváncsiak, hogy a most feltárt kincseket mikor aknázzák ki. A válasz az első nillanalban nagyon is meglepő: — A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején. Reméljük, addig más, módszereink lesznek az ásványi kincsek kiaknázására, így például baktériumok segítségévei felhozni a főid mélyéből a fémeket. Folynak már a világon kísérletek, addigra talán sikerül előbbre lépni. A MEDVE TÉLEN Később ellátogatunk még egy másik fúrttoronyhoz. Itt a geológusok azt a feladatot kapták, állapítsák meg és térképezzék fel a kőbányát és környékét. Ott a bánya tetején, hét-n3rolc- szás méterrel a tengerszint felett elbeszúigeltem két öreg túrémesterrel Frenti- iek Pienákkal és Matej Dobrotkával. Mint mondták, azóta geológnsok, amiúta geológiai kutatás van Szlovákiáin, tehát 20-25 éve. Sokat mesélte még az erdő, a rengeteg űllatvilágá- rél. Eszerint a medve nem ainssza végig a telet. Oly-, kor a tél kellős közepén is előbújik a barlangjáböi, lőtérit egy-egy szarvast, jélakik, 8 csak azniún bújik vissza a főid alá sennyékál- ni. Es a szarvas, ha üldözőbe veszi a medve, az embertől várja a segítséget. Egyszer néhány kntya vett üldözőbe egy szarvast. Az már nem tudott hová lenni, beállt a mély vízbe, ahová már nem tudták kietni a kutyák. S csak akkor merészkedett ki a vízből, amikor észrevette az ember jelenlétét. Az emberek falé vette az útját. A szarvas, az őz, a röka ha beteg még a medve is csak az embertől várja a segftséget. Nos. mit mondjak, milyen ie, és egyáltalán van-e élet a föld alatt! Még nem sokat tudunk erről az életről, inkább feltételezéseink vannak. Ezek szerint Európában a tizenötödik helyen állnak az ásványi kincseket illetően. S hogy valójában milyen gazdagok vagyunk, mennyit tudunk ebből a gazdaságból hasznosítani, az még csak a most folyó nagyszabású geológiai kutatások nyomán ft^ kiderülni. De addig még sokat kell küszködni a geológusoknak. És lehet, hogy egyszer majd helikopter fogja a legeldugottabb helyekre szállítani a nehéz fúrótornyokat, s baktériumok fogják „bányászni“ számunkra az ércet. Addig is figyeljük a munkát s tartsuk számon a geológusok eredményeit, hiszen legyen az perllt, kavics, réz, ezüst, arany vagy forró víz, min denre szükségünk van, ami szebbé. Jobbá teheti az éle tünket. Németh István Foto: 8 szerző FEjí.őnÉs1977. május 28, szombat. A Hurbanovéi Mezőgazdasági Gépjavító Szaktanintézetben mozgalmasabb az élet, mint máskor: a záróvizsgákat írják az iskola végzős tanúiéi. Az udvaron néhány szülő, barát tébiábol. Belesnek a tanterem ablakán, ha lehetne még súgnának Is. A tantermekkel szemben, az iskola kitűnően felszerelt műhelyeiben is vizsgáznak, jobban mondva versenyeznek. Itt rendezték meg a komárnói járás fiatal mezőgazdasági gépjavítóinak versenyét. A lakatosműhelyben tizenhat fiatal dolgozik szorgalmasan, hogy a kiosztott műszaki rajzok alapján minél előbb és minél pontosabban elkészítse az alkatrészeket. A VERSENY MEGHIRDETŐIÉ a SZISZ komárnói JB-a, a járási mezőgazdasági Igazgatósággal és a mezőgazdasági dolgozók szövetségének járási bizottságával már hetedszer rendezte meg ezt a versenyt. Az érdeklődés a verseny iránt évről évre nő, de Lovász György, a SZISZ JB titkára mégis elégedetlenkedik. — Sokkal több versenyzőt vártunk. Tizenhat helyett huszonötén Is Indulhattak volna. Kissé fájlaljuk, hogy a járás mezőgazdasági üzemel nem veszik eléggé komolyan ezt a versenyt, pedig még egy versenyzőtől sem hallottam, hogy kár volt eljönni. Azok, akik ma Itt ösz- szemérlk a tudásukat, többnyire jő Ismerősök. Sokan ennek az Iskolának voltak a növendékei. Hát nem nagyszerű érzés öt-hat év után újra kézbe venni azt a szerszámot, mellyel tanuló korában dolgozott valaki? Szinte teljesen érthetetlen, hogy olyan üzem, mint a járási gép- és traktorállomás, ahol nagyon sok fiatal gépjavító dolgozik, egyetlen versenyzőt sem tudott benevezni, pedig itt vannak az iskola tőszomszédságában. Meg lehet ezt valahogy magyarázni? A szaktanintézet mesterei kitűnő feltételeket biztosítottak a versenyzőknek. Reggel nyolckor már minden a helyén volt, csak kézbe kellett venni a szerszámokat. A verseny során a fiatal gépjavítóknak az elméleti szaktudásukról is számot kellett adni. AZ ertEkelo bizottság a verseny kezdetétől az utolsö percig .munkában" volt. Dunai Imre vezetésével — aki a szaktanintézet főmestere — a bizottság nemcsak azt értékelte, hogyan sikerült a végtermék, egy kis túlzással mondva még azt is figyelembe vette, hogyan fogták kezükbe a versenyzők a tolómércét, hová tették le használat után a részeiét, vagy hogy eszükbe Jutott-e a munkapad mellett rágyújtani. — A pontosság nagyon fontos — mondta Dunai elvtárs, de az sem mindegy, hogyan szervezi meg magának valaki a munkát, és mennyire tartja be a munka- biztonsági előírásokat. A fegyelem és az igyekezet terén nem ts volt nagyobb hiba, viszont szomorúan tapasztaltam, hogy ezek a fiatalok sok olyan műveletet már majdnem teljesen elfelejtettek, amit annak Idején az iskolában kitűnően tudtak. Az esztergályozás szinte mindenkinek gondot okozott, a hegesztésről már nem is beszélek. Az az érzésem, hogy ezeket a tlatalok|at munkahelyeiken kissé beskatulyázzák. Kár Szerintem, éppen a fejlődésük érdekében tágabb teret kellene nekik biztosítani az önálló munkára. Akkor bizonyára nem fordulna elő, hogy valaki kitűnően elkészíti egy hajtő- kar valamennyi szerkezeti elemét, de a fogantyút fordítva hegesztl fel. AZ eredmenyhirdetes minden bizonnyal a legizgalmasabb pillanat valamennyi versenyzőnek. — Háromszázbúsz pont, ezzel a dobogóra aligha Jutok fel, mondta kissé keserűen mellettem az egyik versenyző. így Is lett. Az eisű helyezett Horváth Sándor, a Komáméi Állami Gazdaság gépjavitója lett, a második helyen a hetényi Ladislav Ondruéko végzett, a harmadik helyet pedig a lakszakállasi szövetkezet képviselője, Vajlik jézsef szerezte meg. Büszkén álltak fel valamennyien a dobogóra, de a körülállők sem szomor kodtak. Az optimistábbak már azt mondogatták: „Nem ba], jövőre majd jobban sikerül.“ KAMOCSAI IMRE Felvételeinken a verseny néhány résztvevője mnnka közben.
