Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-10 / 19. szám

• *rVTx- j jr4y-wi.'n.Mp<r<

(M,0

i: r

i Otii!

iC'i '. ti .i’iinh'et íiui: Kik.

>:] Idd ' •

iNiagyra ertóknljö!; ,i íöbb mint Káis-i Ízt a," zö kezdeménynzdsót. immkáiának a ))árl gazdasági progaarnjának mcgtailb; á ) Meggyőződésünk hog'a fejindésiink tov<ál !" bátran számííiiaiunk a!k«rló kezclemén' i r aa sukra és tapasztalataikra

A fejlett szoiaatista társadalom épiteso :'M; knvi iol inényt támaszt az eprö'ckr:l szemben E/;.4- ' iw >ak a o*'*

melés mennyiségi, ha :ein miiiős^oi hátid : : i: si‘;;;.ui- rális stb. inntaiófra is vonatKoznak. tppo.a ezer sc.uksege. az építőiparhaií még előforduló proóléintLÍ m gnlt'.ssa o a Ipbák mielőbbi kikps-'öbölésí;

(Részlet Miloslav Hruákovlö, a CSKP KB póttagja és az SZLKP KB titkára beszámolójából)

ZOLCZER

JÁNOS:

d: Íí

r'ií- c ; • ^

'■'.V

Sok vád, de dicséret Is éri az építőket. Ez a legegyszerűbb, hiszen a lakásokról, lakótelepekről mindenki tud beszélni, akár a fociról, csak nem biztos, hogy mindenki ért Is hozzá. Pontosabban: ismeri, figyelembe veszi a problémák tömkelegét és annak tudatában mondja, amit mond.

De nézzünk csak szét, mondjuk Vetky KrtíSon (Nagykürtösön).

Az építésvezető örömében majd kibújt a bőréből.

— Jól tette, hogy eljött, írjon a munkásainkról. Van itt Ifjúság. Például a tapétázók, ők a legjobbak — mondja lelkesen BALGA (ANOS, a luöeneci 05 számú építőipari vállalat nagykürtös! 02-es kirendeltségének a vezetője. — Lenn vannak a templom melletti lakótelepen, ott tapétáznak. Kiskovács István a főnökük, öt keresse.

Ismerős szövegnek tűnik ez az építésvezetőtől. Dicsérnek mindent, kávézás közben. Ismerek olyan építészt, aki hasonló jő szavakkal mutatta be a munkásait, majd elküldött utánuk. Én gyalog mentem, 6 kocsival megelőzött és parancsba adta az embereknek, hogy az érkező, szimatoló újságírónak csak szépet és jót mondjanak. De ne Is nagyon beszéljenek. Hivatkozzanak a sürgős munkára, nem érnek rá a tereferé- re. Most hát a főúton veszem az irányt az építés felé, erre vezetne neki is az útja, nem előzhet meg.

A brlgádnakn nincs neve, Mégcsak nem is szocialista munkabrigád, öt ember, egyezik az elképzelésük, egyformán dicséretes a munkakedvük. KISKOVÄCS ISTVÁN, VARGA VILMOS, FONOD IMRE, KUSiK PÁL, KYSELOVA EVA.

Sorra „vallatom“ őket:

KISKOVACS ISTVÁN;

— Falusi ember vagyok, Zsélyböl, Nálunk parasztnak lenni, mezőgazdaságban dolgozni-az én időmben szinte törvényszerű kötelesség volt. Ezt láttam otthon, a rokonságban, a faluban Engem mégsem fogott meg a paraszti munka, az ipar, a szakma vonzott inkább. A háborút követő évben be is álltam inasnak. Megtanultunk mi ott mindent, de a mesterek csak úgy néztek ránk, mint kezdőkre, akit ide-oda lehet szalasztanl. Ma, ha Ilyesmit mesélek a fiúlsnak nem Is akarják elhinni. Vagy azt, hogy éveken keresztül kerékpáron tettem meg naponta a munkába vezető utat — a 15 kilométert. Már fáradtan érkeztem munkába, de húzni kelFönod Imre

Kusik Pál

. "i 'S" ’,1

k ^

lett a falat, vakolni, malteroznl... Munka után hulla- fáradtan újra kerékpárra ültem és nyomtam a pedált hazáig. Otthon meg építettem a magamét. Most meg Jön értem reggel ötkor a busz, délután pedig hazavisz.

Ezelőtt kőművesek voltunk. Nálam tanultak ki ezek a fiúk is, itt inaskodtak. Nem dicsekszem, de szakember mindegyik a talpán. Tavaly azt mondták nekünk, hogy megtanítanak tapétázni. Egy pillanatig húzódoztunk, de én nem vagyok ellene semmi újnak, és a fiúk sem. Hát ráálltunk. És ma már jobban szeretünk tapétázni, mint kőműveskednl.

KUSlK PÁL másik két fiatal társa — Főnöd Imre és Varga Vilmos — helyett Is beszél. Ismeri őket, egy faluból valók.

'.T

r.^

ifi,

— Együtt inaskodtunk, együtt dolgozunk most is'. Jő munka ez, szeretjük. Itt napról napra látja az ember, mit csinált. Ha reggel elindulok a munkába, szinte pezsditö érzés fog el: valami félbe maradt, az előszobát 'még be kell fejeznünk. Meg azon is töprengünk útközben, hogy milyen színű, mintájú tapéta kerüljön egy egy lakásba, hogy a szoba falai hangulatosak, vál tozatosak és mégis összhangban legyenek. Én úgy ér zem — és ezt állíthatom a többiekröl is, — hogy szí vesen járunk, munkába. Nem azért Indulunk el napon fa, mert mennünk kell, hanem, mert jé a kollektíva jól érezzük magunkat együtt, szeretjük, amit cslná lünk, szép munkát bíztak ránk, és megbíznak bennünk

e

Miből is áll a tapétázás?

Valahogy mindig — némi túlzással — művészetnek képzeltem el. Márcsak azért is, mert emlékszem arra, amikor az unokahúgom tapétázott, mindenféle szakkönyvet vásárolt kérdezősködött, és mégsem sikerült úgy kitapétázni a lakást, hogy jől mutasson és hosz- szú élettartamú legyen. Most meg, ahogy elnézem a brigádot. Igen egyszerűnek találom a munkát. Persze korántsem ez a valóság. Hamar rádöbben az ember, hogy a mesterségben szakismeret, gyakorlat itt Is elkerülhetetlen.

VARGA VILMOS újra mindent elmagyaráz és megmutat.

— Először Is a falat simává kell tenni. Néha ez több időt vesz igénybe, mint maga a tapétázás. Szerencsésebb helyzet az, ha a fal egy darab panelből áll — ezeket Banská Bystrícán készítik — mert ezeknél a simítási Javítási munkák elenyészőek. Sok a bajunk viszont a LuCenecen (Losoncon] gyártott elemekkel. Előfordul, hogy egy-egy szobában 8-10 négyzetméteren is újra kell siraltözhunk, annyi a hiba. Nagyon pontosan kell ezeket a munkákat végezni, mert ha elhanyagolnánk, rosszul mutatna a tapéta, és idő előtt le is válna. Már pedig 6-8 évig kell kitartani, mint a legjobb festésnek. Szóval, a fal simává tétele után egylKiskovács István

Balga János

Fotó: a szerző

künk az erre a célra szolgáló géppel bekeni a tapéták hátsó oldalát ragasztóval, aztán a tapéta felkerül a falra. Az elsőt mindig az ablak mellett tesszük fel, hogy a következőnek a széléből egy picit ráragaszthassunk. Ugyanis az ■ ezzel a módszerrel egymás mellé illesztett tapéták alig észrevehetőek, csaknem úgy tűnik. mintha az egész fal egy anyagból készült volna.

Az így felragasztott tapétát 110-150-szer lehet aztán lemosni.

o

Hallgatom a fiúkat, Pista bácsit, meg Évát, amint sorolják, kinek ml a munkája, hogyan telik egy napjuk. Elmondják azt is, mirőr szoktak beszélgetni munka közben Sokszor szóba hozza Pista bácsi a múltat, az akkori fiatalok életét. Vilmos, Imre, Pál és Éva meg a maguk életével érvelnek. Azt mondják, egészséges, hasznos viták ezek, tanulnak ők is az idősebbtől, és Pista bácsi sem az az ember, aki nem ismeri el az ő mostani viszonyaikat, s venné át azt tőlük, amit a mai fiatalok tettek hasznossá, nélkülözhetetlenné Azért is neveznek be majd a napokban a szocialista mun- kabrlgád-versenybe, mert úgy érzik, jó közösség alakult ki a csoportúkból ahhoz, hogy megállják a he lyüket a többi csoport mellett. Szervezetten verseny szerűen igyekeznek a tervteljesítésben, a munkában. A szórakozásról, a társadalmi munkáról nem Is beszélve. Mert tudnak ők azt is. Egyik volt társuk, amikor, el ment tőlük más városba dolgozni, és ott lakást kapott hát az egész brigád tapétázta ki az otthonát. Most meg a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére felajánlották, hogy a tervüket három százalékkal túlteljesítik, két ú jítást adnak be, és négy cikket írnak a járási lapba.

Kellemes, megnyugtató érzéssel távoztam tőlük Nem csak szavaikból, viselkedésükből, munkájukból is ki vettem, hogy valóban értik, szeretik, amit csinálnak Belopták magukat a szívembe ezek az emberek, mert szorgos építőket ismertem meg bennük, akik érzik munkájuk fontosságát s a felelősséget a közösséggel szemben. Érdeklődnek is a lakóknál, akiknek a lakását ők tapétázták, hogy tetszenek-e a tapéták, nincs-e valami probléma velük. Eddig még senki sem panaszkodott rájuk, csak dicsérte a munkájukat.

0

BALGA JÁNOST újra felkeresem.

— Mi ezt a munkát eredetileg női kezeknek szántuk — mondja. De most, lassan két év elteltével sem bántuk meg, hogy a választás a férfiakra esett. Szépen, ízlésesen, pontosan dolgoznak. Tavaly 144 lakást tapétáztak ki, az idén pedig már eddig kilencvenet.

Mennyi fiatal dolgozik a vállalatukban és mi a vélemény róluk?

— Ott kezdem, hogy még magamat is a fiatalok közé sorolom, akikkel nagyon jó a kapcsolatom. Százöt ven munkásunk közül harminc fiatal. A pár egyedi esetet kivéve — akikkel sok baj akad — úgy látom jé a munkaerköIcsUk, és ha még vannak is hibák, azt tartom, van értelme foglalkozni velük, tanulékonyak, haj lanak a Jé szóra. Ezt bizonyítják az eddigi eredményeink is. foto; a szerző