Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-10 / 19. szám
|ÍH9 5 Modern művelődési ház Tirgoristeben, a szocialista Romániában Május 9-én ünnepelte Románia teljes függetlensége kivívásának 100 évfordulóját A román nép évszázadokon ál tartó harcai so rán szüntelenül erősödött az ősz szes románok egyetlen közös lia zában való egyesülésének óhaja. A román nép viszontagságos történelme során sajátos viszonyok kö zött, az idegen elnyoinSs alóli felszabadulásért folytatott harcban a- lakult nemzetté. Ebben a hosszú folyamatban fontos szerepet játszott a nemzeti kultúra és az egy ség ügyének elkötelezett értelmi ség, A nemzeti öntudat és a nem zeti kultúra volt a hajtóerő a nem zeti felszabadulásért és az egységes nemzeti állam megteremtésé ért folytatott harcban. A hajdant Dácia területén élt őslakosság kapcsolatainak fejlődését elsősorban- a közös nyelv segítette elő, amely megkönnyítette az ott élő embert közösségek szellemi kincseinek átadását, a közös kulturális hagyományok, szokások kialakulását. Antonio Bonfini, a XV. század ismert krónikása írta; „A románok többet háborúztak nyelvük megőrzéséért, mint az é- letükért.“ A nemzeti tudat kialakulása, az összes románok egy közös államban való egyesítése szükségességének a megértése a XIX. századbeli tudós és politikus Nico- lae Balcescu szavaival élve „a nép tizenhárom századnyi verejtékén, szenvedésein és önművelésén“ alapult, jött létre“. ' így tehát a nemzeti öntudat a román országok egyesítésének szükségessége a múlt század közepén már az egész román társadalmat átható megújító erővé vált, és előmozdította a román fejedelemségek egyesülésének, a modern román nemzeti állam létrehozásának az ügyét. Ez tette lehetővé, hogy az 1856-ban megtartott párizsi konferencia határozatai ellenére, a- melv két uralkodót, két kormányt, két hadsereget és egy közös nevet irt elő, a maga erejéből, a maga akarata szerin' megvalósítsa a két fejedelemség egyesülését és felkészüljön a románság évezredes álmának, a három román terület nek egyesítésére egyetlen közös nemzeti áiiamban. A törökök balkáni hatalmának meggyengülése folytán lehetővé vált hogy 1877. május 9-én prok lamáihassák Románia függetlenségét. Oroszország háborúja a törökök ellen az 1877—78-as években nemcsak Románia, hanem Szerbia, Crna Gora és Bulgária függetlenségét is elősegítette. Egyúttal megerősítette ezeknek a népeknek a barátságát az orosz nemzettel, és új viszonyokat teremtett az egész Balkán-félszigeten. Ma Románia centenáriumát szocialista viszonyok között ünnepli Az ország népe hatalmas erőfeszítéseket tesz a nemrégi földrengés kárainak helyrehozatalára, és szorgalmasan dolgozik hazája további felvirágoztatásáért. —S— A berlini konferencia 1878-ban szentesítette Románia függetlenségét Román önkéntesek harca a törökök elleni felszabadító háborúban (korabeli rajz) VÉGET KELL VETNI A LÁNCREAKCIÓNAK Érdemes emlékeztetnünk arra, hogy a NATO vezetői még nem Is olyan régen azt állították, e tömbnek védelmi célja van, a- zért létesült, hogy megvédelmezze Európát és az atlanti-óceáni térséget. Funkcióját most az egész világra ki akarják terjeszteni. Vajon ez nem azt bizonyítja, hbgy a katonai szövetség agresszív? „Ha Közép-Európáról van szó — mondot- ■ ta Leonyld Brezsnyev —, akkor a Varsói Szerződés államainak csapatai és a NATO csapatat között nincs nagy különbség. Töb- bé-kevésbé már sok éve azonos szinten vannak (mindkét oldalon valamelyes profllbe- 11 különbséggel.) A nyugati hatalmak ezt pontosan olyan Jól tadják, mint ml.“ A szocialista államok megállapodást java sóinak a haderők és fegyverzetek kétoldalú kiegyensúlyozott csökkentésére Az erőviszonyok változatlanok maradnának, csökkenne azonban a katonai ráfordítások és az összetűzések kockázata. A NATO-államok a- zonban makacsul ragaszkodnak az egyenlőtlen csökkentéshez, hogy az erőviszonyok az ő javukra változzanak Újra és újra szóba hozzák a Varsói Szerződés államainak csapatai elleni atomfegyver-bevetés kérdését. Elhangzik a kívánság, hogy az Egyesült Államok elnöke hozzon határozatot egy esetleges háború korai stádiumában az atomfegyver bevetéséről. Close tábornok azt írja, hogy a NATO vezető ségének véleménye szerint az Egyesült Államok elnökének „a harci cselekmények kezdete után már egy órával engedélyt kell adnia az európai NATO-föparancsnoknak a taktikai atomfegyverek bevetésére". Ezzel részletesebben is foglalkoznunk kell. Közismert, hogy a nyugati katonai körök az utóbbi években is a „korlátozott atomháború“ mellett szálltak síkra. Ez azt jelenti, hogy Európában a hadviselés kezdetben kis mennyiségű nukleáris lőszerrel és kiválasztott katonai objektumok ellen folyna egy taktikai hadműveleti, térségben. Egy ilyen „korlátozott atomháború“ nem sokat ártana a polgári létesítményeknek és a polgári lakosságnak, és lehetővé tenné a korlátlan, általános atomháború elkerülését. Ez a felfogás téves, és politikailag, valamint katonailag egyaránt veszélyes. Politikailag annyiban tarthatatlan, hogy félrevezeti Európa népeit, elandalítja őket, és azt az illúziót kelti, hogy egy ilyen atomháborút humánus módon lehet folytatni, ami lehetővé tenné, hogy elkerüljék milliók halálát és a modern -civilizáció pusztulását. Katonailag igen kétségesnek tűnik, hogy ezt a háborút egy elméletileg meghatározott keretben lehetne tartani. Feltéve azonban, hogy az egyik fél korlátozott mennyiségű rakétát lőne ki katonai objektumokra vagy korlátozott mennyiségű lőszert vetne be, a- ligha feltételezhető, hogy' a másik fél is, csak ugyanazt tenné. Hiszen nem tudhatná, hogy a csapásokat nem követik majd más, erősebb csapások, s a rakéták katonai, nem pedig civil létesítményekre irányulnak. Annál is inkább, mivel ma már nehéz, sőt lehetetlen különválasztani a katonai és a polgári létesítményeket. Hiszen ezek gyakran együtt vagy egymás közvetlen közelében vannak. A hadviselő felek ellencsapásai korlátlan atomháborúvá bővülhetnek, és nincs semmi biztosíték arra, hogy a háború meghatározott keretben marad. Vajon ebben az esetben lesznek-e olyan erők, amelyek véget vetnek e láncreakciónak? Ami a korlátozott atomháború fogalmát illeti, ez úgy fogható tel, hogy meg akarja akadályozni az Egyesült Államok területén a legpusztítóbb fegyverek bevetését, és Európa államait akarja kitenni ennek. Halg- nek, a NATQ-haderö európai főparancsnokának interjúja nem hagy kétséget afelől, hogy nem lenne ellenére, hogy főként az európai államokat és azok lakosságát tegyék ki egy nukleáris ellencsapásnak. Európa népeinek bármilyen atomháború Európában (akár korlátozott, akár korlátlan méretű), katasztrófát jelentene. Szeretnék még egy Nyugaton gyakran felvetődő kérdéssel foglalkozni: a meglepetésszerű támadással a mai körülmények között. A NATO egyes tábornokai ezzel a fogalommal próbálnak félelmet kelteni. A kép, amelyet felvázolnak naív, beavatatlan embereknek szól. Ha ezt halljuk, azt hihetjük, hogy a N.ATO-államoknak szinte minden katonája mindig vidám hétvéget tölt, míg a szovjet katonák állandóan támadásra kész harckocsikban ülnek. A NATO tábornokainak tudniuk kell, hogy ez nem így van. Minden hadseregben van a legénységnek a szolgálaton kívül pihenőnapja, és ez érthető. A katonák tudják, hogy egy támadás előkészítése, ahogyan Close tábornok írásaiban ábrázolja, ma nehezen álcázható. Ami azoknak a fegyvereknek a minőségét illeti, amelyekről Haig tábornok interjújában oly nagy részletességgel beszélt, nyíltan meg kell mondanunk; egyes NATO- -vezetök nyilatkozatai rendkívül célzatosak és ellentmondásosak. Ha a katonai kiadásokhoz akarnak jóváhagyást szerezni, akkor a szovjet fegyverek fölényéről siránkoznak. Ha viszont erőszakkal fenyegetik a szocialista országokat és a függetlenségükért harcoló népeket, akkor dicshimnuszokat zen- gedeznek fegyvereik ütőerejéről. Végezetül még egyszer hangsúlyozzuk: a halasztást nem tűrő fő kérdések ma az enyhülés továbbmélyítése, kézzelfogható alakítása, a politikai enyhülés katonai enyhüléssel való kiegészítése, a fegyverzetek csökkentése és a leszerelés. IVAN SAVROV, hadseregtábornok HETED Világszerte megemlékezteK a munka ünnepéről. A kapitalista országok munkásainak hagyományos fegyvere a május elsejei nagy nemzetközi seregszemlén a békés tüntetés a jogokért, fellépés a szolidaritás elmélyítéséért, a nemzetközi összefogásért. A munkás-harcos jelszavakat hirdető táblákkal, zászlókkal vonulnak fel. forró hangulatú tömeggyűléseket tartanak ezen a májusi napon — de nem viselnek és nem használnak fegyvert. És ha ez így van minden lövés, .amely május elsején dördül el, a munkások békés demonstrációja ellen irányul, az ö életüket készül kioltani még akkor is, ha a fegyver nem a hivatásos karhatalom kezében van, hanem provokátorok használják. Ez történt május elsején Törökországban. A szakszervezetek felhívására több mint 150 ezer dolgozó vonult fel Isztambul főterére, hogy megünnepelje rrWíjus elsejét. Már vége felé tartott a nágygyülés, amikor a környező épületek tetejéről orvlövészek géppus- katüze söpört végig a tömegen. 38 halott és több mint 200 sebesült maradt a Taksín- tér kövezetén. ' A munkásmozgalom mártírjai ők Az isztambuli Taksin- téren gyáva fegyverek aljas módon szólaltak meg — mint már annyiszor a munkásmozgalom történetében — újólag arra figyelmeztetve, hogy a burzsoá hatalom és a szélsőséges politikai irányzatokhoz tartozók célja ugyanaz, a munkásegység megbontása — mint láthatjuk válogatás nélküli eszközökkel. Spanyolországban Is a rendőrség a francia Idők szellemét idéző brutalitással akadályozta meg, hogy a napokban törvényesített szakszervezetek felhívásának eleget téve, több százezer spanyol dolgozó megünnepelje május elsejét. A szakszervezetek közölték, hogy több mint 200 személyt kellett sérülésekkel kórházba szállítani, és a rendőrség több mint 50 személyt letartóztatott. Harcos május 1-1 seregszemle volt Athénben Is, ahol a demonstráció résztvevői összecsaptak a rendőrséggel, amely megakadályozta őket abban, hogy végig vonuljanak a város fő útvonalain. Többen megsebesültek, 20 személyt letartóztattak. Az elmúlt napokban fokozódott az egyiptomi — líbiai feszültség. Kadhafi ezredes líbiai elnök május elsejéi’ trl- pollszi beszédében rendkívül éles hangon bírálta Szadat egyiptomi elnök politikáját. Ugyancsak kemény hangon I- télte el mindazokat az arab vezetőket, akik Libanonban megfosztották fegyvereiktől a palesztínlai ellenállókat. Rámutatott, hogy az 1948-ban földjükről elűzött palesztínlal- ak sehimi mást nem követelnek, csak azt. hogy visszatérhessenek a hazájukba. Ezzel egyidejűleg Egyiptomban folytatódik a Llbla-elle- nes kampány, mellyel kapcsolatban a Szír Kommunista Párt nyilatkozatban ítélte el az e- gyiptomi hivatalok megnyilvánulásait. A nyilatkozat megál- , lapítja, hogy Líbiát az egyir tömi hírközlőszervek azért ts- madják, mert haladó szellemű politikát folytat, számos szociális intézkedést foganatosított, áilamosította az olajku- takat, stb. A Szír Kommunista Párt figyelmeztet arra is, hogy fennáll a Líbia elleni katonai intervenció veszélye, és ezért éberségre int HETED
