Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-10 / 19. szám
tr'.' 19 A SZOriALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVI ÉVFOLYAM — 1977 MÄJUS 10. ÄRA — 1 KCs fi Lapunk tartalmából : AZ IFJÚSÁGI ÉPÍTKEZÉS MINDENKIT TÁRT KAROKKAl. VÁR, Palágyi Lajos írása a második oldalon NÉVTELEN BRIGÁD, Zolczer János riportja a negyedik oldalon A száz éve független Romániáról szóló írásunk az ötödik oldalon A tizedik oldalon bemutatjuk GRENDEL LAJOS fiatal szlovákiai magyar prózaírót KIRÁNDULÁSON A/ olvasó gyakran taláLkozik lapunkban az Űj Ifjúság klubja elnevezéssel. Mi is ez a klub? Rendszerint ott jön létre, ahol több levelezőnk működik. De klubjaink, a- inelyek egy-egy Ifjúsági alapszervezet mellett működnek, önálló klubéletet élnek, tagjaik brigádokra járnak, kirándulnak stb. Az elmúlt héten munkatársunk, Németh István is egy ilyen kiránduláson vett részt. Hogy milyen élményekkel tért vissza, azt olvassátok el a lap harmadik oldalán,-' Felkiáltójelként nyúlnak a kék ég felé a daruk vaskonstrukciói, a panelgyárak előregyártott elemeiből teremnek órák alatt csodálatra késztető lakáso-k, egész utcasorok. Otthonok, városrészek bújnak ki gomba módra, szerelmes házaspárok álmai valósulnak meg egy-egy új lakás kulcsának átadásával. Munkáskezeket, szakemberek buzgóságát, kőműveseket, hegesztőket, ácsokat, vízvezetékszerelőket, parkettázókat ér ezért elismerés. A ml brigádunk — akikről a negyedik oldalon olvashattok — öt munkása csak egy töredéke annak a több mint kétszázezer építőnek, akik naponta kézbefogják a kőműveskanalat, irányítanak darukat, tervezőasztalok mellett új lakásegysiégeket vázolnak fel, vagy a ml esetünkben — tapétáznak. Foto: J. Sugár íl I ? hl li STAÉS Édesanyánk. Gyerekkorunkban felpróbáljuk a ruháit, idétlenkedünk cipőiben, csutkába fogott hajunkat kontynak képzeljük, és földig érő kötényben tortasütésről álmodunk. Aztán tanácsára vagy elmegyünk a randim vagy nem, mert ő mindent jobban tud,neki borítjuk ki lelkünk apró gondjait mert ő mindent megért. Ezt a viszonyt csak most, asszonyszemmel tudom megérteni, és ápolni. Most, amikor már nekem is két gyerekem van. James Carternek, az Egyesült Államok elnökének négy gyermeke van. Bármilyen elfoglalt ember is — hiszen figyelemmel kell kísérnie a világ eseményeit — ha látni akarja őket, elég ha kitekint dolgozószobájának ablakán. Ha nem futkároznak a Fehér Ház parkjában, akkor bizonyára kosárlabdáznak vagy a két is- meretlenű egyenlet megoldásával bajlódnak, vagy diplomáciát tanulnak. Az elnök hevére naponta számos levél érkezik. Pár nappal ezeAz ötéves Valika így képzeli el a Családot lőtt érkezett egy hazánkból, a szocialista Csehszlovákiából is. Feladója Vlasta Gabríelová Zltkynová, az E- gyesülí Államokban élő Vlasta és Bedfich édesanyja. A levél kérést tartalmaz: azt, hogy a magát a világ leghumánusabb államának tartó £- gyesült Államok engedélyezze a két gyermek hazatérését édesanyjához. Engedélyezzék, hogy egy anya csa^ ládot alkothasson gyermekeivel. Hogy nevelhesse őket saját meggyőz zödése és elképzelése alapján. Az anya joga gyermekéhez annyid ra magától értetődő, hogy talán e- gyetlen állam sem tartotta fontosnak törvénybe foglalni. Ez a jog világos ,és vitathatatlan, a világ legtermészetesebb joga. Nem tulajdonjog; ezért visszataszító, hogy a XX. században valaki, vagy valakik megkérdöjele-< zik egy anya kérését, aki gyermekeivel akar élni. Vlasta Gabrielovát -Zltkynová az elnöknek írt levelében csupán anyai érzésről tett tanúbi- i zonyságot. James Carter bizonyára nagyon eh foglalt ember, de mégsem illik, hogy válasz nélkül hagyjon egy hozzá írt levelet. Fontos levelet, a mi szempontunkból, a Gabriel-család szem^ pontjából fontos levelet. Nálunk u- gyanis a családtagok összetartozása, együttélése a legtermészetesebb Íratlan törvények közé tartozik, még ha nem is hangoztatjuk olyan fennhangon, mint az Egyesült Államok szócsövei. Zácsek Erzsébet