Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-03 / 18. szám
8 imii A BÉKE ELSŐ ŐRÁI 1945-ben, a május 8-ról május 9^re virradó éjszakán Ryualko tábornok 3. páncélos hadserege felszabadította a terezíni koncentrációs tábort, amelyben az időtájt 30 000 különféle nemzetiségű fogoly volt. Egy nappal később a szovjet hadsereg átvette a tábor irányítását és ellenőrzését. Az új parancsnok, Kuzmin ezredes kérésére szovjet egészségügyi dolgozók vették gondozóba a kiéhezett és tifuszos foglyokat. Május 14-én vesztegzár alá helyezték az egész tábort, senki sem hagyhatta el területét. A szovjet egészségügyi személyzet megfeszített erővel dolgozott és május 24-e után a tifuszos megbetegedések száma végre csökkenni kezdett; naponta már csak 40 új esetet jegyeztek fel. Akkor már hazánk minden csücskéből áramlott a segítség Terezínbe. A járványt sikerült felszámolni. Ezután kezdte meg működését a repatriációs bizottság (hazatelepítési bizottság), és az utolsó életben maradt fogoly augusztus 17-én hagyta el a tábort. A harmincezerből huszonötezren maradtak életben. Terezín szomorú emlékét a világ 35 országába hírül vitték. Most, a májusi napokban, amikor felszabadulásunk 32. évfordulóját ünnepeljük egy 16 éves ismeretlen leány naplórészletével szeretnénk emlékeztetni benneteket arra, amit még talán sohasem tudatosítottak; arra, hogy béke van, és hogy csak békében bontakozhatunk ki, és virágozhatunk, mi húszévesek. 1945 ÁPRILIS >3. Ma elárultam Juditnak, hogy naplöt írok. Megígérte. hogy bármi Is történjék velem a kis füzetet továbbítja anyámnak. Tífusz pusztít mindenfelé, de én erős vagyok. Gertával együtt Jelentkezünk betegápolásra. 1945. ÁPRILIS teste függött, még meleg volt. Segítségért rohantam. Levágtuk, olyan könnyű volt, mint a pehely. Amikor magához tért szitkozódni kezdett, miért nem hagyjuk őt azt tenni az életével, a- mit akar. Már kétszer megmérgezte magát, mindkét esetben gyomormosással megmentették az életét. Kezelni kellene őt, de a pszichiátrián, a Kaval:^rkáknál telt ház van. Szóltam Gertá- nak az esetről, csodálkozva nézett rám és kérte, vállaljam el helyette az éjszakai szolgálatot. 1945. ÁPRIUS félek a vértől, a haláltól, csak felháborít, ha nem méltó. 1945. MÁJUS 2».U29. Az ÚJ szállítmány foglyai között volt Karel is, pedig csak fél évvel ezelőtt búcsúzott el tőlünk. Visszahozták ... Alig ismertem rá; a halálra hasonlított, nem önmagára. Mindössze 38 kiló volt, a feje teljesen kopasz, a kimerültségtől arti- kulátlan volt a beszéde. A- mikor a fertőtlenítő állomásra kísértük, sírt. Azt hiszem a szégyentől, mert az elméje még ép volt. Lehet, hogy ő is arra az estére gondolt, amikor a bástya tövében szerelmes verseket szavaltunk egymásnak. A régebbi foglyok között felfedeztem Ditát is; siralmas látvány volt, egész teste csont és bőr, csupa kiütés és ráadásul még terhes is. Magas lázzal fektettük az ágyba, és az orvos kijelentette: az éjszaka majd eldől, érdemes e vele foglalkozni vagy sem. Mai levesfejadagomat egy anyókának adtam; holnap a gyerekkonyhán túróskalácsot kapunk Jutalmul a túlórákért. 1945. ÁPRILIS 37. Délelőtt hideg szél fújt, de mert imádom a tavaszébredést, kimentem a szögesdróthoz sétálni. Az idei tavasz a harmadik, amelyet Itt töltök. Egy szérű gerendáján Gerta édesanyjának a Újabb transzportok érkeznek, a világ minden nyelvén beszélő kimerült emberek, már nem tudjuk hová tenni őket. Problémát okoz a halottak rendszeres elszállítása is, mindenütt bűz van. A Kis erőd északi csücskében hatalmas gödröket ástak és ezek peremére a férfiak, — köztük egyik Ismerősem. Peter — oltatlan meszet hordtak. A felügyé- lök rájuk sem hedorltettak. Arról beszélgettünk, hogy mit is csinálnánk, ha béke lenne. Kényelmes karosszők- ben ülve, csokoládés megy- gyet szopogatnánk ,.. Peter megajándékozott egy egész doboz margarinnal. Aznap éjjel 36 svábbogarat fogtam egy orvosságos dobozba anélkül, hogy az ágyamból felkeltem volna. 1945. ÁPRILIS 30. Dita reggel hatkor halott kisfiút ’hozott a világra, és pár órával a szülés után ő is meghalt. Sokáig térdeltem mellette a földön, néztem az arcát, keresve benne a régi szép és vidám leány varázsát. Hiába. Helyette egy lefogyott, húszéves anyóka feküdt e szegényes matracon, lábujjai között egy cédulán Irt számmal. Azt hiszem, hogy már nem félek a haláltól. Gyermekkoromban napokig csendben sírdogáltam egy elgázolt kutyáért. Most már nem Talán vége a háborúnak? Annyi megmagyarázhatatlan dolog történik körülöttem: hozzánk hozzák a kilakoltatott ágrólszakadtakat, és az udvaron egyre gyakrabban ropi?á' 3 ‘^pfe^ver. Sok foglyot kivégeztek az utóbbi napokban. Jó lenne mindezen elgondolkodni, de nincs idő rá. Injekciót szúrok, bűzlö ágytálakat cserélek és a holtak után „lakhatóvá“ varázsolom az ürülék áztatta szalmazsákokat. Vizet, vizet, vizet, hallani minden oldalról,, csehül, németül, franciául. Csont és bőr alak hajol fölém, ujjait a nyakamra fonja. „Wasser“! Zavaros tekintetében a szomjúság őrülete. Majdnem megfojt. Honnan Is veszi a haldokló ezt a mérhetetlen testi erőt? Amikor összerogy mellettem gyöngéden lefogom a szemét ... 1945. MÁJUS Hihetetlen- azt mondják béke van. A templom tornyán és a parancsnokság épületén csehszlovák és a Nemzetközi Vöröskereszt zászlója leng. Nem látni SS- egyepruhát, ki tudja hová bújtak valamennyien. Az utcán minden forrong. A Járb- képes foglyok a templom előtt gyülekeznek, szemükbe süt a májusi nap, és va- lamennylüket pár percre hatalmába keríti a oéke mámora. Rácsodálkozom: hát ilyen, amikor nincs háború? Az első kívülről érkező hír riadalmát kelt sorainkban; Prága felkelt, kemény harcok folynak a város utcáin. A küzdelemnek tehát még nincs vége. Tiszta köpenyt öltök, fejemre felteszem a fehér bóbitát és Indulok oda, ahol niég szintén tart a küzdelem... * Feldolgozta: ZÁCSEK E. KODÍIY ZOLTÁN SZELLEMÉBEN NAGY SIKERT ARATNAK AZ IFJÚ SZIVEK GYERMEKHANGVERSENYEI Lapunk április 12-ei számában az Ifjú Szívek idei műsoráról számoltam be a kedves olvasónak. Azt is megemlítettem, hogy az 1977-es műsortervben kiemelt helyük lesz „A népdaltól az áriáig“ című nevelő jellegű ifjúsági hangversenyeknek. Már akkor is érdekesnek ígérkezett ugyan tz a téma, helyszü-, ke miatt azonban nem foglalkozhattam vele bővebben. No meg azért sem, mert őszltén szólva magam sem voltam még ilyen koncerten. Időközben azonban meghívtak az Ifjú Szivek egyik ilyen fellépésére, és én ott ébredtem rá, milyen nagyszerű és célkitűzésekben mennyire hasznos ez a rendezvény. Nem árt tehát, ha elmondom benyomásaimat. ÚTKÖZBEN Hadd nevezzem „különleges brigádnak" az Ifjú Szívek gyermekkoncerten fellépő művész- csoportot; több ok is késztet erre. Először is, bár viszonylag közeire, a galántai Járásban levő Farkasdra és Negyedre indultunk, a stábnak már reggel hatkor az utóbuszban kellett lennie. Ennek oka az volt, hogy a farkasdi hangverseny kezdete reggel nyolc órára, a negyedlé pedig, délelőtt tizenegy órára volt kitűzve. És végül az is meglepett, hogy Bra- tislavából rajtam, az igazgatón és a hang- mérnöki munkát végző Jóba Lajoson kívül mindössze egy héttagú művészcsoport indult a fellépésre. Az is igaz azonban, hogy ez a hét fiatal bármelyik komolyabb hangversenyteremben is megállta volna a helyét. Hiszen Enrico Manni, a Kassal Állami Színház népszerű szólistája, Holocsy István a MATESZ művésze, L. Fejes Mária a konzervatórium, Sztruhár Éva a Bratislava! Zeneművészeti Főiskola hallgatója, Lévai Aladár a Szlovák Koncertlroda nagyszerű zongoristája. Németh Imre, az Ifjú Szívek szólistája. Kopasz Csilla pedig a hazai magyar rendezvények ismert konferansziéja. Útközben nemcsak a társaság vidám tréfáin derültem, hanem a komolyabb mondanivalókra is kíváncsian füleltem. Így tudtam meg aztán, hogy harmadik éve rendez már az Ifjú Szívek gyermekhangversenyt, moly páratlan egész Szlovákiában, s Kulcsár Tibor igazgató ennek az új rendezvénysorozatnak a „kitalálója". Az elmúlt két esztendőben, inkább csak kísérleteztek ezzel az új fellépési formával, olyan nagy volt azonban a siker, hogy ebben az évben már műsoruk szerves része lesz. S hogy miért különleges és miért nagy Jelentőségű ez az újfajta koncert? Mindnyáján tudjuk, Kodály ,^ol|ánnak„ az volt az egyik legnagyszerűbb ’^mondanivalója,' fás törekvésej, hogjP» a zene csak akkor válik a» nép igazi közkincsévé, ha már gyermekkorban megértjük és megszerettetjük az emberekkel a dalt és a muzsikát. Nos, ezt a nemes célkitűzést tette magáévá kedvenc dal- és táncegyüttesünk, s hol az alapiskolásoknak, hol a gimnazistáknak és más középiskolásoknak mutatja be és magyarázza a népdalt és a dalirodalom egyes műfajait. Nézzük, hogyan történik ez ... FERGETEGES SIKER Amint már említettem, Farkasdon^ reggel nyolc órára volt kitűzve az Ifjú Szívek „Népdaltól az áriáig“ című gyermekhangversenye. A kis kultúrház nézőtere színültig megtelt; mintegy 300 alapiskolás leste csillogó szemmel az előadás kezdetét, fis itt mindjárt meg is jegyzem, nehogy azt liiggye valaki, azért Jöttek össze ilyen sokan, mert „beterelték“ őket a tanítók. Hát bizony annyira nem Játszott itt közre a „kényszer“, hogy mindegyik gyermek belépőjegyet váltott. Először Kopasz Csilla lépett a színpadra. A mukkanás nélküli csendben (pedig hát a falust iskola legkisebbjei is ott voltak!) megmagyarázta, hogy mi a népdal, és mi a különbség a népdal és a műdal között. Az énekesek Lévai Aladár művészi zongorakíséretével néhány népdalt és műdalt adtak elő. Lelkes taps fogadta a produkciókat. Könnyes lett az ember szeme, látván mennyire hálásak tudnak lenni ezek a csöpnyl falusiak egy kis valóban színvonalas szórakoztatásért. Pedi.g szünetben arról panaszkodott a művelődési otthon fiatal vezetőnője, hogy nagyon is zárkózott a farkasdi lakosság, szinte be sem lehet csalni őket egy-agy kultúrrendezvényre. Ami azonban a legjobbann tetszett, a farkasdi nebulók nemcsak a népdalokat és műdalokat fogadták örömmel. Kopasz Csilla az operaáriát, a daljátékot, az operettet és a muzlkelt is ismertette, s ezeket a. szemelvényeket is óriási lelkesedéssel hallgatták meg a gyermekek. Amikor aztán Holocsv István Erkel Ferenc Bánk Bánjából a Hazám, hazám című dalt elénekelte, azt hittem széttapsolják tetszésükben a kultúrterem falait. Nehogy azt higgyél azonban valaki, hogy ezzel a dalműsorral befejeződött a rendezvény. Hátra volt még az előadás „fénypontja", a nagy meglepetés, a vetélkedő. Kopasz Csilla kilenc önként Jelentkező diákot szólított a színpadra, akiket három csoportra osztott, és ezek a csapatok válaszoltak a feltett kérdésekre. Hogy miket kérdezett? Csupán olyasmiket, amiket a konferansziéjában már elmondott. Mit nevezünk népdalnak? Mondj le- .galább egy híres magyar daljátékcfmet, sorolj fel néhány szlovák és cseh operaszerzöt, és így tovább... Az együttes igazgatója a vetélkedő nyerteseinek és résztvevőinek az Ifjú Szívek i6gy-egy színes albumát, illetve monográfiáját adta ajándékul. NEGYEDI EPILÓGUS Természetesen a 11 órakor kezdődő negye- di hangverseny is a farkasdihoz hasonló hangulatban, folyt le. Itt azonban már mintegy 450 gyernaek'tapsolta végig mt előadást. .Ami legjobban bizonyította Kulcsár Igazgató elképzelésének helyességét, az két ellesott vélemény volt. Nagy Sándor, az egykori NÉPES egyik alapító tagja így búcsúzott Jóba Lajostól, volt együttestársától: „Hát komára, ami igaz, az igaz, ilyen szép dolgot még mi sem produkáltunk!“ Szabó Adrián, az Iskola igazgatója kolléganőjének, Bitter Arpádnénak csupán ennyit mondott: „Úgy éreztem, mintha kopottas kultúrtermünkben- Kodály Zoltán szelleme is velünk örült volna... Neumann János <
