Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-03 / 18. szám

M 5

• ■ W®S05SESf ZOLCZER JiíNOS riportja

Már az indulás eiött egy héttel érdeklődött

M.;

— Mi a kelendőbb? A tuzexos csipkés bugyi vagy a bazáros frottírtörülközö?

No hiszen, ebben a nézőben sem gyönyörködik majd a Thália istennő látva, amint az operettszínház előtt áralja a portékáját Hogyan is mondjam meg én ennek az asszonykának, aki a kertben kapálgat, újságot, könyveket nem olvas, vasárnap fut a templomba és most készül először színházba, hogy az nem vásártér.

— A piacon mindent megvesznek, néném, de ugye az operettszínház eiött már csak nem rakodik ki?

— íNem kell azt kirakni. Van annak más módja isi

1.

,1. A nöszövetség alapszervezete a tavalyi év végéig csak papíron létezett. A volt elnöknö valahogy elhanyagolta a munkát, és a tagság se nagyon firtatta, hogy miért nincs szervezeti munka. Vannak fontosabb dolgok is, tartották a lányok, asszonyok. Ott a gyerek, a kis háztáji, a család, a porta — szusszanásnyi időt sem engedtek maguknak a pihenésre. Végül a járást szervek megelégelték a tétlenséget: új elnök került az élre, kicserélődött a vezetőség is. Egy hönap után kiderült, hogy nem is annyira igénytelenek, az l.-i nők. Rövid időn belül szép kézimunka kiállítást rendeztek a művelődési házban, női énekkart alakítottak, megünnepelték a nőnapot és húsvétkor' kultúrműsort mutattak be. Egyszerre mindenkinek volt annyi szabad ideje, hogy heti két alkalommal eljárjon a próbákra. A gyerekeket esténként a nagymamákra bízták, a mosást próba utánra hagyták, a férjeket meg vitték magukkal, beszervezték a kiiltúrmunkába.

Ma a falu csodálkozva tekint a ?0-2.ő aktív nőre — akikről ugyan még sokan (főleg az idősebbek) azt tartják, hogy nem törődnek a családdal, elhanyagolják az otthonukat, — vajon mire képesek még, meddig tart majd náluk ez a lelkesedés, ml van még a tarsolyukban? ...

... Egy pesti út, színházlátogatással egybekötve.

Mint a falra hányt borsó. A férfiak '••őzül hárman az asszonyra bízzák a péuzbeváltást, ők- meg szedik a lábukat:

— Itt a sarkon van egy presszó, ott kapni cseresznyét — mondja a legjáratosabb.

Végül egy fél órán ősszeszedelözködik a társaság. Ki reggelizik, ki újságot olvas (ezt ugyan csak ketten teszik] ki szundít egyet.

Szobhoz érve valaki megjegyzi:

— Nézd csaki Ott van Albert milliókat érő- víkendháza.

— Van neki mit aprítanyi a tejte, vöt mibö építenyi.

Van — gondolom magamban. És eszembe jut, hogy a válaszadó is emeletes házból cipeli ki a disznónak a moslékot. Gumikesztyűben.

Elérkeztünk Budapest első házaihoz. A Váci üt bal oldalán piac tűnik fel. Néhányan buzgón kapkodják csomagjaikat, kiáltoznak: „Álljunk meg! álljunk megl“ Megállunk. Kiszállnak. A busz tovább indul. Visszanézek. A piac felé tartanak.

Féltizenkettőkor megállunk Pesten a Szent-Ist- ván templom mellett. A vezetőnk azt mondja, ezt a helyet (mármint a templom nevét} mindenki megjegyzi, könnyebben kérdezősködhetnek a fiatal lányok meg nénikék, ha eltévednek.

4.

3.

2..

Szombat reggel fél hét. Felszállunk a külön járatra, tíz férfi és harmincegy nő. Irány a ha tárállomás. És itt kezdődik az első hiba; a so förnek nincs szolgálati útlevele. Vissza a faluba A hnb-ről megindul a telefonálás. Tíz percen be lül kitalálják, hogy gyerünk a járási székhelyre A járáson egy fél órai várakozás után kap a so főr útlevelet A határon simán átengednek, és az első határszéli kisvárosban meg is állunk.

A csoport vezetője kijelenti:

— Csak pénzbeváltás miatt álltunk meg. Senki se csavarogjon el, mert máris indulunk tovább.

Megítélésem szerint az utasok háromnegyed része még nem járt színházban. Most nyolcvan koronáért (amiben az útiköltség és a színházjegy is benne van) világvárost láthat, vásárolhat, rokonokat látogathat, no és színházat láthat belülről. Nem véletlenül soroltam fel ebben a sorrendben, mivel nyogodt lélekke.l állítom, hogy sokaknál csupán ürügy a színházlátogatás. Így egycsapásra olcsón elüthet sok, számára fontosabb dolgot, mint a színház, és még el is dicsekedhet a szomszédoknak: „Színházba vótam, Pesten!“

Hogy miért állítom ezt ilyen nyugodt lelkiismerettel?

A következő történt:

A jegyeket a csoport vezetőjének pesti rokona már egy héttel előbb megvette. Amikor a csoportot a vezető szétengedte, négy órában jelölte meg az előadás kezdetét. Csak kósőbb, amikor a rokontól a jegyeket átvette, derült ki, hogy fél háromkor kezdődik az előadás. Kétségbeesésében egy okos és ügyes megoldást választott. Végigfutotta a Budapest nagyobb áruházait és a hangosbeszélöben bejelentette:

„A csehszlovákiai l.-l. csoport két órára jelenjen meg az operettszínház előtt. Az előadás fél háromkor kezdődik.“

Kétszer mondta he.

Volt Is eredmény: a csoport fele hallotta, és ennek a fele még el is ért a kezdésre. Legalább megtudták a pestiek Is, hogy jönnek a kultúráért a határon túlról is. Aki meg elkésett?... Nem zsörtölődött, több ideje maradt a vásárlásra, nagyobb táskát is bontott ki a liatáron.

... és volt színházban is.

Részt vettem már néhány hasonló kiránduláson, van némi tapasztalatom. Meg a velünk utazó fiatal költő-pedagógus is elmeséli idevágó élményeit. Kettőnk tanulsága alapján mondom:

Felkeredlk a falu SZISZ-szervezete, az alapiskola tanítókara, különféle tömegszervezetek, üzemek dolgozói, és irány a közeli, távoli város, műemlék, történelmi nevezetesség, természeti szépség, nézzük megl Azt mondják, kell valami Jő ürügy, szépen hangzó nemes célpont, amire külön buszt kérnek. No nieg áltathatják magukat is: most ml erre a néhány napra kultúremberek leszünk, alaposan szemügyre veszünk mindent, azért Illik láitni, megtekinteni, mert már mások is mondták, hogy milyen szép. Végül is ml lesz a szép kirándulásból? Már az első távolabbi, ismeretlenebb vidék kocsmájában megállnak, a társaság női tagjai ellepik az üzleteket, a férfiak meg a borozókat. Mire a „nemes" célpontot elérik, már mindenki hnllafáradt, kimerült a sorban állásban, evés, ivásban, vásárlásban. Senki sem bír felkapaszkodni a dombon épült várhoz, nincs kedve a képtárakban álldogálni, a színházi nézőtér forróságában ülni, az idegenvezető történelmi adatait, beszédét hallgatni, Csalódnak áz útban, letörten, fáradtan érkeznek haza, de „élményeik“ így Is vannak. A nők elmonohatják, milyen szép pulóvereket, krimplén-anyagot láttak és vettek. A férfiak odahaza a kocsmában sze- kírozhatják a kocsmárost, hogy bezzeg a kiránduláson jobb volt a kiszolgálás, ilyen meg olyan italt mértek.

És dicsekedve hirdetik mennyivel könnyebbüli meg a pénztárcájuk, mert arra fele drága a vodka és cseresznyepálinka, az Egri bikavér, a pulcsi, a cipő... De sebaj, van. meg volt Is pénz bőven.

Hát valami hasonló kirándulás volt a mi pesti utunk is.

5.

Vége az operettnek. A kánkánt járó, szoknyát emelgető félmeztelen táncosok, énekesek, színészek kivonulnak a függöny elé. Vastap.s.

A színház előcsarnokában ósszeveróaik a társaság. Az egyik öregasszony oda súgja a másiknak: I

— Szent isten. Hétfőn mehetünk gyónni, annyi pucér nő mutogatta magát.

— Ha ezt tudom, hogy ilyen „paráznaságok" lesznek, dehogy gyüvök én el — így a másik.

A fiatalabbak mosolyognak. Nekik tetszett az operett. Mire azonban leérünk az utcára, már azon tanakodik a társaság, hol, melyik csárdában kellene még iszogatni.

Egyik itt, a másik ott akar mulatni.

D. megjegyzi:

— Márcsak nem megyünk haza józanul.

H.-né meg felkiált:

— Te Gyuri, mi még nem vettünk cseresznyepálinkát!

A napokban újabb eseménnyel gazdagodott az Oj Ifjúság 25. évfordulójának eseménysorozata. A SZISZ SZKB Központi Politikai Iskolájában megrendeztük lapunk levelezőinek háromnapos tanfolyamát.

Három napra tehát legközelebbi munkatársaink vették birtokukba a jó öreg iskolát, s bár tudjuk, hogy a tanfolyam elnevezéstől sokan viszolyog- nak, ezúttal nem találtunk jobb kifejezést rá. jóllehet a címben ünnepről beszélünk, a három nap kemény, tartalmas munkában telt el. A résztvevők színvonalas előadásokat hallgattak végig: dr. Jakab István, a Komenskí Egyetem Bölcsészeti Kara magyar tanszékének tanára az újságírói nyelvről és a stilisztikáról tartott előadást, Mihály Géza mérnök, az SZSZK kormánya nemzetiségi hivatalának dolgozója a CSKP gazdaságpolitikájának és a gazdasági propagandának időszerű kérdéseit ismertette. Mikulás Da- fto, a SZISZ SZKB osztályvezetője az Ifjúsági szövetségre^ váró legfontosabb feladatokról tájékoztatta levelezőinket. Száraz József, az Oj Sző szerkesztője pedig a Csehszlovák Komszo- mol és a haladó ifjúsági mozgalom hagyományaival foglalkozott.

Találkoztunk azonban egy kedélyes beszélgetésben jozef Martoviő elvtárssal, az SZLKP KB sajtóosztályának dolgozójával és vállalatunk vezető dolgozóival. Ellátogattunk a jobb sorsra érdemesült nyomdánkba, ahol levelezőink megismerkedhettek a lapkészítés fortélyaival.

Ennyi elfoglaltság mellett még arra is jutott idő, hogy a szép számban összegyűlt levelezők között meghitt barátság szülessen. Bennünket kellemesen meglepett, hogy a meghívottak — az Oj Ifjúság történelmében először — ilyen szép számban eljöttek. Sőt még a- zok is levélben kértek elnézést, akik valamilyen oknál fogta nem jöhettek el. Ebből is látszik, hogy olvasóink és levelezőink együtt élnek a lappal. Csak azt sajnáljuk, hogy nem hívhatjuk meg egyszerre azt a húszegynéhányezer előfizetőnket egy nagy-nagy találkozóra.

Az lenne ám igazi ünnepi De így is szép volt. Különben erről szóljon inkább Kendi Marika, a tanfolyam egyik résztvevője.

(Pi)

A barátság szárnyai

Kerékpárjáról újságot lobogtat felém a postás. Már mesz- sziröl megismerem; az Oj Ifjúság.

Egy pillanatra behunyom a szemem...

Ezt már olvastam. Akaratlanul kicsúszik számon a kérdés: — Hogyan lehetséges? Hát persze...

— A múlt héten nem voltál itthon. Most hozom.

A múlt héten nem voltam itthon. Valóban. Harmadik napja Igyekszem visszatérni a megszokott kerékvágásba.

A múlt heti Oj Ifjúságot nem itthon olvastam.

Aztán egy levél símül a kezemben. Megfordítom a borítékot, a feladó: Párák Valéria. Jur nad Hronom.

Csodálatos érzés kerít hatalmába.

Párák Vallka. És a többiek: Hodossy Gyuszl, Kalán Viktor, Tanka Klári, Borbély Anikó, Bodzsár Gyuszl... Mind a huszonheten. Az 0] Ifjúság Jóvoltából találkoztunk egy levelezői tanfolyamon. Ki tudö- sítást, ki verset, ki elbeszélést ír.

„Nem is gondoltam volna, hogy ilyen rosszul esik majd a válás.“ Ostoba, érzelgős táncdalszöveg szerelmi témára? Nem! „Hiába vagyok itthon már 24 órája, lélekben még mindig Bratislavában járok.“ Idézet a Valika leveléből.

Alig egy óra múlva már sietek is a válasszal a postára. A jószagú áprilisi szélben uj- jaim közt megrebben a levél. Mint egy hófehér szárnyacs- ka.

Klári, Anni, Viktor, Gyuszl, írjatok!

Köszönjük, Oj Ifjúság!

Kendi Mária, Plesany

A szocialista országok e- gyüttműködésének elmélyítését, politkájuk egybehangolását segítik elő a vezető államfériak kölcsönös látogatásai. Hazánkban ezekben a napokban kát jelentős államférfit láthattunk vendégül; Manea Manes- cut, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnökét és Willi Stophot, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökét, A román miniszterelnök és hazánk miniszterelnöke, Lu- bomír Strougal megállapította, hogy az elmúlt két esztendőben nagy mértékben fejlődtek a gazdasági kapcsolatok, főleg a termelés szakosítása és a kooperáció terén. A két fél kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági együttműködés sikeres fejlesztése a szocializmus építésének érdekelt szolgálja. Ugyanakkor hozzájárul a KGST-tagor- szágok komplex programjának végrehajtásához. Pozitívan méltatták a kapcsolatok fejlődését a tudomány, a kultúra] az oktatásügy, a tömegtájékoztatási eszközök, a sport és a turisztika terén, majd kifejezték elhatározásukat az együttműködés további bővítésére. Az időszerű nemzetközi problémákról tartott véleménycsere keretében különös figyelemmel foglalkoztak az eurőpai helyzettel. Hangsúlyozták azt a nagytontosságú feladatot, hogy a feszültség enyhülési folyamatának elmélyítése, a biztonság és az együttműködés megerősítése érdekében maradéktalanul teljesíteni kell a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának elveit és határozatait az összes aláíró államok részéről. Elvárják, hogy ezt a célt követi majd a résztvevő államok képviselőinek belgrádi tanácskozása is.

Hagyományosan szorosak a kapcsolataink a Német Demokratikus Köztársasággal. Willi Stoph elvtárs személyében. Lubo- mir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke olyan politiknst láthatott vendégül aki egész életén keresztül a haladást és a szocializmus ügyét szolgálta. Stoph elvtárs már a fasiszta diktatúra idején — 1933- 1943 között — részt vett az illegális antifasiszta ellenállásban. A fasizmus megdöntése után felelős állami és párttisztségeket töltött be. 1950 óta tagja NSZEP párt Központi Bizottságának, 1953 óta pedig tagja a KB politikai bizottságának is. Stoph elvtárs az elmúlt években is többször járt Csehszlovákiában, legutóbb 1971 novemberében az NDK párt- és kormányküldöttségének tagjaként.

Ázsia békéjének az egész világ biztonságának fontos tényezőjét jelentik a szovjet-indiai kapcsolatok, — hangsúlyozta Delhibe való megérkezése után Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere. Hangsúlyozta azt is, hogy a két ország baráti együttműködése nenr konjunkturális körülmények eredménye. Vad- zsapaji indiai külügyminiszter is kijelentette, hogy India és a Szovjetunió barátsága elvi alapokon nyugszik és megfelel a két nép alapvető érdekeinek. Ezt a barátságot tovább kelh o- rősiteni — hangsúlyozta az indiai miniszter. Megjegyzendő az is, hogy Andrej Gromikü az első magasrangú szovjet vezető, aki a márciusi parlamenti választások eredményeként hatalomra került új indiai kormány vezetőivel tárgyalt.