Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-03 / 18. szám

HÁROM HÉT ALATT KÉT MAGYAR-SZOVJET MÉRKŐZÉS A sors különös szeszélye folytan három hét le­forgása alatt kétszer találkozik egymással Magyar- ország és a Szovjetunió labdarúgó-válogatottja, és nem is akármilyen mérkőzéseken, hanem VB-selej- tezókön. Az egyik mérkőzést a hét végén játszották. Bár olvasóink már ismerik az eredményt, a korai lapzárta miatt nem elemezhetjük a találkozót. Le gyen azonban bármi is az eredmény, minden bi­zonnyal a két csapat között dől el, május 18-án Moszkvában, hogy ki lesz a csoportelső, és ki játsz­hat majd további selejtezőt a dél-amerikai seiejtező csoport harmadik helyezettjével a döntőbe jutásért. A magyar vállogatott eddig nemigen boldogult a szovjet labdarúgókkal. Az eddigi 12 mérkőzésből (6 barátságos jellegű és 6 díjmérkőzés) a magyarok csak kettőt nyertek meg, hatszor a szovjet váloga­tott diadalmaskodott, négy mérkőzés döntetlenül végződött .t ' ' • 1954. IX. 28.: Moszkva, 1:1 (0:1), barátságos. 1955. IX. 25.: Budapest, 1:1 (0:0), barátságos. 1956. IX. 23.: Moszkva, 1:0 (0:0), barátságos. 1957. IX. 22.: Budapest, 1:2 (1:1), barátságos. 1958. IX. 28.: Moszkva, 1:3 (0:3), nemzetek EK-mér- közőse. 1959. IX. 22.: Budapest, 0:1 (0:0), nemzetek EK-mér- kőzése. 1963. IX. 21.: Moszkva, 1:1 (0:0), barátságos. 1966. VII. 23.: Sunderland. 1:2 (0:1), VB-negyed- döntő. 1968. V. 4.: Budapest, 2:0, EB-negyeddöntö. 1968. VI. 11.: Moszkva, 0:3 (0:2), EB-negyeddüntő. 1972. VI. 14.: Brüsszel, 0:1 (O'O), EB-negyeddöntő. 1976. V. 26.: Budapest, 1:1 (1:0), barátságos. A magyar szakvezetők és a szurkolók körében sokszor felmerült a kérdés: miért nem tud a ma­gyar válogatott a Szovjetunió válogatottja ellen eredményesen játszani. Van-e a magyar válogafótt csapatnak úgyneveztt „szovjet kompltxusa"? .A kérdésre Baróti Lajos szövetségi kapitány vála­szol, aki korábbi kapitánykodása alatt hét alka­lommal vezette a szovjetek ellen a magyar váloga­tottat: „Sokszor feltették már nekem a kérdést: volt-e a magyar csapatnak ögyneveztt „szovjet komplexusa?" Őszintén megmondom, hogy már az aranycsapat ide­jében sem nagyon tudtunk ellenük ját.szani. A szov­jet válogatott erőteljes, fizikai adottságokra épülő Játéka nem nagyon „feküdt“ a technikás magyar csapatnak. Baróti mester nyilatkozata korábban hangzott el. Időközben a szovjet labdarúgók technikában is nagyot léptek előre. Konykov, Muntyan, Onylscsen- ko, Veremejev, Burjak és főleg Blohin, 1975. legjobb európai labdarúgója, mind mesterien bánnka a lab­dával. Ez utóbbit mutatjuk be most olvasóinknak. é. L. Fenti képünkön: Pintér Sándor volt a csehszlovákok elleni találkozó legjobbja A z adatokat már majd­nem mindenki kívülről fújja, hisz nem is «zá- mít manapság igazi toclszur- kolőnak senki, aki ne tudná, hogy Blohin kijevi születésű, hogy a Dinamó Kijev játé­kosa, hogy többszörös szovjet gólkirály, hogy 1975-ben Euró­pa legjobb labdarúgója volt, hogy a kijevi gárdával 1975- ben a KEK-et, majd Szuper Kupát nyert. Huszonhárom éves, szőke, mosolygós 4egény. Csendes és nyugodt, mondják, soha nincs egy hangos szava sem. Elül­dögél magában, a rádiót hall­gatja, vagy néhány félóra alatt képes ro-ngyossá olvasni égy könyvet. Kédvell á csinos lá­nyokat, nem is tagadja, hogy megfordul a- szoknyák • után. Benne van a többiek tréfáiban is, de ö soha nem a nagy, harsogó , tetszésnyilvánítást kedveli, hanem sokkalta in­kább a szellemes húzásokat. Nincs bája vele az edzőnek, nincs baja vele senkinek. Az­az, akinek az a feladata, hogy öt lefogja .. Tavaly félen több edző- és barátságos mérkőzést látszott a. Dijiamo Kijev az NSZK-ban.. Akkor ragasztották rá a jel­zőt, amikor komoly és meg­lett Bundesllga-hátvédek sem, tudtak vele elboldogulni, liogy viharmadár. Oleg Blohin csendes, udva­rias, készséges. Fura módon az Igazi klasszisok mind Ilye­nek. Ilyen Franc Beckenbau­er, Johann Cruyff, Gerd Mül­ler — ilyenek voltak a .régiek is. Bobby Charlton, Raymond, Kopa, Alfrödo dl Stefano, Lev Jasin Is. Bármelyikük is Ide­ges volt a pályán, ha megfele­lő időben kér az ember Inter- júalkalmat, mindig megadják a lehetőséget és az időpontot és a tiszteletet. Nem, nem feltét­lenül az újságíró személye i- ránt ily udvariasak — a szur­kolókat, a fociimádókaf tiszte­lik így a maguk módján. Nem­csak érzik, hanem a legUia- gyobbak tudva tudván is: ö- nélkülük bizony soha nem lennének világszerte ismert emberek. A labdarúgás nem lehet meg közönség nélkül, azért a hotvaElCzerért < Mirténlft-: minden, aipplyr .betölti, a. ^sta- dionok karéját. Tisztelet hát a szurkolóknak — állok a rendelkezésére. Az előbbit nem mondja — ezt nem szokás mondani. VILAGBAINOKSAG lesz... — Állok rendelkezésére... — Az első kérdést fal sem teszem, Inkább elsorolom az erre voiiatkoző adatokat, hisz ezek közismertek — mondom, ö meg egy mosoly kíséretében biccent, Itöszönl. — Tehát: 23 éves, kijevi, igazi sportosalád- ból származik. Édesanyja at- létizált, édesapja több sport­ágban is otthonosan mozgott. Oleg Is 'így kezdte, megismer­kedett az ö-kölvívással, síéit, sőt a Szovjetunióban népszerű akrobatikus tornában is ver­senyzett. Ezután jött a labda­rúgás, a Dinamo Kijev. Gyor­san kitűnt kortársai köaül a hetvenes évek elején már az Ifjúsági UEFA-tornán szere­pelt, több esztendőn át a szov­jet gárda legjobbjai közé tar-, tozott. Háromszor 'Volt szov­jet .gólkirály, ,1974-ben a Szov- ■ jetunlóban ■ az. év játékosa,.. 1975-ben a Franca Football a^ ranylabdájának nyertese és így- ‘.Európá> legjobbja... Nőtlen, főiskolás.. Szinte egy szuszra sorolom. legfeljebb nem lesz Igazam. Svédország, Franciaország, 0- laszország, Csehszlovákia, e- zek biztosak. A többi csoport­ban nincsenek nagy különbsé­gek, a spanyol-jugoszláv és a holland-belga párnak pedig kifejezetten egyformák az e- sélyei. FOCIRÓL OGY ALTALABAN — Egyszer, 1976 tavaszán játszott már a Népstadionban 1:1 volt a magyar-szovjet meccs eredménye. Kikre em­lékszik vissza, azaz kiket is­mer a magyarok közül? — Bálint, Nyilasi... — el­hallgat, széttárja a karját, — csak rájuk emlékszem. Tulajdonképpen szomorúnak kell lennem; ez nem sok. Vagyis, legyünk csak objektí­vak: ez egyúttal pontos kriti­ka is. — Ismeri a magyar váloga­tott dél-amerikai túrájának e- redményeit? Bólint. Udvarias ember, gon­dolom, és magamban újabb jó pontot írok a számlájára. Nem mond semmit, hisz az isme­retlen klubcsapatok elleni döntetlenek a peruiak elleni 3:2-es meg az Argentína eile­Viharmadár — Nem túl sok jót tudnak ró­lad? Blohin széttárja a karját, mi- közbein máris kivédi az ugra­tást: — Nézd, Vologya nem tud­hatnak mindenkiről annyi rosz- szat, mint terólad. Vlagyimir Troskin — a Di­namo focistája több, mint hússzor szerepelt a szovjet vá­logatottban már — ettől kezd­ve csendben maradt. Legfel- jebb magában számolja: eddig döntetlenre állunk, 1:1, jól van, * várj csak... — Szinte kötelező kérdés: hogyan látja az Európa kilenc selejtező csoport, a görög- szó vjet-m?gyar hármas esé­lyeit? — Mindhárom válogatottnak egyformák az esélyei. — Ezt. komolyan gondolja? — Igen. A ml esetünkben tavasszal, április 20-a és má­jus 10-e között minden eldől. Előbb a görögöket fógadjuk, aztön Budapesten' játsszunk. Tíz nap '‘múlva Athénban fo­cizunk, ' aztán odahazö a ma­gyarokkal... nagy sorozat lesz. Néhány másik csoportnál vállalkozik jóslásra? — Jósolni nem szoktam, de elmondom a favoritjalmat — ni 5:l-es vereségre ugyan mit is mondjon májt, de azért e- rösködöm mégis... — Rosszul kellett játszani­uk, hogy Ilyen eredményeket értek el. — A jelenlegi nemzetközi mezőny nagy egyéniségei kö­zül kivel játszana a legszíve­sebben együtt, legalább né­hány mérkőzésen? — Cruyffal nagy öröm volna egymás mellett focizni, tán érdekes lenne a játékunk. — A szovjet mezőnyben voIt-e valamikor játékos Ide­álja, akihez hasonlítani akart? Rázza a aztán megma­gyarázza; — Nem, ilyen nem volt, de sok jó játékost láttam gye­rekfejjel játszani, és sokan tetszettek. Vorogyln, Sztrelcov. Szesztyernyev... ODAHAZA KIIEVBEN — Hogyan telnek otthon a napjai? — Anyámékkal lakom, van egy kocsim egy Volga. De az autózásról még egy darabig nincsenek túl jó emlékeim. Egy napjial azután, hogy Montre- álből hazaértünk, autőkaram- bolom volt. Nem mi voltunk a hibásak, hanem egy teherau- tósotőr. Mindez azonban nem változtat azon, hogy középpá­lyásunk Veremejev — aki térdtörésf szenvedett — azó­ta sem gyógyult meg teljesen, sajnos. Én egy sokk-kai meg­úsztam.. Troskin közbeszól: — Na és Charly? — Persze, a Charly. Egy kis kutya a játszópajtásom. Egyéb­ként gyűjtöm a zászlókat és a jelvényeket, azon csapatokét, melyek ellen játszottam. Főis­kolás vagyok, a nemzetközi kapcsolatok szakon. A testne­velési főiskolát egyébként már befejeztem, ez tehát a máso­dik. — Van valami magyarázata, vagy éppen titka ánnak, hogy mennyire eredményes? — Szerintem ehhez a te­hetség mellett jó adag szor­galom kell. Én például heten­te két alkalommal különórá- zok a kijevi kapusbarátommal. Rudakovval hetente kétszer jó negyven percet töltünk a pályán az edzések végeztével. Próbálgatjuk, melyikünk meny­nyit tud abból, ami a maga dolga a meccseken... — Sérülések? — Télen, azaz téltől tava­szig több hetet kihagytam, a március 7-t Csehszlovákia el­leni barátságos mérkőzésen szerepeltem 'először, hogy rendbe jöttem. — Zárókérdés: legszebb gól­ja? — Szerintem mindegyik egyformán szép. Egyébként a statisztikusok szerint a baj­nokságban odahaza eddig 106 gólt lőttem, a Dinamó nem­zetközi meccsein pedig majd százat. Nem számolom, ráérek. Egy üveg Tokajival búcsú­zom, köszönöm a beszélgetést. Valaki rászól, azaz csak taná­csot ad: tegye el az üveget, valaki még meglátja, nem jó az... Oleg nyugodt legény — nem én iszom meg — mondja —, hazaviszem a szüleimnek. H. I. Král felvételei D e Vlastimil Hort a sakko­zás nagymestere, sokáig nem felejti el az idői, azaz a túllépett gondolkodási időt. A döntő fontosságú játszmában nem tudott lépést tartani a kómjórtelen percmu- tatóval, és amikor az két 6"a előírt 40 lépés nelyett csak 35- ét tett meg a táblán ... Ezzel elvesztette a játszmát, és el­lenfele Borisz Szpasszkij volt világbajnok jutott tovább a vi- lágbajnokjelöltek középdöntő­jébe. A sakkjátszma kötött idő m.ellett folyik — ez természe­tes, hiszen valamikor, amikor még nem ismerték a sakkOrát, f az a játékos aki rosszul állt, egyszerűen nem húzotti A gon­dolkodási idő túllépése a ver­senyeken mindennapos jelen­ség, de rendszerint az a játé­kos veszít ilyen módon, akinek az állása már amúgy Is vesz­ve volt. Csakhogy a Spasszkij — Hort világbajnoki páros mérkőzés sorsdöntő 15. játsz­májában nem ez volt a hely­zet: a csehszlovák sakkozó tel­jesen nyert állásban lépte túl az időt. Ahogy szekundánsa, Ladlslav Alster nemzetközt mester elmondta, a hátralevő öt lépésre volt még egy fél percnyi ideje, ami egy arány­lag egyszerű állásban gyakor­lott sakkozó számúra elég is lehet... De Hort, aki az utóbbi CSAK AZ IDŐT, CSAK AZT TCDPiAM FEIEDNI... időben gyakran kerül időzavar­ba, ezúttal is „elaludt" ... „Ez volt sakkpályám legsö­tétebb napjai“ — jelentette ki a játszma után. Az utolsó — 16. játszmában, világossal játsz­va még megpróbálkozott a ta­lálkozó kiegyenlítésével, de az exvilágbajnok szívős védeke­zéssel kiharcolta a döntetlent. Mint ismeretes, meg keltett tol­dani a páros mérkőzés tizen­két alapjátszmáját, mert nem hoztak döntést. Közben Spasz- szkij vakbélmütéte miatt szü­netelt a találkozó. Az egész sakkvilágban jő visszhangot kellett a csehszlovák nagymes­ter sportszerű magatartása: nem ragaszkodott az előírt ha­táridő betartásához és bele­egyezett a műtét utáni kény­szerpihenőbe. Szpasszkij győzelme nem volt meggyőző, kevesebbet kezde­ményezett ellenfelénél, általá­ban csak az egyensúly megtar­tására törekedett. A korábbi győztes játszmájában is Hort állt jobban, de az időzavarban nem találta meg a legalább döntetlent adó folytatást. Lát­szott Szpasszkij játékán, hogy a szovjet nagymester hosszabb ideje nem versenyzett, és való­színű, hogy a taiálKOiő szín­helye: Reykjavik sem volt lé­lektanilag a legkeavezőbb szá­mára: hiszen éppen az izlandi fővárosban vesztette el néhány 'évvel ezelőtt a világbajnoki cí­met Fischerrel szemben. ■ Hort'nem került be tehát az középdöntőbe, de így is ö az első csehszlovák sakkozó, aki befutott a nyolc vilúgbajnok- felőU közé, ■ Szpasszkij ■ ellenfele az elő­döntőben a magyar Portisch Lajos lesz. Míg Hőre nyolc év­vel, a magyar nagymester csak néhány hónappal jiatalabb Szpasszkijnál, aki az idén ja­nuárban volt 40 éves. Ez az a kor, amelyben egy sakkozó még a legnagyobb teljesítmé­nyekre képes. £s Portisch a dán Larsen legyőzésével éppen eddigi pályafutásának legszebb sikerét érte el. Az eredetileg Hárman a középdöntőből: Portisch, Szpasszkij ős FolugajavszkiJ 12 játszmára kiirt páros mér­kőzés m.ár a 10. játszmával vé­get ért, Portisch 6 és fél — 3 és félre győzött, fölényesen visszavágott Larsennek a 9 év­vel — ugyancsak a negyeddön­tőben elszenvedett vereségért. A magyar nagymester világos­sal 5 játszmából 4 győzelem­mel és egyetlen döntetlennel, megsemmisítő vereséget mért a hielt zőnakbzi verseny győzte­sére. A páros mérkőzés során Portisch játékát a gyözniaka- rás és az egyre fokozódó ma- gabiztonság, Larsent viszont a mindinkább eluralkodó ideges­ség és görcsös erőlködés jelle­mezte. Míg például a Szpasszkij — Hort mérkőzésen a meghosszab­bításban aratott győzelem mel­let, csupán egy-egy játszmában született döntés (egyszer Spcmzkij és egyszer Hort nyert) addig Porttschék 10 játszmájából 7 végződött dön- téssell £s éppen az az Igazi, a nézőt, szakembert és laikust egyaránt gyünijörködtetö sakk- iáték, melytől távol áll az óva­tos tapogatózás, hitalesés a sok - gyakran tartalmatlan dön­tetlen. Ha Ilyen szellemben ve szí föl a kúzrlnlm.et o közép- döntőben is Portisch, akkor még az oly tapasztalt és nagy­tudású sakkozó ellen is siker­re számíthat, mint amilyen Szpasszkij, a volt világbajnok. A küzdőszellemet tekintve, kétségtelenül a Portisch — Larsen találkozóé az elsőség, de a játszmák tartalmát Ille­tően sokak szerint a Pologa- jevszkij — Meckíng mérkőzést kell előnybe részesíteni. A brazil „sakkpelé“ teljesen csa­lódást okozott a két legutóbbi '/ónaközi döntőben aratott győ­zelme után. A szovjet nagy­mester biztosan, ötletesen ját­szott és bár csak egy játszma különbséggel nyert — győzel­me még nagyobb arányú lehe­tett volna, ha nem hagyja ki két játszmában is a nyerő foly­tatást! A középdöntő további részt­vevője Kornsnoj, aki ugyan­csak szoros- egy pontkülönb­ségű győzelmet vívott ki Pet- roszjan volt világbajnok ellen. Tehát a másik ágon Poluga- jevszkij — Korcsnoj találkozó lesz a közipdönttben. A kiírás szerint augusztusban be kell fejezni a négy közép­döntős 16 jiítszmás összecsapá­sát. E két középdöntő után a két győztes 'az év végéig 20 játszmás küzdelemben dönti el, melyikük lehet Anatolij Kar­pov ellenfele az 1978 tavaszán esedékes világbajnoki páros mérkőzésen. Delmár Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents