Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-03 / 18. szám

Alcclöegysfig: CseieKvesi egyseg, egyat- tes fellépés. A különböző munkásszer- vezetek, pártok, szakszervezetek, Ifjúsá­gi és nömozgalmak összehangolt cselek­vése. Az akcióegységet rövidebb vagy hosszabb időre hozzák létre egy vagy több kérdésben közös érdekek alapján, közös ellenség ellen, fontos feladatok és célok (pl. antifasiszta, antiimperia- llsta politika) megvalósítása érdekében. Lehet nemzeti vagy nemzetközi jellegű. A kommunista világmozgalom legfonto­sabb feladatának tekinti a legszélesebb antiimperialista egységfront létrehozását. Barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés: A szocia­lista országok egymás közötti kapcso­latait rögzítő szerződés, amely a közös világnézeten alapul. A szerződő felek nemcsak támadás esetén -nyújtanak egy­másnak segítséget, hanem kötelezettséget vállalnak arra, hogy béke idején is szo­rosan együttműködnek az országaikat é- rintö minden fontos nemzetközi kérdés­ben. Ugyanakkor a barátság, az együtt­működés, a kölcsönös előnyök szellemé­ben fejlesztik gazdasági és kulturális kapcsolataikat. Bnrzsoá hazafiság: A történelmi fejlő­dés bizonyos fokán a burzsoáziának az egységes, központosított állam létrehozá­sára való törekvését jelentette a feudá­lis szétdaraboltsággal szemben, s ilyen értelemben a haladást szolgálta. Később, ahogy a burzsoázia megerősítette ural­mát, és egyre reakciósabbá vált, a nem­zeti egység megőrzésének jelszava alatt nacionalista és soviniszta eszméket hir­detett, amelyekkel igyekezett port hinte­ni a munkásosztály és a nép szemébe. Hazafiság: A haza, a szülőföld, a nép és a népi hagyományok igaz, áldozato­kat is vállaló szeretető. A munkásosz­tály következetesen képviseli a hazafl- ságot, az igazi nemzeti érdekeket. A szo­cialista hazafiság elválaszthatatlan a pro­letár internacionalizmustól, tántoríthatat­lan hűséget jelent a szocialista hazához, a néphez, a szocializmus ügyéhez, a szo­cialista országok közösségéhez. Idegen tőle a nacionalizmus, a sovinizmus, a kozmopolitizmus, a faji megkülönbözte­tés. Internacionalizmns, proletár interna- eionalizmns: Annyi mint proletár nem­zetköziség; a munkásosztálynak és párt­jának egyik legfontosabb ideológiai-po­litikai alapelve, a világ munkásságának és dolgozóinak nemzetközi szolidaritása, amely kifejezi a különböző ors2:ágok dol­gozói nemzeti és nemzetközi érdekeinek egyseget, a munkások nemzetközi Osz- szefogását és együttműködését minden­fajta elnyomással és kizsákmányolással szemben, a társadalmi haladásért, a szo­cializmusért és a kommunizmusért vívott küzdelemben. A munkásosztálynak a kl- zsákmányolók és elnyomók ellen vívott forradalmi és felszabadító harca nem­zeti talajon bontakozik ki, de szoros kap­csolatban van a többi ország dolgozói­nak harcával, és nem nélkülözheti a vi­lág munkásainak támogatását sem, mert az ellenfél közös, és ugyanakkor alap­vető közös érdek a kizsákmányolás és az elnyomás rendszereinek világméretek­ben való megdöntése és az új társada­lom felépítése. A proletár internaciona­lizmus valamennyi népet egyenjogúnak tekint, elismeri a nemzeti önrendelkezés jogát és összeegyeztethetetlen bármine­mű nemzeti elnyomással így szemben áll a nacionalizmussal, a sovinizmussal, a kozmopolitizmussal, a fajelmélettel és a kolonializmus ideológiájával. Kozmopolitizmus. Reakciós burzsoá i- deológia, amely tagadja az önálló nem­zeti létet, lemond a nemzeti hagyomá­nyok és kultúra ápolásáról, a haza ér­dekeinek védelméről és a nemzeti szu­verenitásról, közömbös a nemzettel és a hazával szemben. Azt hirdeti, hogy az ember világpolgár, hazája az egész vi­lág. Lényegét tekintve a burzsoá nacio­nalizmus másik oldala, amely a mono­poltőke terjeszkedését tükrözi. A mai burzsoázia igen fontos Ideológiai fegy­vere. Nacionalizmus: Burzsoá ideológia és politika a nemzett kérdésben. A naciona­lizmus a történelmi viszonyoktól függő­en különböző szerepet játszik a társa­dalmi fejlődés egyes szakaszaiban. A feudalizmusból a kapitalizmusba való át­menet időszakában, amikor a burzsoázia érdekelt volt a nemzetek kialakulásában és nemzeti államok létrehozásában, a nacionalizmus történelmileg haladó sze­repet játszott. Az imperializmus korsza­kában a nacionalizmus is elveszítette ha­ladó szerepét, s a nemzeti elnyomás, ki­zsákmányolás, gyűlölködés, a nagyha­talmi terjeszkedés, a gyarmatosítás, az imperialista ellenségeskedés és megkü­lönböztetés ideológiája és politikája lett. Napjainkban" a nacionalizmus az impe­rializmus ellen harcoló nemzeti burzsoá­zia ideológiájaként és politikájaként a gyarmati és volt gyarmati országokban, vagyis a nemzeti felszabadító mozgalom­ban haladó szerepet játszhat. A burzsoá­zia a szocialista országok elleni harcuk­ban, az egység megbontása érdekében fontos szerepet szánnak a nacionaliz­musnak. A kommunista és munkáspár­tok fontos feladata a nacionalizmus el­leni harc. Nemzetközi munkamegosztás. A társa­dalmi munkamegosztás magasabb foka, a termelésnek országok közötti, nemzet­közi méretekben történő megosztása. A nemzetközi munkamegosztás színvonala a termelőerők fejlettségi fokától függ. Nap­jainkban, különösen a kisebb országok esetében, a termelőerők fejlődése csak a nemzetközi munkamegosztás keretében biztosítható. A szocialista világrendszer keretében a nemzetközi munkamegosz­tás elsősorban a KGST keretén beHU va­lósul meg. Célja az egyes országok és az egész szocialista világrendszer fejlő­désének meggyorsítása, az egyes orszá­gok közötti fejlettségbeli különbségei kiegyenlítése. A békés egymás mellett élés lenini politikája feltételezi a ka­pitalista és szocialista országok közti munkamegosztást is. Szocialista internacionalizmus: A pro­letár internacionalizmus eszméje kitelje­sedik és sokoldalúbbá válik, amikor a munkásosztály hatalomra jut. Alapját ké­pezi a szocialista országok államközi kapcsolatainak, valamint a szocialista or­szágok népei által a kapitalista orszá­gok dolgozói és ffmemzetl felszabadulá­sukért harcoló népek iránt tanúsított vi­szonynak. A szocialista internacionaliz­mus alapján minőségileg új viszony ala­kult ki a szocialista országok között; ennek lényege a kölcsönös segítségnyúj­tás és barátság, az együttműködés, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a nemzeti szuverenitás tisz­teletben tartása, a szocialista világrend­szer egységének és közös harcának e- rősítése. A hatalmon levő munkásosz­tály szolidaritást vállal a kapitalista or­szágok dolgozóival és a szabadságukért küzdő népekkel, s minden lehetséges tá­mogatást megad nekik. Befejezés az 1. oldalról szer, különösen a Szovjetunió hatalmas külpolitikai súlya, óriási gazdasági és katonai ereje. Korunkban a termelőerők fejlődése is egyre inkább nemzetközi jelleget ölt. Ál­landóan növekszik az országok közötti ipari együttműködés és kooperáció. Nap mint nap bővül a nemzetközi kereske­delemben. Hazánk különösen érdekelt ab­ban, hogy szélesedjenek kereskedelmi kapcsolataink, hiszen Csehszlovákia kis ország, és mint ilyen nemigen lehet ön­ellátó; ugyanakkor a külkereskedelem je­lentős mértékben hozzájárul nemzeti jö­vedelmünk gyarapításához is. Korunkban azonban nem csupán a ter­melőerők Internaclonalizálódtak, egyúttal azok a veszélyek is, amelyek a föld min­den pontján egyformán fenyegetik az emberi életet és biztonságot. E veszélyek közül a legborzalmasabb az atomhábo­rú. Az imperialista körök eszeveszett fegyverkezési hajszába kergették a vi­lágot. Az atom- és hidrogén-fegyvertá­rakban hatalmas pusztító energiák hal­mozódtak fel, és ha egy esetleges há­ború mozgásba hozná ezeket az energiá­kat, az emberiség jelentős része meg­semmisülne. S ugyancsak az egész em­beriséget fenyegető veszélyek a termé­szeti katasztrófák, a nap mint nap fo­kozódó környezeti szennyeződések, mér­gezések; valamint az egyelőre még nö­vekvő élelmiszerhiány — azaz éhínség, amely pillanatnyilag elsősorban az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek egy ré­szét sújtja. Adva vannak azonban ko­runkban e veszélyek elhárításának lehe­tőségei is. S e lehetőségek realizálásá­nak legfőbb eszköze a világ összes ha­ladó erőinek internacionalista összefo­gása és hathatós akcióegysége. Szocialista közösségi életszB'mlélet — iinternacionalista magatartás A felsorolt politikai, gazdasági és e- gyéb tényezők arról tanúskodnak, hogy .-w : ^ korunk emberét egyre inkább jellemző internacionalista életszemlélet napjaink társadalmi realitásáiból fakad. Aki ma szembefordul az intérnaclonalizmus esz­méjével, az szükségszerűen reakcióssá válik, politikailag és erkölcsileg egyaránt zsákutcába kerül. Az internacionalista magatartás csak­is a szocialista közösségi életszemlélet­ből dagadhat. Éppen ezért az interna­cionalista nevelés csakis az általános kö­zösségi nevelés része lehet. Az interna­cionalista magatartás és az internaciona­lista életszemlélet tehát elválaszthatat­lan a szocialista erkölcs és a szocialista világnézet általános közegétől. Az inter­nacionalista magatartásban a tudati e- lem — a szocialista meggyőződés — játssza a meghatározó szerepet. A SZISZ nevelő munkájának sajátos eszközeivel segítheti és segíti is ifjúságunkban a tu­dati elem megszilárdulását. G. T. SEGÉDANYAG Politikai oktatásunk segédanyagának mai témája a marxizmus-Ieninizmus egyik legfontosabb alapelve, a pro­letár és szocialista internacionalizmus. A nemzetközi szolidaritás mindenkor a kommunista és munkásmozga­lom egyik vezérelve volt, de napjainkban még magasabb rendű értelmezést kapott. A szocialista nemzetközösség napjainkban megnyilvánuló baráti összefogására a történelemben még nem volt példa — s ez határozza meg korunk történelmét. 1904-ben ülésezett Amszterdamban a II. Internacionálé kongresszusa. Ebben az időben már folyt az orosz-japán há­ború, azonban a kongresszus szónoki e- melvényén barátként üdvözölték egymást Plehanov és Katajama, az orosz és a ja­pán munkásmozgalom kiemelkedő veze­tői. Kézszorításukkal azt kívánták kife­jezni a világ színe előtt, hogy az orosz és a japán munkások nem vállalnak semmilyen közösséget az uralkodó osz­tályok háborúival. Lenin pedig ez idő tájt írott cikkeiben szenvedélyes hatá­rozottsággal azt hangsúlyozta, hogy az orosz forradalmárok, a bolsevikok ebben a háborúban a cári Oroszország veresé­gét kívánják, mivel ez a vereség meg­gyengítheti a cári rendszert, és meg­győzheti a tömegeket a társadalmi rend forradalmi átalakításának szükségességé­ről. A bolsevikoknak ez a következetes forradalmi és internacionalista magatar­tása nagy személyes erkölcsi és politi­kai bátorságot követelt. Hiszen a töme­gek — és ez a munkásmozgalom egy ré­szét is jelentette — magukévá tették az uralkodó osztályok álhazafias jelszavait: a cári önkényuralom pedig egész erő­szakgépezetét mozgósította a bolsevikok ellen. Megölték, börtönbe vetették vagy száműzték a bolsevik párt sok kiváló harcosát. Osztályharc — nemzetközi méretek­ben Az internacionalista felelősség tudata abból a felismerésből fakadt, hogy a tár­sadalmi harcok hadállásai az országok határain túlra is áthúzódnak, hogy az osztályharc nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi méretekben is folyik, hogy az osztályharc nemzetközi tényezői ko­runkban egyre döntőbb szerepet játsza­nak Korunk alapvető társadalmi harca a kapitalizmus és a szocializmus közötti harc. Ennek a harcnak a frontjai nem egyszerűen a két világrendszer határai mentén húzódnak. A világ minden orszá­gában a fontosabb társadalmi átalakulá­sok, gazdasági eredmények, politikai változások, elméleti viták stb. ennek a harcnak egy-egy csatáját jelzik. A tőkés országokban a kommunista pártok a mo­nopolkapitalista rendszer ellen, a szo­cialista átalakulásért harcolnak; a szo­cialista országokban viszont elszigetel­ten léteznek, időről időre megélénkülnek a különböző antiszociallsta elemek. A szocializmus és a kapitalizmus, vagy szé­lesebb értelemben a haladás és a reak­ció harca tehát világméretekben folyik, s ez nem objektív alapja annak, hogy a világ különböző tájain a különböző nem­zetek fiai a társadalmi haladásért ví­vott harcban szolidaritást vállalnak egy­mással, ösztönzik és segítik egymást. Az internacionalista felelősség tudata szorosan összefonódik a hazafias felelős­ség tudatával. Ennek az összefonódásnak az alapja az, hogy az emberiség egye­temes fejlődésének érdekei lényegében egybeesnek minden nép, nemzet társa­dalmi haladásának érdekeivel. A tőkés­országok dolgozó tömegeinek, a szocia­lizmust építő népeknek, a nemzeti fel­szabadító mozgalmak résztvevőinek az érdekei közösek: megtörni a nemzetközi imperializmus hatalmát, felszámolni a gazdasági, a politikai és a nemzeti el­nyomás minden fajtáját, megteremteni a szocialista átalakulás, az általános tár­sadalmi haladás kedvező feltételeit. Eb­ből az érdekközösségből fakad a külön­böző társadalmi csoportok és egyének, mozgalmak és pártok internacionalista magatartása, illetve politikája. A következetes internacionalista politi­kát folytató pártok egyike Csehszlovákia Kommunista Pártja is. A kommunista és munkáspártok 1969-es tanácskozásának csaknem valamennyi résztvevője méltat­ta a CSKP internacionalizmusát. Ifjúsági szövetségünk internaciona­lizmusa Ezeket az Irányelveket követte és kö­veti tevékenységében a Szocialista Ifjú­sági Szövetség is. A SZISZ a maga esz­közeivel segíti az ifjúság internaciona­lista nevelését, céltudatosan fejleszti az ifjúsági baráti kapcsolatait, és együttmű­ködését más országok, elsősorban a szo­cialista országok ifjúságával. A SZISZ a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség e- gyik tagszerveként tevékenyen részt vesz a világ haladó ifjúságának az imperia­lizmus ellen, a békéért, a nemzeti füg­getlenségért, a szociális reformokért ví­vott harcában. A kommunista Ifjúsági mozgalom inter­nacionalizmusa az egyes fiatalok munká­jában, magatartásában és megnyilatkozá­saiban ölt testet. Megnyilvánult például azoknak a fiataloknak a munkájában, a- klk szervezték és sikerre vitték a „Vá­doljuk az imperializmust“ mozgalom ak­cióit, abban, hogy a fiatalok ezrei a har­coló vietnami ifjúsággal való szolidari­tás jegyében többletmunkát vállaltak, pénzt és ajándékokat gyűjtöttek; vagy azoknak a fiataloknak öntudatos meg­nyilatkozásaiban, akik különböző nem­zetközi találkozókon képviselik hazán­kat. „Támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgalmakat. Fejlesztjük az együttmű­ködést Ázsia, Afrika és Latin-Amerika független országaival“ — hirdetik a párt kongresszusi irányelvei. Ezeket az irány­elveket változtatják mindennapi gyakor­lattá többek között azok az egyetemi ok­tatók és hallgatók, akik időt és fárad­ságot nem kímélve, sokoldalúan segítik a hazánkban tanuló ázsiai, afrikai és latin-amerikai diákokat a tanulásban. Közvetlenül támogatják a volt gyarmati országok gazdasági és kulturális felemel­kedését azok a fiatal csehszlovák szak­emberek, akik részt vesznek ezekben az országokban a fejlesztési programok ki­dolgozásában és megvalósításában, gyá­rak, gépsorok és műszaki berendezések üzemeltetésében. Ha felsorolnánk a cseh­szlovák fiatalok internacionalista maga­tartásának különböző megnyilvánulásait, igen sokszínű képet kapnánk. Meg kell jegyezni azonban, hogy az ifjúság leg­nagyobb internacionalista tette a szo­cialista társadalom érdekében végzett munka. „Valódi nemzetköziség csak e- gyetlenegy van — írta Lenin —, az ön­feláldozó munka, a forradalmi mozga­lom és a forradalmi harc fejlődése érde­kében saját országunkban, és ugyanen­nek a harcnak, ugyanennek az irányvo­nalnak a támogatása kivétel nélkül min­den országban.“ Lenin egyébként az in­ternacionalista magatartást mindenkor a kommunista etika alapvető követelmé­nyének tartotta. Ez a követelmény ko­runkban még Inkább parancsoló szükség- szerűséggé változott. Fokozódik a népek és nemzetek egy­másrautaltsága Korunk egyik jellegzetessége éppen az, hogy igen nagy mértékben fokozódott a népek és nemzetek egymásrautaltsága. A. társadalmi fejlődés menete ma sokkal inkább, mint korábban bármikor a nem­zetközi tényezők, mindenekelőtt a nem­zetközi erőviszonyok függvénye. Kétség­telen például, hogy Kubában a szocialis­ta fejlődés legfőbb biztosítéka — a ku­bai nép hősiessége és forradalmi lelkese­dése mellett — a szocialista világrend­Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents