Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-04 / 1. szám
A kórházban eltűnt egy doboz Ago- lutln. Sokáig ott volt a gyógyszeres szekrényben, mindenki tudott róla, a fónövér és a nővérek Is. Egyszerre csak nem volt. Ha Acylpirlnnek vagy vitamingyógyszereknek, sót még ha Penicillinnek veszett volpa is nyoma, észre sem veszik. De egy 'egész doboz Agolutin? Az mási (Az Ü] Ifjúság orvosszakértűje: „Az Agolutin hormonális preparátum. Hasonló hormonokat az ovárium (petefészek) termel abban az' időben, amikor beáii a ieváiása. Ez a hormon készíti eiő a petét a megtermé- kenyüiésre is. Ha terhesség esetén az Agoiutint a petefészekbe szúrják, vetélést idézhet elő.**) 1. A ginekológiai osztály személyzete nem olyan nagy, hogy közöttük észrevétlen megbújhatna a tolvaj. Az idősebbek elsősorban a lányokat gyanúsították, de a lányok is gyorsan elhárították magukról a felelősséget. Egyikük kibökte, hogy látta, amint az osztál^kon az egyik szakmai gya- korlamn levő diáklánynak Injekciót szúrtak. Eddig ezt nem tartotta fontosnak elmondani, de most, hogy kiderült az Agolutin-hiány, most már SZÓI. Az osztály személyzete egy emberként hördült fel: micsoda disznóság, lassan már a vattát is dugdosnunk kell előlük.. .1 Felhördülteik, de egyben meg is nyugodtak. Az volt a fontos, hogy a bűnös olyan ember, akiről majdnem teljes bizonysággal feltételezhető, hogy elvette a gyógyszert. Az is fontos volt, hogy a leányhoz egyiküket sem fűzték rokoni vagy barátnői szálak. A legfontosabb a- zonban mégiscsak a leány kiszolgáltatottsága volt. Másnap „a felderítő hadjárat** szembesítéssel folytatódott, amelyen Jelen volt a fönővér és a szakmai gyakorlat vezetője. — Itt az a hat lány, akik a múlt héten az osztályukon dolgoztak. Melyikükről feltételezik, hogy ellopta az Injekciókat? — Erről a színésznőről... A leány, akire rámutattak, negyedikes. Kitüntetett tanuló. Munkája, magatartása, tanulmányi eredményed révén került az Iskola példás tanulói közé. Mindenkinél jobban meglepte a vád, és látva a nőgyógyászati osztály harcias, mindenre elszánt személyzetet, azt hitte, ütött az órája. Máig sem érti, hogy futotta erejéből eigy banális mondatra: — Nem, higgyék el, sohasem merném megtenni... Hiába várt segítséget. Akik kláll- hattak volna mellette, az osztálytársai és a gyakorlat vezetője, egyszeriben mintha elveszítették volna Iránta bizalmunkat. Hallgattak. Minden vádlottnak joga van a védelemhez. Lehetővé tették, hogy a leány a ginekológiai osztály főorvosához kivizsgálásra menjen. A leány azt hitte, ez a megmentője — a védelme; pedig csupán a vád kereste bizonyítékát. Másnap délelőtt egy átvirrasztott éjszaka után már a leány sem volt biztos abban, hogy elcsente-e az Agoiutint vagy sem. A kivizsgálás eredménye azonban egyértelműen kimondta: érintetlen, szűz, tehát a gyógyszer beszúrása Indokolatlan és értelmetlen lett volna. Nem, nem kapott elégtételt, a kórházban senki sem kért tőle elnézést MAGAVISEIETBŰL KETTES a rágalomért. JNem egy munkatárs vagy felettes,"^ még csak nem is egy. nagyszájú takarítónő becsületén esett csorba, „csupán** egy diáklányén. 2. Az egészségügyi szakközépiskola negyedikes diákjai egy osztályfőnöki .ó- rán megtudták, hogy kettőjüknek az iskola pedagógiai kar^ magaviseletből kettest javasolt. Az Indok: a kórházban, ahol szakmai gyakorlatukat végzik, engedély nélkül C-vitamin injekciót szúrtak be egymásnak. A két lány egyike az Agolutin-ügy főszereplője. 3. Az albérleti szobában ülünk egymással szemben. Először én válaszolok a kérdéseire. Sokáig tart, míg azt mondja, rendben, elhiszem, hogy segíteni akarsz. Ezt mondja, de egy cseppet sem hiszi. Nem baj. — Mit gondolsz rólam? Ugye azt, hogy tolvaj és hazudós vagyok? — Eltaláltad, de most gyere, és cáfold meg ezt a véleményt — nyugtatom meg. Közben a házi néni előtt nagyon kevés sikerrel játsszuk a falubeli barátnők szerepét, mert a leány előzőleg a fülembe súgta, hogy a néni nem tud semmiről. — Csak látszólag két ügyről van szó, ugyanis az Agolutin kivizsgálás sakor én bevallottam, igen szúrtunk injekciót egymásnak, de csupán C-vi- tamlnt. Néha megengedik, hogy injekciót adjunk a betegeknek, ezt különben nagyon szeretjük, de aznap úgy volt, hogy már minden feladatot elvégeztünk, bejártuk a szobákat is, beszélgettünk a betegekkel, és amikor visszajöttünk az ügyeletesszobába, az egyik lány megjegyezte, hogy ő úgy adna injekciót valakinek... En akkor nagyon náthás voltam, szóltam, szúrj nekem egy C-vltamlnt. Az ampullát engedély nélkül elemeltük. Ha kértünk volna, szívesen adnak, ez majdnem biztos, de ml csak azt tettük, amit a négy év alaft ellestünk a felsőbb osztályosoktól. Különben akkor több lány Is szúratott magának C-vitamlnt, sőt, az előző napokon is. Én nyíltan bevallottam, mert azt hittem, ezzel megmagyarázódtk az Ago- lutln-ügy Mekkorát tévedteml Az Agolutin ugyan megmagyarázódott, de a C-vltamln nem. Az ígért kettes magaviselet különben Igazságos, hiszen engedély nélkül nyúltunk az orvossághoz. De túl szigorú az álláspont, ahónnan megközelítették az ügyet, mert Ilyesmiért eddig még senki sem büntettek. Szemet hunytak még az ennél sokkal nágyobb kihágások felett is. Miért pont nekem, aki érettségi és főiskolai felvételi előtt állok, pont nekem kellett az elsőnek lennem?! Valakinek kell az elsőnek lennie, legyen az Juci, Éva, Kati, a név lényegtelen. A pohár pontosan akkor telt csordultig, amikor ez a fekete szemű negyedikes lány volt a soron. Az életben a szerencse Is fontos szerepet játszik, de az illetékesek hozzáállása is, mert nem mindegy, hogy egy elsőst vagy negyedikest büntetnek-e kettes magaviselettel. A leány még egy hónappal ezelőtt Is főiskolára készült, most már nem. A kettes magaviselet! jegy bekerül abba a bizonyítványba, amely a főiskolára is elkíséri, a felvételnél mérvadó. — Nem tudsz harcolni — mondom. — Harcolni, vagy törekedni, vagy nagy hangon a mellemet verni, hogy csak azt tettem, amit a többiek? Nem, ezt valóban nem tudok. Talán ha más valakiért kellene harcolnom... Ez volt az a mondat, amely eldöntötte, hogy a riportot nem itt, hanem pár sorral alább fejezem be. 5. — Ha Agoiutint nem Is, C-vltamint azért mégiscsak elcsent... — ezzel tessékelnek ki a kórházból, és a már csaknem bezárt ajtó mögül kérdem: — Tényleg, és megtalálták az elveszett Agoiutint? — A C-vltamlnt nem találtuk megl Hát nem érti, ho^y.ez két különböző eset? 8. Este hat óra, az Iskola SZISZ-elnö- kére a kórház gyermekosztályának a bejáratánál várakozunk. Kérdem, t\idja-e, hogy a leány, aki mellettem áll, kettest kap magaviseletből. Rábólint, hogy Igen. — Ml a véleményed erről, SZISZ- -elnök?-- A szisz-elnök és a diák véleménye egyezik, mert a leányt negyedik éve ismerem, az osztálytársnőm. Szigorúan jártak el vele szemben. Abból kellett volna kiindulni, hogy egy érettségi előtt álló jeles tanulóról van szó, akinek esetleg a jövőjébe szól bele' a kettes maga viseleti jegy. — Mint szisz-elnök, szóltál-e véleményedről az osztályfőnöknek, illetve az iskola igazgatójának? — Nem, de még nem késő, és kösz, hogy figyelmeztettél. 7. január 2í-én lesz a negyedikesek szalagavatója, a leány keserűen mutatta az aprócska fényképet: Ilyenek, január 22-én már bizonyára a félévi konferencia után leszünk, s az eredménytől függ, hogy teljes lesz-e az öröm a szalagavatói ünnepségen, vagy sem. (Az iskolát és i történet szereplőit szándékosan nem neveztük meg. A kör azonban így is nagyon kicsi, hiszen hazánkban csak három magyar tannyelvű egészségügyi szakközépiskola van.) ZACSEK ERZSÉBET A kunerádi kastélyban Aki csak egyszer is látta a csodaszép kunerádi kastélyt, az örökre megjegyezte ritka szép természeti fekvését. A túród havasok alatt, a RajCianka völgyben mosolyog az arrajá- rók felé. 1912-ben kezdte építtetni gróf Balestremo Miklós német földbirtokos, a Hohenzoller család közvetlen rokona ezt a mesebelinek tervezett kastélyt, ahol medvevadászatok alkalmával ta- lákozhat majd Vilmos német császár Ferencz JÓJseffel. De mire a kastély felépült, kitört az első világháború, és az államfők találkozóiból nem lett semmi. 1944-ben, mikor a Szlovák Nemzeti Felkelés szembe- szállt a fasiszta túlerővel, a kastélyban már a Stefánlk-par- tizánbrlgád vezérkara székelt. Soká tartott, míg a németek visszafoglalták, közben a kastély le is égett A felszabadulás után a kastély újjáépült, s most még szebb, mint valaha volt Csakhogy ma már nem grófok lakják, hanem azok, akiknek a verejtékéből valaha a gróf élt. Ma az egykori partizánok és illegális pártharcosok gyógyhelye. Hivatalos neve is így hangzik: Szlovák Nemzeti Felkelés Gyógyintézet. Dr. Gregor Cau- §ev és dr. Stefan Zápola orvosok gondoskodnak arról, hogy a volt' partizánok visszanyerjék a harcokban elvesztett egészségüket. Ma negyven-ötven fős csoportokban járnak ide három- -négy hetes gyógykezelésre a beutaltak. Az utolsó turnusnak decemberben fejeződött be a gyógykezelése, de a karácsonyi ünnepek után, januárban már új gyógyév kezdődik. Az utolsó csoport meleg szeretettel ünnepelte meg a barátsági hónapot. mert hiszen ők tudják a leg jobban, mit jelent a szovjet segítség. Marcela Gabőíková kulturális előadó, az önkormányzat nevében pedig Alexander Gregor (Bratislava) és Emília Magátová (RuZomberok) gondoskodtak arról, hO'gy majd mindé estére legyen olyan műsor, mely tovább mélyíti népeink barátságát Igyekezetükben segítségükre voltak a Ban. Bystrioa-l színház énekeset és a rajecfürdől Iskolák tanulói. A barátsági hónap kezdetén és végén megkoszorúzták a hősi halált halt partizánok kastély e- lőtt álló emlékoszlopát és emléktábláját. . Kunerád, a régi grófi kastély ma nemcsak Szlovákia egyik legszebb pontja, hanem a partizánok meghitt találkozóhelye Is. Mártonvölgyi László Környezetvédelem A FÉNYSZÖRÖVAl Rengeteget beszélünk manapság a környezetvédelemről, a vizek, a levegő és általában a természet szeny- nyeződéséröl és nem véletlenül. A levegő lassan már a hozzáférhetetlen csúcsokon is benzinszagú lesz, a folyók szennyvízlevezető csatornára emlékeztetnek. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezeket a jelenségeket a civilizáció velejárójának tekintsük. Igaz, hogy az iparosodás káros hatása néha akaratunkon kívül érvényesül, de elfelejtjük, hogy nemcsak a gyárak, járrhűvek szennyezik a világot. Tegyük szívünkre a kezünket, és valljuk be, hogy időnként nem szennyezzük-e megfontolatlanul a környezetünket akkor is, amikor némi önfegyelemmel mindezt megakadályozhatnánk? Hiszen egy nyárt hétvége után olyan képet nyújt a tavak, folyók partja, mtntha tatárok dúlták volna fel. Az ózondús erdőkben, hegyek lejtőin, festői völgyekben konzervdobozok, szemétdombok éktelenkednek. Pedig erről a technika Igazán nem tehet. Bizonyságul szolgáljon az, hogy már századokkal ezelőtt is gondot okozati az emberek hanyagsága. Akko’’. amikor a technika még valóban csak gyermekcipőben járt. Aragóniát Perdtnánd spanyol király a XVI. század elején nyilvánosan megvesszőztette a környezetvédelmi rendelkezések megszegőit, vagy ahogy akkor nevezték őket, a szemetelő- ket. A testi fenyítés ideje lejárt, s nem is jutnánk vele előbbre. Ellenben jó példával, szüntelen nevelő munkával annál inkább. Eddig pedig sokat tehet a SZISZ. Az Ifjúsági Fényszóró járőrei már sok nemes tettet hajtottak vegre. Milliós értékeket tártak fel és takarítottak meg a népgazdaságnak. Teljesen új akcióval kísérleteznek azonban De- ménfalva (Demánovská dolina) fiatal természetbarátai. A fásnál Hegyi Szolgálat és a helyi SZISZ alapszervezet tagjai járőrt alakítottak, a- mely a környezet védelmére vállalkozott. A járőr tagjai a többi szisz-taggal ellenőrzik a közbiztonság betartását. Fényképekkel és egyéb dokumentumokkal klpeűen- gérezik a természetet ron gáló és tisztátálanító elemeket, megdicsérik a környezet védelmében élenjáró sze mélyeket és intézményeket. A szisz-tagok Időnként társadalmi munkával megtisztítják Ltptó e csodálatos vidékét. Tudom, egy fecske nem csinál nyarat. A deménfálvi fiatalok példájuk követésére szólították fel Szlovákia összes SZISZ-szervezetét, a- melyek a hegyi és nyaraló- körzetekben működnek. Persze még ez sem elég. Az lenne a legszebb, ha mindenki felcsapna járőrnek, és úgy vigyázna a természetre, mint szeme fényére. Palágyl Lajos
