Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-04 / 1. szám
4 M Lelesz lakóinak száma az elmúlt években több százzal csökkent, akik pedig elköltöztek, többségükben fiatalok voltak, jóllehet sokféle Intézkedést tettek visszatartásukra. 1975-ben például a hnb Ifjúsági klubot adott a fiataloknak Természetesen nem úgy van, hogy minden nap meghatározott program várja őket, de Így sem kell unatkozniuk. A magnetofont, a ilemezjátszót, a televíziót bármikor bekapcsolhatják De ez kevés A vendéglátóipar Is mindent megtesz, hogy a fiatalok számára rendszeres szórakozást biztosítson. A Latorca étteremben teadélutánokat szerveznek. Ez is kevés. Ilka Istvén, a hnb elnöke, Novák Milán, a KIA Igazgatója, Brezo István, az efsz ökonömusa. ILKO ISTVÁN hnb elnök mégis elégedett a líatalok közéleti szereplésével . Derűlátöan vélekedik rélnk: — Az utóbbi két esztendőben végre egészen jó kapcsolat alakult ki a fiatalok és a hnb között. Panaszunk nincs. Nem Is lehet, amit kérünk, legyen az társadalmi munka, mint legutóbb a választási e- lókészületben való részvétel, nem találunk süket Fülekre. Községünkben kétszáznegyvennégy fiatal e löször járult az urnákhoz. A huszonhat hnb-képvlselö közül tizenhét a harminc évnél fiatalabb Nem állíthatom, hogy minden fia tál tevékeny, de azért passzív ke vés akad nálunk. NOVAK MILAN, a helyi alapiskola igazgatója, aki egyben a hnb titkára is, irodájában fogad. — Hogy milyenek az itteni fiatalok? Természetesen sokfélék, de állíthatom, nem lehet rájuk senkinek panasza. — Mit ért azon, hogy sokfélék? — Nem lehet egy kalap alá vep- nl őket, az okok sokfélék. Tudom, van olyan Is, aki az otthoni unatkozást választja, akit szlkránylt sem érdekel a művelődés, a közösségi élet, de a fiatalok többségére nem ez jellemző. Sok fiatal nem ér rá. Az ingázók korán mennek, későn jönnek, már eleve fáradtak. — Ml a véleménye az Itteni SZlSZ-életröl? — A SZlSZ-szervezet munkájával még a legszigorúbb bírálók Is elégedettek lehetnek. A hétszáz fiatal közül hatszáz Ingázik, s ezzel alaposan megváltoztak a falusi szokások. Akik eljárnak, hamarosan új beszédmodort vesznek fel, fölényesebbek lesznek, ezzel is mutatva azt, hogy lenézik a faluban dolgozókat. A hnb elnökétől tudom, a község vezetőinek sok gondot okoznak ezek a külsőségek. Ha az egyik fiatal másutt dőlFELELŐSSÉG* AZ IFJÜSAGÉRT FAUN IINI FIATALON gozIk, meglrlgvll a szomszéd, ő Is városba megy Mind többen dolgoznak Koáicén, Kráf Chlmecen (Klrálvhelmecen), Vojanyban, és egyre kevesebben otthon. — A szövetkezeti dolgozók át lagéletkora negyvennégy év — mondja Brezo István, a szövetkezet ökonómusa. — Magas, nagyon magas, de vigasztalódunk, mert a- zért egyre többen térnek vissza a szövetkezetbe dolgozni, jelenleg négyszázhelvennégy állandó dolgozónk van, ezek hetven százaléka cigány származású polgár. A száz- kilenc harminc évnél fiatalabb dolgozóknak Is a hetven százaléka cigány származású. Ml mindent el követünk, hogy a fiatalokat meg tartsuk. A házasulandókat hatezer koronával segítjük, a katonaságtól visszatérő fiatalokat kétezer-ötszáz koronával Segítünk, ha családi házat építenek. De nemcsak anyagilag, erkölcsileg Is támogatjuk a fiatalokat A szövetkezetünkhöz leszerződött fiatal ösztöndíjunkon tanulhat szektanintézetben, közép Iskolában vagy főiskolán. — Van-e elég szakember a szövetkezetben? — Jó szakemberből soha nincs elég. NOVAK Milan iskolaigazgató: — A jó képességű gyerekek rendszerint továbbtanulnak. Idén a negyvenhárom végzős gyerek közül harminchatan szándékoznak továbbtanulni, csupán heten akarnak munkaviszonyba lépni. A továbbtanulókra általában az jellemző, hogy nem jönnek vissza dolHárman a vezetőségből; balról jobbra: Bódi László, Kázsmér Ferenc, Kiss József. Kiss József felvételei goznl a faluba. Ha valaki mégis visszatér, legtöbbször meggondolja magát, s újból eltávozik. Lelesz községnek 2178 lakosa van, a munkaképes lakosok hetven százaléka ingázik. KAZSMER FERENC SZISZ-elnOk Így vélekedik: — SZISZ-szervezetUnknek négy vennyolc tagja van, ebből négyen a helyi szövetkezetben dolgoznak, a többiek Ingáznak. Évente tlzmi- hat új taggal bővül szervezetünk, de ugyanennyien el is költőinek a faluból. Bevallom, dolgozhatnánk jobban Is, de Inkább nem panaszkodom. A ml lehetőségeink erősen korlátozva vannak. Az Ifjúsági klub szűk, alig férünk el benne harmincán. — A klub minden este nyitva — mondja BódI László, a SZISZ gazdasági felelőse. — A taggyűléseket rendszerint agybekapcsoljuk valamilyen más programmal, példád] politikai előadással, vetélkedővel vagy zenehallgatásai. 1976- -ban hatvanegy akciót rendeztük. A magnetofon vagy a lemezjátszó zenéjére lehet vigadni, persze módjával. De az Igazi mégis a négy Ifjúsági bál, amelyeket minden évben megrendezünk. KISS JÓZSEF vezetősági tag: — Aki tudja, hogy a száj nemcsak evésre és Ivásra szolgál, az idetalál. Sajnos, sokan magukba zárkóznak, a fiatalok többsége tartja magát, az Idősebbek által megkövetelt falusi hagyományokhoz, talán sokan ezért nem tudják megtalálni az utat az Ifjúsági klubhoz. Ml mindenkit szívesen fogadunk, a cigány száramazású fiatalokat Is. Aki nem jön, magára vessen. Akadnak fiatalok, akikkel nehéz bánni. Kocsmába vagy az étterembe járnak, legfeljebb a hétvégi klubestére jönnek el, akkor is csak azért, hogy vlrtuskod- janak. Helyesen viselkedni jobbára csak azok tudnak, akik rendszeresen eljárnak Ide. — Az ifjúsági klubban négy szakkör dolgozik — magyarázza Bódi László. — Legjobban a politikai, népművészeti és a sportkör működik. A politikai kör különösen a párttaggá nevelésben ért el jelentős eredményt Tizenkét szisz-tagunk párttagjelöU. jelenleg a CSKP XV. és az SZKP XXV. kongresszusának anyagával Ismerkedünk behatóbban. A népművészeti kör a minap két SZISZ-ta- gunk, Kiss Károly festményeiből, grafikáiból és Ferencz György szobraiból rendezett kiállítást. A SZISZ járási bizottsága Klrályhel- mecen Is klállftotta ezeket az alkotásokat. Sportkörünk Is tevékeny. Sakk-, asztalitenisz-, röplabda- és mlnlfocl versenyeket rendezünk. A tánckörről még nem Igen beszélhetnek, csak a közelmúltban alakult meg Fontos feladatunknak tartjuk a taglétszám bővítését. A tagkönyvcsere előtti beszélgetéseinken vállaltuk, hogy a helyi szövetkezetben dolgozó fiatalok közül húszat beszervezünk a SZISZ-be. A fiatalokról megtudtam még azt Is, hogy 1976 ban közel százezer korona értékű társadalmi munkát végeztek a helyi szövetkezetben, főleg a csúcsmunkák Idején segítettek sokat. A községi pártszervezet, vala- * mint a hnb mindent megtesz-azért, hogy a fiatalok jól érezzék magukat szőkébb hazájukban, de a fejlődést senki sem állíthatja meg. Az élet, a szocialista átalakulás velejárója, hogy csökken a falvak lakóinak száma és növekszik az iparosodó városoké. Es kl menjen a városokba, ha nem a fiatalság? Ennek dacára a treblSovl járásban Is sokat lehetne még tenni azért, hogy a kisebb községekben, a mezőgazdaságban is jól érezzék magukat a fiatalok ILLÉS BERTALAN Igen, Rhodesia, amely egykor jellegzetesen bevándorlóország volt, kezd kivándorlóor- szággá válni. A távozás oka: a bizonytalanság, a félelem Smith megpróbálta azzal meg állítani a kivándorlási hullá mot, hogy a távozóknak mind össze ezer rhodésiai dollár kivitelét engedélyezi készpénz ben, többi pénzüket és minden egyéb Ingó és Ingatlan vágyó nukat ott kell hagyniuk Rbo deslában. Az az érdekes, hogy sokan még ezt is vállalják (persze nyilván akadnak, akik a rendelkezéseket a maguk javára megpróbálják kijátszani). Kézigránát a Rózsászínű Párducban Salisbury egyik legelőkelőbb vacsorázóhelyén, a Rózsaszínű Párducban néhány héttel ezelőtt, egy közönséges hétköz napi estál pánik tört ki. Valaki kézigránátot hajított be a nyitott ablakon. Ugyanaznap este ugyancsak bombatámadás érte g főváros egy másik éjszakai lokálját. Szerencsére emberéletben nem esett kár, csupán egy személy sebesült meg könnyebben. Am a fehér telepes lakosság elgondolkodott: hogyan, hát már ott tartunk, hogy a felszabadító mozga lom, amely eddig a határszéli területeken működött, a főváros szivében Is jelt ad magáról? Különösein a mérsékeltebb gondolkodású, a Smlth-rezslm hajthatatlanságát elítélő fehér telepesek gondolkodnak el. Tlm Glbbs, 37 éves farmer a legfontosabb ellenzéki i;>árt vezetője így nyilatkozott a New York Times munkatársának: „A saját családomból már hárman Is elhagyták az országot, ki Londonba, ki Vancouverbe, ki Teheránba távozott, pedig ők Is mérsékelt gondolkodásúak voltak, de talán éppen ezért: félnek a jövőtől. Minthogy nem a ml mérsékelt politikánk van hatalmon, hanem Smithék elvakult elzárkózása a fekete többség minden törekvése elöl, félő, hogy ez előbb-utóbb o- lyan robbanáshoz vezet, hogy Itt minden fehér ember rosz- szul Jár, a mérsékeltek, a feketékkel rokonszenvezők Is.“ A kivándorlók száma nem csökkent, hanem növekedett. Az ország költségvetése sem olyan, amely a fehér telepeseket különösebb jókedvre derítené. Az állami kiadások 22 százalékkal nőttek a múlt évihez viszonyítva, ezen belül a hadsereg költségvetése 40, a rendőrségé 23 százalékkal növekedett. „Terrorista háborúval állunk szemben, amelyet meg kell nyernünk, de a győzelem pénzbe kerül“ — ezzel magyarázta a költségek növekedését lan Smith kormányfő, csakhogy egyre kevesebben hisznek SmU- hék győzelmében, mind többen a felszabadító harcosokéban. A Rhodesiát elhagyók között van egy 22 éves fiatalember, Vincent Lamprecht. „Rhodesiában vesztett háború folyik a részünkről, ezért menekültem el a családomtól“ — nyilatkozta. Személye azért váltott ki érdeklődést, mert ő nem más, mint fia annak a NIck Ump- recht őrnagynak, aki a rhode- slal hadsereg fő luno.íO i-zt- je, s dühös ellennyllatkozatot adott telefonon az AP-hlrügy- nökség tudósítójának. „Ezer százalékig nem értek egyet flammall Többet nem mondhatok, minthogy a hadsereghez tartozom, személyes nézeteim nem lehetnekl“ És mérgesen lecsapta a telefonkagylót. Salisbury hivatalos jelentése szerint (nem tudni, mennyire megbízhatóak az adatok) 1976 első telében 2280 fehér (ez e- gyelőre a fehér lakosságnak csak az 1 százaléka) hagyta el Rhodesiát, de 1590 érkezett. Csakhogy az újonnan jöttek nem polgári bevándorlók, mint az 1972 előtti békeidőben (a gerlllaháború 1972-ben kezdődött), hanem — Lamprecht to- borzó őrnagynak és Pleter van der Byl honvédelmi mlnlszteir- nek Is szerepe van érkezésükben. Amerikai, brit, dél-afrlkal, nyugatnémet, görög, portugál és más nemzetiségű olyan bevándorlókról van ugyanis szó, akiket nem békés épftőmunká- ra, hanem a gerillák elleni harcra, a rhodesial hadseregbe toboroztak. Egy, ma már minden józan vélemény szerint megnyerhetet- lennek minősített háborúra. Ax Esti Hfrlap nyomán MIT AKARHATOTT MARKUS? A hírt az osztrák rendőrség röpítette a világ négy tája felé. A tízesztendős Markus Krüger, aki szüleivel Ausztriában nyaralt, lezuhant egy erkélyről, súlyos tej- sérülést szenvedett. A sikeres műtéthez vérátömlesztésre lett vona szükség. Ezt azonban a szülők szigorúan megtiltották, mondván, a „Jehova tanút“ nevű vallási szektához tartoznak, és tanaik szerint „nem szabad egyik ember vérét átvinni a másikba“. Amíg az orvosok a szülőket igyekeztek meggyőzni, Márkus meghalt. Kik Is jebova tanúi, akik Ilyen embertelen törvények szerint élik az életüket? A szekta 1870-ben jött létre Amerikában. Tagadnak minden világi hatalmat és törvényt, megtagadják a katonai szolgálatot, kultúraellenesek, híveiknek tilos világi könyvek olvasása, színház, mozi látogatása. Amikor a nyugatnémet államügyész vádat emelt Krü- gerák ellen, a családfő így magyarázta tettét: „Jehova akarta, hogy így legyen.“ £s Markus, a tízéves fiú, mit akarhatott? t 'l
