Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-19 / 16. szám

6 M • Hogyan Indult a Stastn^ fivérek pályafutása? Minek tulajdonitható, hogy ax ötödik fivér, Bohumil kivé­telével, aki a kulturisztikával legyez­te el magát, mindannyian élvonalbeli ]égkorongoz6k? — Azt hiszem, mindenről a Gödör tehet. Így hívták a téli stadionhoz közel eső lakótelepünket. Közepén egy valóságos gödör volt, amelyben nyáron késhegyre menő focícsaták, télen ugyanolyan heves hokiküzdel­mek dúltak. Persze akkor még ke­mény telek voltak, nem úgy mint ma, és a „sajátkezűleg" teremtett jég so­káig megmaradt. Tulajdonképpen Itt szerettük meg mindannyian — az a- pal intelem ellenére — ezt a csodá­latos sportot. A kilencéves Iskola ta­nulóiként megnyertük a városi baj­nokságot, és ekkor szemeltek ki a Slovan kölyökcsapatába. Pétért is én vittem el először jégkorongmérkőzés­re, és annyira megtetszett neki a já­tékosok színes, tarka meze, hogy 6 is jelentkezett a Slovan tehetségku­tató versenyén. • Hármuk közül kit tart a legte­hetségesebbnek, vagy ha nem akar tapintatból különbséget tenni: Jelle­mezze valamennyiUket. — Valóban nehéz feladat elé ál­lított. Szerintem az alig 18 éves An­ton előtt áll a legfényesebb jövő. ö kezdettől fogva kiváló körülmények között űzheti a jégkorongozást, míg ml Peterrel kölyök korunkban csak akkor kerültünk a jégre, ha a na­gyok távol voltak. Peternek kiváló a technúcája és nagyszerű a kombiná­ciós készsége; néhá talán túlzásba viszi a kombinálást. Nemhiába tekin­tették a katowlcel VB legnagyobb I- géretének. Jómagam a támadások be­fejezésénél találom fel a legjobban magam. Különösen a gyorsaságban és robbanékonyságban tűnök ki. A ke­mény hoki híve vagyok, de sohasem szerettem a durvaságot és alattomos­ságot. Már iskoláskoromban is min­dig megvédtem gyengébb társaimat az erősebbektől, pedig nem Is tar­toztam a legerősebb fickók közé. • Hogy értik meg egymást a Staat- fivérek a Jégen? Van valamilyen külön begyakorolt játékelemük? — Kétségkívül Jobban megértjük egymást, mint mások, elvégre szüle­tésünktől együtt nőttünk fel. Meg ö- csélmnek bátran a szemére vethetem a hibáikat. Mások biztos megsértőd­nének, ők azonban tudják, hogy a dorgálással is csak segíteni akarok nekik. Begyakorolt Játékelemünk ta­lán egy van, amely nagyon egysze­rű. Tonóval egyszerre húzunk el a két szélen, ezzel elvonjuk Péterről a védők figyelmét, ö vagy Tono, vagy az én nyomomban korcsolyázik, s elég ha átengedjük neki a korongot, máris lövöhelyzetbe kerül. Persze gyakorolunk más elemeket is, jó összjátékunk titka azonban mégis In­kább az, hogy jobban érezzük egy­mást a jégen, mint mások. • Több ízben Járt már Kanadában, legutóbb rajtolt a Kanada Kupán is. SsámoIJon be olvasóinknak kanadai benyomásairól. — Kanada a Jégkorongozó számára csodálatos világ. Ott a gyermek úgy­szólván hamarább megtanul korcso­lyázni és hoklznl, mint járni. A Jég­volt, házilag készített CSSR feliratú trikókban buzdítottak bennünket. 0- lyan volt az egész, mint egy álom. Bár nekünk is ilyen közönségünk lenne. • .Örök téma, hogy a kanadaiak túlzásba viszik a keménységet. Mi er­ről a véleménye? — Határozottan, keményen játsza­nak, de nem durván. Lehet, hogy a profiligában előfordulnak sportsze­rűtlen jelenetek, de a kupán egész más felfogásban játszottak. Az egyre gyakoribb találkozókon rájöttek, hogy a durvaságért járó kiállítással csak­is saját csapatukat gyengítik. A Ka­nada Kupán velünk szemben mind­össze egyetlen kellemetlen incidens történt, Boby Orr faulolta Jlrka No- vákot, de rögtön bocsánatot kért tő­le. A mérkőzés után Is mondta, hogy A katowicei VB zárómérkőzésének utolsó pillanatai. Csehszlovákia — — Szovjetunió 3:3. Világbajnokok vagyunk. Az előtérben Marián Sfastn^ bántja az eset. A sokat vitatott Bob­im A VIIÁGBAINOKI CliT VÍDIOK A HÉTEN KEZDŐDIK A JÉGKORONG VB Az idősebb nemzedék bizonyára emlékszik a Warwick fivérekre. Az öt­venes évek közepén Grant, Dick és Bill az akkor fénykorában tündöklő kanadai Jégkorong-válogatott legerősebb támadósorát alkotta. Mindhár­man kiváló Jégkorongozók voltak. Legújabban a Slovan Bratislava dicse­kedhet azzal, hogy csapatában Játszik egy fivérekből álló támadósor. Ma­rián és Peter Sfastn^ tagja volt tavaly a világ- és Európa-bajnokságot nyert válogatottnak. A legfiatalabb Sfastn^ fivér, Anton legutóbb az NSZK-ban megrendezett junior Európa-bajnokságon csapatunk legjobbjai közé tartozott, és 17 éves kora ellenére többször szerepelt sikeresen fi­vérei oldalán a Slovan Bratislava I. ligás csapatában. A legidősebb fi­vér, Vladimír néhány évvel ezelőtt még a II. ligás BEZ Bratislava kapu­ját őrizte, de időközben szögre akasztotta a fogókesztyfiket. A héten kezdődő bécsi világbajnokságon ismét két Sfastn^ fivér. Ma­rián és Peter áll majd csatasorba. Marián a rangidős, a legutóbbi bajnoki évfolyam utáni értékelés szerint Csehszlovákia negyedik legjobb Jégko- rongozója; őt , fogtuk vallatóra, hogy beszéljen a ífastn^ család pályafu­tásáról, tapasztalatairól, a VB esélyeseiről, válogatottunk kilátásairól. korong ebben az országban már nem is sport, több annál, valóságos val­lás. A mérkőzésekre mindig zsúfolá-. sig megtelik a stadion. Nemcsak a legfelsőbb profi ligák, az NHL és a WHA mérkőzéseire, hanem a junio­rok találkozóira Is. Különben a Ju­nior csapatok szállítják a profi klu­boknak a kész játékosokat. A leg­több junior játékost már zsenge gyer­mekkorától szerződéssel kötelezik ar­ra, hogy melyik proli csapatban foly­tatja pályafutását. A Kanada Kupa egyébként nagyszerűen sikerült. Va­lamennyi mérkőzés magas színvona­lú játékot hozott. A kanadaiak meg­győződhettek arról, hogy önkéntes „száműzetésükkel“ inkább maguknak ártottak, a világ pedig nagyot lépett előre. Érzik, hogy van mit tanulnlok Európától. Egy kicsit meg Is lepőd­tek a nagy változásokon, ezért — bér eredetileg minden két évben meg a- karták rendezni a Kanada Kupát — úgy döntöttek, hogy csak négy éven­ként kerítenek rá sort. Addig alapo­san fel akarnak készülni. De térjünk vissza a közönséghez, mert a kana­dai közönség külön fejezet. Bámu­latosan értenek a hokihoz és hihe­tetlenül buzdítják csapatukat. Ott nem fordul soha elő — mint nálunk —, hogy kifütyülnek egy csapatot. Ha nem megy a kedvencnek, akkor Inkább hallgatnak, de az ellenfél jó játékát Is tapssal jutalmazzák. Ott nincs rossz mérkőzés, csak jó és jobb, meg extra kategória, amit úgy hívnak, hogy „excellence hoki“. Ide sorolták többek között az ellenünk vívott mindkét mérkőzésüket. Ren­geteg hívet szereztünk magunknak. A végén már saját szurkológárdánk by Hull is kiváló fiú és nagyszerű barát. Máskülönben az az érzésem, hogy a körülmények is arra kény­szerítik a kanadai játékosokat, hogy keményebben játsszanak. Kanadában kisebbek a pályák, gömbölyűbbek a mieinknél, számunkra furcsa ellip­szis alakúak. A kapuk mögött mind­össze 70 centire esetleg másfél mé­terre van a palánk, míg nálunk két- -három méter a kapu háttere. Ilyen körülmények között gyakrabban ke­rül sor közelharcra. Nekem különben teljesen megfelel a kemény Játék, de voltak köztünk olyanok, akik féltek. • Szívesen Játszana profi klubban? — Szívesen, de csak teljesen legá­lisan, ha itthon már nem lenne rám szükség. Tapasztalatszerzés szempont­jából is jó lenne, ha az idősebb já­tékosok bizonyos Időre profi klubok­hoz szerződhetnének. • A Jégkorongozókról azt tartják, hney csupa bég a testük. Milyen ko­Családi idill Sfastn^éknál. Balról a Éviké, a családfő ás Éva asszony a beszélgetés szerzője, az örökmozgó kis, alig tél éves Tónkéval. Mészáros és archív felv. Peter Sfastnf molyabb sérülést szenvedett eddigi pályafutása alatt? — Egyszer kiverték az egyik fo­gamat, és húsz varrat van az arco­mon. Szerencsére a mai sebészek már olyan tökéletesen dolgoznak, hogy semmi sem látszik meg. • Hogyan vélekedik a bosszú idő után először rajtoló kanadaiak, és ál­talában a többi résztvevők VB esé­lyeiről, beleértve a mieinket is? A kanadaiak nem jönnek a lege­rősebb felállításban, mert éppen most folynak náluk a Stanley Kupa dön­tőjének küzdelmei, ami számukra mindennél fontosabb, de így Is jelen­tős játékerőt képviselnek. Jelenlétük kétségkívül emelni fogja a VB szín­vonalát, bár nyilván problémát okoz majd nekik a nagyobb játéktér. A szovjet válogatott is túljutott már a nemzedékváltás nehézségein, és Har- lamovék bizonyára nem adják majd olyan olcsón a bőrüket, mint a ta­valyt katowlcel VB-n, amely feljesen a hullámvölgyben érte őket. Ebből is látszik, hogy rendkívül nehéz lesz megvédeni a világ- és Európa-bajno- ki címet, de ml mindent megteszünk. A liga zárómérkőzésel — szinte már hagyományosan — formahanyatlásról tanúskodtak, de már annyiszor bebi­zonyosodott, hogy Játékosaink a vá­logatott színeiben sokkal Jobban ját­szanak, mint a ligában. • A Slovan valamikor a hazai baj­nokság örökös második helyezettje volt, csak a elmet soha nem sikerült megszereznie. Az utóbbi években a- zonban nem tud feltörni a középme­zőnyből. Mi ennek az oka, és mikor lesz bajnok a bratislavai csapat? Hát igen, Golonka, Starél, Fakó, Cernick^ Idejében minden más volt. Ezek egytől-egylg olyan játékosok voltak, akik egymaguk képesek vol­tak eldönteni a mérkőzés sorsát. A fiatalok is felnőttek hozzájuk, meg akkor a mezőny sem volt olyan erős és kiegyensúlyozott, mint ma. A mai Slovan játékosállománya csupa fia­tal, tehetséges, de tapasztalatlan já­tékosokból áll. Még Időbe telik, míg beérik ez a csapat, de úgy érzem, eljön annak is az ideje, hogy bajno­kok leszünk. PALAÚYI LAJOS 11 nap, amely megrendelte EIIRÖPÄT Az 1973-as szarajevói asztalite­nisz-világbajnokságon Európa 2,5 bajnoki címet és 14,5 érmet szer­zett, két esztendővel később Cal­cuttában 3,5 bajnoki cím (az a- ranyérmek feleli és 13,5 érem volt a mérleg. Az Idei 34. világ­bajnokságon már csak egy első­ség és öt érem Jutott öreg konti­nensünknek. Egyszóval a 11 bir­minghami nap súlyosan megren­gette Európa asztalltenlszsportját. Hideg zuhanyként hatott a siker­telenség annál Inkább, mivel 1975-ben már úgy tűnt, kontinen­sünk utolérte Ázsiát. Nem így tör­tént. I. Oglmura japán exvllágbajnok a csapatdöntők után így nyilatko­zott: „Ázsia Ismét komoly lépés­előnybe került Európával szem­ben. Az egyéni versenyek során még csökkenthető a hátrány, de ha ez nem sikerül, akkor a két év múlva Phenjanban megrende­zendő VB-n semmi esélyük sem lesz az aurópal asztalltenlszezők- nek ...“ Nos, az egyéni versenyek során is csalódást okoztak konti­nensünk versenyzői. De hogy ml lesz Phenjanban, azt bízzuk a jö­vőre. Esetleg jegyezzük meg Ogl­mura jóslatát. Nézzük Inkább, ml Is történt 11 nap alatt Birming­hamben. A kínaiakkal mindenki számolt, a japánokkal viszont csak kevei- sen. A kínaiak mindkét csapatver­senyt megnyerték, és útjuk az a- ranyéremlg csakugyan látványos volt. A férfiak (1952 óta hatod­szor szerezték meg a világbajno­ki címet) a döntőben lélegzethez sem hagyták jutni a távol-keletie­ket, akárcsak a nők Dél-Kórea csapatát. A kínai csapat elsősor­ban annak köszönheti a sikerét, hogy a férfiaknál öt, a nőknél négy kiegyensúlyozott játéktudású A„CSODAÜTÖ“ ÉS A „SZABÁLYTALAN“ ADOGATÁS? Az előző világbajnok is a vert mezőnyben végzett. Klampór és Jönyer. extraklasszis asztalltenlszezővel rendelkezett, s így a vezetők az ellenfél játékstílusának megfele­lően állíthatták össze a csapatot. Tudták például, hogy asztalltenl- szezölnk nem nagyon boldogulnak a védekező játékosokkal, nos há­rom jól védekező asztalltenlszezőt állítottak be a Csehszlovákia el­leni csapatba. A magyaroknak és a jugoszlávoknak viszont nem o- koz gondot a védekező ellenfél, ezért három „csatár“ Is helyet kapott a kínai együttesben. A japánok az Idén nem jártak Európában, otthon készülteit fel. És ahogy a VB-n bizonyították: a rájuk jellemző alapossággal és becsületességgel edzettek, teljesít­ményük nagy meglepetésnek szá­mit. Sikerükben talán az Is közre­játszott, hogy az elődöntőben le­becsülték őket a magyarok. Jó- nyer azt mondta a mérkőzés e- lőtt: „Ha Takaslma játszik, ak­kor már 3:0-ra vezetünk...” Az exvllágbajnok valószínűleg abból Indult ki, hogy a gyengébben vé­dekező japán versenyző sohasem okozott még gondot a magyar asz- talltenlszezőknek. Ezúttal Is úgy kezdődött (Klampár 2:0-ra nyert ellene), de aztán jönyer túlzott önbizalommal állt asztalhoz, szin­te be sem melegített, és alig né­hány perc alatt 3:18-as vesztésre állt. Nem Is csinált több pontot. Hiába Igyekezett a második játsz­mában, a japán fiú nyert. A har­madik hely nem nagyon érdekel­te a magyarokat, érdektelenül ját­szottak Svédország ellen. Hogy a kínaiak, az ázsiaiak nemcsak a csapatversenyekben voltak Jobbak az európaiaknál, azt az egyéni számok is bizonyít­ják: mindössze egy francia, ju­goszláv és svéd páros került be az elődöntőbe. Sokan a „csodaütő­vel“ és a szabálytalan (7j ado­gatással magyarázzák az ázsiaiak fölényét. Az ütőkről csak annyit: mindkét oldalán másfajta borítá­sú, (megfelel a nemzetközt szö­vetség szabályainak! ] és ezt fel­váltva használták játék közben. Természetesen nem egyformán pat­tant, perdült, röppent a labda az ütő két oldalárói, és ezt egyesek nem tudták „elviselni“. Például Orlowskl sem, aki néhány elron­tott labda után az edzője felé for­dulva jelezte: nem tud mit kezde­ni kínai ellenfele játékmodorával. Hát nem volt könnyű megszokni a szokatlant. Ami az adogatást Il­leti: azért fogták rá, hogy sza­bálytalan, mert annyira veszélyes és főleg változatos volt, hogy a kétségbeesés szélére kergette az ellenszert nem találó ellenfelet. Ml tehát az ázsiai siker titka? Az sem állítható, hogy erőnlét­ben jobbak voltak a kínai és a japán versenyzők. Európa Is ren­delkezik nem egy nagyszerű fi­zikumú asztalltenlszezővel. Az ütő tartása döntött? Ma már ennek a problémának nincs jelentősége. A- hogy néztük a mérkőzéseket, A- zsla elsősorban technikában múlta felül Európát, Kínában és japán­ban ^yaránt jól tudnak támadni és védekezni a legjobbak. Ilyen típusú játékosok érvényesültek Birminghamben Is A japánok pél­dául egyaránt magas szinten ját­Ilona Voitová-Dhiíková sem váltotta be ■ hozzifűzStt re­ményeket Gergely Gabi Magyarország és hazánk színeit is képviselte Or- lowskival. Eredménytelenül Bogdány felvételei szanak európai és ázsiai stílus­ban. Európában viszont alig ta­lálni asztalltenlszezőt, aki ne a támadást tartaná fontosnak. Ez ugyan szép dolog a játék fejlő­désének szempontjából, és a néző Is szívesen veszi, de amikor az ellenfél valami mást kezd játsza­ni, mintha pánikba esnének az európaiak, és kétségbeesetten az edzőjüktől várják a segítséget. Csehszlovákia 9 versenyzője csa­lódást okozott a világbajnoksá­gon, és sok év után először tér­tek haza érem nélkül. A férfi- csapat a hatodik, a női a tize­dik helyen végzett. Egyéniben Or- lowskltól és Uhllkovától vártunk jobb szereplést. Az utóbbinál is­mét erőnléti problémák jelentkez­tek, míg Orlowskl — ellentétben a többi európai élversenyzővel — nem tudta megtalálni az ázsiaiak játékának az ellenszerét. Amikor ez már sikerült volna, vége lett a mérkőzésnek. A győztesek közül két világbaj­nok érdemel különleges figyelmet: a japán Kono és a koreai Pák Jun Szun. Az előbbi már 1985-ben döntőt játszott a stockholmi VB-n, de kikapott Hasegawától. Tíz é- ven keresztül szívós önfegyelem­mel készült, várt a nagy lehető­ségre. Most elérte, 31 éves fejjel világbajnok lett. Egyébként a to­kiói tisztviselő nem „csodaOtővel“ Játszott, hanem egyszerű sziva­csos borításúval. Pák Jun Szun 23 esztendő után az első versenyző, akt egymás u- tán kétszer nyeri világbajnoksá­got a női mezőnyben. A 20 éves nhenjanl (két év múlva otthon játszlkl) főiskolás, a világbajnok­ság előtt határozottan hangoztat­ta: ismét bajnok leszek. Nagysze­rű balkezes pörgetéseitől reszket­tek az ellenfelek. TOMI VINCE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents