Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-12 / 15. szám

M 9

B

rnúi kiállításra készülök — fogadott

nagy munka közben Milan Mravec, a szlovák festőművészet közép nemzedékéhez tartozó: alkotóművész.

Tavaly a Városi Galériá ban állították ki müveinek {elentős részét, utána Tren

Cinben volt kiállítása, most pedig Briióhan készül.

— Nagy kiállításnak 1- gérkezik — mondja elége detton.

Peter Matejka tanár nö vendéke volt a Képzöművé szeti Főiskolán, s már akkor felfigyeltek a tehetségére. Az azóta elhúnyt Ma

tejka tanár, kiváló festőművész, mindig dicsérte, valahányszor beszélt róla.

— Keresi az újat, és o- lyan tehetséges, hogy meg is találja — mondta róla.

Előttünk az „űj“: a már kiforrott tehetség alkotásai. Különös rajzok, különös festmények. Megdöbbentők.

gondolkodásra késztetök. Sötét tónusok, komor hangulatok. Ahány kép, annyi jajkiáltás. Legtarkább képeinek is komor a tónusa.

A padlás térségében lévő hosszúkás folyosóhói kialakított műterem levegője is nyomott, nyilván a képekből áradó komorság

RAVEC-KÉPEK BRNÖBAN

Kivégzés

A szerző felv.

miatt, mert hiszen a művész egyébként vidám, kedves házigazda. A műtermi hangulatha beleülő alkotások.

— Ha adnának egy új, modern műtermet, aligha költöznék át, tudom, hogy vágynék ide vissza.

Van benne valami; ilyen képeket festeni modern, tágas műteremben talán nem is lehet. A műteremnek kinevezett folyosóhoz jobban illenek az igazságtalanságok elleni felkiáltójelek.

Alkotásainak tárgya az ember.

— Gyermekkoromtól kezdve érdekelt az ember és érdekel ma is — hangzik a művész vallomása.

önmagát igyekezett kifejezni már főiskolás korában is. Hogy milyen volt önmaga? Milyen lehetett a Kysucáról érkezett művész- nalánta? Ahhoz nem elég fiatal, hogy ne tudja; milyen élet volt valamikor Kysucán.

A köves ’ kemény földet makacs elszántsággal lehetett csak rábírni, hogy adln ki magából a betevő fa- 'ntot. Ősei elszánt makacs- -^eát örökölte Mravec Mi- 'nn. Makacs következetes- '^vgel ragaszkodik a maga :^'asztotta úthoz. Csak el- '»étve rajzolt vagy festett «rikusabb képet, tüstént visszatért töprengő élet- ’ilnzófiájához.

Első kiállítása után — ezt még a Fiatalok galériájában rendezték meg — e- eyik méllatója azt írta róla- Izmos tehetség indult el útján, olyan tehetség, a- kinek van mersze foglalkozni napjaink égető problémáival, időszerű kérdései vei.

Bemutatkozása a Képzőművészeti Főiskolán igen jól sikerült; első dijat kapott pályázati munkájáért, a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójára készített képsorozatáért. Akkor ötlött fel benne a gondolat, hogy létre kellene hozni a Fiatalok galériáját, hogy a kezdő képzőművészeknek Is legyen hol bemutatni műveiket.

— Örülök, hogy meg tudtuk valósítani a Fiatalok galériáját, és pz azóta is e- leget lesz a küldetésének.

A fiatal, kezdő művészek vágya, hogy alkotásaikkal kiléphessenek a nyivános- ság elé.

Mravec nem csak elméleti megalapítója volt a Fiatalok galériájának, 6 maga festotte ki és hozta rendbe a kiállítási termet. Mindent előkészített, s buzdította a többieket

— Volt, illetve a maiknak van hol találkozniuk, megvitathatják a kiállított alkotások értékét, előnyét, hátrányát, találkozhatnak és beszélgethetnek művészeti kritikusokkal, szakértőkkel. Főiskolás korom u- tolsó éveiben sok olyan alkotásom látott napvilágot, amelyeket szerettem volna bemutatni. Amikor aztán a Hld-utcában kedvező alkalom kínálkozott, és az Ifjúsági Szövetség funkcioná- rusai, nem zárkóztak el a kérésünk elől, sőt minden téren támogatást kaptunk, megszerveztük a galériát.

így indult annak idején Milan Mravec. Azóta már sok kiállítása volt. Tehetségét, tudását a szocializmus szolgálalába állította. Elkötelezett művészet az övé.

Igazi művész őszinte vallomása. —OS —

Értelmes életért

(ILKU PAL KÖTETE)

Értelmes életért — talán e címet adhatnánk mottóként llkuPál most megjelent kötetének (Korszerű műveltség — szocialista em- berj. ilku Pál a közép- és kelet- európai antifasiszta ellenállás közismert alakja. A harmincas é- vekben ott találjuk ől Czabán Samu és Pábry Zoltán társaságában, az Oj Korszak című folyóirat szerkesztőjeként, ott a kárpátukrajnai falusi iskolák tanítójaként. Ezekben az években érlelődött meg benne az ön- és ifjúságformáló erő. Az új, a megújulni akaró világ bábája volt, a szó pedagógiai és művelődéspolitikai értelmében.

Mit akart Ilku Pál, s miről tanúskodik most megjelent kötetének minden lapja, minden sora és gondolata? Arról, amit József Attila oly csodálatosan és máig érvényesen fogalmazott meg; az a- dott világ varázsainak mérnöke, tudatos, jövőbe lát s megszerkeszti magában, mint ti majd kint, a harmóniát..." /A város pereménj. Pedagógiai és művészeti érdekű í 'ásai arról tanúskodnak, hogy hitt „egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőben". Es nemcsak hitt — de tett is érte.

Szabadság és rend; e kettőnek az egysége fogfa össze Ilku Pál megannyi tanulmányát. 0 tudta, mit vár tőle a világ, mit népe — korábban Csehszlovákiában utóbb Magyarországon — s mire kötelezi őt a haladás. Ezt kérte, mint művelődésügyi miniszter az oktatóktól, művészektől, alkotóktól és az ifjúságtól. Tanítani és tanulni, a valódit és az Igazat megmutatni. Nem félni a vitáktól, vállalni — önkritikusan — az igazítás mércéjét is. Mi is volt e mérce? Nem véletlen, hogy ismét József Attilát idézzük — hiszen ezzel Ilku Pál törekvéseinek lényegét is látjuk; „Jöjj el, szabadsági Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd 'szép, komoly fladatt"

Szabadság és rend; ez volt Ilku Pál mércéje. Erre vall az 1945-ös oktatási programtervezete. Erről tanúskodik hűsége a szocialista hazához. Erre vall. mily szeretettel és ugyanakkor mily következetes

elvi szigorral beszél József Attiláról, Kodályról, a művészetekrőlt a színházról. Elkötelezetten. Ezt fogalmazta meg — még a harmincas években — a Zendül az osztály című kötetében, amelyet halála jl973] után a Magyar Televízió is bemutatott. Mint alkotó is példát mutatott arra; alkotó művészeink felelősek népünknek és hazánknak, hiszen egy új világ- és értékrend kialakításában a közvélemény formálót.

Törekvései nem maradtak az ország határain belül, mert látta, hogy magában nem boldogulhat egy nép, csak mint nagyobb világrendszer része, részese.

Kivételes tekintélyt vívott ki magának Ilku Pál következetes, elvi magatartásával és — e kötet tanúbizonyság erre — optimizmusával. Tudta, látta, a máért, a holnapért harcolni kell, meg kell vívni a szellemcsatát. Nem tért ki az elől sem — erre számtalanszor figyelmeztet, — hogy önmagunkkal is meg kell vívni a csatát. E- lőrelépés csak úgy lehetséges, ha önmagunkat győzzük le. E kötet elolvasása után az a gondolata támad az olvasónak — >s helyesen tapint rá —, hogy Ilku Pál tekintélyének forrása — ez volt.

Szabadság és rend; ez volt a vezérlő gondolata. Olvasható is i- lyen cikke; Csak a szabad emberek társadalma viszi előre az igazi haladást, az igazi kultúrát. Mert 6, a pedagógus, a művelődésügy új hírnöke a fövendő 'világ „mérnöke" átélte és meglátta a másik, a kárhozatra és pusztulásra ítélt világ és rend ,',lelkét" és gyötrelmét.

Bs ismét csak József Attila ismert sorai az eligazítók, ha Ilku Pál törekvéseit idézzük; „.,. rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, -és nem is kevés..." Kell-e hivatkoznunk ehelyütt is; a hídszerep fontosságára?

Egy korszak kulturális életét, művelődésügyi arculatát ismerjük meg Ilku Pál kötetéből. Az értelmes életért elkötelezettséget vállaló ember bátor helytállását.

Kovács Győző

A

z utóbbi napokban ilyen feliratokkal találkozhat az olvasó a lapok hasábjain: Egy miliió könyv — százharminc mii-- iió néző: Martin Luther King óta a iegnépszerűbb amerikai néger személyiség; Egy sorozat bomba sorozata Amerikában.

Aki beieolvas az írásokba, meg tudhatja, miről van szó. Egy ame rikai néger író, Alex Haley tizen két évi kutatómunka után m.eg Irta őseinek a történetét, s Gyö kerek (Roots) címmel ki is adták. A könyv meglehetősen drága,

12,50 dollár, mégis eddig már több mint egy millió példány kelt el belőle.

A könyvért, dedikálásért sorban álltak az emberek, s amikor boszorkányos gyorsasággal elkészült belőle a nyolc részes tv-sorozat, elnéptelenedtek az amerikai városok utcái, kiürültek a bárok és éttermek, mert harminchét millió amerikai család nézte feszült érdeklődéssel estéről estére a sorozatot. Becslések szerint több mint százharminc millió amerikai sírt, hatódott meg. Még azok Is, akik örök életükben gyűlölték a feke léket.

A filmsorozat első jeleneteiben Kunta Klntét, akit a könyv szerint több mint kétszáz évvel ezelőtt raboltak el őshazájából, Gam- biából a fehér rabszolgatartók, új urának ostorcsapásai „beszélik rá“, régi nevének az elhagyására. Űj hazájában aztán már nem Kunta Klnte, hanem egyszerűen csak Toby, és természetesen rabszolga.

Az ötvenöt éves Alex Haley száj- hagyományok és nagyanyja elbeszélése nyomán indult el, hogy felkutassa őseit. A szálak a nyugat-afrikai Gamblába vezettek. Egy öreg bárd, akárcsak nagyanyja, Kunta Klntéről regélt. A fiatal és erős tizenhat esztendős Kunta Kin- te elindult az erdőbe, hogy fát vágjon, de soha többé nem tért vissza ősei földjére. Az erdőben rajtaütöttek egy fehér király fogd- megel, és egy bárkán láncokba verve elhurcolták az óceánon keresztül, hogy új hazájában megfosszák nemcsak a nevétől, hanem emberi méltóságától is.

Kunta Klnte története nem mese, hanem valóság, s ez magyarázza a regény, majd a belőle készült tv-fllm sikerét Is. (Közben már szerepelt a monte-carlói nemzetközi tévéfilm-fesztiválon is). A szerző, mint már fentebb említettük, tizenkét évi kutatómunkával jutott el az eredményig. A WaAz emberek sorban álltak, hogy dedikáltathassák a könyvet

AMERIKAI

TRAGÉDIA

shlngtonl Nemzeti Archívumban megtalálhatók azok az Iratok, a- melyek Igazolják a történetet. Fennmaradtak feljegyzések a bá]-- káról is, amely az őshazából az újba hozta Kunta Kintét, s ugyancsak levéltári okiratok bizonyítják nevének a megváltoztatását és uzt Is, hogy melyik ültetvényes család vásárolta meg a rabszolga- sorba döntött néger hőst.

Azt mondhatnánk ezek után, hogy íme, mégiscsak változik a világ: a rabszolgatartó Amerika most a rabszolgák utódainak drukkol, megkönnyezi a sorsukat, s e- zentúl minden megváltozik. Egyébként a regény és a belőle készült tv-sorozat értékelésében nem egyöntetűek a nézetek. Egyesek hitelesnek találják a történetet, mások viszont melodrámának, érzelgős történetnek tartják.) Nem így van a dolog. Mert ha csak egy kicsit Is odafigyelünk a nagy sikerről érkező hírekre, könnyen észrevehetjük, hogy Amerika nem sokat változott az elmúlt kétszáz év alatt Az író ugyanis, akit hirtelen szárnyra kapott a hír, szinte keserűen nyilatkozik. Íme: „Nem sétálhatok az utcán anélkül, hogy fel ne Ismernének. Nem lehetek magánember. Ha előadásra megyek, a meghívók biztonsági Intézkedéseket tesznek. Tagbaszakadt testőrökkel kell mennem, és ez 1- gazán a terhemre van. Mindig szerettem elvegyülni az emberek között ... Aggaszt az is, hogy mikor lesz ismét időm dolgozni. Kutatás címmel könyvet szeretnék írni arról, hogyan kerestem őseim nyomát“.

Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Semmit, hiszen ez már Amerika végzete. Slkerregény — mondják az író könyvéről. Állítólag a legnagyobb siker, ami valaha Is elért valakit Amerikában. A gambial falut, ahonnan Kunta Kintét elhurcolták, nemzeti emlékhellyé a- karják nyilvánítani, az utazási Irodák máris utakat szerveznek oda, de az író, aki mindezt felkutatta, lehetővé tette, nem sétálhat végig egy kellemes tavaszi estén az utcán, ahol lakik, mert ki tudja, ml történhet vele. Máris úgy őrzik, mint államelnököt. Szokás manapság az emberi jogokról szónokolni, különösen Amerikában. Hát ez lenne az a híres mindenható szabadság? Mindenkinek mindent lehet, csak éppen... Nem, nem kérünk Amerika végzetéből.

—aéiuelh—