Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-12 / 15. szám
KOSA ÄRPAD: Az oldalt írta és összeállította: KULCSÁR FERENC BARAK LASZLÖ: K. TIhAR MARTA: TAVASZ Pltyereg a tél. Kipp-kopp, pottyan a könnycsepp. Kesereg a hó. Jal, fal, sírni ma könnyebb. A KÖNYA A kBnjrr, amit a szekrény tetejére tettél, érintetlen. Nincs kezem. Mindenem elvltted. A kBnyv; lapjai kfizött lelektet- ve tehéren feketén — szeretlek. Ez a sző csupén. ez a tehetetlen mozdnlat. Idézel verssorokat... Biztos veled is megesett, a szomorúság úgy vág állón, hogy a lénykárpit szétreped . .. Elviszlek. Bemutatom neked, hogyan öltSzött tOl a Ma- gas-Tátra. látod? Fátyolban a csúcs, az égbefntú. Fehérllk a moha, csillag virít a fényén. Hogyan magyarázzam el? Ez kotta. A tél szlmlúnlája. Neked Irúdott. Mindig csak annak, akiből kimarad a nevetés egy-egy hangjegye. Valaki gyufát gyújtott. Hittem, hogy megérkezel. A szekrény tetején tapsol neked a kSnyv. Visszalapozlak. KÚSA ARPAD: HT.íl>TOS AN.VrÖMlA (Önarckép) nyelvein alatt megbújtak a szelek a mozdulatlan egekből nyakamba zuhog a csend arcom sima tükrén megkövült bérányfelbők várják a pásztor árulását keresztjéről két kezemnek bordáimról mellem lankáiról leszánkáznak az istenek NAPLÓ Mennyi ákombákom DQbűrtig a papíron, Sötét és mély Lbvészárkok. Sebzett lovakként Nyerítenek Az elejtett gondolatok, írom harci naplóm, ' Új lázadások benne A napok. BARAK LASZLO: KOMRA... (K K-nak) Vem selyem az nem — a mén nyakán! Tüskésdrót az: húsba szántó fogsor. kerítetlen holdudvarba lépnél, dobban, dobban a lábad, holdudvarba lépnél! dobban a lábad! rándul a nyak — habzik a száf, vércsepp fröccsen az égre — állfl kókad a fef — roggyan a láb, hasad alfán hiéna rág... — tüskésdróton lóg a világ — selyem köiélen — selyem lovát sirat fa, musztángok sörényét maraífa tüskésdróton rángatott világ K. Tímár marta HfiTPRÖBA Elszórt szirmok a nappalok és díszes kosár a vers. S csonkig égó gyertya csak a hangulat, a mozdulat. (VasóRnapI árut árul a józan ész, az elképzelt csoda. A szó közepén, R betűnek dőlve mikor találkozunk? ] Randik léssel rajzai BODZSAR GYULA: NINCSENEK CSILLAGOK Az esti takarodó után csak egyedül 6 tartózkodott a folyosón, az ablakon át figyelte a téli éjszakában didergő csillagokat. A szolgálatos nővér elhaladva mellette ügyet sem vetett rá, hiszen ismerte mór, minden este szemét az ablaküvegre tapasztva bámulja a csillagokat. — Nővérke, szólt utána, nővérke, a csillagok fényesen ragyognak, főleg az, ott — és ujjával egy távoli csillag felé bökött A nővér, mintha csak először hallaná ezt a kifejezést, egy pillanatra rá is csodálkozó^. ^ — Persze, a csillagok fényesen ragyognak — mosolyodon el. Kis Idő elteltével bevánszorgott a szobájába, s álmában fényesen ragyogtak a csillagok. Reggel, amikor felébredt, egyenesen az ablakhoz rohant, hogy meggyőződjön róla igaz-e az álma. Meglepetésére egy csillagot sem talált az enyhén beborult égen. Mint akit valami kellemetlenség ért. leverten nyitott be a szolgálatos nővér szobájába, észre sem véve, hogy már más nővér tart szolgálatot. — Nővérke, én hazudtam magának, nincsenek is csillagok. A nővér elmosolyodott, s átnyújtotta neki a szokásos reggeli orvossógadagot. 0. H. Írásai válogatott frázisok, sorok egymás alan, szavak egymás sarkában, egymást taposva — klöntve Bgy óriás kondérböl, melyben szalmalángon melegített szirup fortyogott A élet. közhelyei — slágerei, melódia nélkül. Nem értem, honnan veszi, hogv ezek a dolgok versbe valók. Költőknél erre példát nem nagyon talál. Tudatosítania kell: a költészet éppen az ellenkezője annak, amit csinál. Ha Imi akar, ebből kell kiindulnia. TOLL ÉS PAPÍR. Sajnálom, hogy levelében nem reagált az üzenetemre. Az ott leírtak újabb írásaira is érvényesek, gondolatról gondolatra. Azt kell hinnem, hogy nem mer szembenézni hiányosságaival, vagy nincs véleménye, vagy nem olvasta el áz üzenetemet. Mindhárom esetben saját fejlődését akadályozza. Költői világa egyhúrú, de bizonyos ideig ez nem zavaró. Csakhogy ezen a világon — túlkonkrét világon — belül még nagyokat vét: az epika, a mese, a szüzsé mindent beborít a maga kissé primitív ízével, s ez állandóan, versről versre Ismétlődik. Minden versének a fele elhagyható — és elhagyandói — anélkül, hogy ez ártana a verseknek. Ellenkezőleg, ez valamelyest javít rajtuk. Tehát a verset, a költészetet potenciálisan magukban hordják írásai; a végső, (a relatíve végső) formát még nem képes megteremteni A költészet, persze, teljesen nyitott, és új formákra-tartalmakra szomjas, új hangokra, új hajtásokra, fölfrissülésre. Kísérletei tehát jogosak és fontosak De ugyanolyan fontos a költészet többi ismérve is, a nyelv, az esztétika, a logika stb. B. I. Versében hamisan tévelyeg, nagyzol, félrebe- szél: tartalmilag, formailag egyaránt. Olyan nagyokat mond, hogy ez már kicsinyesség És úgy mondja, hogy nem tudni, miért éppen versformában. írása közlésre nem alkalmas, mégslncsmlt javítani rajta — javíthatatlan Hogy érdemes-e versekkel „foglalkoznia“? Nemet mondjak vagy igent? Ebben az esetben ez ugyanazt jelentené. R. ). Mátyóc. Rossz filmek párlata vagy jó filmek rossz kivonata — versel ezt juttatják eszembe. Roman tika ez? Ha igen, akkor is rossz, ál-romantika ez; ugyanis az igazi romantika értékhordozó. A maga ver- ■sei viszont odvas fából, sárból és semmiből vannak, s valami bántó „idealizmusból“. Lehet, hogy a beton keményebb az ember fejénél, de szellemét nem igen közelítheti meg. Ezért ajánlatos Inkább arccal az értelemnek, mtnt fejjel a falnak menni. EVOLOCIO. Talán a tudás, a tudomány?... nem, mégsem, inkább a tudálékoíS ■; és ellenfele, pontosabban gondolkodásának, és verseinek. Ez azonban nem igazi hibája, mert még nem jött erre rá. De hibájává válhat ha figyelmeztetések után sem érzi e visszarántó erő paradoxon veszélyeit Arról van szó, hogy minden magyar szó megjelenhet* a versben is, tudományos szavak ugyanúgy mint tájszavak (József Attila költészete jó példa erre), de ettől ne váljon a vers tudománnyá (mire lenne akkor a tudományi — „A Ura logika, de nem tudomány.“). Minden szónak igazolnia kell magáf a vers egészében. Naívság azt hinni: azért pottyantam a huszadik század tekervényel közé, hogy meglessem a maghasadás titkait. Azért pottyant (ha mir pottyant), mert ez, többek között, biológiai törvény Az embernek, a költőnek valami más a célja a világon. Hogy ml? Azt hiszem, ezt már Vörösmarty is pontosan és szépen megfogalmazta. Dolgozzon, figyelje kritikusan a munkáját, a versek nyelvezetét, logikáját, a versek egészét. Dolgozzon, és Idővel, ha újra jelentkezik majd, küldje el a fényképét is. J. B Legalább annyi fáradságot vehetett volna, hogy gépelés után elolvassa a kéziratát. Két okból is. Először kijavíthatta volna a sok elírást, nyelvi hibát, másodszor (és főleg) azért, mert akkor rájöhetett volna, milyen hajmeresztőén s bonyolultan tud semmit mondani, s még ezt a semmit is valami Idegen nyelven gondolkodva, magyar nyelvféleségben rögzítve. PERC-EREK. Túlságosan is hatalmába kerítette a rím „ördöge“ Írásaiban szinte minden a rím kedvéért történik, a rím folytatja a felhígult beszédet, s mivel szinte csak erre figyel, sajnálatosan természetes, hogy maga a lényeg, a vers szelleme ellaposodik, eltűnik. A rím csak cifra szolga a versben; a rím van (ha már alkalmazza) a versért, az egészért, és nem a vers, az egész rímért. Tanulmányozni kell a rím szerepét a költészetben, funkciója nagyon sokrétű, jó költő tollán a mondanivalót árnyalja száz meg száz változatában. A klasszikus versformákban (főleg formai szempontból) már eléggé kialakult a funkciója, de tartalmi szempontból Itt is a mondanivaló határozza meg a rímeket. Ez, persze, nagy érzékenység alázat és odafigyelés á- rán valósítható csak meg. A maga esetében a lényeg: elsősorban a gondolatra kell figyelnie, a vers szellemére, eredetiségére, tömörségére, logikájára. ELVIRA. írásai kezdetlegesek, a kezdők hibáinak teljes listájával: közhelyek, nagyotmondások, ál-kétségbe esések, prózai, monoton monológok a problémátlanság- ról, rltmuszavarok, fél füllel hallgatózás, fél-lábon-táv- futás, hunyt szemmel nézés, táncdalszöveg, emlékvers- szöveg, képi szegénység és képi szürkeség, nyelvi szegénység és nyelvi szürkeség stb. A fölsorolt hibák megszűntével már mindenkinek esélye van a versre. LILA-FEHER. Levelének elvi része nem tudott meggyőzni; nem gondolta át alaposan, amit mond: magától már közöltünk írást, és másoktól is — egyszer, a bizalom jeléül. Másodszor csak azoktól, akik önmagukhoz képest bizonyos fejlődést mutattak. Panasza viszont jogos: elszomorító és dühítő egyszerre, annál Inkább. mert nem változtathatok rajta. Mégis, úgy hiszem, nem ez az igazi akadály — az én tapasztalatom egészen más. Könyvek megszerzése ma már nagyrészt nem jelenthet problémát. Beküldött írásaiból párat mintha ismernék már. Gyöngéi, azaz szintjük a régi. Fél fölszabadítani az érzéseit, illetve érzéseit-gondola- talt nyelvileg meggyőzően, spontánul, biztosan nem meri vagy nem tudja megvalósítani. A beszűkülés veszélyezteti, a megrekedés egy pontban, az egy helyben topogás. Ki kellene törnie, vagy legalább is mozdulnia ebből a körből, más formákkal, más tartalmakkal kísérleteznie, új oldalait fölfedeznie valóságának, világunknak.
