Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-12 / 15. szám
■Középiskoláink diákságának hatvan százaléka leány. Utána neztunk a Komáromi Gépipari Szakközépiskolában - ahol 579 diák közül 113 a leány hogyan állták meg helyüket ebben a "fiú" iskolában.-----------------------^ ; :W>fí Mészáros Ágota: „EGYSZER EGY NÉNI MEGKÉRDEZTE ANYUT: „MONDD, GIZI, MI LESZ A LANYODBÚL? MI LENNE, MONDJA ANYAM, PATKOLO KOVACS“. A z Igazgató, KA- NYICSKA TIVADAR, majdnem panaszkodik: — Huszonkét éve tanítok Itt, a komáromi „gépipariban“ Emlékszem a kezdeti években alig volt egy-két leány egy osztályban, ma pedig már nyolc-tíz is van. Eleinte a szülök — és gyakran még az ide készülő diákok sem — el sem tudták képzelni, mit lehet Itt tanulni, milyen szakképzettséget ad az Iskola. Így nem csoda, hogy a lányos szülök Idegenkedtek. Volt olyan anyuka, aki a felvételi előtt azt kérdezte: ha végez a lányom, milyen gépeket fog Javítani? Igaz, néhány esetben a szülök még ma sem tudnak különbséget tenni az ipariskola' és „Inaslskola között, ö- römmel mondhatom azonban, hogy az Iskolánkban tanuló 579 diák közül 113 lány A Jövő tanévre a 140 felvételiző közül negyven lányt vettünk fel. Sajnos, ami a legszomorúbb, hogy a jelentkező fiúknak csak az 50 százalékát vehetjük fel, a lányoknak viszont a kilencven százalékát. Tehát az utóbbi esetben nem sokat válogathatunk, szinte mindenkit felveszünk. Annak ellenére azt mondom, hogy teljes mértékben elégedett vagyok a, lánytanulóinkkal, A munkahelyekről is Jó vélemények érkeznek volt diákjaink felöl. Lányaink elsősorban is a,tervező Irodákban és a technológiai szakaszon helyezkednek el. n. r ■5;-; 'Y'}■ ' Jól emlékszem iparlsta koromból, milyen Irigylésre méltó életük volt a fiúk mellett a lányoknak, menynyi ellentétet szül a fiúk lányok között a tanárok részéről a lányok iránt tanúsított nagyobb megértés, előzékenység. Akkor ez „világproblémának számított az osztályban, ma pedig kedves, emlékszámba menő töredéke a múltnak. Ma már mosolygok rajta, hogy még ebből is ügyet tudott csinálni az ember. Arra vagyok most kíváncsi: hogy van ez másutt, például a Komáromi Gépészeti Szakközépiskolában. Elmondom az Igazgatónak Is, mosolyog, igenlés nélkül ugyan, de apró fejbólintás- sal igazat ad és azt taná csolja — amire ebben a pillanatban szerettem volna megkérni — hogy küld néhány lányt, beszélgessek el velük, ö máris fut tovább, órája van. Tíz perc sem telik el Bl- RÖ ILDIKÖ tanárnő máris „hozza“ a négy lányt, a- kikről még mialatt várakoztam, valaki megsúgta, hogy ,magyszájűak“ elmondanak nekem mindent. Bemutatkoznak: VALÉRIA LAZÄKOVA, DÖME PIROSKA, MÉSZÁROS Ágota ÉS FORRÖ MARGIT. Velük tart az Iskola SZISZ-elnöke, Czlfta György is. Először a lányoké a szó. Valéria Lazákévá mondja: — Először pedagógiára felvételiztem, de nem sikerült. Aztán megpróbáltam Bratlslavában a gépipariba. Ott már több szerencsém volt. Egy évet ott is lehúztam, de mivel komáromi vagyok hát átjöttem ide. Hogy mit tudtam előtte az iskoláról? Ide járt a szomszéd fiú, ö mesélt nekem róla. Láttam a rajzait, bizony egv kicsit elijesztettek a gépészetitől, mégsem hátráltam meg, amit most már nem is bánok. Örülök, hogy ide járhatok, teljesen alaptalan volt, amit az Ismerősök mondogattak, hogy nem lánynak való Iskola ez. Szerintem annak való, aki szereti a gépeket, a tervezést, a technológiát. A műhelyben is szeretek dolgozni. — Milyen a lányok helyzete az iskolában? Veletek szemben elnézőbbek a tanárok? — Jól érezzük magunkat. Ott vagyunk mindenütt: a fiúkkal együtt bekapcsoló« dunk minden rendezvénybe. A tanárok?... Nem 1« mondanám, hogy elnézőbbek lennének. Sőt, néha a fiúknak néznek el egy-két hetet a rajzbeadásban. Inkább a fiúk pártolnak minket. Megtörtént már az is, hogy az egyik lány nem tudta valami jól a mechanikát, és a fiúk könyörögték ki a tanárnál a jobb jegyet. — Miről szoktatok társa-, lógni a fiúkkal a suliban? \ — Főleg a sportról, ez e- léggé közös téma. Döme Piroska már harmadikos. Neki, mint mondja, régi vágya volt az ipari. Ide járt a nővére is, aki jelenleg Bratlslavában ta> nul a Gépészeti Főiskolán. Titkos célja eljutni ugyanoda, ahová a nővére jár. — Te ajánlod a lányoknak az Iskolát? — Szívből. Szerintem ma már egyáltalán nem érvényes az a nézet, hogy a lánynak a tű meg a főző- kanál való, és az úgynevezett férfimunkához semmi köze, értve ezalatt főleg a fizikai munkát és a gépeket. Szerintem egy nő, aki tisztában va-n a tervezési folyamatokkal, a technológiai eljárásokkal, ugyanolyan megbízhatóan tervezhet; mint egy fiú; vezetheti a gyártást, irányíthatja a termelést, s jó technikus, tervező válhat belőle. Én vagy a főiskola előtt — gondolok itt arra, ha nem sikerül a felvételi — vagy utána, a hajógyárban szeretnék elhelyezkedni. Mészáros Ágotának az a- lapiskolában a tanárai a pedagógiai Irányzatot javasolták, mégis az Iparit választotta ahová az első nekifutásra sikerült bejutnia. — Én fiús típus vagyok, mindent szétszerelek. Már többször szétszereltem a kerékpárt Is. A falunkból járt ide egy fiú, aki sokat mesélt nekem az iskoláról, így nem jöttem teljesen ismeretlen helyre. Hogy milyenek a fiúk meg a tanárok? Az igazat megvallva hozzánk lányokhoz egy kicsit elözékenyebbek, de a- gyébként mindent megkövetelnek tőlünk ugyanúgy, mint a fiúktól. Azt mondták, a gyárban, üzemben nem azt nézik, hogy ml lányok vagyunk, hanem azt, hogyan végezzük el a ránk bízott feladatot. Szerintem éppúgy való ez az iskola lányoknak, mint fiúknak. Forró Margit mindig kedvelte a rajzot A kilencedik osztályban gondolkodott, hogy az Iparművészetit, vagy a gépészetit válassza. Akkor csak annyit tudott mindkettőről, hogy Itt Is, ott Is sokat kell rajzolni. Ma már tudja, hogy menynyire és miben különbözik a két iskola. Nem bánta meg, hogy a gépészetit választotta. — Engem nagyon érdekelnek a műszaki dolgok, az újságokban Is a műszaki érdekességekről szőlő híreket keresem. Azt hiszem, ml lányok — és ezt bizonyítják az előttünk é- rettséglzettek — mindenütt jól megálljuk a helyünket. Azért mondom ezt, mert sok helyütt — az itt végzettektől tudom — még mindig fenntartásokkal „veszik“ a lányokat, nem bíznak meg bennük teljes mértékben. De remélem e- zeket a nézeteket is helyesbítjük idővel.. Mikor mind a négy lány elmondta a magáét, a szisz-elnök, Czlfra György Is Igenlően bólint. Egyben közli, hogy a vezetőségben Is helyet kapott négy, lány. Az akciók megszervezésében kitűnőek a lányok; o- kosak, ügyesek, nincs rájuk panasz. Bíró Ildikó tanárnő még azt teszi hozzá, hogy jó dolguk van a lányoknak Itt, az Iskolában; jobban megbecsülik őket, mint például egy gimnáziumban. Azt Is fontosnak tartja azonban hozzátenni, hogy meg Is érdemlik a megbecsülést. 0 matematikát tanít, és nem mondhatja, hogy a lányok lemaradnának a fiúk mögött. A beszélgetés után a lányok megmutatják az iskolát és elkalauzolnak a műhelyekbe is. Itt ismerkedtem meg Szakály Károllyal, a műhely vezetőjével. — Lányaink külsőleg sem különbőznek a fiúktól, ők Is nadrágban járnak — kezdi tréfával Szakály Károly. — A gépekkel jól dolgoznak, ügyesek. Van néhány lányunk, aki a legjobb fiút Is „lepipálja“. Valamikor az volt a nézet, hogy azok a lányok, akik tőlünk kikerülnek, úgy Is csak rajzolni fognak, ahhoz meg nem kell nagy szaktudás. Nincs igazuk, hiszen a rajzolónak ugyanúgy kell ismerni az egyes műveleteket, mint a gyártásban dolgozóknak, mert egyébként nem tudja hozzá megrajzolni a műhelyrajzot, leírni a munkafolyamatot. Azt hiszem sokat mondanak azok a dicséretek, a- melyeket az ország minden részéről kapunk: dicsérik a lányokat, volt diákjainkat. Fotó; a szerző ZOLCZER JANOS Az igazgató: ....a jelentkező fiúknak csak az ötven százalékát vehetjük tel, a lányoknak viszont a kilencven százalékát.“ Valéria: „Láttam a rajzait, bizony egy kicsit elijesztettek a gépészetitől.“ Ágota: „Én fiús típus vagyok, mindent szétszerelek." Piroska: ...„már egyáltalán nem érvényes az a nézet, hogy a lányoknak a tű meg a főzökanál való“... Margit; ..„még mindig fenntartásokkal „veszik“ a lányokat“... György; „meg Is érdemlik a megbecsülést.* A műhely vezetője; „Lányaink külsőleg sem különböznek a fiúktól, ők is nadrágban járnak“.
