Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-12 / 15. szám

5 B eszélgetésem Timur Iszmailov- val egy kérdéssel kezdődött, ö tette fel, ö Is válaszolt rá: „Mi a hasonlatosság a tudomány és az emberi élet között?“ „Születéskor e- gyik Is, másik Is sokat ígér, s mind­kettőnek az érettsége azzal mérhető le, miként váltja be Ígéreteit.“ Timur Iszmallov, a műszaki tudo­mányok doktora s a bakul Kaszpi] tudományos-termelési központ Igaz­gatója. A földön alkalmazza a koz­mosz-kutatás eredményeit. „A koz­mosz helye Itt van a Földön“ — haj­togatja mindegyre, mintha valaki u- nos-untalan kétségbevonná Igazságát. És gondolatmenete így folytatódik: „A világűr nem valamiféle mennyor­szág, hanem rideg semmi. Megkérdez­heti bármelyiket a kozmosz sztárjai közül, Nylkolajevet, Popovicsot, Leo- novot, Gorbatkot vagy bárki mást. A mennyország Itt van a Földön. Igaz, egyelőre — hogy úgy mondjam — csak egy darabkáját használjuk a kozmosznak. Ml, azaz a ml közpon­tunk.“ Aztán kiderül, hogy a „központ“ voltaképpen szét van szórva, és nem­csak számos helységbe, hanem kü­lönféle közegekbe: a földfelszínre, a föld alá, a tengerre, a víz színe alá, a levegőbe, sőt a világűrbe is. A föl­dön — a technika legújabb vívmá­nyait megtestesítő készülékekkel-mű- szerekkel ellátott laboratóriumok tor­májában, a hegyekben és síkvidéken, föld alatti barlangokban, a vízen — tengereket és óceánokat szelő hajók­ban vagy tengeralattjárókban, a leve­gőben, szuperszónlkus gépeken, a kozmoszban Meteor-típusú műholdak vagy (mint akkor, múlt év szeptem herében) a Szojuz—22 űrhajó vezér­fülkéjében. Ezek azok a „pórusok“, a- melyeken keresztül a kozmoszt a földre hozzák, hogy az ember javát szolgálja. , De mégis hogyan? Az út mint lát­ható, nem annyira hosszú, mint in­kább tekervényes. Vendéglátóm asz­talán a kisméretű rádióadó-vevő je­lezni kezd, vételre állítást kér. „Mindannyian szerencsésen feljutot­tunk az leSO-es magaslatra. Kezdjük lerakni a lovakról a készülékeket. Várjuk a közbeeső adatokat. Azat Husszelnov geológus“. Egy hegytömböt vizsgáltak Azer­bajdzsánban. A közbeeső adatok pe­dig azok a bizonyos blp-blp-ek, ame­lyeket a Meteor-piűhold közvetít. Ak­kor éppen a Kaukázus fölött haladt el, s a magassági repülőgép, amely követte pályáját, és átvéve a jelzé­seket, rádiótávírón továbbította őket a számítási központoknak, hogy azok — megfejtve — eljuttassák a hegyek­be. „Itt lehet fúrni“ — jön az üze­net. A kutatás célja: meghatározni a pedéseket mutattak ki. Elemzésük ar­ra a kétségbevonhatatlan megállapf- tásra vezetett, hogy Azerbé^dzsáp é- szaknyugati részében nagy vasérc- -tartalékok vannak. Ugyanennek a térképnek köszönhetően dolgozták ki bizonyos erősségű földrengésnek tel­jes biztonsággal ellenálló épületek tervét. L masszívum haszonérc-tartalmát. De miért a kozmoszból? Mert a nagy dolgok csak nagy tá­volságból láthatók. Az egyik legelső eredményük: Ti­mur Iszmallov térképet helyez elém — fénykép és kézlrajz keveréke. Mű­hold segítségével nagy tektonikus re­A központ most egyedülálló kísér­letre készül; a kozmikus Információk gyakorlati alkalmazására a mezőgaz­daságban. Közvetlenül a kozmosznak rendelnek alá egy hatalmas kiterje­désű búza- és gyapotföldet, amely nagy, azerbejdzsáni és Stavropol tar­tományi területeket ölel fel. A mű­holdról érkező adatokat nedvesség- -prognózlsra, hömérsékletváltozás, növénybetegségek kimutatására, a ve­tések állapotának meghatározására használják. A prognózisok rendkívül gyorsan és Igen nagy valószínűséggel állíthatók fel. Miközben beszélgetünk a kozmosz­— légierő — hajó — tengeralattjáró — számító központ bekapcsolásával egy Meteor műhold jelezte, hogy a Kaszpl-tengerben nagy heringrajok bukkantak fel (létezésüket még csak nem is sejtették). Azonnal intézked­tek e halrajok védelme ügyében, kü­lön plankton-övezeteket létesítettek .számukra, hogy biztosítsák tápláléku­kat, szaporodásukat, s megszervezték az értékes hal ésszerű kitermelését. Ugyancsak a Meteor műhold közve­títette, hogy a Kaszpi-tenger fölött o- lyan légörvények vannak kialakuló­ban, amelyek orkánná erősödnek. A tengeren levő hajókat figyelmeztet­ték a készülő viharra, s így elkerül­tek minden balesetet, a parttól több mint tíz kilométerre levő Neftjannije Kamnl kőoldjvároska fúrótornyainak, védőberendezéseit pedig megerősítet­ték. „Ha kiszámítanánk, hogy csupán Azerbajdzsán SZSZK-nak mennyi hasz­not hoz a kozmosz — az összeg száz­milliókra rúgna. Egyelőre. De ha ar­ra gondolunk, hogy ha nem hozták volna 8 Földre a kozmoszt^ mindez megvalósíthatatlan marad ... Aztán meg. Ismétlem, mi csak egy darabká- § ját használjuk a világűr-tudomány vívmányainak. És meg kell monda­nom, hogy a világűr-tudomány bevált­ja ígéretét“. ...Eszembe jut egy beszélgetés Alekszej Leonov űrhajós-pilótával; néhány nappal a Szojuz-Apollo közös űrkísérlet után zajlott le. „A koz­mosz embertelenül rideg. Kétszer volt részem csöppet sem vendégmaraszta­ló, hideg sötétségből, a körülöttem tátongó semmiből. Az ember a vi­lágűrben jön rá, a kék Földet nézve, hogy ha létezik mennyország, akkor az a ml bolygónk. Itt a Földön pedig élvezni kell ezt a mennyországot: a gyapotgumó makulátlan fehérségét, a ropogósra sült kenyér bódító Illatát, a tenger végtelen kékjét, a benne fürdő tekintetet. És ezért érdemes a Földre hozni a kozmoszt. Az embe­rek által, az emberek javára.“ ROHAM A BRIT OROSZLÁN ELLEN INVÁZIÓ A CSATORNÁN ÁT Ä La Manche-csatorna kontinens felöli országainak lakösal, belga, holland és francia turisták — az angol font zuhanása óta Inváziós hadseregeket megszégyení­tő gyorsasággal „foglalják el“ Angliát, elsősorban an­nak áruházait, üzletelt. E sorok írója a belga televízió egyik forgatócsoport-. Jávái járta meg az Ostendoí-Dover közötti utat, melynek emlékképeit szardínlásdoboz telítettségű hajón egy majdnem agyontaposott filmoperatőr össze-vissza rán­gatott kamerájának képei mutatták be a tévé nézőinek, tek óta telt házat jelentenek. Ostende, Calais, Rotter­A szigetország felé tartó repülő- és vízi járatok he- dam kikötői egy valahonnan valahová menekülni akaró többezres tömeg gyűjtőhelyéhez hasonlítanak pedig ez­úttal senki sem menekül — hacsak nem a pénzétől. A túlsó pwrton, a hagyományosan hűvös (nem udva­riatlan!) angolok, a font értékének csökkentésével e- gyenes arányban vesztették el a büszkeségüket Is. A holland és a belga pénz — egyelőre — jobban állja a gazdasági válság viharait, s így a kontinensről jövő tu­risták szívesen látottak a hajdan büszke Nagy-Britta- nla területén. A pénz ördöge hihetetlen tréfás jelene­teket rögtönöz. Húsz évvel ezelőtt például senki sem képzelte volna el, hogy a Londontól délre fekvő Sout­hend és Rombord városkák tanácsosai a repülőtéren személyesen fogadják a „mélyen tisztelt“ külföldit, és egy „vlgécet“ megszégyenítő buzgalommal csalogatják őket városuk üzletnegyedel felé — bízva benne, hogy a látogatók náluk hagyják a pénzüket. A „derék“ tu­risták szemlátomást élvezik ezt, s most bosszút állnak az elmúlt századok ősein esett gyakori angol megaláz­tatásért, mert .,horrlblle dlctu“l még alkudni is mer­nek. Az Inváziós sereg vlsszaútja — a cipelt áruhal­mazok miatt — gyakran botrányba fullad. S aki kin­csével — szerencsével — átkelt a csatornán, saját or­szága vámosaival keveredik komoly „belharcba“. Itt pedig már vesztesként hagyja el a csatateret... ( (som) 4 szerelem köztudottan vak, de a- zért a szerelmesek is szoktak új­ságot olvasni. S ha arról értesül­nek belőlük, hogy esztendők óta 30-31 válás jut 100 házasságra, akadnak köz­tük is, akik elgondolkoznak, S bár szerelmük változatlanul lángol, s na­gyon bizonyosak benne, hogy velük i- lyesmi nem történhet meg, az is eszük­be jut, hogy mások annak idején épp - így egy leendő házaspár a „házasság vége. „Most legalább látjuk, hogy mások milyen hibákat követtek el, s igyek­szünk majd ezeket a hibákat elkerülni“ — így egy lendö házaspár a „házasság Iskolájának hallgatói közül. Külön­ben mindketten nagyon fiatal munká­sok, a lány még szakmunkástanuló, sa fiú bizonyítványán is alig száradt meg a pecsét. A házasság iskolája Magdeburgban (NDK), a tanítók házában működik. E­MEG LEHET TANULNI? azzal igyekeznek lebeszélni, hogy a szomszédok még azt hiszik, valami nincs rendben annál a férfinál, aki ilyen oktatásra szorul, ahelyett, hogy gyakor­lati tapasztalatokat szerezne. Bizony, nem kevés még azoknak a száma, akik szerint a házasságban a férfi az úr, s az asszonynak alkalmazkodnia kell, jól el kell látnia a családját, és akkor min­den rendben van. Csakhogy a tapasztalatok szerint ép­pen ez a felfogás tesz tőnkre sok há­zasságot. Az NDK-ban a bontókeresetek mintegy háromnegyedét az asszonyok adják be. Az egyenjogúság következ­ménye ez? „Dehogy — magyarázza egy iskolába járó vőlegény —, éppen ellen­kezőleg, azt mutatja, hogy a családban még nem érvényesül az egyenjogúság, és ezt a nők, nagyon helyesen, nem tű­rik, inkább elválnak.“ S maga részéről bizonyos benne, hogy nemcsak „iskolai" felszólalásaiban tesz hitet a két nem A házasság iskolája az NDK-ban redetileg a helyt egészségügyi felvilágo­sító központ tartott itt, e témával kap­csolatos előadássorozatot. Sigrid Schmitt, aki jó munkát végzett a föven­dő házasok egészségügyi és szexuális tájékoztatása terén, úgy tapasztalta hogy ez édeskevés a jó házassághoz. Végül is egy család életéhez nemcsak az ágy tartozik, nemcsak a gyerekek születése-nevelése. A házasság nem el­sősorban orvosi kérdés. A magdeburgi jogászok, pszichológu­sok, társadalmi szervezetek őrömmel üdvözölték ezeket a gondolatokat és megszületett a „házasság iskolája“. Per­sze semmi köze sincs a régi háztartási tanfolyamokhoz, és nem korlátozódik orvosi felvilágosításokra. Háztartási tud­nivalókra is kitérnek ugyan, ám min­denekelőtt az együttélés társadalmi ol­dalairól van szó. „Megelőzés a jelsza­vunk — mondja Sigrid Schmidt. — S ha nehezen is lehet elmondani, miért bol­dogok a boldog házasságok, arról saj­nos vannak tapasztalatok, miért men­nek tönkre azok, amelyek tönkre men­tek." Közkedveltek a tanfolyamok. Körülbe­lül ugyanannyi férfi hallgatójuk van, mint nő. Igaz, a beszélgetéseken kide­rül, hogy amíg a lányos mamák szíve­sen veszik, ha gyermekük házassági is­kolába Jár, a fiúgyermekek szülei sok­szor nem értik a dolgot. S gyermeküket egyenjogúsága mellett, hanem ha a fe- gyességből házasság lesz akkor is így vélekedik. Szavaira helyesel egy társa, aki nem­régiben vált el, s egyelőre nem szándé­kozik újra nősülni, de eljár az előadá­sokra, hogy utólag megtudja, miért lett a sírig tartó szerelemből csak négy leg­feljebb két évi boldog házasság. S is­mét egy pár — ők azért jöttéje, hátha mégsem kell elválniuk. Nagy szerelem volt, egy éve élnek együtt, de úgy ér­zik, elég volt, pedig nagyon szeretik egymást. Csak éppen nem tudnak e- gyütt' élni. Talán ebben az iskolában si­kerül ráfönniük, hogy lehetne mégis. Persze nincs vizsga az iskolában. Itt aztán mindenki valóban az életnek ta­nul, a közös élet kialakításának. Ami­hez hiába ad meg az állam minden se­gítséget, hiába javítja meg a lakáshely­zetet, és vezette be a házassági köl­csönt, szaporítja a gyermekintézmények számát, teremtette meg a korszerű, ha­ladó családjogi törvényt, ha a házasfe­lek közötti harmónia megromlik. Az iskola tanárat nem győzik magya* rázni: ki-ki maga felelős az életéért. A bajok ott kezdődnek, amikor házasfelek azon vitatkoznak, ki a felelős kettőjük közül, hogy nem olyan szép a házasé­let, mint ahogy a nagy szerelem idején elképzelték... — mo\ ŐRSÉGBŐL Nagyon eredményesnek mondható a csehszlovák külügyminiszter ázsiai körútja. Bohuslav Chnoupek visszaté­rése után pozitívan nyilatkozott tár­gyalásairól. Megemlítette, hogy Pa­kisztánban először járt Csehszlovák külügyminiszter. Ebben az országban egyébként kulturális együttműködési egyezményt írt alá külügyminiszte­rünk. Bohuslav Chüoupek a Szövetsé­gi Gyűlés legutóbbi ülésén is felszó­lalt, s ). Kalkiis képviselő kérdésére válaszolva rámutatott arra, hogy az emberi és szabadságjogoknak a tár­sadalmi rendszerek közti különbsé­gekből eredő éltérő értelmezése, sem­miképp sem lehet ürügy a más álla­mok belügyeibe való beavatkozásra, mert ez ellenkezik az ENSZ alapok­mányával, mind az érvényes nemzet­közi normákkal. B. Chnoupek leszö­gezte; „Mindazoknak, akik az embe­ri jogok kérdésével visszaélve nyíl­tan he akarnak avatkozni más álla­mok belügyeibe. — mégha ennek az ellenkezőjét állítják is — tudatában kell lenniük, hogy gátolják és alá­ássák a nukleáris korszak egyedüli alternatíváját, a feszültség enyhülé­sének folyamatát. • Hosszabb afrikai körútja után né­hány európai szocialista ország meg­látogatására éTRezett Fidel Castro. Lapzártunk időpontjában Moszkvában tárgyal. A szovjat és kubai vezetők a két ország testvéri együttműködé­se továbbfejlesztésének kérdéseit vi­tatják meg. Leonyid Brezsnyev és Fi­del Castro eszmecserét folytatott a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, a feszültség enyhülési folyamatának elmélyítéséről. A találkozón leszögez­ték, hogy napjaink politikai törekvé­seinek legjellemzőbb vonása a béke­harc, valamint a nemzetek szabadsá­gáért és függetlenségéért vívott küz­delem. Az USA durva módon beavatkozik Jugoszlávia belügyeibe. Ezzel kapcso­latban a Nin című belgrádi lap be­számolt arról, hogy az Egyesült Ál­lamok belgrádi nagykövetsége egy e- lemzést készített Jugoszláviáról, és ezt az elemzést az amerikai kong­resszus elé terjesztették, amely kö­vetkeztetéseket vont le és azt is meg­határozta, hogy milyen helyzetnek kellene lennie Jugoszláviában, ahol „rekedtre ordítozzák magukat a nem­zeti függetlenségről, az önállóságról és a független politikához való jog­ról.“ A Nin cikkírója felveti a kér­dést: „Milyen jogcímen ítélkeznek mások felett, oldják meg azok bel­ső problémáit, osztogatnak tanácso­kat, gyakorolnak nyomást és befolyá­solják mások magatartását. És végül milyen jogcímen ítélnek el másokat olyan dolgokért, amelyeket saját ma­guk követnek el?" ..Becsületes magatartásra van szük­ség“ címmel az Izvesztyija kommen­tárt közöl Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter látogatásának eredmé­nyeiről. A cikk többek között megál­lapította, hogy a Szovjetunióval nem lehet komolytalanul tárgyalni, csupán becsületes, az egyenlőségen alapuló egyezmény megkötésére hajlandó. Ha Washingtonban megértik ezt, és ha szándékaik őszinteségéről többizben elhangzott nyilatkozataikat a problé­mák megközelítésében tanúsított be­csületes magatartással támasztják alá, akkor Vance látogatása betöltöt­te a feladatát. Mint ismeretes, 1977. októberében lejárt a stratégiai táma­dófegyverek korlátozásáról kötött el­ső megállapodás. Ezért kell most e- rőfeszítéseket tenni a megbeszélések második fordulójának folytatása ér­dekében. A Szovjetunió a maga ré­széről kész a nehézségek ellenére Is türelmesen megkeresni a kölcsönösen elfogadható megoldást. A Közel-Kelet problémáinak rende­zése igen sürgető feladat. Mint tud­juk, a Szovjetunió következetesen tá­mogatja a palesztin nép jogos köve­teléseit, és síkra száll az egész tér­ség országainak biztonsága érdeké­ben. A rendezéshez szükséges azon­ban az is, hogy Izrael kiürítse azo­kat a területeket. amelyekhez az 19B7-es háború során jogtalanul ju­tott. Közel-Kelet kérdéseiről tárgyal egyébként Jasszer Arafat, a palesztl- niai Felszabadító Szervezet elnöke Moszkvában, Szadat egyiptomi elnök pedig Washingtonban. HBTED

Next

/
Thumbnails
Contents