Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-12 / 15. szám
M 3 KAUMSICVAGY ES SZERES Az Oj Ifjúság kérdéseire dr. Lá- body János, a Bratislavai Városi Bíróság tiataikorúak bűnözésével foglalkozó bUntetőtanácsának az elnöke válaszol. — Amiről most beszélgetni fogunk, az tnlajdonképpen társadalmi probléma. — Igen, mint a bűnözés általában, de kétszeresen fennáll ez a fiatalok esetében. Az én körzetemben (Bratislava) az elítéltek tíz százaléka fiatalkorú. — Van-e a fiatalkorú bűnözőknek valamilyen közös vonásuk? — Ezt nem tudom biztosan, de tény, hogy valamennyien rendezetlen családi körülmények között élnek. Alkoholista, elvált szülők, leányanyák gyermekei stb. De egyre gyakrabban találkozom a bíróságon „]ó családból származó“ fiatalokkal is. Ezekben az esetekben csaknem teljes mértékben a szülök felelősek gyermekeik tetteiért. Sajnos a kihallgatások során kiderül, hogy a szülők abban a téves hitben ringatóznak, ha a gyereknek mindent megadnak, akkor az imádni fogja őket. Az ilyen anyagiakkal elhalmozott gyerek aztán még azt sem tudja, hogy mit jelent szót fogadni... — Ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a fiatalkorúak bűncselekményének inditóokához. — Engem már nem lep meg az a válasz sem, hogy „unalomból tettem“. A komolyabb és megfontolandó okok közé tartozik a szülők vagy a barátok példájának követése, a kalandvágy, a feltűnni akarás. Nem új, de mindenképpen érdekes tény, hogy a városokban sokkal nagyobb a fiatalkorú bűnözők száma, mint a falvakon. Súlyosabbak az okozott gazdasági és erkölcsi károk is. Szerintem ez annak tudható be, hogy a városokban több az úgynevezett „galeri“ (fiatalok csoportosulása], és egy bűntény elkövetése sokszor csak azon múlik, hogy a fiatal fiú vagy leány vlsszautaslt]a-e a „galeri“ megbízását. — Már nem lepődünk meg az o- lyan eseteken, amikor 15 éves suhan- cok virtusból megvernek vagy leütnek egy idős embert. És ezt gyakran a város kellős közepén követik ei. A cél rendszerint a busás zsákmány. Nem egy esetben aztán nagy a csalódás, mert amikor kifordítják a csúnyán heiybenhagyott áldozat zsebeit, ott csak pár cigarettát találnak ... — A büntetés nagyságát szerencsére nem kizárólag az a tény határozza meg, hogy egy milliót vagy csak öt koronát vesznek el az áldozattól. Ugyanis mindkét esetben a rablás bűntényéről van szó. Gyakran tárgyaljuk fiatalkorú lányok — inkább kislányok — feljelentéseit. Nem ők ülnek a vádlottak padján, hanem — bocsánat a kifejezésért, — taknyos barátaik, akikkel számos estét és éjszakát együtt töltöttek valamilyen sötét pincehelyiségben, amit ők nagy- zóan klubnak neveznek. Nem a kislányok vádolják a fiúkat nemi erőszak elkövetésével, hanem a szülök. Valamennyiüknek feltettem a kérdést, hogy tisztában voItak-e azzal, hová jár a kislányuk esténként és nem aggasztotta-e őket, amikor reggelenként érintetlenül találták az á- gyát? — Arról már szóltunk, hogy a szülők, az iskola, a társadalom, valamennyien közösen felelősek a fiatalok neveléséért. De kit lehet feieiős- ségre vonni azért, hogy ha egy fiatalból visszaeső bűnöző lesz? — Mikor lesz a bűnözőből visszaeső, tehát olyan egyén, aki nem tudatosítja a becsületes munka értékét. semmibe veszi törvényeinket, egyik bűncselekményt a ^ másik után követi el. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni a járási nemzeti bizottságok munkaügyi osztálya mellett működő tanácsadók Jelentőségét. Ezek feladata, hogy irányítsák és segítsék azokat, akik letöltötték börtönbüntetésüket és szeretnének visszatérni a társadalomba, ^amelynek törvényeit egyszer megszegték. Helytelen, ha a munkahely, a szülők lépten-nyomon éreztetik a fiatallal, hogy honnan jött. Minden bűnöző jő útra téríthető. Természetesen vannak szélsőséges esetek is. A közelmúltban tárgyaltuk egy 16 éves fiú ügyét. Nyolc hónapi szabadság- vesztésre ítéltük lopásért, és ezt a büntetést tavaly le is töltötte. A büntetés második része — amelyet ml gyakran „nevelőnek“ is nevezünk — kimondta, hogy tekintettel a delikvens családi körülményeire 18 éves koráig gyermekotthonban fog nevelkedni. Ezt azután az ifjúságvédelmi szerv indítványára elvetettük. Az indokok között szerepelt többek között az is, hogy a fiú munkába állt, rendesen dolgozik, viselkedése kifogástalan. Két hónap múlva azonban ismét az asztalomon volt a fiú ügye. A vád: nemi erőszak. Az iratok tüzetes átvizsgálása után rájöttünk, hogy a fiú valóban munkaviszonyba lépett, de csak egy hetet dolgozott, és utána nyoma veszett. Az történt, hogyha nem Is tudatosan, de a fiúból szinte kinevelték a visszaeső bűnözőt. — A fiatalkorúak esetében milyen tű szempontokat vesznek figyelembe a bUntetús kiszabásánál. — Elsősorban a fiatalkorú érdekelt vesszük figyelembe, azután nevelési szempontokat. A flatalkorúakra kiszabható szabadságvesztés általában a nagykorúakra kiszabandó szabadságvesztésnek a fele. Befejezésül szeretnék minden szülőt, pedagógust és nem utolsó sorban a társadalmi szerveket is arra kérni, hogy neveljék fiataljaikat, járjanak elöl jó példával, hogy fiataljainkból ne törvényszegők, hanem társadalmunk öntudatos tagjai legyenek. Kezeljék több jóindulattal azon fiatalok ügyét, akik már megsértették a törvényt, de szeretnének visszatérni a rendes életbe. Beszélgetett: ZACSEK ERZSÉBET f vekkel ezelőtt, névre szóló, ajánlott levelet hozott a postás. A levél feladója nem tüntette fel a nevét, intézmény nem küldhette, így csak arra tudok következtetni, hogy valamelyik jószándékú ismerősöm vagy netán barátom címezte hozzám a levelet. Benne pedig nem volt más, mint egy cseh nyelvű röpcédula. A bevezető sorok hatalmas betűkkel hirdették: IGYON SZESZES ITALT! Ezt követte vagy tizenhét féle betegség felsorolása, melyeknek közvetlen előidézője az alkohol. Köztük Ilyenek, mint a májzsugorodás, ideggyulladás, gyomorfekély, Infarkt, stb. stb. Szellemes volt a röpcédula befejező mondata is: „Várja önt a kocsmárps, az orvos, az ügyész és a sírásó!“ Azóta már több irodahelyiségben találkoztam hasonló tartalmú felhívásokkal, s az utóbbi időben politikai, valamint állami szerveink is számos intézkedést hoztak ä mértéktelen alkoholfogyasztás korlátozására. Ezek közé tartozik az is, hogy munkanapokon tíz óra előtt sem az üzletekben, sem a vendéglátóiparban nem szolgálnak fel alkoholt. Tíz órakor viszont elszabadul a pokol, növekszik a bevétel, és ezzel egyenes a- rányban ürülnek a pénztárcák. Érdemes lenne utána nézni, hogy a fenti intézkedés milyen eredményt hozott. Itt van egy másik előírás, megjegyzem már nagyon régen érvényben van, hogy a vendéglátóipar üzemeiben 18 éven a- luli fiataloknak nem szolgálnak ki alkoholtartalmú italokat. Persze nem lehet minden fiatalt, aki a kávéházakban és vendéglőkben megfordul külön- -külön igazoltatni, és az is i- gaz, hogy a mai fiúk már o- lyan magasra nőttek, hogy neh a lehet? héz megállapítani a korukat. De végre térjek vissza a hosszúra nyúlt bevezető után az írásom címében felvetett kérdéshez. A táinap éppen az egyik kávéházban üldögéltem. Körülöttem csupa fiatal. Két fiú lépett be a vendéglőbe, helyet foglalt és rendelt, persze tömény italt. A pincérhő a személyazonossági igazolványukat kérte (ez is ritka esett], a fiúk mielőtt bizonygathatták volna, megjegyzés nélkül távozták (ez még ritkábban történik megj. Mondom, szép csendesen leléptek. A szomszéd asztalnál hat fiú és hat kislány ült. A fiúk már megütötték a törvény által e- lőírt korhatárt, de a kislányok alig voltak többek tizenöt évesnél. Mindegyik előtt konyak, és hozzá kell még azt is tennem, hogy ott tartózkodásom alatt még kétszer rendeltek a fiúk és mindkét alkalommal ki is hozták a tizenkét féldecit. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy kit hibáztassak. Azt a pincérnőt, aki nem igazoltatta a kislányokat, ha egyáltalán volt már személyazonossági igazolványuk, vagy azokat a fiúkat, akik fiatalkorúakkal ülnek le féldecizni, vagy azokat a szülőket, akik nem törődnek azzal, hogy lányuk hol tölti az estét, vagy ...de nem is sorolom tovább. Az említettek biztosan ludasak a fenti ügyben és pedig közvetlenül. Már hallom olvasóim véleményét, hogy ismét borsót hányunk a falra, ismerőseim pedig azzal vádolhatnának, hogy vizet prédikálok és... iszom. No, nem is arról van szó, hogy most teljesen absztinens nemzedéket neveljünk fel. Irtsuk ki a szőlőket és állítsuk le a szeszgyártást. Nem, egyáltalán nem. Ez még a világ egyetlen államában sem sikerült, viszont határozottan ellenezzük a mértéktelen alkoholfogyasztást és a hátunk borzong, ha fiatalkorúak kezében szeszes itallal teli poharat látunk. CSIKMÄK IMRE KIS „TANÍTÓ NÉNIK“ A iamorlni (somorjat] gimnáziumban három diáklánnyal beszélgetak. Barátnők. Barátságukat a közös Iskolán kfviil még az is erősíti, hogy mindhárman a hamuliakoyöl (gútorij iskola szikra-, illetve pionfrvezetöi. A három lány: ÄRVA MARIA, SÁTOR ANGÉLA és KONRÄD ÉVA. — Hogyan lettetek a gyerekek játszötáysai, „kis tanító nénik“ — pionfrvezetők? — Először tanultunk. Elvégeztünk egy tanlolyamot, amelyen a gyermekpszichológián és a pedagógián keresztül minden gyermekekkel kapcsolatos tárgykörrel foglalkoztunk. Azután a áamorinl alapiskola hatodikos diákjainak lettünk a plonirvezetől. A mült évben aztán a gűtorl Iskola Igazgatója, Füle Károly elvtárs megkért bennünket, legyünk az Iskpla pionírjainak a vezetői. Kérését megtlsztelésnek vettük, és annál szívesebben elvállaltuk a pionírok Irányítását, mivel Güter a szülőfalunk. — Milyen érzés a rátok bízott gyerekekkel foglalkozni? Foglalkozni velük mindenképpen jó érzés, és szívesen csináljuk. A gyerekek is várják a találkozást. A nőnapon például egy-egy virágcsokorral leptek meg bennünket. — Milyen élményre emlékeztek vissza a legszívesebben? — Sok mindenre emlékezünk, de Itt van például a mült évi pionír- és szikraavatás; a meghatódástöl alig tudtunk szólni. Valamennyiünk számára nagyon nagy élmény a gyermeknap. Ilyenkor van zsákban futás, lepényevés, és az e- gész műsor rendkívül mulatságos. — Tapasztalataitok? — A gyerekek elsősorban játszani szeretnek, vagy legalábbis játszva tanulni. Mindenről van véleményük és szeretnek véleményt mondani Is. Sok vezető rákényszeríti akaratát a gyerekekre, és ez egyáltalán nem helyes. Komoly dolgokról is lehet velük beszélgetni, természetesen az ö világuk kifejező eszközeivel. Kérdezett: Kertész Lídia, az 0] Ifjúság klubtagja DOLGOZNI CSAK SZÉPEN „Dolgozni csak pontosan és szépen“ — mondja a költő Sajnos, még nem mondható el, hogy mindenki igazodna a szavaihoz. Nem mindenki számára életszükséglet a munka. Még kevésbé állítható, hogy aki dolgozik, egyben becsületesen is végzi a dolgát. Elég gyakran előfordul még a hanyag, felületes hozzáállás, a kíméletlen elbánás. A hanyag munka miatt t- dönként selejtes árut kapunk a pénzünkért, de mások gondatlanságának közvetlen következményei is vannak. A lelkiismeretlen dolgozó sokszor milliós károkat okoz a népgazdaságnak. A Keleti Vasútigazgató- ság a minap statisztikát hozott nyilvánosságra, amely elképesztő adatokat közöl a társadalmi tulajdonnal való bűnösen felelőtlen gazdálkodásról. E szerint tavaly csupán Szlovákiában 12 ezer tehervagont rongáltak meg a lelkiismeretlen bérlők. Ezeket a vagonokat esetenként több hónapra is ki kellett vonni a forgalomból, ami óriási veszteség. Hisz köztudomású, hogy a- múgy is kevés a vasúti kocsi. Ráadásul nyolc millió koronát kellett áldozni a megrongált tehervagonok javítására. Tizenkétezer tehervagon legalább 200 szerelvényt tesz ki. Gyakorlatilag tehát minden nap egy-egy szerelvényt kénytelenek voltak kivonni a forgalomból. Valahol egész biztos hiányoztak a javítóműhelyben ácsorgó tehervagonok. Mennyi árut, gépet, nyersanyagot lehetett volna rajtuk szállítani, ha a kocsihasználók lelkiismeretesebben végeznék az áru kiás berakását. Annyi baj legyen, nem az én dolgom, mondhatja valaki, aki felületesen szemléli a dolgokat. Sajnos, sokan csak akkor bosszankodnak a lelkiismeretlen munka láttán, ha annak következményei őket is érintik. Tüzelnek, ha lepattan a gyufa feje, ha leszakad az újonnan vásárolt felöltő gombja, ha nem jut be menetrend szerint a vonat, de szó nélkül rendre térnek afelett, ha valaki pillanatnyi figyelmetlenségével milliós kárt okoz, ha tönkreteszi a mozdonyt, amely természetszerűleg nem futhat be idejében, elrontja a gyufa- gyári berendezést, ami miatt selejtes gyufa kerül a dobozba. Ezért mielőtt az „éghez" fohászkodnánk, vegyük tekintetbe a dolgok összefüggéseit. Ne tűrjük, hogy bárki büntetlenül rongálja a közös vagyont. Mert nemcsak cinkosaivá válunk, hanem végeredményben magunk isszuk meg annak a levét. PALÄGYI LAJOS
