Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-05 / 14. szám
LEVELEZŐ Ideológiai szeminárium. Az emelvényen egymást váltiák az előadók: nemzetiségi öntudat, szocialista hazafi- Ság, proletár nemzetköziség, ezek a témák. A padsorokban értelmes tekintetű fiatalok. Szinte még gyerekek, hozzáíuk szólnak a beszélők, az tftüság hazafias és internacionalista neveléséről és a nemzetiségi sajtó sze- '•epéről. Az egyik padsor szélén csillogó szemű lány; Majoros Gabriella. — A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági és Műszaki Középiskola második osztályának a tanulója vagyok — mondja közvetlenül. Pélszegség, zavar? Nyoma sincs. Értelmesen, megfontoltan válaszol a kérdésekre. Nyilvánvaló, van már „gyakorlata“ Nem iskolás szerepkörben van jelen a szemináriumon, magasabb szinten jegyezget a füzetébe; az Oj Ifjúság levelezője. Olvasóink közül nyilván sokan kiváncsiak arra, miképpen lesz valakiből „levelező". 0- lyasvalakiből, akinek sem rokonai, sem Ismerősei nincsenek a szerkesztőségben. Majoros Gabi ilyen. Hegyétet kislány. Hegyéte három falut foglal már magába: Hegyétén kívül még Balázsfát és Pódaját, de még így Is kis falu. Gimnazista koromban sokat jártam ezekben a ktcsi falvakban; poros, vályogházas települések voltak. Ólak zsúpfedelek, szalmakazlak. A fiatalok? A lányok? Né hány rtadtszemö kislány, földre szegezett tekintet. Köny vek, újságok? Egy-két szakadozott naptár. Kultúra, szó rakozás? Ugyan már. Színjátszás, szavalás? Szinte ismeretlen fogalmak voltúk. Mozi, színészek? ■ Messze volt Szerdahely. kímélni kellett a lovakat. Ma? Majoros Gabt ott ül a szemináriumon, és hallgatja az előadásokat. ~ Az ifjúság a szocializmus aktív építőjévé vált, megtalálta helyé* és érvényesülését társadalmunkban — mondja dr. Magyarlcs Vince, a CSKP KB dolgozója. — Kiveszi részét nemzetgazdaságunk és társadalmunk l- rányításából és igazgatásából. Majoros Gabi hallgatja a szavakat. Kiveszt részét valóban? Vajon miképpen nyilvánul ez meg Gabi esetében? — ...a mi nemzetiségi folyóiratunk, amely a magyar nemzetiségű fiatalok lapja, továbbra is jelentős közművelődési és nevelő szerepet tölthet be — hangoztatja dr. Vladimír Kaöáni docens. Vajon mit tehet az elmondottak érdekében Majoros Gabi? ~ Levelező vagyok, az Oj Ifjúságnak is elküldöm a cikkelmer mondja. Hogyan jutott erre a gondolatra? — Az iskolában Molnár Ferenc tanár vezetésével működött egy újságírói kör, és engem bíztattak, hogy írjak. Ktjavítgatták, amit írtam. Első írásomat a Csallóközbe küldtem. Leközölték. Nagyon örültem neki, de kivált akkor, amikor felhívtak, hogy írjak máskor is. Az Iskolánkban volt egy vetélkedő „Ki ismert a Szovjetuniót" címmel. Erről írtam egy tudósítást. Hát így kezdődött. Majorosék földművesek voltak. Néhány hold föld, a ház mellett kert és sok-sok gürcölés. Gabi édesapja gépkocsivezető lett. — Nyolc hónapos voltam, amikor apám meghalt... OjbOl nehéz idők következtek. — Anyu tisztviselőnő a mezőgazdasági felvásárlási ü- zemben. Három esztendővel idősebb nővérem van. Sokat olvas, én is megkedveltem a könyveket. Anyu is olvas, de sokat kézimunkázik, és hamar megfájdul a szeme. Névnapra vagy egyéb alkalomra könyveket vett nekünk ajándékba. Ajándékkönyvek, sok szép könyv. Majorosék házából nem hiányzik a könyvespolc, a könyv szeretete. Valahogy így kezdődik a betű szeretete is. Nemcsak az olvasotté. az írotté is. . Majoros Gabriella sokadmagával hallgatta az uj Ifjúság szemináriumának előadóit. Ültek ott mások is, vele egykorúuk, ső* fiatalabbak is. — Szívesen veszünk részt ilyesmin — mondták az e- lőadások után. — Elsősorban azért, mert tanulhatunk... Kt tudja, hányán lesznek közülük huzamosabb ideig levelezők, folyamatosan riporterek, szerkesztők és talán írók, költők. így kezdték ma már jó nevű elődeik is; Huba Gyula, Tőzsér Árpád, Zsélyi Nagy Lajos, Ozsvald Árpád SS még hosszan sorolhatnánk a kis falvak kis házacskáiból indult Irodalmárainkat. Azokat, akiknek az út elején szintén csak a könyvszeretet volt a tarsolyukban. egyéb semmi. Sem rokonuk, sem ismerősük, csak csendes hangjuk és figyelő tekintetük. Hitük és tehetségük. Majoros Gabriellák, jó utatl —OS Figyelemre méltó kiállítás A [ Iván Schurmann Párhuzamos vélemények kellenek ahhoz, hogy művészeink munkásságáról és szellemi környezetéről bizonyos elképzelő sünk alakuljon ki. Nem szokat lan hát, hogy a Ounamentl Mű zeumban most Is két kiállítást nyitottak egyszerre, két olyan tárlatot, amelyek bár technikai kivitelezésűkben különböznek tematikus kompozíciójukban mégis hasonlók, mivel népmO vészetünkből merítik mondani valójukat. IVAN SCHURMANN grafikus művész szakmai ötletessége, vitathatatlan stllusérzéke, gyakorlati készsége érdekes és meggyőző. Uraira hangolt a- laptónusa, főleg ciklikus kom pozícióiban kapja meg a kívánt hangsúlyt. Széleskörű esztétikai Ismeretekkel felvértezve keresi a megoldásokat azokra az elképzelésekre, amelyeknek történelmi tapasztalatait, Iro- dalomismeretét, a néprajz Irán ti szeretetét hozza a felszínre, hogy a grafika műfaji eljárá sával rögzítse ős tartalmas kép pé formálja őket. Minden alkotása vallani akar valamiről. Kifejezni valamit, ami számunkra Is sokatmondó: emlékeztető vagy figyelmeztető. Grafikát finoman oktatók és gyönyörköd tetők. Metszetein Játékosan, la zán kapcsolódnak egymáshoz e motívumok: egy-egy népi hang szer, csipke, falusi udvarrész let, fegyver, állat, harcos mo tívum vagy jelkép jut sokat mondó szerephez és válik gra fikai vallomássá Ivan Schurmann művészetében. Az, aki együtt él az embe rekkel, és nemcsak mozdulatai kát .figyeli, hanem tetteik, gon dolkodásuk folyamatos változá salt Is, maga sem állhat meg egy, már megtalált vagy annak vélt formánál, hanem mind újabb erőfeszítésekkel próbál közlési módszerében Is tovább lépni. Ivan Schurmann meg a karja teremteni az ember és a munkatevékenység egységének mai képi formáját. Alkotásai nak többségében az ésszerű rend, az építő gondolat ereje uralkodik. Témái életünk és képzőművészetünk lényeges kérdéseit érintik. Igazi gra fi kák, amelyek ugyan kicsiknek tűnnek, mégis nagyok, amelyek elmúlt Időket Idéznek, pedig ma készültek — hozzánk szólnak és minket gazdagítanak. marian* POLONSK? a flata iabb képzőművészeti nemzedék hez tartozik. Tanulmányait szobrászként kezdte a Bratislava! Képzőművészeti Főiskolán Most agyagból készít dísztárgyakat, öblös agyagedényeket, mázas falldfszeket, parkot-ker tét szépítő plasztikákat: egyszóval zománcozott kerámiát. Nem könnyű ez a mesterség. A tárgyilagos mértéktartáson és az odaadáson kívül akaratra és erőre Is szüksége van, hogy elkészüljenek tervezett munkái. Polonsk^ kerti plasztikái élnek hiszen a népművészetből meri tik alapgondolataikat. Szobrá szatának ereje, az élet termő szetes formája Iránt való elkö telezettsége, díszítő elemeinek megszerkesztése, népművésze tünk alapján kialakított moti vumrendszere hozza emberkö zelbe alkotásait. Nyugvóponto kát akar létesíteni a térben, színben és formában a környe zethez alkalmazkodva és a mai követelményekhez Igazodva. Nyilván ezért vállalja a deko- ratlvltást Is, amely Itt könnyen felismerhető, hisz elevenen tárja elénk azt az éltető forrást, omely ez esetben a megmásíthatatlan természetet Is Jelképezheti. Bemutatott alkotásai pontos képet adnak egy igényes művészi pálya jóindulatú éveiről, s remélhetőleg impulzust Is adnak Marián Polonsk^ újabb ötleteihez és Immár tartalmasnak mondható további munkásságához. Szobrászatának kerek egészét nem zavarják meg a körülöttük kiállított Schur- mann-graflkák. * A Dunamentl Múzeum élményt kínál most Is kiállításának tartalmi-formai elrendezésével, logikusan összegező, következetesen summázó prezentálásával. Így kívánja közönségét tájékoztatni, s látogatóit rávezetni az Ilyenfajta átélés ű- jabb lehetőségeire. Mert csak az értő összehasonlítás képes valóban aktív közönséget formálni, amelynek léte és flg\*l me a szocialista művész munkájának egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele. Sznchy M. Emil ZUZANA MINAÖOVA kiAllítAsa A bratlslavaí Filmklubban rendezték meg Zuzana Mi- náöová, a kiváló szlovák fotóművésznö legújabb felvételeinek kiállítását Szinészportrék címmel. Zuzana MináCová 1965-ben Jelentkezett első önálló kiállításával. 1973-ban Brnóban hívta fel magára a szakmabeliek és a közönség figyelmét a Várakozás és az összefüggések című ciklusával. A két sorozat közös vonása mindenekelőtt a gondolati azonosságból ered, mivel a mindennap! élet legjellemzőbb pillanatait ábrázolja. Felvételei drámái és reményt, humort és ötletet, öniróniát és kritikát tükröznek. A hazai kiállításokon kívül Jugoszláviában. Bulgáriában, Lengyelországban, az NSZK ban, Egyiptomban és Portugáliában Is megcsodálhatták művészi felvételeit. Az utóbbi Időben leginkább maga az ember, annak környezeie és a kettő közötti kapcsolat foglalkoztatja. A Szinöszportrék c. kiállításának alanyai a legtehetségesebb szlovák színésznők: Magda és Emília VaSáryo- vá, Sofia Valentová, Zuzana Kocúrtková ... Annak ellenére, hogy a táj fényképezése különösképpen sosem vonzotta, mostani alkotásaira mégis a portré és a lermésze' együttélése jellemző. A természet ugyanis nemcsak háttérként jelenik meg a felvételein: tarkasága és gazdagsága a női portréval szerves egységet képez. Kifejezőeszközei (fák, kövek, hegyek, felhők) sajátosak és egyszerűek. Zuzana Mináöová számára a filmszerűség megőrzése a legfontosabb tényező. Akár egy jó rendező, az emberi magatartás mellett felszínre tudja hozni a színész legmélyebb érzéseit Is. Felvételeire a technikai tisztaság, a tökéletesség és a pontosság jellemző. ~szl— eleg hangulatú szerzői estet tartott Josef Pe- terka prágai költő, a fiatal cseh költőnemzedék kiemelkedő képviselője, aki tavaly a szocialista országok ifjú íróinak kőszegi találkozóján hazáját képviselte, A költőt a szintén fiatal Németh István műfordító mutatta be a Csehszlovák Klub vendégeinek. A verseket Sunyovszky Szilvia mondta el. Az estet követő beszélgetésben Josef Peterka, a kortárs cseh és magyar művészet és irodalom kapcsolatáról nyilatkozott az Esti Hírlap munkatársának. — Nálunk Prágában, a magyar kultúra napjai rendkívüli nagy visszhangot keltettek mind a közönség, mind a Icrttlka körében. Volt magyar költői est Is, ahol Vilém Závada beszélt, amelyet a televízió közvetített. Es most jelent meg tíz llllllllllllllllli Cseh költő Budapesten Dunai strófák mai magyar költő antológiája Dunajské strofy — Dunai strófák — címmel, A háromezer példányszámú kötetet a legfiatalabb költö- nemzedék fordította. Ügy gondolom, ez a szép könyv apró törlesztés a nagy adósságból. — Sikere? — Ezek a versek megkaptak a jelen pontos intellektuális analízisével, miközben egyáltalán nem intellektuálisan hűvösek. Ellenkezőleg: nagyon expresz- szívek. Számunkra különösen érdekes bennük a drámai konfliktus a város és a falu között. Határozottan lenyűgöz, a magyar^ költők lendülete, — Éppen most ajánlom a kötetet ifjúsági folyóiratunkban, a Mlady svet-ben. De ez nemcsak az én véleményem. Merem mondani, általános nálunk az óhaj, hogy magyar verseket necsak szlovák tolmácsolásban olvashassunk, hanem minél többet a cseh nyelven is. Nem tudom, a cseh líra mennyire ismert Itt: természetesen örülnék neki, ha hasonlóan fogadnák. Az Esti Hírlap nyomán TALENT 77 Már hatodik alkalommal rendezte meg Levicén (Léván) a Városi Művelődési Ház az amatőr táncdaléne- kesek versenyét, a „Talent 1977“ t. A válogató bizottság 22 Jeletkező közül 12 énekest választott ki, akik részt vettek a döntőben. Az énekesek átlagéletkora 17 év. Ma már természetesnek vesszük, hogy ezek a 15 — 16 éves fiatalok olyan magabiztosan énekelnek, mozognak a színpadon. A verseny résztvevői lehetőséget kaptak, hogy fejlesszék elö- rájokat. Az első három helyezett Tatiana Salajová, Valéria Vargová és Drahoniíra Ze- manová már szinte hivatásos szinten adták elő számaikat. A kisárlő zenekar „Stúdió N“ zenei tudása és a nagyszerű díszlet mind hozzájárult a verseny sikeréhez. M, Kamenská
