Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-11 / 2. szám

5 AUTOGRAM GANDHI GYIlKOSAITÖl Drámai fordulat zajlott le a világ­történelemben India és Pakisztán megszületésével — ez a témája Lar­ry Collins és Dominique Laplerre „Éjfélkor a szabadság“ című új könyvének. A bestsellerírók negyedik közös művéből már 1,7 millió pél­dányt adtak el. A két író négyévi nehéz munká­val szedte össze az „Éjfélkor a sza­badság“ anyagát. Larry Collins és Dominique Laplerre 250 000 kilomé­teres utat tett meg; autón, vonaton, repülőgépen, lovon, sőt elefántháton Is. Zsákmányuk: 6000 oldalnyi Inter­jú az eseményekben közvetlenül részt vevőkkel, 10 000 oldal archív- anyag és dokumentum, 800 órányi hangszalagon rögzített Interjú, 1000 foto a történelmi színhelyekről. De vannak közvetlen politikai vo­natkozásai ennek a hatalmas tény­anyagra épült műnek? Collins: Az egész világ számára rendkívül jelentős esemény volt a modern India megszületése, amely­nek történetét „Éjfélkor a szabad­ság“ című könyvünkben írjuk le. A- mlkor 1947. augusztus 15-én bevon­ták Űj^Delhlben az angol lobogót, valóban véget ért a történelem egy fejezete; összeomlott minden Idők legnagyobb gyarmati birodalma — az angoloké Indiában Attól a nap­tól kezdve, hogy a harmadik világ első népét felszabadították a gyar­matosítás alól, egyetlen gyarmati u- ralom sem tudott hosszabb Ideig fennmaradni; Algéria, Angola, Indo­nézia, Kongó egymás után nyerték el szabadságukat. Ma éljük át ennek a történelmi lé­pésnek az összes következményeit. Raymond Cartier ezeket mondja er^ ről: „Ez a fordulat a 20. század tör­ténelmének talán legjelentősebb e- seménye volt.“ Laplerre: 1947. augusztus 15-ében az a rendkívüli, hogy 400 millió em­ber széttörte láncait anélkül, hogy egyetlen lövés Is eldördült volna, s elkerülték az angol vérontást is. S a mozgalom élén Gandhi nevű kis emberke állt, alig 50 kilogramm sú­lyú törékeny férfi, akinek politikai filozófiája az erőszak nélküliség volt, és aki oly paradox fegyverek­kel harcolt, mint például az éhsége sztrájk egy olyan országban, ahol é- vente milliók haltak éhen. Collins: Megrázóak voltak az ese­mények a másik fél számára Is: Lord Mountbatten India utolsó alklrálya, Viktória királynő egyik dédunokája, egész életében az angol világbiroda­lomért harcolt, ö kapta azt a felada­tot, hogy Clement Attle munkáspárti miniszterelnök megbízásából Indiá­ba menjen, hogy az „angolok örök időkre elhagyják az országot.“ Az angolok számára shakespeare^l drá­ma. Laplerre: Természetesen különle­ges figyelemmel fordultak Mahatma személyisége felé. Hónapokig követ­tük Gandhi nyomait. Augusztusban 45—50 fokos hőségben országutakon meneteltünk, hogy magunkon próbál­juk ki, mit szenvedett a 10 millió menekült 1947 nyári hónapjaiban. Több száz kilométert meneteltek, s akköra volt a hőség, hogy megéget­ték az olvadó aszfalton a talpukat. Collins: Közismert tény, hogy az e- rőszakmentesség prófétája az erő­szak áldozata lett: 1948. január 30- án megölték. S ml megtaláltuk gyil­kosait! Felakasztották azt a férfit, aki le­adta a három lövést Gandhira. De hót bűntársát életfogytiglani börtön- büntetésre ítélték, s kiderült, hogy éppen amikor Indiában tartózkod­tunk, engedték szabadon őket. A szó szoros értelmében vett rendőrségi hajszát rendeztünk, hogy megtalál­juk őket. S végül sikerült Bombay egyik külvárosában egyikükre rábuk­kannunk. Most kis házában játéko­kat gyárt Az a látók, amelyre a legbüszkébb, amellyel szeretne ver­senyre kelni a japán játékiparral, egy kis rakéta: kilövése után ejtő­ernyővel visszaereszkedik a földre. Laplerre: Megtaláltuk Gandhi gyil­kosának a fivérét Is. S ezt az él­ményt valószínűleg sohasem fogjuk elfelejteni. Kis lakjásában fogadott, és teával kínált bennünket egy fér­fi. Beszélgetés közben hirtelen fel­állt, és az egyik szekrényhez ment Kinyitotta, és ezüst urnát vett ki be­lőle. Az urnában egy fekete porral teli műanyag zacskó volt. A gyilkos fivére kivette az urnából, és így szólt hozzánk: „Mister Collins, Mis­ter Laplerre, engedjék meg, hogy be­mutassam a fivéremet.“ Elképzelhe­tik, milyen furcsán éreztük magun­kat. Végül megtudtuk az egész furcsa történetet. Gandhi gyilkosa röviddel halála előtt végrendeletében kérte a családját, hogy földi maradványait nemzedékeken keresztül őrizzék meg, s ne szórják hamvait a Gan- geszba, ahogyan azt a hindu vallás megköveteli, csak azon a napon hajt­sák végre ezt a szertartást, amikor India a hinduk uralma alatt újra­egyesül, A család Immár 25 éve őr­zi a hamvakat. Collins: Sikerült őket visszavin­nünk a tett színhelyére, és megismé­teltettük velük mindazt, ami a Gan­dhi nieggyilkolása előtti utolsó há­rom napon történt. Voltunk abban a vendéglőben, ahol utoljára ebédeltek együtt; elmentünk a moziba, ahol a gyilkosság előtti napon egy krimit néztek meg; s felkerestük a templo­mot, ahol két órával Gandhi me.g- gyilkolása előtt Imádkoztak Laplerre: A gyilkos fivére elmond­ta: „Nem tudtuk, hogy Gandhi áll­ni vagy ülni fog, amikor megöljük. Tehát krétával a fára rajzoltuk az álló és az ülő Gandhi körvonalait“. S ekkor körülbelül hat méterrel hát­rább mentek, és a gyilkos kipróbálta revolverét. , Collins: Ezután elvezettük a gyil­kosokat abba a parkba, ahol Gan­dhival végeztek, hogy lefilmezzük a gyilkosság rekonstrukcióját. Ma ez szentély, ahová évről évre a zarán­dokok ezrei, százezrei jönnek el, hogy Imádkozzanak ott, ahol a nem= zet atyját megölték. Amikor filmezni kezdtünk, meg­kérdeztük: „Nos, ml történt?“ S a gyilkos fivére elmesélte: „Óriási em­bertömeg gyűlt össze. Hirtelen meg­pillantottuk Gandhit, aki két kis u« nokahügára támaszkodva közele­dett.“ A férfi egyre Izgatottabban és hangosabban beszélt, és ml Ijed­ten vettüß észre, hogy több zarán= dók, aki az Imént még Imáiba me­rült, egyre nagyobb érdeklődéssel hallgat bennünket. Katasztrófa fe­nyeget, gondoltuk hirtelen, mindez vérfürdőre vezethet. Ilyen sok évvel Gandhi halála után a gyllkoso'k a nép közé keverednek, és nyíltan be­szélnek tetteikről. Elborzadtunk, ö azonban nyugodtan folytatta: „A fl» vérem félrelökte az egyik kis uno- kahúgát, revolverrel a kezében üd­vözölte a Mahatmát, majd agyonlőt­te.“ Laplerre: Még nem eléggé jól Is­mertük Indiát. Ezen a napon türe­lemből olyan leckét kaptunk tőle, a- mllyet aligha tartottunk volna el­képzelhetőnek. A felvételek befejez­tével láttuk, hogy tíz zarándok rá­veti magát a gyilkosokra. De nem volt kés vagy revolver a kezükben, hanem papír és ceruza — autogra­mot kértek H öditö Vilmos után 910 év­vel ismét normann seregek árasztották el a brit szigete­ket. Karácsony előtt rohanták meg partjait, csak éppen a gá­lyák helyett hatalmas kompo­kon és fürge repülőgépeken jöttek, és harci dárdák helyett bankóktól duzzadó bukszákkal fosztogatták — áruházait. Az egyik portyázó csapat Belgium­ból érkezett béreli repülőgé­akl drága szőrmebundája vál­lán átvetve a szeméttartók bé­lelésére használt fekete plasz- tlkzsákban cipelte haza temér­dek motyóját. Essexben egy dán csoport csakis élelmiszert vásárolt karácsonyra, egyebek között kllöszámra — az Itt ol­csóbb dán vajat Is. Karácsony közeledtével az­tán a derék brit szigetlakók is rákapcsoltak. Nekik ugyan plusz pénz került forgalomba — ennyivel többet vették ki a bankokból, mint tavaly Ilyen­kor. Az országos vásárlási láz kö­zepette szinte figyelmet sem keltett a hír, hogy Anglia leg­híresebb fürdőhelyén, a Bath- ban bezárták az Idestova két évszázada működő gyógyfürdőt. A meleg forrást közel 2000 é- ve a római légiók fedezték fel; Fekete karácsony pen, a Temze torkolatánál levő Southend városkába. A repülő­tér kijáratánál meghökkentő látvány fogadta őket. Feldíszí­tett luxusautóbuszok állták el az utat, s két lelkes fiatalem­ber ugrott elő belőlük: az e- gyik egyenest a helyi szuper- . markelbe akarta fuvarozni a költeni vágyó belgákat, és In­gyen kávéval toldotta meg a- jánlatát. A másik a közeli Roch- fordba Invitálta, és a polgár- mester ebédjével kécsegtette a vendégeket. A két ügynök egy­re' bőszebben vetélkedett egy­mással. Végül mér ránclgálnl kezdték a megrettent belgákat, akik erre elszántan kitépték magukat karmaiak közül, és sietve távoztak Londonba, hi­szen oda készültek. Az effajta enyhén groteszk jelenetek már nem mennek rit­kaságszámba, amióta a font ár­folyamának rohamos csökkené­se az év végére Nyugat-Európa legolcsóbb piacterévé változtat­ta Angliát. Kétnapo« kirucca­nás a vásárlók paradicsomába olyan busás haszonnal jár, hogy az Idő jobb kihasználása vé­gett még a repülőgépet Is ér­demes bérelni. Elragadó lát­vány lehetett a dovérl kompon az az elegáns francia hölgy Is, csak gyenge font sterlingjük Volt költenivaló, de baljós hí­rek terjedtek el arról, hogy Healey pénzügyminiszter még az év vége előtt olyan pótkölt ségvetést zúdít az országra, hogy mindennek felmegy az á- ra. Mikor pedig a kormány megerősítette a csomagterv hí­rét, szinte vásárlási pánik tört ki az angolokon. A londoni Oxford Street, ahol a legna­gyobb áruházak vannak, délu­tánonként feketéllett a tömeg­től. Az egyik legolcsóbb áru­házban, a John Lewls-nál na­pi százezer vásárló tolongott, és a rádló-tv osztályon 90 szá­zalékkal volt nagyobb a for­galom, mint egy éve. A Selfld- ges-ben egyetlen szombaton félmillió font bevételt értek el, de a legdrágább áruház, a ki­rályi udvarnak Is szállító Har- rods még erre Is rálicitált: 80 százalékkal emelte teljes for­galmát. Háztartási cikk, porce­lán, ékszer, és rengeteg Ital fogyott a többi nagyvárosban Is. Edinburghban egyszerre ke­lendők lettek még a nercbun­dák Is. Az áruházak általános benyomása szerint az emberek jóformán már azt sem nézték, mit vesznek, csak elköltsék a pénzüket. A Bank of England jelentése szerint 700 millió font és melengették benne a hideg északon elgémberedett tagjai­kat. jóval később, az 1700-as évek végén az előkelő társa­ság kedvenc találkozóhelye lett, a háború után pedig gyó­gyító hévize évente 40 ezer reumás beteget kúrált. Most be­zárták, mert az államnak nem akad évi százezer fontja, hogy fenntartsa Anglia egyetlen szá­mottevő gyógyfürdőjét A ra­dioaktív hévíz szépen lebu- gyog az Avon folyócskába ... A fürdő csendes kimúlásánál jóval nagyobb figyelmet kel­tett az Observer című hetilap sorsa, amely nem az elmúlás lett, pedig könnyen erre a sorsra juthatott volna 250 éves fennállása után az egyik leg­tekintélyesebb angol politikai hetilap. Nem bírta ® versenyt tőkeerősebb vetélytársaival, vesztesége az Idén már elérte a félmillió fontot és a lap fel­ügyelő bizottsága hasztalan kért támogatást a kormánytól. Végül egy amerikai olajmág­nás, Robert Anderson rántotta kl a csávából az Observert. Az Atlantic Rtcfleld olajvállalat úgyis hoz neki elég hasznot, a nagy múltú „független“ Obser­vert pedig szép díszként a gomblyukába tűzte.

Next

/
Thumbnails
Contents