Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-11 / 2. szám
5 AUTOGRAM GANDHI GYIlKOSAITÖl Drámai fordulat zajlott le a világtörténelemben India és Pakisztán megszületésével — ez a témája Larry Collins és Dominique Laplerre „Éjfélkor a szabadság“ című új könyvének. A bestsellerírók negyedik közös művéből már 1,7 millió példányt adtak el. A két író négyévi nehéz munkával szedte össze az „Éjfélkor a szabadság“ anyagát. Larry Collins és Dominique Laplerre 250 000 kilométeres utat tett meg; autón, vonaton, repülőgépen, lovon, sőt elefántháton Is. Zsákmányuk: 6000 oldalnyi Interjú az eseményekben közvetlenül részt vevőkkel, 10 000 oldal archív- anyag és dokumentum, 800 órányi hangszalagon rögzített Interjú, 1000 foto a történelmi színhelyekről. De vannak közvetlen politikai vonatkozásai ennek a hatalmas tényanyagra épült műnek? Collins: Az egész világ számára rendkívül jelentős esemény volt a modern India megszületése, amelynek történetét „Éjfélkor a szabadság“ című könyvünkben írjuk le. A- mlkor 1947. augusztus 15-én bevonták Űj^Delhlben az angol lobogót, valóban véget ért a történelem egy fejezete; összeomlott minden Idők legnagyobb gyarmati birodalma — az angoloké Indiában Attól a naptól kezdve, hogy a harmadik világ első népét felszabadították a gyarmatosítás alól, egyetlen gyarmati u- ralom sem tudott hosszabb Ideig fennmaradni; Algéria, Angola, Indonézia, Kongó egymás után nyerték el szabadságukat. Ma éljük át ennek a történelmi lépésnek az összes következményeit. Raymond Cartier ezeket mondja er^ ről: „Ez a fordulat a 20. század történelmének talán legjelentősebb e- seménye volt.“ Laplerre: 1947. augusztus 15-ében az a rendkívüli, hogy 400 millió ember széttörte láncait anélkül, hogy egyetlen lövés Is eldördült volna, s elkerülték az angol vérontást is. S a mozgalom élén Gandhi nevű kis emberke állt, alig 50 kilogramm súlyú törékeny férfi, akinek politikai filozófiája az erőszak nélküliség volt, és aki oly paradox fegyverekkel harcolt, mint például az éhsége sztrájk egy olyan országban, ahol é- vente milliók haltak éhen. Collins: Megrázóak voltak az események a másik fél számára Is: Lord Mountbatten India utolsó alklrálya, Viktória királynő egyik dédunokája, egész életében az angol világbirodalomért harcolt, ö kapta azt a feladatot, hogy Clement Attle munkáspárti miniszterelnök megbízásából Indiába menjen, hogy az „angolok örök időkre elhagyják az országot.“ Az angolok számára shakespeare^l dráma. Laplerre: Természetesen különleges figyelemmel fordultak Mahatma személyisége felé. Hónapokig követtük Gandhi nyomait. Augusztusban 45—50 fokos hőségben országutakon meneteltünk, hogy magunkon próbáljuk ki, mit szenvedett a 10 millió menekült 1947 nyári hónapjaiban. Több száz kilométert meneteltek, s akköra volt a hőség, hogy megégették az olvadó aszfalton a talpukat. Collins: Közismert tény, hogy az e- rőszakmentesség prófétája az erőszak áldozata lett: 1948. január 30- án megölték. S ml megtaláltuk gyilkosait! Felakasztották azt a férfit, aki leadta a három lövést Gandhira. De hót bűntársát életfogytiglani börtön- büntetésre ítélték, s kiderült, hogy éppen amikor Indiában tartózkodtunk, engedték szabadon őket. A szó szoros értelmében vett rendőrségi hajszát rendeztünk, hogy megtaláljuk őket. S végül sikerült Bombay egyik külvárosában egyikükre rábukkannunk. Most kis házában játékokat gyárt Az a látók, amelyre a legbüszkébb, amellyel szeretne versenyre kelni a japán játékiparral, egy kis rakéta: kilövése után ejtőernyővel visszaereszkedik a földre. Laplerre: Megtaláltuk Gandhi gyilkosának a fivérét Is. S ezt az élményt valószínűleg sohasem fogjuk elfelejteni. Kis lakjásában fogadott, és teával kínált bennünket egy férfi. Beszélgetés közben hirtelen felállt, és az egyik szekrényhez ment Kinyitotta, és ezüst urnát vett ki belőle. Az urnában egy fekete porral teli műanyag zacskó volt. A gyilkos fivére kivette az urnából, és így szólt hozzánk: „Mister Collins, Mister Laplerre, engedjék meg, hogy bemutassam a fivéremet.“ Elképzelhetik, milyen furcsán éreztük magunkat. Végül megtudtuk az egész furcsa történetet. Gandhi gyilkosa röviddel halála előtt végrendeletében kérte a családját, hogy földi maradványait nemzedékeken keresztül őrizzék meg, s ne szórják hamvait a Gan- geszba, ahogyan azt a hindu vallás megköveteli, csak azon a napon hajtsák végre ezt a szertartást, amikor India a hinduk uralma alatt újraegyesül, A család Immár 25 éve őrzi a hamvakat. Collins: Sikerült őket visszavinnünk a tett színhelyére, és megismételtettük velük mindazt, ami a Gandhi nieggyilkolása előtti utolsó három napon történt. Voltunk abban a vendéglőben, ahol utoljára ebédeltek együtt; elmentünk a moziba, ahol a gyilkosság előtti napon egy krimit néztek meg; s felkerestük a templomot, ahol két órával Gandhi me.g- gyilkolása előtt Imádkoztak Laplerre: A gyilkos fivére elmondta: „Nem tudtuk, hogy Gandhi állni vagy ülni fog, amikor megöljük. Tehát krétával a fára rajzoltuk az álló és az ülő Gandhi körvonalait“. S ekkor körülbelül hat méterrel hátrább mentek, és a gyilkos kipróbálta revolverét. , Collins: Ezután elvezettük a gyilkosokat abba a parkba, ahol Gandhival végeztek, hogy lefilmezzük a gyilkosság rekonstrukcióját. Ma ez szentély, ahová évről évre a zarándokok ezrei, százezrei jönnek el, hogy Imádkozzanak ott, ahol a nem= zet atyját megölték. Amikor filmezni kezdtünk, megkérdeztük: „Nos, ml történt?“ S a gyilkos fivére elmesélte: „Óriási embertömeg gyűlt össze. Hirtelen megpillantottuk Gandhit, aki két kis u« nokahügára támaszkodva közeledett.“ A férfi egyre Izgatottabban és hangosabban beszélt, és ml Ijedten vettüß észre, hogy több zarán= dók, aki az Imént még Imáiba merült, egyre nagyobb érdeklődéssel hallgat bennünket. Katasztrófa fenyeget, gondoltuk hirtelen, mindez vérfürdőre vezethet. Ilyen sok évvel Gandhi halála után a gyllkoso'k a nép közé keverednek, és nyíltan beszélnek tetteikről. Elborzadtunk, ö azonban nyugodtan folytatta: „A fl» vérem félrelökte az egyik kis uno- kahúgát, revolverrel a kezében üdvözölte a Mahatmát, majd agyonlőtte.“ Laplerre: Még nem eléggé jól Ismertük Indiát. Ezen a napon türelemből olyan leckét kaptunk tőle, a- mllyet aligha tartottunk volna elképzelhetőnek. A felvételek befejeztével láttuk, hogy tíz zarándok ráveti magát a gyilkosokra. De nem volt kés vagy revolver a kezükben, hanem papír és ceruza — autogramot kértek H öditö Vilmos után 910 évvel ismét normann seregek árasztották el a brit szigeteket. Karácsony előtt rohanták meg partjait, csak éppen a gályák helyett hatalmas kompokon és fürge repülőgépeken jöttek, és harci dárdák helyett bankóktól duzzadó bukszákkal fosztogatták — áruházait. Az egyik portyázó csapat Belgiumból érkezett béreli repülőgéakl drága szőrmebundája vállán átvetve a szeméttartók bélelésére használt fekete plasz- tlkzsákban cipelte haza temérdek motyóját. Essexben egy dán csoport csakis élelmiszert vásárolt karácsonyra, egyebek között kllöszámra — az Itt olcsóbb dán vajat Is. Karácsony közeledtével aztán a derék brit szigetlakók is rákapcsoltak. Nekik ugyan plusz pénz került forgalomba — ennyivel többet vették ki a bankokból, mint tavaly Ilyenkor. Az országos vásárlási láz közepette szinte figyelmet sem keltett a hír, hogy Anglia leghíresebb fürdőhelyén, a Bath- ban bezárták az Idestova két évszázada működő gyógyfürdőt. A meleg forrást közel 2000 é- ve a római légiók fedezték fel; Fekete karácsony pen, a Temze torkolatánál levő Southend városkába. A repülőtér kijáratánál meghökkentő látvány fogadta őket. Feldíszített luxusautóbuszok állták el az utat, s két lelkes fiatalember ugrott elő belőlük: az e- gyik egyenest a helyi szuper- . markelbe akarta fuvarozni a költeni vágyó belgákat, és Ingyen kávéval toldotta meg a- jánlatát. A másik a közeli Roch- fordba Invitálta, és a polgár- mester ebédjével kécsegtette a vendégeket. A két ügynök egyre' bőszebben vetélkedett egymással. Végül mér ránclgálnl kezdték a megrettent belgákat, akik erre elszántan kitépték magukat karmaiak közül, és sietve távoztak Londonba, hiszen oda készültek. Az effajta enyhén groteszk jelenetek már nem mennek ritkaságszámba, amióta a font árfolyamának rohamos csökkenése az év végére Nyugat-Európa legolcsóbb piacterévé változtatta Angliát. Kétnapo« kiruccanás a vásárlók paradicsomába olyan busás haszonnal jár, hogy az Idő jobb kihasználása végett még a repülőgépet Is érdemes bérelni. Elragadó látvány lehetett a dovérl kompon az az elegáns francia hölgy Is, csak gyenge font sterlingjük Volt költenivaló, de baljós hírek terjedtek el arról, hogy Healey pénzügyminiszter még az év vége előtt olyan pótkölt ségvetést zúdít az országra, hogy mindennek felmegy az á- ra. Mikor pedig a kormány megerősítette a csomagterv hírét, szinte vásárlási pánik tört ki az angolokon. A londoni Oxford Street, ahol a legnagyobb áruházak vannak, délutánonként feketéllett a tömegtől. Az egyik legolcsóbb áruházban, a John Lewls-nál napi százezer vásárló tolongott, és a rádló-tv osztályon 90 százalékkal volt nagyobb a forgalom, mint egy éve. A Selfld- ges-ben egyetlen szombaton félmillió font bevételt értek el, de a legdrágább áruház, a királyi udvarnak Is szállító Har- rods még erre Is rálicitált: 80 százalékkal emelte teljes forgalmát. Háztartási cikk, porcelán, ékszer, és rengeteg Ital fogyott a többi nagyvárosban Is. Edinburghban egyszerre kelendők lettek még a nercbundák Is. Az áruházak általános benyomása szerint az emberek jóformán már azt sem nézték, mit vesznek, csak elköltsék a pénzüket. A Bank of England jelentése szerint 700 millió font és melengették benne a hideg északon elgémberedett tagjaikat. jóval később, az 1700-as évek végén az előkelő társaság kedvenc találkozóhelye lett, a háború után pedig gyógyító hévize évente 40 ezer reumás beteget kúrált. Most bezárták, mert az államnak nem akad évi százezer fontja, hogy fenntartsa Anglia egyetlen számottevő gyógyfürdőjét A radioaktív hévíz szépen lebu- gyog az Avon folyócskába ... A fürdő csendes kimúlásánál jóval nagyobb figyelmet keltett az Observer című hetilap sorsa, amely nem az elmúlás lett, pedig könnyen erre a sorsra juthatott volna 250 éves fennállása után az egyik legtekintélyesebb angol politikai hetilap. Nem bírta ® versenyt tőkeerősebb vetélytársaival, vesztesége az Idén már elérte a félmillió fontot és a lap felügyelő bizottsága hasztalan kért támogatást a kormánytól. Végül egy amerikai olajmágnás, Robert Anderson rántotta kl a csávából az Observert. Az Atlantic Rtcfleld olajvállalat úgyis hoz neki elég hasznot, a nagy múltú „független“ Observert pedig szép díszként a gomblyukába tűzte.
