Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-11 / 2. szám

6 Ml VÄR RÄNK JANUÁRBAN? Mérlegel vonunk és sokai sportolunk Országszerte végéhez közeledik a SZISZ-tag- könyvcsere, amely egyben szerves része a SZISZ II. kongresszusára val6 előkészületek­nek. A kongresszus mint a SZISZ legfelsőbb szerve értékeli gyermek- és Ifjúsági mozgal­munk tevékenységét, és a CSKP XV. kongresz- szusa Irányelveinek szelletnében további fela­datokat tűz elénk. Az ÚJ év küszöbét átlépve olyan Időszak e- lőtt állunk, amikor a SZISZ-alapszervezetek évzáró taggyűléseivel, majd a Járási és kerü­leti konferenciákkal megkezdjük a II. kong­resszusra való előkészületeket. Januárban tehát a figyelmünket elsősorban az alapszervezetek sikeres taggyűlésére for­dítsuk. Gondolkozzunk el afelett, mit tettünk a tömegsport és a honvédelmi nevelés fellen- dlléséőrt alapszervezetünkben, megrendez­tünk-e minden tervbe vett akciót, kielégítő voIt-e ezeknek a testnevelési és honvédelmi megmozdulásoknak a fiatalokra gyakorolt po­litikai-nevelő hatása. Ne feledkezzünk meg ar­ról sem,' hogy értékeljük a Nemzeti Front szer­vezeteivel, különösképpen a HESZ-szel, a helyi sportegyesületekkel, a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom alapszervezeteivel, az iskolák­kal, egységes földművesszövetkezetekkel, álla­mi gazdaságokkal való együttműködés eredmé­nyeit. Ne mellőzzük a CSTSZ egyesületeiben tevékenykedő SZlSZ-csoportok érdemeit sem méltatni, s tegyük mérlegre a szakkörök mun­káját is. Válaszoljunk őszintén arra a kérdés­re, hogy vajon ktaknáztunk-e minden kínálko­zó anyagi-műszaki lehetőséget. Beszámolónk­ban azonban ne mellőzzük a hiányosságokat sémi Csak így küszöbölhető ki annak a lehe­tősége, hogy a Jövőben ugyanazok a visszás­ságok megismétlődjenek. Amint látjuk, feladat van bőven, de ettől függetlenül az alapszervezetek sportolni se feledkezzenek el. Sportkalendáriumunkban Ja- ^nuárban is rengeteg érdekes akció szerepel. *16-án lesz a pionfrcsapatok Járási asztaldtenlsz- -tornája, 23-ig sor kerül Jégkorong, 31-ig pe­dig a kosárlabda Járási fordulóira is. Ahol a pajtások idejéből telik, már készülhetnek a Já-, rásl kézilabda- és sakkversenyre. A sízésnek hódoló ploníroik bizonyára várják már a SZISZ Pionírszervezetének szlovákiai versenyét, amelyre 1977. február 25—26-án ke­rül sor RuZombórokban. A legjobbakból is a legjobbak állnak majd rajthoz. Ezt azonban megelőzik a szövőipari Iskola dijáért folyó sí­ugróverseny Járási fordulói, a lesik lóverseny alapfordulól a Lastovlöka dijáért és a sífutás a Kamarát dijáért. A járási versenyekre feb­ruár a-ig, a kerületiekre pedig 13-lg sor ke­rül. A szlovákiai erőpróbán azok állhatnak rajthoz, akik 1961. szeptember 1-e után szület­tek. Azok a SZISZ-alapszervezetek és plonlrcsa- patok, amelyek még nem rendezték meg a so- kolovi honvédelmi rátermettségl verseny alap- fordulóját, siessenek, mert a járási összecsa­pások időpontja is a küszöbön áll már. Január végéig azokat is le kell bonyolítani. Január első harmadában az alapszerveaetek megtarthatják az asztalltenlsz-tóma egyéni a-, lapfordulóit, 31-lg pedig Járási méretekben is dőljön el, kik jutnak tovább. Január 9-e a vég­ső Időpont, hogy megtartsuk a középiskolások sakkbajnokságának alapfordulóít, a járási ver­senyek már februárban lesznek. A középisko­lásak szintén rajtolnak a léslkló- és slfutóver- senyben. Az alapfordulókat legkésőbb február 6-lg rendezzük megi Alaposan fel kell készülni Az SZNF behava-' zott utal elnevezésű távolsági sífutóversenyre. A verseny feltételeiről a SZISZ járási bizott­ságai nyújtanak bővebb felvilágosítást. A főiskolások már ebben a hónapban kezd­jék mag a felkészülést a február 11—12-re tervezett i duklal távolsági menetelésre (XIII. évfolyam) és a téli kls-kárpátokl túrára (feb­ruár 21—27., VII. évfolyam). A labdarúgó-, röplabda-, úszó- és kosárlab- 'da-főiskolásliga második fordulója január 15- -én kezdődik. A népszerű Készülj! Vigyázz! Rajt! című szó­rakoztató tv-sportvetélkédö a harmadik évfo­lyamába lép Januárban. Most a Llpt. Mlkulág-i és a martini járás pionírjai mérik össze erejü­ket. A következő forduló versenyzőinek, a Bra-- tislava-vldéki és a senlcai járás pajtásainak a SZISZ SZKB „A Kis-KárpátOík várai és kasté­lyai“ címmel érdekes feladatokat állított ösz- sze. Részletes felvilágosítást a két illetékes Já­rás SZISZ-blzottsága nyújt. Az év első hónapjaiban a SZISZ SZKB test­nevelést és honvédelmi osztálya tanfolyamot indlj, amelyen az érdeklődők az alábbi ága­zatokban szerezhetnek képesítést: sloktató III. fokozat, slturisztikai instruktor, téli honvédel­mi sportok oktatója. Jelentkezni lehet a SZISZ járást bizottságain. JOZEF KOKOSKA, a SZISZ SZKB testnevelési és honvédelmi osztélyának vezetője AZ 1976. ÉV SPORTOLÓJA; ANTON TKÄC HOSSZÚ, BOLDOG NYÁR EGY ARANYÉREM TÖRTÉNETE Érdemes egy pillanatra visszapergetni az eseményeket, végigkísérni az „aranytlút“ a kimagasló célhoz vezető montreali útjának egyes állomásain. Július 21-én kezdődött. Ezen a napon ke­rült sorra a faburkolatú olimpiai kerékpá- rospályán a sprlnterek versenye. Erős me­zőny, sok híres név gyűlt össze: Moreion, Rossi, Geschke, Kravcov, Fredborg, Berkmann és a többiek. Köztük Tkáő Tóno Is — bár a helyi bemondó következetesen lkaknak szó Iltotta. Az első ellenfél, a brazil Smith a siker legkisebb reménye nélkül marad alul bajno­kunkkal szemben. Tkáó nem kockáztat, a gyengébb ellenfelekkel szemben is teljes gőzzel hajt. Egy nappal később már csak tizennyolcán vannak versenyben. Most a kanadai Single- ton és az angol Gadd az ellenfél. Mindket­ten elöl haladnak, és ötven méterrel a rajt­vonal előtt hirtelen rákapcsolnak. TkáC sem alszik, már a kanyarban befogja őket, és győz. Még ugyanaznap kerül sorra a dán Fredborg. Neki sem adott Tóno esélyt a győ­zelemre, annak ellenére, hogy a negyeddön­tőben már két győztes verseny szükséges a továbbjutáshoz. S itt már olyan kétségkívül tapasztalt versenyzők kényszerültek búcsúzni, mint Rossi, Fredborg, Kravcov és Cho. A sorsolás az utolsó négy versenyzőt a kö­vetkezőképpen hozza össze; Moreion — Berkmann és Tkáő — Geschke. A döntőbe jutáshoz a három futamból kettőt meg kel! nyerni. Moreion már az első két alkalommal biztosítja továbbjutását. Tkáönak nehezebb a helyzete. Az első futamot megnyeri (18 má­sodperccel kellett gyorsabban hajtania a győ­zelemhez, mint Moreionnak], a másodikban viszont az NDK-s fiúnak sikerül a visszavá­gás. Harmadszorra TkáC kiváló küzdeni tu­dásról tesz tanúságot — és a döntőbe Jut Az ezüstérem már bizonyos! július 24. az olimpia hetedik napja. TkáC a reggeli után edzötársával, Vymazallal me­legít be, majd ebéd és rövid pihenés követ­kezik és utána — Irány a velodrom. Rövid taktikai megbeszélés Gustav Zák edzővel. Zák nem sokat magyaráz, jól Ismeri TkáCot, bí­zik benne. A harc úgyis a pályán dől el. Az erők kiegyenlítettek. Moreion a sportág „nagy öregje“, kétszeres olimpiai és kilenc­szeres világbajnok, ami páratlan teljesítmény, viszont két évvel ezelőtt ugyanezen a pályán szerezte meg a világbajnoki címet. Az első futamban Danko (TkáC így nevez­te el magában Dániel Moreiont) hajt az első pozícióban, és nem tud ellenállni ellenfele óriási hajrájának. A második futamban kicse­rélődnek a pozíciók, és ezúttal TkáC hibáz — a franciát leengedi a pélya alsó szegé­lyéhez, és nem képes elkapni Moreion raké­tagyorsaságú rajtját. Itt a döntő. A tét az olimpiai arany. Sor­sa röpke tizenegy másodperc alatt dől el. Moreion, aki azt várta, hogy TkáC, a sprin­terek bevált módszere szerint a kanyar u- tán fog támadni, alaposan meglepődött. To- no ugyanis éppen a pálya legnehezebb ré­szén, a legmeredekebbje előtt erősített bele. Óriási erővel és gyorsasággal taposta g pe­dált, aztán hirtelen, egy rántással, lefordult a pálya belső részére, és leszegett fejjel, minden erejéből előre tört. Csak néhány mé­terrel a cél előtt, mert a könyöke alatt vlsz- szaplllantainl és megbizonyosodni a helyzet­ről — olimpiai bajnok lett! A következő pil­lanatban már mindikét karja a magasban, úgy kerekez körbe a gabunl dzsungel fáiból épített pályáin. Még órák múlva Is Ideális modell lenne a „Boldogság“ című festményhez. TÄNC HELYETT BESZÉLGETÉS A Szlovákiai Sportújságírók Klubja által hagyományosan megrendezett ankét ered­ményhirdetésén, az ünnepi est nyitótánca a legeredményesebb férfi. Illetve női sportolók­ból álló alkalmi párnak tartozik. Nos, TlmaCaban a múlt év decemberében a helyzet úgy hozta, hogy különböző okok miatt egyetlen, a legjobb tíz l?özé került hölgy sem jelenhetett meg, TkáC kerlngöjé- re pedig a már Ismert okok miatt nem ke­rülhetett sor. így. Is akadt bőven elfoglalt­sága. Délelőtt látogatás az üzemben, délután '' élménybeszámoló ugyanott és a helyi alapis­kolában, közben autogramosztás, beszélgetés ismerősökkel, és persze az újságírókra is szánni kellett néhány percet. Mi sem macadtunk ki, annál is inkább, mi­vel az olimpia előtt az 0) ifjúság Is bemu­tatta, és legnagyobb éremesélyeseink közé sorolta Anton TkáCot. — Az olimpia előtt arról panaszkodott, hogy Igen kevés az Ideje, és előre örült az olimpia utáni időszaknak, amikor majd vég re kikapcsolódhat az edzés-utazás-alvás kör forgásból. Sikerült? — Annyi bizonyos, hogy a napi progra mom az utóbbi időben lényegesen módosult, viszont a szabad Idővel most sem állok vala ml jól. Kiszámítottam, hogy az elmúlt évben több mint kétszáz napot töltöttem különbö zó versenyeken, tehát alig voltam odahaza, most pedig kezelésre meg élménybeszámo­lókra Járok. No nem akarok azért panasz­kodni, hiszen az olimpiai helyezésem s a gyönyörű, már sokak által leírt élmény, a- mint az ember a dobogó legfelső fokán hazá­ja himnuszát hallgatja, mindezért kárpótol. Mindezt csak a családom, főleg a feleségem nagy megértésével, segítségével érhettem el. A mi sportágunkban az örökös vándorlás az élversenyzők sorsa, hiszen csak így lehet színvonalas versenyekén rajthoz állni, fejlőd­ni, tapasztalatokat szerezni, tartani a kon­taktust az élvonallal. így KEZDŐDÖTT — Olimpiai szerepléséről aránylag sokat tudnak már olvasóink, viszont kevesebbet pályafutásának kezdetéről és főbb állomásai­ról. Úgy tudom, a focival kezdte... — Hát Igen, sráckoromban a 500 oytov la­kótelepünkön lévő RozvoJ Bratislava sport­egyesületben kergettem a börlabdát, télen meg a Slovan kölyökcsapatában hokiztam. Ráadásul a KulíCkova utcai alapiskolába Jártam, ahol kísérleti atlétikai osztályok ts működtek. Safko és Subert tanító edzők fő­leg a vágtaszámok felé irányítottak, ötven méteren 5,9 másodperces idővel sikerült is korosztályom városi csúcsát megjavítani. Sőt, a helyi ollmplászon a magasugrásban Is har­madik lettem. Ezt a számot akkor a ma már ismert válogatott Roman Moravec nyerte. — Hogyan lett mégis kerékpáros verseny­ző? — Mindenféle mozgást, sportot kedveltem, a biciklit meg éppenséggel piclkoromtől, hi­szen ha megnyergeltem, egyszerűen kitágult előttem a világ, és furcsa jó érzés kerített hatalmába. A szüleim ellenkezőleg gondol­kodtak. Egyhamar kitapasztalták, hogy von­zódom a gyorsasághoz, és féltettek, hogy va­lami baleset érhet. Ezért nem Is volt kerék­párom, de az első versenyzési lehetőséget így is kihasználtam. A Slovnaft rendezett egy versenyt a nem regisztrált gyerejtek szá­mára. Erre Jelentkeztem, és az egyik barát­nőmtől kölcsönkért női biciklin meg Is nyer­tem. Tehát ha úgy tetszik, tulajdonképpen a véletlennek köszönhetem... — Az viszont már korántsem volt véletlen, hogy további pályafutásának Ive meredeken vezetett fölfelé. — Hát... A verseny után a Slovan és az Inter szakosztályába Is hívtak, versenyezzek a színeikben. A Slovant választottam, mivel ott biciklit Is adtak. Most már hiába volt a szüleim intő szava, a sport hatalmába kerí­tett. Stlassny és Klleätinec edzők vezetése a- latt már néhány hét után szlovák Ifjúsági bajnokságot nyertem az 500 méteres Időfu- tamversenyben. A repülőversenyt Is megnyer­tem, de bizony olyan borzasztó stílusban haj­tottam, hogy állítólag veszélyeztettem ver- senyzötársaimat, és ezért disakvallfikáltak. Aztán Jöttek az első csúcsok, első sérülések, első kényszerpihenők. De a pályára csak visszatértem, és 1968-ban megszereztem el­ső csehszlovák ifjúsági bajnoki címemet. Te­hetséges vagy, menni fog a dolog, hallottam mindenfelől. — És ment is... Mikor hogy. A müncheni olimpián való sikertelen szereplés után például teljesen a mélyponton voltam, fizikailag is, lelkileg Is. A MÉLYPONTON — Mondhatna erről Is néhány szót? — Sajnos, abban az időben nem tudtam pontosan, mit akarok. Sprintben is és egy kilométeren Is versenyeztem, nem tudtam a két szám között dönteni. Ráadásul mindenki mást tanácsolt. Én inkább sprintemé érez­tem magamat, de köt évvel az 1972-es olim­pia előtt a leicesterl VB-n egy kilométeren bronzérmet szereztem, és ez a tény erősen komplikálta a dolgot. Ráadásul az elöollm- pián 1:69 perces kitűnő Idővel a kilométert meg is nyertem. Annál nagyobb volt a csa­lódás, amikor magán a versenyen minden 1- gyekezetem ellenére Is csak a Üzeuharmadlk helyet tudtam megszerezni. Sokan ebben Is kiegyeztek volna, de én esélyesnek számítot­tam. Bevallom, az olimpia előtt voltak olyan pillanataim, amelyekben azt képzeltem, hogy már mindent tudok, amit tudni lehet. Persze, ' annál keserűbb volt az ocsúdás. Most már tudom, rosszul tettem. Szó szerint a sutba vágtam a biciklit, egyáltalán nem érdekelt sem a versenyzés, sem az olimpia, sem a sport. Truccoltam. KI Is tettek a válogatott­ból. Jártam az Iskolába, és az egész sportte­vékenységem abból állt, hogy itt-ott a have­rokkal leálltam focizni. „NEPELANAK KÖSZÖNHETEM“ — És a nagy vlsseatérés? • — A mostani olimpiai győzelmet tulajdon­képpen OndreJ Nepelának köszönhetem. Nél­küle talán máig sem ültem volna fel a ke­rékpárra. Az évben ugyanis Bratislavában volt a műkorcsolyázó-világbajnokság, és Ondro meghívott a versenyre. Bizonyára sokan em­lékeznek rá: kitűnő kürt futott, és megérde­melten lett világbajnok. Aztán amikor fent állt a dobogó tetején, és szólt a csehszlovák himnusz, furcsa értós kerített hatalmába. Teljesen elérzékenyültem, és kimondhatatla­nul bántott, hogy faképnél hagytam a sport­ágat. Gyáva alak vagy, semmi kitartás nincs benned, lázongtam magamban. Ezen gondol­kodtam este hazafelé ballagva a stadionról, értől álmodtam egész éjjel. Aztán reggel fel­keltem, és egyszeriben világos, egyöntetű volt a dolog. Leakasztottam a gépet a pincé­ben a szögről, megsimogattam és nagyon ke­ményen elhatároztam: én Is világbajnok le­szek. .. Aztán munkához láttam. MUNKA, HAZASSAGI AJANLAT, NÉPSZERŰSÉG — A munka mindent legyőz, mondta an­nak Idején Vergilius, Anton TkáCot legmeré­szebb álmainak teljesülése segítette hozzá. Nemcsak világ-, hanem olimpiai bajnok Is lett. Jő érzés most népszerűnek lenni? — Ahogy vesszük. Általában kellemes, ttt- -ott kellemetlen, és gyakran fárasztó. Bizo­nyos tekintetben meg korlátozza Is az em­bert. Én ugyanaz a TkáC akarok maradni, aki az olimpia előtt voltam, de — mondha­tom, hogy sajnos? — egyre többen ismernek, és nehéz egy lépést is tenni anélkül, hogy ismeretlen emberek, mondjuk kisgyerekek meg öreg nénik üs rám ne mutassanak: aha, az ott az olimpiai bajnok. Régebben mond- ]uk a barátaimmal le szoktam ülni edzés u- tán egy sörre. Elbeszélgettünk, a kutya se vett észre. Mg már ilyen helyen nemigen mutatkozhatok, mert mindig akad egy két szurkoló, aki Jő szándékától vezérelve, meg­hív egy pohárra. Ha nem fogadom el, köny- nyen meglehet, hogy beképzeltnek tart, ha elfogadom, rám mutatnak, nézd, a híres spor­tolót, hogyan Iszik. Mondom, nem akarok pa­naszkodni, de főleg a családom miatt bánt, hogy nem tudok elég időt fordítani a ma­gánéletemre. Sajnos, ez a sportdicsőség má­sik oldala. —• Szerelmes levelet is hoz a posta? — Az olimpia óta talán ezer levelet kap­tam, nem számoltam ugyan, de már alig fér­nek egy nagy sufniba. Akad között^ Ilyen is, olyan is. Néhány kislány egyenesen arra kér, vegyem feleségül, úgy látszik, nem szá­mit nekik, hogy már Jő pár éve nős vagyok, és nem szándékozom elválni. HOSSZŰ, BOLDOG... — Hogyan Jellemezné az 1976-os év nya­rát? — Hát, hosszú volt, mivel a versenyszezon ugyancsak megnyúlt. És számomra boldog, nagyon boldog. Az biztos, hogy Július 24-ét nem fogom elfelejteni. — És milyen lesz az 1977-es év? — Egy bizonyos, nehéz. Remélem, hogy si­keres Is. A VB-t Venezuelában rendezik, ad­dig hatezer kilométert kell lehajtanom or­szágúton, ehhez hozzájönnek még a pálya- edzések. Hiába, ahogy gyarapodik az évek száma, egyre jobban meg kell dolgoznia a sikerért. Igaz, hogy a sportoló hamarabb öregszik, de Anton TkáC azért még fiatal ember: hu­szonöt éves. Eredetileg Montreal után abba akarta hagyni a versenyzést, nemrégiben a- zonban úgy döntött — folytatja Oj célja az 1980-as moszkvai olimpia. , Valószínűleg sokat hallhatunk, olvashatunk még sportsíkerelről. MAJOR LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents