Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-05 / 14. szám

M 3 — Mit csináltál ma? — Délelőtt adminisztrációs munká­val voltam elfoglalva, délután tanács­kozáson voltam a plonirházban, a II. szisz-konferenciával kapcsolatos te­endőket vitattuk meg. Egyébként ed­dig Nagykapos város SZISZ-blzottsá gának elnöke voltam, de mostantól már alelnök vagyok. — Hogyan történt a helycsere? — Saját kérésemre váltottak le. Nincs sok értelme, hogy szétforgá­csoljam az erőmet. Helyemre Tövis István, a kultúrház igazgatója került. Bogoly Jánosról, a klrályhelmecl, de Nagykaposon dolgozó fiatalemberről nehéz lenne megmondani mikor kap­csolódott be az Ifjúsági mozgalomba. Régen, még piros nyakkendős kisis­kolás korában. „Hivatalosan“ 1970- ben került a mozgalomba a helmed plonfrházban. Itt kezdődött. A külön­féle klubalakltási próbálkozásokban sokan részt vettek, s ezek közül ke­rült ki 1971-ben a város SZISZ-blzott- sága Is, melynek Bogoly János lett az elnöke. János sikeres munkájával, jó szervezőkészségével gyorsan kiérde­melte, hogy beválasztották az ifjúsági szervezet vezetőségébe. Hogyan kerültél kapcsolatba a pionírokkal, munkájuk szervezésével? — A főiskolai tanulmányaimat kénytelen voltam megszakítani, mivel édesapám meghalt, s nekem is na­gyon leromlott az egészségi állapo­tom. Hogy egy kicsit felépüljek, o- lyan munkát kerestem, ami lelkesít, örömet ad, segít a felépülésben. A gyerekek nekem sokat jelentenek. A velük folytatott munkában örömet ta­láltam és sikerült felépülnöm. Hogy most is injekcióznak? Ez más lapra tartozik. — És most következett az, amiről ha találkozunk, mindig szó esik: Moszkva... — Igen, 1972-ben a Járási SZISZ-el- nökség engem javasolt egy évre Moszkvába. Először a Prága melletti Písnlcébe kerültem, ahol orosz nyelv- tanfolyamon vettem részt. Naponta száz szót kellett megtanulnom. Igye­keztem, tudtam, ml a tét. Aztán el­jött a nagy nap; Moszkvában meg­kezdődött az oktatás a Komszomol KB felsőfokú Iskoláján. Az itt eltöl­tött Időt életem legszebb élményei között tartom számon. vissza tanáraira, akik mindig érdek lődtek, miben lehetnek a segítségük­re, mit szeretnének látni a Szovjet­unióban, mik a problémáik. Arról is szól, hogy az ottani tanárok meny­nyire jól Informáltak hazánkról, s milyen jól Ismerik a csehszlovákiai viszonyokat. Jánosnak a keddi sza­bad napok a legemlékezetesebbek. — Kedden nem kötelező előadások voltak, melyeket világhírií személyi­ségek tartottak. A sok közül csak né­hányat említek meg: Rodney Aris- mendlt, az Uruguayi Kommunista Párt főtitkárát, Bugyonnlj marsallt, a Bangladesi Kommunista Párt elnökét és a baráti vagy szocialista országok Moszkvában állomásozó nagyköveteit, akik az aktuális politikai és gazda­sági témákról tájékoztattak. — És a vasárnapok, hogyan teltek? — Vasárnapra a baráti komszomo- llsta csoportok szerveztek számunkra kirándulásokat. Egyik legnagyobb él­ményem volt az Örményországban tett kéthetes körút. Egészen a török határon Jártunk. János könyvszekrényéből térképe­nlnakon városban, a szövőgyárban Is, ahol jól megfigyelhettem a nők fejlő­dését. Itt eredetileg a nők két szö­vőgépen dolgoztak, de ma már hét­nyolc gépet Is kezelnek egyszerre, és 700—800 rubel a havi jövedelmük. Azt Is láttam, hogy Örményországban sokkal magasabb az életszínvonal, mint nálunk ... Sokat tudna még élményeiről, ta­pasztalatairól beszélni, hiszen szinte mindenhap történt valami felejthetet­len. Számára most az Itthoni esemé­nyek is nagyon fontosak. — 1973 júniusában Jöttél haza. Ho­va kerültél? «■ ■■ [/ A MUNKA m\ ONlí Bili — Hetvenöt februárjában kerültél Nagykaposra a pionirházba Igazga­tónak ... — Nagyon elhanyagolt raunkahe lyet vettem át. Az én Igazgatóságom előtti fél évben csupán nyolc ren dezvény volt, a következőben már hu­szonnégy. Tavaly egész évben het­venhat akciót szerveztünk. — Hogyan sikerült ezt elérni? — Elsősorban felvettem a kapcso­latot a fiatal tanítókkal, akikre bár­mikor számíthatok. Második fontos teendőm volt két állandó munkatár­sat szerezni, mivel azelőtt gyakran cserélődtek Itt az emberek. Kázsmér Istvánnal és Varga Lászlónéval na­gyon meg vagyok elégedve. Minde­gyikünknek más-más az érdeklődési körünk, tehát egy-egy dologban szak­emberek vagyunk: ebből adódóan sze­rintem színvonalasak és sokrétűek a rendezvényeink. RepOlőmodellező kö­rünk csehszlovák bajnok, Sofia Ivá- nová kerületi sakkbajnok, s a hon­védelmi nevelés terén Járási viszony­latban elsők vagyunk ... — Ml a módszered, hogyan nyered el a gyerekek bizalmát? — Közvetlenül nem vagyok velük kapcsolatban, mégis nagyon Jó érzés, amikor megyek az utcán, s nem győ­zök visszaköszönni nekik. Ogy érzem, hogy szeretnek, szívesen eljárnak a pionirházba. Tavaly 3600 gyerek for­dult meg nálunk, a szakkörökben dolgozókat kivéve. — Mennyire vagy megelégedve a plonírvezetök munkájával? — Munkájuk évről évre javul an­nak ejlenére, hogy a nagyobb részük még mindig ugródeszkának tekinti ezt az állást. A munkájuk még min­dig nem olyan, mint szeretném, de ez csak részben az ő hibájuk. A hiba elsősorban az, hogy a pedagógusok­tól nem kapják meg azt a megbecsü­lést, melyet megérdemelnének, és nem tekintitk őket egyenrangú part­nernek. János elragadtatással beszél az is­koláról. Elmondja, hogy hetente öt napon tanultak, kedd és vasárnap pe­dig szabad volt. Szívesen emlékezik két húz elő. Minden helyszínt, min­den várost, megjnutatj elmagyarázza hogyan jutottak el oda, részletezi él­ményeit. Fényképeket vesz elő — ő készítette — útikönyvek képeivel e- gészlti ki az elmondottakat. Megmu­tatja az Innen hozott híres vörös tu­fa kőfaragványokat. Meséli, hogy e- zen a vidéken minden tufából épül, s hogy a kő jellegzetessége: reggel ké­kes, délben barnás és este vöröses, aszerint, hogyan éri a nap szöge a kristályokat. — Milyenek az ottani fiatalok, a komszomollsták? — Nagyon mély benyomást tett rám Jerevánban, a Központi Számítás­technikai Intézetben tett látogatásom alkalmával az a brigád, mely azon fáradozik, hogy a számítógépeknél a minimálisra csökkentse a holt Időt. Aztán érdekes volt látogatásunk Le­— Terepesen, a SZISZ JB titkára voltam két évig. Ezután a plonlrszer- vezet titkára lettem Ebben az Idő­ben legnagyobb gondunk a káderek állandósítása volt, amit végre sike­rült megoldani. De megindítottunk egy országos viszonylatban is párat­lannak mondható akciót: a marxista- -leninista esti egyetem alsó fokát. Célunk az, hogy propagandistáinkat saját sorainkból válogathassuk ki, ne kelljen őket a felsőbb szervektől „kérni“. Ebben a munkában támoga­tott a járási pártbizottság Is. A tan­anyag egyezett a felnőtt, vagyis a felsőfokú esti egyetem tananyagával. Kezdetben csupán kísérleti jelleggel Indítottuk, de annyira bevált, hogy még jelenleg Is működik. Most két­éves ez az iskolázás, s aki Jelesre vé­gez, az átléphet a felsőfokú esti e- gyetem 3. osztályába. János magyaráz, sorolja a problé­mákat, amelyek egyre égetőbbek, s megoldásra várnak. Majd megmutat ja a vörös diplomáját, a könyveit, a- melyek témacsoport szerint kaptak helyet a könyvszekrényben; tanulmá­nyok. szakirodalom az alsó polcon, a középsőn biológiai és botanikai köny­vek, felül hegymászással kapcsolatos leírások. Egy másik szekrény a fotós szakkönyveké. Tervei felöl érdeklő­dünk. Elmondja, hogy ezekben a na­pokban küldte el Hradec Královéba a felvételi kérelmét egy olyan szak­iskolába, ahol biológiát és kémiát fog tanulni, s megszerzi a pionírokkal foglalkozó dolgozók felsőfokú szakké­pesítését is. — Ha sikerül elvégeznem ezt az Is kólát, akkor Is ebben a szakmában maradok. Itt találtam meg azt, ami értelmet ad a napoknak, ami miatt jó a közérzetem, amit Szeretek és tu­dok csinálni. Zolezer János Foto: a szerző SZERETIK A MUNKÁT Pptro Tcfv^n Szűcs András Ha azt mondom Rozsnyó, te azt mondod: vasérc. Szin­te gyermekrigmusnak Is be- lilenék ez az Igazság. Meg­állók a bánya előtt, derűs kék az ég. Valóban Impo­záns látvány a hatalmas gé­pek, teli csillék, messze fu­tó, örökmozgó szállítószala­gok, teherautók, itt a hely­színen a Stefan-bánya üzem­részlegén. Embert nem so­kat látni, hiszen minden e- rejüket Igénybe véve dol­goznak a föld gyomrában. Egy bukósisakos, napbarní­tott szikár férfi közeleg fe­lém. Munkaruhája poros, de tiszta, nyílt a tekintete. 0- lyan ember, akinek ritkán hallani a szavát — Jelle­mezte őt brigádjának egyik tagja. A monoton motorzú­gás amúgy Is elnyom körü­lötte minden hangot. Gye­rekkora óta bányász akart lenni. Huszpnegy éves és a bánya legjobb vájárai kö­zött tartják számon. Nagyon lelkiismeretes és érti á dol­gát. Petro István bányász. — Nehéz a bányászszak­ma — néz a bánya felé. — De ha egyszer valaki bele­szokott, nem cserélné fel mással. — Miért csinálod? A pén­zért? Mennyit keresel? — Szeretem a munkámat, ennyi az egész. Három-négy­ezer a havi átlagom. — Ha máshol keresnél ennyit, itthagynád ezt? — Soha. — Elégedett vagy? — Nincsenek nagy ter­veim, vágyaim. Elégedett va­gyok, de teljesen megelége dett csak akkor, ha a mun­kámat sikerül elvégeznem. Körülbelül negyvenen dolgoznak egy műszakban szocialista munkabrigádba tömörülve. Nekünk a ke­zünkkel kell dolgoznunk, de szükség van a fejünkre Is. Senki sem lehet közömbös a szakma Iránt. Itt Is, a mi szakmánkban elengedhetet­len követelmény a szaktu­dás. A gépesítés bevezetése komoly tanulást igényelt. Nekünk, amikor 600—700 méter mélyen a föld alatt korszerű gépekkel dolgo­zunk, már eszünkbe sem jut a csákány. Robbanóanyagra is szükség van a ml szak­mánkban. A kémia Ismerete nélkül életünket kockáztat­nánk. A robbantásos tech nológlához nélkülözhetetlen a gépesített fúrás. A gépi fejtés alapfeltétele a gépe­sített szállítás és rakodás. Mindezek mellett a bányá­szat a mai napig a legnehe­zebb és legveszélyesebb szakmák egyike. Erős, bátor férfiakat követel, és éppen ezért szép. XXX A Cierna nad Tisou-1 átra kodó állomáson dolgozik Szűcs András, vagy ahogyan itt szólítják: Bandi. Rakó dómunkás. Kezének mozdu­latain, fürge mozgásán meg látszik, hogy szereti a mun­kát. Beszélgetni Itt nem le­het, sem a zaj, sem a mun­ka nem engedi. Rövid Időre a helyére áll valaki, ml pe­dig csendesebb helyet kere sünk. Körülöttünk vagonok hosz szú sora cementtel, műtrá­gyával, vashulladékkal és más nyersanyagokkal tele. — Ezek Itt ránk várnak — mutat a vagonokra büsz­ke mosollyal. A hajára és a bajuszára ülepedett cement­por dereshajú, meglett em bérré változtatta, pedig csak huszonkét éves. Bandi reggel hattól késő délutá­nig dolgozik. Három éve van a rakodóállomáson, nehéz munkát végez, nem szokat­lan számára a szombati, va­sárnapi, de még az ünnepna­pi műszak sem. — Hogyan bírod. Hiszen otthon beteg édesanyád vár, gondoskodnod kell a csa­ládról, sokféle társadalmi tisztség viselője vagy, a SZISZ-ben Is aktívan tevé­kenykedsz. — Néha úgy érzem, bele­fáradtam, nem érdemes eny- nyi mindent csinálni. De ez csak rövid ideig tart, ha minden összejön. Ogy ér­zem, az lenne a jó, ha töb­ben lennénk. Mert bizony kevesen vagyunk. Mindössze két-három ember jut egy va gonra. Én Is köt barátom­mal dolgozom, naponta 63— 65 tonna nyersanyagot ra kunk át. S ez nem könnyű feladat. A múlt év végén a tervei 117 százalékra teljesítették A szocialista munkabrigá dók felajánlották a szabad napjaikat Is, és 180 tonna cementet, 500 tonna ócska vasat, szenet, kokszot, vas­ércet, műtrágyát raktak át a Szovjetunióból érkező va gonokból. Annyi minden van, amiért érdemes csinál ni. És a biigádl a munka­hely mindenben segít. Nagy család vagyunk. Gyakran Já runk együtt kirándulásokra. S nem egyszer megtörtént, hogy az egyik kolléga azl mondta: „Bandikám, én most látom először a ten­gert.“ S Ilyenkor érzem, tu­dom, hogy érdemes csinál ni. A család, a munkahely, a brigád és a saját akaratere­je lehetővé tette, hogy egy fiatalember elmondhassa magéról: boldog embernek érzi magát. Mázik István Roiflava Hanyagságunk bizonyítéka Ha az ember szirénázó tűzoltóautót lát, önkéntele­nül megborzong és arra gon­dol, hogy valahol ismét ka­tasztrófa következett be. Sajnos, elég gyakori nálunk a tűzvész, pedig a tüzet úgy­szólván minden esetben a lelkiismeretlen munka, a tűzvédelmi előírások be nem tartása a társadalmi tulaj­donhoz való hanyag és fele­lőtlen hozzáállás okozza. Egyértelműen ez a megálla­pítása fán Fogas alezredes­nek, az SZSZK Belügymi­nisztériuma tűzoltó főpa­rancsnoka helyettesének is. Tavaly Szlovákiában 1736 tűzvész volt. A közvetlen kárt, több mint 133 millió korona, 58 személy a lán­gokban lelte halálát, 1980 pedig könnyebb vagy súlyo­sabb égési sebeket szenve­dett, Ügyszólván felbecsül­hetetlen a termelésben e- mtatt bekövetkezett rövi- debb-hosszabb kiesés nagy­sága. Gyakorlatilag minden öt órában volt egy tűzvész, s mindennap közel egymillió korona értékű vagyon esett a tűz martalékául. Pedig a tűzoltók gyors és hatékony beavatkozása csupán tavaly másfél milliárd korona ér­tékű vagyoni és ki tudja, hány embei életet mentett meg. Bár 1975 höz képest ta­valy 193-at kevesebb volt a tüzesetek száma és az a- nyagt kár is 9,68 százalék­kal csökkent, a helyzet ma ts több mint elqnndnlkozta- ló. Drága árat fizetünk a gondatlanságért, mert csu­pán a lévai gyapotfeldolao- zó gyárban ölelkezett tűz­vész közel 100 millió koro­na kárt okozott. A legtöbb tűzvész a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium reszortjában volt, számszertnt 476, amely 16,5 millió korona anyagi kárral és hat emberáldnzat- tal járt. Különösen gyako riak a tűzvészek Ilyenkor, tavasszal, amikor felelőtlen személyek meggyújtják a száraz füvei és egyéb sze­métet. F.ztel mqyobh kárt okoznak, mint gondolnák. Nemcsak, hogy végzetes kö vetkezményekkel járó tűzvé­szeket idézhetnek elő, ame­lyek tavaly 426 hektár erdőt semmisítettek meg, hanem megzavarják a természet biológiai egyensúlyát Is. A lángokban sok hasznos élő lény és növény pusztul el. A száraz fű elégetése kü­lönben is tilos és bárki fe lelősségre nonhhló érte. Gyakori a tűzvész az ara­tás idején. Tavaly 165 hek­tár gabona égett el lábon. 215 hektár szalma rendre vágva és 51 ezer mázsa ka zajban Az ok ismét az em bért hanyagság, figyelmet lenséq. B felismerésből követke zik. hogy a jövőben lokozot tabban kell vigyáznunk Nem elég ha csak a híva tásos és önkéntes tűzoltóa- lakulatúk ellenőrzik a tűz­védelmi előírások betartó sál. Szükség van valameny- nylünk fokozott elővigyáza­tosságára. Ebben nagy segít séget nyújthatnak a tömeg szervezetek többek között a SZISZ Ifjúsági Fényszóróiá nak fárőrei. továbbá a pio­nírszervezetek. A Belügyminisztérium dől gozótnak közlése szerint a tOzoItóolakuIatok korössze­tétele nem kielégítő. Sajnos, a fiatalok nem érdeklődnek e munka vagy önkéntes te vékenység tránt. Készül a tűzoltók fizetésrendezése de ettől függetlenül a társadal ml és magánvagyon védet me valamennyiünk köteles sége. Palágyi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents