Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-29 / 13. szám

AZ OSZTÄLYHARCBAN NINCS MEGALKUVÁS

HARMADIK OT NINCS

Miközben a kapitalista rend a maga kizsákmányoló lényegének eltussolására törekszik, a Jobboldali szociáldemokrácia a humanizmust Igyekszik a „demoik- ratikus szocializmus“ Ideológiai középpontjaként feltüntetni. Tagadva a társadalmi fejlődés objektív törvényeit, a Jobboldali szocialista személyiségek elvont erkölcsi követelmények és értékek gyűjteményére redukálják a szocializmust és azt tartják fő feladatnak, hogy a társadalom tagjait az „etikus szocializmus“ szellemében kell nevelni, „humánussá“ kell tenni a kapitalista társadalmi viszonyokat.

A szocializmust itt nem úgy értolme- jik, mint a dolgozók burzsoázia ellen vívott harcának, a proletárdiktatúra megteremtésének és a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételének törvény- szerű eredményét, hanem mint „erkölcsi eszményt“, mely kívül áll osztályharcon és osztályokon, mely állandó, de soha meg nem valósítható feladat, melyre csak törekedni lehet.

A marxizmus-leninizmus forradalmi tanítását így valamiféle „általános eszményről“ szóló elmélkedésekkel váltják leit sze melőtt tartva — politikai takti- fel, a Jelen történelmi korszak fö problémájának pedig „az absztrakt emberi személyiség elidegenedése“ elleni harcot nyilvánítják. Marxnak abból a tanításából, mely a munkásnak a tőkés viszonyok közötti elidegenedéséről szól, a „demokratikus szocializmus“ szerzői elsikkasztották a történelmileg konkrét osztálytársadalmat, és megkísérlik átvinni ezt a tételt a szocialista társadalom ra. Azt állítják, hogy nem a tőkés országokban, hanem a Szovjetunióban megy végbe ilyen „elidegenedés“, s hogy ebben a szocialista állam, a kommunista párt vezető szerepe, a marxista-leninista Ideológia uralkodó pozíciói a hibásak.

A „demokratikus szocializmus“ szerzői, a Jobboldali revizionistákhoz hasonlóan tagadják a proletariátus történelmi küldetésének gondolatát is, ami a marxizmus egyik alapelve. Teljes egészében elvetik a munkásosztály fogalmát, s az értelmiség vezette, „új történelmi csoport“ fogalmát alkalmazzák helyette, azt állítva, hogy az állammonopoltsta kapitalizmusban a munkásosztály Integrálódik, hogy a műszaki-tudományos forradalom körülményei között a munkásosz tály sorai „elmosódnak“ Az élet azonban egyértelműen cáfolja ezeket az állí tásokat: a munkásosztály körünk vezető ereje, a társadalom forradalmi átalakításának fő mozgatója volt és-marad. A tudományos és műszaki haladás a mun kásosztály sorainak növekedését, társa dalm! és politikai pozícióinak és össze- forrottságának erősödését eredményezi.

Az Iparilag fejlett országokban végbe menő műszaki-tudományos forradalom ra spekulálva a marxizmus ellenfelei azt állítják, hogy az elkerülhetetlenül a kát ellentétes társadalmi és politikai rendszer közeledéséhez, konvergenciájához vezet, s egy olyan hibrid-társadalom a lakul ki. mely- egyesíti magában a szó clalizmiis és a kapitalizmus vonásait, de burzsoá alapon. A konvergencia-elmélet a bonyolult társadalmi ielenségek vul gárls. tudománytalan me.gkflzelítésén, a szocializmus és a kapitalizmus gyökeres és kibékíthetetlen különbségeinek fi gyeimen kívül hagyásán alapszik Ennek

az elméletnek az a célja, hogy rávegye a dolgozókat: mondjanak le a Jogaikért, a szocializmusért vívott harcról, az a célja, hogy olyan kis és fokozatos reformok útjára vigye ezt a harcot, melyek nem érintik a tőkés rendszer alapjait.

A szocializmus „liberalizálásának“ és „demokratizálásának“ Jelszavával a Jobboldali szociáldemokraták és a Jobboldali revizionisták egyaránt azt a célt követik, hogy aláássák a szocialista állam működését, belülről Idézzék elő szétbomlását és végső soron burzsoá típusú politikai rendszerrel váltsák fel. E célból nyomatékkai propagálják a „tiszta“, az „osztályon kívüli“ demokrácia és szabadság téziseit. Ez a demokrácia és ez a szabadság szerintük a nyugati társadalomban virágzik, s a szocialista társadalomban hiányzik. A burzsoá szociológiai elméleteket követve a Jobboldali revizionisták azt állítják, hogy a „demokratikus szocializmus, államának nem lehet osztálytartalma, továbbá, hogy a proletárdiktatúra eszméje egészében elavult és nem alkalmazható a magasan fejlett ipari országokra. „Ragaszkodni a proletárdiktatúra fogalmához olyan körülmények között, amelyek többé már nem feleinek meg ennek a diktatúrának — konzervativizmus, doktrínerség“ — jelentette ki a jobboldali revizionista Fischer, anélkül, hogy bármivel is igazolta volna állítását.

Egy ilyen állítást persze nincs is mivel alátámasztani. Az azonban teljesen világos, mi a tézis célja: hogy meggyengítse és végül is megsemmisítse a szocialista állam gazdasági szervező és kulturális nevelő funkcióját, hogy megfosz- sza a munkásosztályt a társadalomban játszott vezető szerepétől, hogy aláássa diktatúrájának alapjait, kompromittálja a proletariátus élcsapatát, az ütőképes politikai pártot, és ezzel tévútra terelje a szocializmus építését

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a körülményt, hogy a jobboldali revizionistáknak a „demokratikus szocializmussal“ kapcsolatos elmélkedései rendszerint szovjetellenes irányúak. Tagadják a Szovjetunió társadalmi rendjének szocialista jellegét, mondván, hogy ez a társadalmi rend nem felel meg a „demokratikus szocializmus“ eszményeinek. Nem is felelhet meg. Mindent az emberért, az ember nevében, valamennyi dolgozó érdekében tenni — ez a Szovjetunióban és a többi szocialista országban épített szocializmus értelme. A „demokratikus szocializmus“ hívei azonban elvont frázisok segítségével egyebek között a lehetőségek egyenlőségét ígérik mindenkinek, s a burzsoáziát és a proletariátust „társadalmi partnereknek“ nyilvánítják. Mindez ázonban üres frázis. Lehet-e társadalmi együttműködés tőkés és proletárok, klzsákmányolók és kizsákmányoltak között, egyformán sza- bad-e milliomos és a munkanélküli?

A „demokratikus szocializmus“ modell- ie nem más, mint a jelenkori állammo- nopollsta kapitalizmus, néhány vonásának és jellegzetes'ségének a szocializmusról és a demokráciáról szóló frázisokkal leplezett általánosított leírása.

SZERBE) POPOV, a filozófiai

tudományok doktora, az SZKP

KR Pártfniskotáiának tanára

A

revizionizmus felismerése és bírálata lenini módszerének fő vonása az osztályszempontok érvényesítése. A történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy az opportunizmus és a re- vizionizmus nyflt vagy álcázott célja minden esetben: lemondani a szocializmusról. A revizionizmus, mint az opportunizmus fö formája elméleti úton törekszik az opportunista politikai gyakorlatra és a forradalmi osztálypozfciók feladását Jelenti.

A REVIZIONIZMUS SAJATOSSAGA

A kapitalista országokban elvonja a munkásosztályt és a néptömegeket a töke elleni harctól, s ezzel a szocializmusért vívott reális küzdelemtől. A szocialista országokban a társadalmi rendszer bomlasztására, a kommunista párt vezető szerepének. felszámolására, a kiharcolt szocialista pozíciók feladására és arra törekszik, hogy a társadalom kapituláljon az antiszocialista erők előtt.

Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a revizionizmus egyik sajátossága, amikor a „marxizmus“, sőt néha a „marxizmus-leninizmus“ leple alatt igyekszik revideálni, meghamisítani a munkásosztály forradalmi elméletének alapvető tételeit, s ezeket a burzsoázia politikai és ideológiai érdekeihez idomítani, s emellett felülről befolyásolni magát a kommunista mozgalmat is. Ezért a revizionista nézetek maradványainak tndomá nyos bírálata megköveteli e nézetek ál- marxi.sta jellegének állandó feltárását.

A propagandamunkában tudatosíta nunk kell, hogy a revizionizmus elmé leti-felismerő (gnoszenlógiai) szempontból az objektív valóság szubjektív átértékelésének a következménye, a társadalomelmélet metafizikai, egyoldalú antidialektikus megközelítésének, az elmélet és a gyakorlat metafizikai értei mezősének a következménye.

Emellett a revizionizmusnak ebből a szempontból az antikommunizmussal és általában az antimarxizmussal közös vonásai vannak, mivel ez utóbbiak a szocializmus fejlődését és a forradalmi elméletet ugyancsak szubjektív módszerrel értékelik. A jelen sajátos vonása, hogy a revizionizmus, valamint a marxizmus-leninizmus burzsoá kritikájának különféle formái — például a „marxo- lógia“, a „kremlológia“. a „szovjetoló- gia“, a nyugat-európai „marxizmus“ stb. — kölcsönhatást gyakorolnak egymásra.

A marxizmus-leninizmus a nemzetközi kommunista mozgalom egységes, forradalmi tudományos ideológiája. Ennek a- lapján dolgozzák ki a kommunista pártok — saját országaik konkrét feltételeit szem előtt tartva — politikai taktikájukat és stratégiájukat.

Ezzel szemben a revizionizmus mindig összefügg a nacionalizmussal, a marxiz- mus-leninizmus forradalmi lényegének elutasításával, mivel ez — állítólag — ellentétben áll az egyes nemzetek munkásosztályának sajátos feltételeivel. A revizionizmus érvényesülése ezért minden esetben a munkásmozgalom nemzetközi egységének mogbontásához vezet.

Bizonyítja ezt például a „többváltoza tű“ marxizmus revizionista elmélete, a- melyet az egyes országok munkásosztályai ..nemzeti kizárólagosságé“-ról hirdetett antimarxista efv alapján dolgoztak ki. Ennek alapján dolgozták ki és érvényesítették a gyakorlatban a szocia lizmns sajátos „nemzeti modelljei“ nek elméletét. Amint azt hazánkban 1968—

1969-ben az ún. „emberarcú szocializmus“ gyakorlata bizonyította, az ilyen és hasonló revizionista koncepciók igno- rálják a szocialista építés általánosan érvényes törvényszerűségeit csakúgy, mint a szocialista társadalom alapvető attribute mait.

A SZOVIETELLENESSEG A Szovjetunió megalakulása óta a re- vizionizmnsnak és az antimarxizmus más formáinak is fő vonása a marxizmus fejlődése lenini szakaszának elutasítása.

/

ségű volt népeink további sorsa szempontjából. Ennek alapján minősítették 1948 februárját — amikor a népi demokratikus forradalom szocialista forradalomban tetőzött — a történelem „erőszakos megszakításának.“

Elterjedtek az olyan „modern“ filozófiai és világnézeti irányzatok is, mint az egzisztencializmus, az újhegelizmus, a neopozitívizmus, a „kritikai elmélet“ stb., s ezeket a revizionisták pszeudo- marxista fogalmazásban iktatták be koncepcióikba. A marxizmus leninizmust vaAZ IDEOLÓGIAI KÜZDELEM

Ez az értelme például annak, hogy a „fiatal Marxot“ szembeállítják az érett Marxszal és Engelsszel, de mindenekelőtt Leninnel. Az antileninizmus a marxizmus leninizmus valós története meghamisításának kiindulópontja, a szovjet- ellenesség elméleti ugródeszkája. Köztudomású, hogy a szovjetellenesség a jelenkori antikommunizmus fő formája.

Hazánkban az antiszocialista erők 1968—69-ben bebizonyították, hogy az antilei^nizmus az élméletben és a szovjetellenesség a politikában a szocialista közösség egységének megbontására törekszik, külpolitikailag pedig köztársaságunk elszigetelését akarja elérni. Az ez ellen az elméletben és a politikában is folytatott harc — a proletár interna cionalizmus elvének helyes népszerűsítésével, a köztársaság egységét, a cse bek és szlovákok, valamint a többi nem zetiség testvériségét szüntelenül erősítve — elválaszthatatlan attól az igyekezettől, hogy az emberek tudatvilágában és magatartásformájában felszámoljuk a revizionizmus maradványait.

Az ideológiai küzdelem sürgető feladata a tudománytalan elméletek bírálata, amelyek a leninizmust „eltorzított“ marxizmusnak, a marxizmus „orosz“ változatának tüntetik fel. Történelmi tények bizonyítják, hogy a leninizmus Marx és Engels elméleti hagyatékának tudományos, logikus és konkrét továbbfejlesztése az imperializmus, a szocialista forradalom és a szocialista építés korszakában. Ezért korunkban általános érvényű.

Azonban a marxizmus leninizmus az egyes nemzetek forradalmi hagyomá nyalnak védelmezője és ösztönzője is. A cseh és a szlovák kommunisták teljes joggal tartják magukat népeink forradalmi és demokratikus (a huszita, a átúri stb.) hagyományok örökösének.

HAMISÍTÁSOK

Szüntelenül fel kell tárni a revizionisták kozmopoJita nihilizmusának antimarxista lényegét, rá kell mutatni, bo gyan törekedtek „világméretekre“. Cseh Szlovákiában az 1968—69 es években, a- niikor is megtagadták népünk haladó hagyományait, lebecsülték népünk történelmét és jelenkori kultúráját. Emel lett meghamisították a nemzetközi és a csehszlovák munkásmozealom történetét, kétségbe vonták az orosz bolsevik párt megalakulásának történelmi jogossánát és a NOSZF világméretű történelmi jelentőségét csakúgy mint azt. hogy a CSKP megalakulása és a gottwaldi vezetőség megválnoziása tö”fénPlmi ielentölami általános emberi, osztályszempont- bó| közömbös, utópisztikus elméletié a- karták változtatni, ami a konkrét forradalmi mozgalomtól elszakadva lehetővé teszi az ember „önmegvalósítását“.

A jelenkori revizionizmus fejlődése közvetlen kapcsolatban áll azzal a történelmi fordulattal, amely a proletariátus és a burzsoázia közötti osztályharc- han a második világháború után következett be. Ezért elméletileg és politikai-’ lag is elsősorban a szocialista világrendet, a történelem alakulásának meghatározó tényezőjét támadják.

Az etatizmus revizionista teóriája szembehelyezkedik a jelenkori szocializmus politikai és gazdasági alapjával, és azt állítja, hogy ez okozza állítólagos „bürokratikus“ torzulását Ellenforradalmi jellegű követelménye az űn. intézményes forradalom, amelynek célja a „demokratikus szocializmus megteremtése, természetesen polgári demokratikus vonásokkal.

AZ OSZTALYHARC TAGADASA

A „modern“ revizionizmus alakította ki a konvergencia (egymásbaolvadás) el méletél, ami az antikommunizmus és szovjetellenesség rejtett és leplezett változata. Ugyanis nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy az étet megcáfolta az elméletet, miszerint a szocialista állam képtelen gazdaságilag és politikailag is maga mögé utasítani a kapitalizmust. E zért igyekeznek olyan illúziókat kelteni, hogy a kapitalizmus „életképes“ és a további fejlődés során a kapitalizmus és a szocializmus „egységes ipari társadalommá“ olvad össze. Éppen ezért — mondják — a munkásmozgalom már elavult. Feladata nem a kapitalizmus fel számolása, hanem a kapitalizmus és a szocializmus politikai és gazdasági közeledése.

A konvergencia elmélettel a revizio nisták tagadják az osztályharc jalentősé gét, a jelen alapvető ellentéteit, a munkásosztály felszabadító küldetését, valamint azt a szerepet, ami az emberiség jövőjéért vívott küzdelemben a szocia lista közösségnek futott.

A revizionizmus maradványait fciszá molandó tudatosítani kell, hogy társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában — jóllehet az opportunista ele mek vereséget szenvedtek és elvesztették pozícióikat — a revizionista nézetek többnyire nem nyílt fogalmazásban jelentkeznek. De nemegyszer találkozunk ezekkel a maradványokkal az emberek gyakorlati tevékenységében, tndatvilágá

ban és magatartásában, valamint abban, ahogy a szocializmus építésének nagy horderejű gazdasági és ideológiai kérdéseihez közelednek.

Emellett a revizionizmus maradványai új köntösben, különféle formában és árnyalatban jelentkezhetnek. V. I. Lenin hangsúlyozta, hogy minden — akár a legkisebb — „új‘ kérdés, új társadalmi jelenség, vagy esemény, vagy egy kissé váratlan „fordulat“ mindenkor és mindenütt jelentkezésre késztetheti a re vizionizmns ilyen vagy olyan változatát.

Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a revizionisták „tiszteletben tartják“ — éppen koncepciójuk antimarxis- ta jellegéből eredően — a dolgozók néhány „álláspontját“ és „érdekét“ O. Sík például úgy igyekezett revizionista elméletét népszerűsíteni, hogy bírálta gazdasági és politikai életünk különféle fogyatékosságait, bár ezek közismertek voltak, és a párt éppen megoldásukon dolgozott.

Amennyiben azonban a revizionista ideológia bizonyos mértékig figyelembe veszi a dolgozók érdekeit, mindenkor elutasítja az olyan alapvető kö vetelményeket, mint például a népi kormány és a szocialista társadalom megszilárdítása, a párt és az államapparátus tevékenységének valódi megjavítása és a szocialista közösség megerősítése.

A revizionizmus maradványai ellen folytatott harc hatékony módszere leleplezi a szocialista társadalomban még fellelhető fogyatékosságokat, amelyek nem a szocializmus lényegéből vagy törvényszerűségeiből, hanem éppen alapelveinek a megsértéséből erednek. Felszámolásuk csak akkor lehetséges, ha következetesen érvényesítjük a szocialista állam megszilárdításának marxista -leninista módszerét, a párt vezető sze repét a demokratikus centralizmus a- lapján, és felszámolunk, eltávolítunk mindent, ami ezekkel az elvekkel ellen tétes.

A revizionizmus a tömegek ösztönös- ségérői alkotott elméleten alapul, elutasítja a tömegek öntudatának hatékony ságát és célszerűségét, s ezért van olyan jelentős helye a revizionista koncepcióban, az antidemokratikus „elit“-elmélet nek.

A FORRADALMI PÄRT

A forradalmi munkásmozgalom elutasítja , az ösztönösség elméletét és hangsúlyozza, hogy nélkülözhetetlen a forradalmi párt — a nép politikai és ideo lógiai élcsapatának — kiépítése és marxista-leninista tömegpropaganda. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezért tart ja olyan fontosnak a pártoktatás magas elméleti és politikai színvonalát.

A kommunista mozgatom forradalmi harca, melyben a részknvetelményekért folytatott küzdelem minden esetben elválaszthatatlanul összefügg a munkás osztály végső céljával, és harcában e cél vezeti, a tömegek forradalmi nevelését és öntudatának erősítését szolnál

jaA kommunista mozgalom ezzel fejez: ki, hogy rendíthetetlen hűséggel őrzi a munkásosztálv érdekeit, míg a revizio nizmus, a kispotgári megalkuvás kifeje zője, végső fokon a kapitalizmus védel mezője és a szocializmus bomlasztására törekszik.

LEV HANZEL, VLADIMÍR RUML