Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-11 / 2. szám

3

K

örülbelül egy hónappal szilveszter e- lött a Kelet-szlovákiai Gépgyár egyik ílatalokból álló munkacsoportja teljesítette az évi tervet, s elhatározta, hogy december végéig 13,5 százalékkal túl Is teljesíti, ami több mint egy negyedmillió- korona értékű haszon g vállalatnak, a társadalomnak.

Az értesülés elegendő volt ahhoz, hogy felkeressem a példás dolgozókat.

— Ott, abban az üzemcsarnokban dolgozik Ján FlliCko munkacsoportja — igazit útba a SZISZ üzemi vezetőségének egyik tagja —, de elkísérem — ajánlkozik.

Meleg levegő csap az arcomba, amikor az öntöde sarkig nyitott vasajtajához é- rünk. Benn lázas munka folyik. Köszörű- és daruzűgás. Itt öntenek, amott formáznak a védőálarcos munkások, a tisztának semmiképpen sem mondható, poros, füstgázos öntödei környezetben.

A csoport vezetőjét a csarnok másik végében találom, egyik munkatársával éppen a tégelykemence körül szorgoskodik. Emelővel veszik ki az izzó, megolvadt fémmel teli tégelyH. Szól, hogy várjak, mert csak az öntés befejezése után vagy negyed óra múlva ülhetünk le beszélgetni.

pidalról figyelem hát az öntőmunkásokat, amint a kiemelő fogantyút villásra cserélik, a teli üstöt óvatosan a vasrudak- kal terhelt homokformákhoz viszik, ott a folyékony fémet lassan beöntlk a formákba.

Amikor az üst kiürül, a csoportvezető lehúzza kesztyűjét, leemeli arcvédöjét, tenyerével véglgtörll verejtékes homlokát, szól a többieknek, hogy folytassák a munkát, mindjárt visszajön.

Egy üvegfalú Irodácskába megyünk, a- honnan Jól szemmel tartható a csarnoki é- let, bár tompábban, de behallatszik a zaj.

— Oj Ifjúság? Nem, nem tudok róla, de Held, Tóth és a többi magyar ajkú bizonyára Ismeri — kezdi a fiatalember, akitől később azt Is megtudom, hogy a színes fémek öntödéjében tizenhét tagú munkaközösségből tlzenketten tagjai az ifjúsági szervezetnek.

Még februárban a CSKP XV. kongresszusa tisztéletére kötelezettséget vállaltunk, hogy az év folyamán megtakarítunk huszonöt tonna színesfémet és az 1975-höz képest ötvenezer koronával csökkentjük a selejt anyagi értékét, kétszáz órát ledolgozunk munkakörnyezetünk szépítésében, a csoportból önkéntes véradók lesznek, hatékonyabbá tesszük a politikai nevelést, bekapcsolódunk a sport- és kulturális rendezvények előkészítésébe, az Ifjúsági kollektíva védnökséget vállal az A2—200 típusú gyorsírógép gyártásához szükséges bronz- perselyök öntése fölött. Ezeket a perselyeket eddig külföldről vásároltuk.

— Hogyan sikerült mindezt elérni s még az évi tervet is korábban teljesíteni?

— Tudtuk, mi a teendőnk. Minden alkalmat kihasználtunk arra, sokszor még a szabad szombatokat Is, hogy adott szavunkat betartsuk. Hogy sikerült, elsősorban a Jó csoportszellemnek, az egységes munkának köszönhető. Nem különültünk el aZ Idősebbektől, ellenkezőleg, hasznosítottuk tapasztalatainkat, megfogadtuk tanácsaikat. Persze az ÚJ mesterünknek Is nagy érdemel vannak a sikerben. Oj színt hozott csoportunk életébe.

— A további tervek?

— Előkészületben van egy-két újítási Javaslat, mert amint látja, gondot okoz a csarnok levegőjének tisztítása, ezért elsőjói megértjük egymást. Előfordul néha, hogy ők túl egyszerűnek találják a dolgot, de aztán mégis belátják, hogy „Jó az öreg a háznál“, mert megfontoltabb.

— Hány éve dolgozik ebben a szakmában?

— Harminc.

— Megszakítás nélkül ezen a helyen?

— Nem. 1973-ban a CKD-ban voltam, a- hol a centrifugáló öntést tanulmányoztam.

— Jelenlegi munkahelyén mit sikerült a Prágában szerzett tapasztalatokból megvalósítani?

— Ezt a gépet — mutat a mellettünk álló szerkezetre. — Hazajövetelem után egy kísérleti részlegen dolgoztam, ahol néhány

NOVEMBERBEN ZÄRTÄK AZ Evet

sorban itt szeretnénk valami újat, hasznosat alkotni, de a gyártásmenetben is kell már egypár változtatás.

A leggyakorlottabb öntök közé tartozó Held János nem várakoztat meg. A hevítö- kemencében olvadó fém még nem érte el a kellő hőfokot, nem látnak még hozzá az öntéshez, így van idő a szóváltásra.

— Sajnos, fél évszázadommal már nem tartozom a fiatalok közé, de a munkában

szakember, mérnök segítségével elképzeléseimet valóra Is váltottam. Ezzel az öntési módszerrel lényegesen Javult a gyártott e- lemek minősége, kevesebb lett a solejt. Most Is egy újabb, megbízhatóbb gép üzembe helyezését latolgatom.

— Mennyi a selejt termék? .

— Hát, egy-két évvel ezelőtt egy Ilyen 450 mm átmérőjű perselynél, melyet most készítünk, előfordult az ötven százalékos

hlbásodás, de a centrifugáló öntésnél, ez a minimumra, egy százalékra csökkent Sőt legújabban ezt az elenyésző mennyiséget Is megjavítjuk vagy újra öntjük.

Egy újabb kép a csarnokból. A huszonhárom éves Tóth Miklós a Bodrog menti Ladmócról Jött a keleti metropolisba 1972- -ben. Mielőtt szóba elegyednénk kikapcsolja a köszörűgépet.

— Az én munkám — mutat a pihenő munkaszerszám melletti öntvénycsomóra. — Az öntvényekből levágom a felöntéseket, lecslszolom a varratokat.

— Munka közben nem zavar a füst, a meleg?

— Már megszoktam, meg aztán az ajtó állandóan nyitva van. A meleg? Késő ősz- szel meg télen tűrhető, de nyáron bizony izzadunk. Miklós közben elmondja, hogy munkabeosztásával elégedett és a munka- közösséggel is.

— A kereset?

— Az sem rossz. Itt a munkás havi átlagfizetése tisztán kétezernyolcszáz—háromezer korona, sőt van aki még ennél is többet kap.

A csarnokban tett körsétám után felkerestem az öntöde Igazgatóját Csutak Imre elvtársat. Elégedetten nyilatkozik a fiatalok munkafegyelméről, aküvitásáról, eredményeiről. Véleményéből csupán egy mondatot ragadok ki: Az üzemrészleg évi terve reális volt, s hogy azt egy hónappal e- löbb teljesítették az a becsületes és lelki- ismeretes munka eredménye.

GAZDAG József Kép: a szerző

^ Perselyőntés közben

Együtt baktatunk a Fiúval a város egyik domboldalon épülő új negyede felé, az 'Itt lakók által kitaposott csúszós, ösvényszerű mellékúton. Csupa ÚJ, kertes, emeletes ház az apró domboldalon. Amolyan villanegyed, amelyre azt szokás mondani, hogy „ott laknak az urak“.

Az egyik csinos, kétemeletes ház hoz a Fiú zsebében lapulnak a hűl csők. Nem, nem kapta kölcsön őket a barátjától, nem Is emelte el senki tői. A ház az' övék, a szüleié, mé? pontosabban az apjáé. A hozzáértés sei kovácsolt kis kapu zára ugyanő lyan gyorsan felkattan, mint a hatalmas üvegfallal határolt előszobáé, ahol apró szökőkút, hatalmas hintaszék, kandalló, bőrfotelok ... Tovább megyünk a Fiú szobája felé az ellsö emeletre. Amolyan kellemes, igazi fé szék. Magnó, rádió, lemezjátszó, a sarokban hangfalak, az ágyon gitár, hangulatvilágítás és a falon az elmaradhatatlan sztárok, lenge öltözetű lányok kiollózott képei. A jobb oldalon, a székrény mellett azonban egy bekeretezett, már már megsárgult új házasokat ábrázoló kép húzódik m'eg szinte észrevétlenül.

Közelebb lépek hozzá.

— A szüleim, házasságuk napján. Nemsokára, hogy megszülettem, el Is váltak. Anyámat csak erről a képről Ismerem. Apám barátai azt mondják, hogy nagyon szép volt, és... és nagyon féltékeny. Tudod, apám gyakran Járt és Jár Is szolgálati utakra, és Ilyenkor anyám mindig azt hitte, hogy apám megcsalja őt. Két évet bírtak ki egymással. De ülj lel Fel- teszek valami Jó számot, meig hozok valami Innivalót. Apám most Is úton van, nyugodtan bészélgethetünk.

— Miért? Ha ő Idehaza lenne, akkor nem beszélgethetnénk nyugodtan? Hiszen ebben a hatalmas házban van vagy tíz-tlzenkét szoba!

— Az úgy van — fordul a lemezek felé, a FIÚ és folytatja a kínosnak tűnő magyarázatot —, hogy a- pám gyakran érkezik haza társasággal, mármint a barátnőivel... Érted? Nem? S Ilyenkor nem szereti, ha Itthon tartózkodom, mert zavarom 6- ket. Odaadja a kocsit is, és irány a haverokkal r-savarovni

A Fiú lassan beszél, közben a magnó tekercsén „valami Jó számot“ keresgél.

Ezekben a percekben az apa személye Jár az eszemben, aki a város építövállalatának az igazgatója és most is (estefelé jár az idő) épp

a hatalmas lakásra, minden zugára, nem zavarhatja nyugalmát villariy- szerplő fia, aki munka után lemezez- ne, gitározna a szobájában.

— Hogy is voltak azok a „zűrök“? — térek a lényegre, amiért valójában Ide Jöttem.

1

szolgálati úton van. Bizonyára valamilyen fontos értekezleten tárgyal a munkaerő Jobb kihasználásáról, az új panelelemek ésszerűbb • alkahnazásá-' ról vagy valamelyik munkásszálló felújításáról. Fontos feladatok ezek. Hetente kell velük foglalkozni, sőt, néha naponta. És mindig másutt ül ösz- sze az a bizottság, amely ezeket az égető kérdéseket megtárgyalja. így tudta a volt feleségé, és így tudja a fia Ij. És ha az apa hazajön, hát csak r»rmészetes, hogy szüksége van erre

—- Először, amíg a fater nem kölcsönözte a kocsit, miivel nem volt Jogosítványom, csak sörözni Jártunk a fiúkkal, meg strandolni, meg az ut- ,cán csavarogtunk. Leazólltottuk néha a lányokat Is. Később leszereltünk egy-két Jó márkájú kocsit, dd ez túl kockázatos volt, mert valaki mindig észrevett. Már elhatároztuk, hogy abbahagyjuk, amikor egy nyugatnémet merclben príma cuccokat fedeztünk fel. Nem tudtunk ellenállni, de hidd el, ez lett volna az utolsó... De ki

gondolta, hogy a kocsin riasztó berendezés vani Lefüleltek mind a hatunkat. Amikor bevitték a rendőrségre, és azt mondtam, hívják fel ezt és ezt a számot, mármint apámat, és u- tána intézkedjenek. Apám épp otthon volt, körültelefonálta az Ismerőseit. Fél órán belül kinn voltam. A fiúkat, mivel akkor még csak tizenhét évesek voltunk és a tanonciskola harmadik osztályába Jártunk, kicsapták a suliból.

Miközben beszél, gyakran kortyol ginjéből és engem Is kínál. Mint aki tegnapi olvasmányélményét mesélné barátjának, olyan átéléssel és Izgalommal folytatja:

— Egy Ideig újra csak sörözések következtek meg néha lányok. De 1- dővel Itt a városban már veszélyes volt a társaságunk. Ismertek a rendőrök Is. Valamelyikünknek az az ötlete támadt, hogy járjunk ki falukba, bálokba. Dg koratél lévén hideg volt gyalogolni, kocsi kellett. Engem bíztattak a fiúk, hogy a fater Slmcájá- ban épp hatan elférnénk. Jogosítványa persze nem volt egyikünknek sem.

A FIÚ már a másik sávra kapcsolja át a magnót. Csupa angol szám, érthetetlen zene. Miközben a magnóval babrál, már előre feljegyzem a történet folytatását: a rendőrség a Jogosítvány nélkül száguldókat elcsípi, a fiúk nem állnak meg, és megkezdődik a hajsza, amelynek az lesz a végé, hogy karamboloznak, a Fiú homlokán lévő forradások, hegek is erre utalnak. .

Dé nemi Ahogy a Fiú újra mesélni kezd a valóság másképpen hangzik:

— Egy Ideig ment is a fuvarozás simán. Sőt, közben a Jogosítványt ,ls megszereztem. Csakhogy az egyik hét végén apám nem Jött haza, nem volt kocsi. Volt ugyan még a hat fiú barátom közül további kettő szüleinek Is autója, de azt nem tudtuk elcsenni. A lányokkal a bál pedig a tizennyolc kilométerre levő faluban már meg volt beszélve. Menni kellett, ha nem akartunk leégni. Emlékszem, a megszokott kocsmában gyülekeztünk

este, s már nyolc óra Is elmúlt, de minden ötlet nélkül csak Ittunk meg ittunk. Végre nekem eszembe Jutott, hogy az építkezésen, ahol dolgozom, a szabad ég alatt áll egy teherautó. Elég volt csak kirukkolni az ötlettel, és máris tudta mindenki, hogy mit kell tenni. Fizettünk, és Irány a telep.

A kocsit nyitva találtuk. Indítókulcs pedig mindegyikünk zsebében akadt. Ketten bevágódtunk a kabinba, négyen pedig befeküdtek a^ rakodótérbe, és Irány a bál. Fél tíz alőtt már ott Is voltunk. A kocsit beállítottuk a temetőbe. A lányok már foglaltak voltak, de egy-két pofonnal leráztuk a srácokat.

Jót mulattunk, kitűnő volt a hangulat.

Valamelyikünknek azonban az e- szébe Jutott, hogy még virradat e- lött vissza kellene vinni a kocsit, úgyhogy hajnali négy felé Indultunk

is. Én vezettem, a többiek felmásztak a rakodótérbe.

Arra még emlékszem, hogy egy borosüveget a két ülés közé nyomtam, és útközben kétszer Is húztam belőle. Még az Is előttem van, hogy egy kocsi Jött velem szemben, s nagyon erősen világítottak a fényszórói...

Utána már csak másnap, a kórházban tértem magamhoz. Szörnyen fájt a fejem meg minden porclkám, de gyorsan megértettem, ml történhetett. Amikor délután a rendőrségről Jöttek, újra csak azt mondtam, hogy hívják fg] ezt és ezt a számot, és majd utána beszélgetünk.

Most azonban nem volt szerencsém, senki sem vette fel otthon a telefont. Apám az egész hétvéget és még a következő hetet Is távol töltötte.

De megnyugodtam, amikor a rendőr megmondta, hogy a srácoknak nem esett bajuk. És azt Is tudomásul kellett vennem, hogy őrizetbe vettek. A szalag lepe'rgett a tekercsről, a FIÚ most egy Demis Roussos nagylemezt tesz fel, és tölt az üres pohárba.

(Folytatjuk) Zolczer János