Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-15 / 11. szám
N emcsak a sző, a lábam Is csak nehezen mozdul. Már régen terveztem, hogy meglátogatom Cselényl Lászlót, s amikor mennem kel lett yolna, mindig csak halaszt gattam az Indulást. Miért? Talán mert a barátja vagyok: ott voltam, és szívből Irl gyeltem, amikor harmadszorin dúlt Párizsba. Talán nem talá lom meg esetleg azt a pontot, amely feszültséget, értelmet adhatna ennek a beszélgetésnek? Vágy nem Is ez az, ami ért nem megyek ei hozzá? Le hét, hiszen Idestova tíz éve, hogy 1968 végén elindult Pá rizsbe. Akkor sokan úgy gon dolták, azért megy, hogy sdha többé ne jöjjön vissza. Nem, nem ezért ment — én vagyok rá a tanú. De akkor mégis miért Ígérkezik olyan nehéznek ez a beszélgetés? Talán mert több, mint tíz éve nem jelent meg (kötete, sok megoldatlaij. kérdés kavarog körülötte? Ogy tű niki Am ha így van, akkor an nál Inkább el kell Indulni hoz- 2iá, hiszen elsősorban önmagunknak tartozunk azzal, hogy tisztázzuk mindazt, amit költői-emberi alkata felvet. Vegyük csak: Batsányi János óta rangot, Ady Endre óta nemcsak rangot, hanem kötelességet jelent Párizs a magyar irodalomban. Aki újat, mást a- kar, annak meg kell járnia Pá rizs utcakövalt, s magába kell szívni az Irodalom és képzőművészet „világvárosának“ a levegőjét, hogy legyen mértéke. Kassák Lajos, József' Attila, Ily- 'lyés Gyula a példa rá. Valóban ez az, ami tulajdoniképpen megakaszt. Mei't hányán Is járták meg nemcsak a ml kis glóbuszunkról, de a leg nagyobb nemzeti Irodalmak berkeiből ezt az utat? Csak kevesen. Vasárnap délelőtt van. Nem Jelentettem be magam, ez a módszerem: Inkább másodszor Is elmegyek ... Meg aztán e- setleg újra halasztást kapok... ‘De odahaza van Sőt, talán soha jobbkor nem jöhettem volna. Felesége elvitte sétálni a gyerekeket, ő melegítőben, kis asztalkája előtt. Az asztalkán néhány űj jugoszláviai magyar könyv: Az 1976-os és 75-ös Versek, Gion Nándor prózái. — Ml az, te még vasárnap sem pihensz? — Miért, te talán Ismered ezt a fogalmat? Én nem nagyon. Akkor kell valamit csinálni, amikor lehet. És Ilyenkor vasárnap, amikor a feleségem fogja a gyerekeket és kimegy velük, hogy egy kis friss 'levegőt szívjanak, szaladgáljanak, Igazán ideális a helyzet... — Nehezen jöttem el. Ogy érzem, sok minden tisztázatlan körülötted. Mit gondolsz, miért? — Mit tudom én. A verseim? Azt mondják sokan, hogy érthetetlenek. — Koncsol László az Irodalmi Szemlében és Görömbei András az Alföldben nem Így vélekednek. — Látod, mégis. És ami a ■legrosszabb, nemcsak érthetetleneknek találják a verseimét, hanem nevetségeseknek is. — Tény és való, amióta megjártad Párizst, mások a verseld, mint a Keselyiábú csikókorom és az Erők című köteteidben voltak, de... — Nincs de. Illetve talán mégis lesz. Végülls talán sikerül dűlőre jutni, s a régiekkel együtt kiadni az újakat is. Any- nylt ugyanis magam is elismerek, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom berkeiben feltűnőek, szokatlanok. Így, ha e- gyütt jelennének meg, talán érthetőbbek lennének. Az O'I- vaső Is megtalálhatja a régiek és az újabbak közt a kapcsolatot. A régiekről és az újabbakről ■beszélünk: Párizsról. Hogyan Is volt tulajdonképpen, mikor és miért mentél ki abba a „nagy faluba“? — Először 1964-ben, még mint az Oj Ifjúság riportere, az ifjúsági szövetség utazási 1- ■rodájával egy kéthetes turistaút keretében jártam kint. Akkor rögtön láttam, hogy Párizs nem emészthető meg egy hét alatt. Rá egy évre, 1965-ben azzal a szándékkal mentem, ha csak lehet, tovább maradok.- És? — Eev évig maradtam, majd 1968 és 70 között újra két é Víg. Lépcsőt mostam, takarítottam, majd amikor már valamelyest Ismertem a nyelvet, egy könyvkereskedésben dolgoztam, s közben beiratkoztam a Sor- bonne-ra, s tanultam a franciát. — A köÍtésze'.? — És természetesen Ismerkedtem a modern francia költészettel. — Ezt hogyan értsem? — Ogy, hogy figyeltem a folyóiratokat, a legújabbakat Is, mint például a Change-t, s a Tel-Quel-t, s olvasgattam ae élő s a századelejl modern francia költészetet. — Fordítottál is? Eddig nem sokat láttunk belőle. — Térjünk vissza ismét a modern francia költészetre. Mit tapasztaltál ezzel kapcsolatban? gyelemes rangú publicista. De miért nincs ilyen rangú költőnk, prózaírónk, miért nincs valamire való drámánk? Nem volt, mit mondanunk, vagy nem tudtuk elmondani a tapasztalatainkat? Én ez utóbbit gondoltam, s elindultam megtudni hol is járunk ml, és ml a teendőnk? — És? — És végül arra a következtetésre jutottam, hogy minden ember egy külön világ. Tehát én Is az vagyok a magam tapasztalataival. Gömörből Indulva Párizsba, s most már ez az én emberL helyzeti energiám. Gömört Párizzsal, Párizst pedig Gömörrel mérem. — Hol, mikor, s miképp? — Párizsból, 1970-ben kész kötettel tértem haza. Ballada a GÖMÖR-PÁRIZS (LÄTOGATÖBAN CSELÉNYl LASZLO KÖLTŐNÉL) — Elsősorban azt, hogy a modern költészet sokkal előbbre jár, min én. Az általános véleménnyel ellentétben ugyanis közben a francia költészet is megújult, s az új nemzedék, mindenekelőtt a lentebb már említett folyóiratok körül valami olyasmi történt, amit nem lehetett és nem lehet figyelmen kívül hagyni. Én nemcsak megéreztem ezt, azonosultam Is ezzel a költészeti forradalommal s a kortársakkal. Egyszerre, azonos Időben akartam tenni ugyanazt, amit ők. Persze, nálunk a csehszlovákiai magyar Irodalmi életen belül a- zóta Is érthetetlen ez a vonulat. De hangsúlyozom, csak nálunk tűnik érthetetlennek, mert közben már Magyarországon Szabolcsi Jel és kiáltás című tanulmánya kötetében bizonyította és Somlyó György néhá'ny fordítása nyomán Is látszik, hogy megvan ennek a lépésnek a maga Időszerűsége és Jogosultsága. — Ez a felismerés ott Párizsban ért, vagy volt ennek már Idehaza Is előzménye? — Volt. Elég, ha átlapozod a két kötetemet, már abból is következtethetsz bizonyos dolgokra. Az első kötet a világra csodálkozás, a romantikus hevület — a Juhász-1, Kassák-i, Rimbaud-1 Indítás. Am ezen az úton nem mehettem tovább. A- mtkor befejeztem a Nap-éneket, éreztem, valaminek vége. így nem lehet tovább folytatni. Ezért aztán az Erőkben a töldközelebb Ura felé mozdultam. Ez természetes Is voltakkor. Abban az Időben voltam a Hét, majd pedig az Oj Ifjúság munkatársa. Riporterként jártam az országot. Ismerkedtem a valósággal, s ez tükröződött a verseimben Is. Az Erőket lényegében 1961 és 62-ben írtam, de amikorra kötetté rendeződött az anyag, éreztem, hogy ennek Is vége, ez az út sem Járható. Nos, ez akkor volt, a- mlkor először jutottam ki Párizsba. Izgatott a jelenkori költészet problematikája. Aztán a másik kérdés: Képesek leszünk- -e jelentős, figyelemreméltó teljesítményre? Egyáltalán képesek leszünk-e betörni a magyar vagy akár a világiroda- lomba? Mert Itt van Fábry Zoltán. Róla azt valljuk, hogy eföldről címet adtam akkor neki. Alcímben pedig: összefüggések egy elképzelt szöveghez, ami annyit jelent, hogy nem verses kötetről és nem Is prózai kötetről van szó, hanem szövegekről, tehát versről és prózáról egyszerre, összefüggő kompozícióról, egy készülő mű megközelítéséről... — Kész kötet és egy készü lő mű megközelítése — mondod. — Nincs ellentét a kettő között? — Azt hiszem, nincs. Helyzetemből és belső adottságaimból következően úgy adódott, hogy nem a napi közlésre gondoltam, így módomban állt hosz- szú távra tervezni, újabb és ú- jabb írásaim automatikusan belesimultak készülő művem e- gészébe, szerves részévé váltak, s így ébredtem rá arra az e- gyébként is közismert tényre, hogy az ember nem külön-kü- lön művet ír az élete folyamán, hanem egyet. S én — immár bevallottan Is — erre törekedtem és törekszem. Ez természetesen alakul, formálődik, más és más megközelítési szemszögből válik érdekessé. Ezért is nevezem megközelítésnek, ezért Is tartom befejezetlennek ... — Egyetlen egy mű, életmű... Melyik az a gondolat, amely ennyire súlyos, s elbírálja ezt a méretet? — A szülőföld, Gömör, tá- gabb értelemben Kelet-Szlová- kia — tehát a falu, a hagyomány, az örökség, a múlt az egyik oldalon, s a tágabb világ — tehát Pozsony, Prága, Budapest, Párizs, azaz a város, az iparosodás, a clvlllzáclő, a szocialista átalakulás, vagyis Európa a másik oldalon. E két véglet, illetve e két véglet közötti ív, az Indlvídium, amely megéli és összefogja ezt. Az e- gyén, aki elindul a világ eldugott sarkából, megjárja Párizst s visszatérve körültekint Ismét a szülőföldjén. Ogy érzem ez egy nagy könyv magja lehet, s arra törekszem Immár több mint tíz éve, hogy az Is legyen. — Több mint tíz éve? — tűnődöm. Laci kihúzza a fiókokat, s mutatja az elkészült, rendezett szövegeket Majd az ablakhoz lép, az ablakdeszkán toronyba rakott, többszörösen átgépelt szövegekre mutat A halom papírban ugyan az az egy „írás“’. Terjedelemre nem sok, csak egy talán valamivel vaskosabb verseskötet, de tízszer, tizenötször Is átírva, gyúrva, alakítva. Füst Milán jut az eszembe. Füst Milán, aki é- lete végéig alakította, formálta, „javítgatta“ a verseit. Tehát nemcsaik eddig, ezután is dolgozol rajta. Egyáltalán hol tartasz? Egy Ilyen mű nem készülhet találomra, vaktában, hogyan akarsz és tudsz majd kilépni — jobb szó híján — ebből a végtelennek tűnő elvarázsolt körből? — No, hogyan ls?l Eddig elkészültem az első résszel, azaz kész, és alakul Is a krétakör. Ez a Gömör-Párlzs problémakör, tehát a gyermekkor, az Indulás és a megérkezés. Kész vagyok. Illetve hát alakul a jelen éis történelem — ezekből közölt szemelvényeket az Irodalmi Szemle, az Alföld, a Kor- társ, s újabban az Oj Szó Is. Dolgozom egy gyermekvers-köteten, amelyet nem véletlen, Bartók nyomán Mikrokozmosznak nevezek. Az elkövetkezőkben pedig az a szándékom, hogy végigjárom újra azt az u- lat, amelyet végigjártam és megéltem ismerkedve az Irodalommal, a művészetekkel, a filozófiával. Fordítások, szöveg- -raontázsok, átírások segítségével egy olyan művet tervezek, amely magába foglalná a Vé- dáktél kezdve az orosz billná- kon, a cseh és szlovák népköltészeten át az ősi szövegektől a legmodernebb Irodalmi eredményekig mindazt, arait megismertem, s amit a mai ember szempontjából fontosnak vélek. — Vajon nem a kimerültség )ele-B, elapadásról, elsorvadásról van-e sző, amikor nem új verseket írsz, hanem régieket dolgozol át, azokat komponálod újra, helyezed új összefüggésbe? — Tény és való, hogy jelenleg olyan Időszakban vagyok, amikor szükséges számomra a korabeli szöveg, az előkép. E- nélkül nem tudok dolgozni. Legyen az riport, vers, próza, monda vagy tudományos értekezés, de kell hogy előttem legyen ... — Te nyilván tudod ennek a magyarázatát is — Amikor ki akarom magamat fejezni, egytelöl gondolatilag a fiiozófiából, s másfelől formailag a zenéből töltekezem. Nem különálló versek, hanem pollfbn'kus kompozíciók segítségével akarom és tudom csak elmondani az élményeimet és tapasztala talmat. Nem a külső hanem az egyén belső világának az ala kulását szeretném tetten érni... s ehhez kell nekem az olyan szöveg, amelynek segítségével elmondhatom azt. Azt hiszem, még sokáig folytathatnánk a beszélgetést, de talán nem kell Elértünk u- gyanls egy olyan pontra, ahol Immár netJí a költő világa, módszere a lényeges, hanem ami utána jön: a kiadás, hogy végül szembenézhessünk mindazzal, amit művel, alkot. Dehát ettől még mindig messze vagyunk. Hogy. miért, erre talán ö Is tudna magyarázatot adni, de bizonyára még Inkább azok, akik eddig nem javasolták kiadásra. Vajon meddig és miért? Azért mert érthetetlen? Mert túl messze merészikedett, vagy mert kóklerral állunk szemben? Hivatkozzam az óriási könyvtárára? Nos, mit mondjak erre? Talán csak azt, amit a nemrég tragikusan elhunyt nigériai forradalmár-költő Christopher Okigbo Labirintusok című poszthumusz verseskötete kapcsán mondott Gergely Ágnes a Nagyvilágban ugyanerre a kérdésre. íme: „A költő szélhámos?“ Nem valószínű, mert hét évig 1960-tóI 67-ig dolgozott a 72 oldalas gyűjteményes kötetén...“ Lássuk hát a medvét, s utána ítélkezzünk a fölött, hogy mit müveit, s mit sikerült neki megvalósítani Gömör-Párlzs, Párizs-Gömör párbeszédéből. Németh István Foto: Prandl Sándor CSELÉNYI LÄSZLÖ VERSEI: Füst Összefutó ránc a kőrisfák szügyében Hol vagytok 6 szemeim kik oly áldottnak véltetek egy arcot a világ szüret-függvényeiben Éjjel amikor az árnyék Immár két részre oszolt Festett ajkú dallamok 0 ifjúság fennen hangodtól mámoros és társtalan Megérkezik a Déli-sark utánra A csontok mezején Az angyalok sötétek S aki a dallamokat Összetűzte Ki voltara éhes mint a gyíkok társtalan mint a krokodilus Ojra talpraáll a perc ö holdözön te végtelen Nem ér fel hozzád értelem Rejtély honnan e százezer Irányból százezer irányba A CSODAVARÚ SZEGM F0RBÄTU IMRE évBl repülnek mint a sárga keselyűk mikor a csönd szövege dobban agyat a szűrös Ézsau visszatért a szülői házhoz körbenállö mozdulat csoportos élvezet Tengerek hideg mellén matrózok vad énekét mikor a kiköpött mesék két végtelen éjszaka közt egy szűk mezsgyéjű nappal hegedű-perc tű-szövete Tudok egy dalról egy különleges dalról megint a perc-vonat elejtett állomás Szemaforok zöld és piros nyálat köpnek a szemükbe a perc csöve fekete áram reflektor-hamu 0 költők ha nem tudtok reflektor lenni por és hamu tégla-perc röpftö alkalom Hegedű-csövek szilfa-metszet az éjszaka ágbogán a hold Gyomra tarhonyák tátrált áhltozza kirakat-metszet tű-menet egytől e- gyig olajjal szagtalanított művirágok mikor a perc szövete lobban egyet Az ég gyémántrepedéselből felhők vakolata potyog mikor a felmetszett herék gúnyosan vigyorog a hold le az égről dalol az emberfaj örök szégyenéről A TÖRTÉNELEM KEREKEIBEN Nemcsak nézőt, oelejátszó vagyunk a természet színpadának . Hegel Ropog a szél a háztetőn először önmagával szemben Az emberi kérdésföltevések ezer esztendő avagy talán Ennél is több gyorsasága zöld rügyfakadás bimbók bámulása Ténylegesen arra kényszerít hogy egy napon szinte az új világgal összefüggéseiben viszonylag különösen most hogy egyesülve Nemcsak nézői velejátszól vagyunk a természet színpadának Járjuk a hatalmas rengeteg a sző eredeti értelmében Vashengerek fülét slketltö a célból hogy tárgyaimhoz jussak és A győztesen előrenyomuló nemcsak a természetet tekinti Az újuló tavasz első tagja méltőságtok legalázatosb A testekhez pedig szám és nagyság valósággal felkoncolták őket Könyvemből a teremtő nagyon sohasem tért egyikük sem vissza Nem veszít értékéből csakis gazdag asztaláról nyújtok semmit Legelső dolguk volt hogy bejöttek parányi a nagy történelem Múltja sorscsapások láncolatja hirdetem hogy lesznek emberek Akik ebből gyógyító vigaszt a történelem kerekeiben (1974J
