Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-15 / 11. szám

10

N

égyen utaztak a keskeny, másodosztályú kupéban a Balaton felé. Egy fiú, egy lány, egy öregasszony meg egy puffadt liba. Kettesével összetartoztak, az előbbiek nászütra, az utöbbiak lakodalomba készültek. Bár a liba esetében a kifejezés pontatlan, ö nem készült, hanem vittérk, barna füles kosárban.

Az öregasszony mindenáron beszélgetni akart, úgyhogy Agárd tájékán már elég sokat tudtak egyraásrél, az öregasszony népes rokonságáról, a pesti közlekedés nehézségeiről meg az időjárásról, mely úgy látszik, kegyeibe fogadta pünkösd vasárnapját.

A liba nagyon szűkszavú volt, unottan bólogatott a kosárban.

Fehérvárnál a lány kiment abba a kis fülkébe, amelynek használata tilos, amíg a vonat áll. Nemsokára visszatért, s tétován integetett a fiúnak, hogy jöjjön ki a folyosóra.

— Pé — mondta neki —, baleset történt. Isteni fintort vágott hozzá, a szája leblgy- gyedt, ettől aztán kajla kis ráncok Jelentek meg kétoldalt és az állán is. A fiú már sejtette, hogy mi következik. „Baleset töir- tént“, hozzá a fent vázolt grimasz, a lány eltört a mosogatásnál néhány tányért, vagy kiégette a vasalóval a blúzát, vagy elvesztette a pénztárcáját; Ilyesmi. Apró örömök. — Mondjad.

— Hát, szóval... De ígérd meg, hogy nem leszel nagyon dühösl — Én, én sose vagyok rád nagyon dühös. Csak kicsit Tehát?

— Tehát nem volt vécépapír — elakadt. — Na és?

— És papírzsebkendőt akartam elővenni a táskámból, és akkor kicsúszott a kulcs, és beleesett a... — mutatta a hüvelykujjával az irányt — K'ihorgásztad?

— Nem lehetett mert rögtön kiesett alul. A sínek közé. Nyúltam utána, de akkor már késő volt

— Nasszerü — mondta a fiú. Elképzelte Emília szerencsétlenkedését az ülőkén, meg ahogy búbánatos arccal kémlel a lyukba, s röhögött magában. „Ilyen Is csak vele fordulhat elől“

A kupé meghatározatlan színű függönye mögött felvillant a vénasszony aroa. Hallgatózott.

— Most ml lesz? — kérdezte a lány.

— Betörünk — mondta a fiú. — Nem tiLnném, hogy valami komolyabb zár lenne azon a bódén.

— Lakat — mondta a lány.

— Gá — mondta a liba odabent Az öregasszony pedig egyre várta, mikor Jönnek már vissza a fiatalok a kupéba, mert az még nagyon kikívánkozott belőle, hogy tulajdonképpen miért is ellenezte 6 körömszakadtáig az unokája, a kis Marosi házasságát a Tóth fiúval. A lakodalomnak — érthető okból — a liba se örült

XXX

\

Mikor a nap eltűnt az égből, hamar lehűlt a levegő. Érezték a bőrükön a tavaszi este lélegzetvételét, betaikaróztak.

Most csináltuk először törvényesen — gondolta a lány. Mától fogva ez államilag Jóváhagyott, sót helyeselt kapcsolat De ettől még nem lett rosszabb. „Sőt!“ Eszébe Jutottak az első, bujkáló szeretkezések. Ügy lopakodtak föl a lépcsöházban, mint a tolvajok, a fal mellett. Mindig félni, sietni kellett, hátha idő előtt hazaér Péter édesanyja. Aztán a kölcsönszobák ... Igaz, ezt a bődét is úgy kapták kölcsön, három napAz állomás sárga épületét dundl oszlopok díszítették; tohonya emberre hasonlított. Gömbölyű fedelű kijárata, akár egy őrlási hátsófél.

De ne kerítsünk túl nagy feneket neki, hisz komolyabb vonatok meg se álltak litt.

Négy Ismerősünk a délután sűrüjébeo, öt éra tájt szállt le a pesti személyről. Kimentek az oszlopok között. Az állomástól Jő háromszáz méternyit még együtt haladtak, csak onnét vált szét az üdülőtelepre, illetve a faluba vezető út. Odáig a fiú cipelte a vénasszonynak a libát, aki cserébe meghívta őket a lakziba, „jöjjenek át, ked- veskéim, de feltétlenül!“ Gond-osan elmagyarázta a címet.

— Na, feleség... — mondta a fiú sokat sejtető hangsúllyal, amikor kettesben maradtak.

— Na, férjl — összebújtak. — Most aztán már Igazi házasok vagyunk, öreg háza sok I

— Félnaposak.

Hamar megtalálták a gyalult deszkából ácsolt bődét a csiricsáré hétvégi házak között. A kertkapuval nem volt baj, kulcs híján átmásztak a düledezö fakerítésen. Körbe járták a bódét.

— Egészen rendes — mondta a lány, de épp az ellenkezőjét gondolta.

— Hát... nem a Rltz-szálló — mondta a fiú. — De nekünk Jó lesz.

Ormótlan, rozsdás lakat lógott az ajtón.

— Nem akadály — mondta a fiú. Kés hegyével kiügyeskedte a pántot tartó facsavarokat, öt perces vacakolás után bemehettek. A kis házban sötét volt, meg egy asztal, két fotel, egy ágy, egy szekrény.

— Ablak nincs — mondta a lány.

— Nem baj. Vedd elő az elemlámpát.

Rövid turkálás után a lány:

— Pé ... baleset történt.

— Otthon hagytad?

Csönd. Az ajtón beszüremlő tényben derengett a lány arca; a bájos, mindemtéle veszekedést eleve kizáró, mulatságos fintorral. A fiú magához húzta, simogatta.

— Ne haragudj, Pé — súgta a lány.

— Nincs... nincs baj. Nászúihoz nem fontos... nem fontos a lámpa.

Aztán már csak a nyikorgó sodrony beszélt. muzsikált.

UómoS

Miklös

ra, Csilláéktől. Csakhogy ez rendes, legális kölcsön, amit mindenkinek nyugodtan el lehet mondani, nem afféle titkos, suttyomban szerzett.

Szegény anya, biztosan slrdogál otthon. A televízió előtt — gondolta a fiú. Az anyja az utolsó percig küzdött a házasság ellen. Veszekedett, könyörgött, fenyegetőzött. Hogy gondolja meg, miből fognak élni? De a fiú nem gondolta meg. Van ösztöndíjuk, vállalnak fordítást, korrepetálást, majd csak lesz valahogy. Az anyja kijelentette: őhozzá nem Jöhetnek lakni. Akkor albérletet kerestek. Legalább addig várjatok, míg az egyetemet befejezitek! De ők már nem akartak várni. Az anyja mindent megpróbált. Elment Emília apjához, a férfi csak a vállát vonogatta: ez a lánya magánügye, ő nem szól bele Elment Here professzorhoz, tudta, hogy a fiú tisztelt, hallgat rá. „Kedves asszonyom — mondta neJfl Here —, maga azt akarja, hogy úgy beszéljek a fiával, milntha apja helyett apja volnék. De én akkor is csak azt tanácsolhatom neiki. hogy vegye feleségül Emíliát. Bár ehhez abszolút nincs szüksége az ón tanácsomra. Ez a véleményem, kedves asszonyom. És a becsület úgy kívánja, hogy tájékoztassam a fiát az ön látogatásáról. Tegye ön is ezt, és ha lehet, ne haragud- Jé!k rám túlzottan.“

— Te, valami perceg Itten — bökte oldalba a lány.

Füleltek a sötétben. Halk, de Jól kivehető kaparászás: kr-kr, kr-kr, kr-kr.

— A szú — mondta a fiú. — Rágja a házat.

— Szú? kérdezte a lány aggodalmas hangon.

— Nem volt gyerekszobája — mondta a fiú —, nyitott szájjal eszik. Hallani, ahogy harap, rág, nyel.

— Harap, rág, nyel — ismételte a lány.

— Ne félj. Nem bánt. Ahhoz túl kicsi.

— De rajtam mászik! — mondta a lány rémülten. — JúJI

— Na hülyéskedj — mondta a fiú. — A szú csak a fában mászkál.

— Hát akkor ez micsoda? — a lány gyufát gyújtott. A vállán mászott valami kis mozgékony, fekete izé.

— Hangya — mondta a fiú.

— Ide nézzl

— Hü...

A gyufa fényében több száz hangya Jött- -ment az ágyon, az asztal lapján.A lány eldobta a körmére égő ■ csonkot, s felugrott. Sötét lett, meg éktelen csörömpölés.

— Pé ...

— Tudom. Baleset történt.

Ojabb gyufák világánál megállapíthatták, hogy Emília az asztal alatt álldogáló pet- réleumilámpába rúgott bele. Széttört a bú- rája. A fiú az asztalra tette a lámpát, meggyújtotta a kanócot. A füstölgő fényben Irtani kezdték a hangyákat. A lány leemelte az ágyról a takarót, s óvatos mozdulattal kivitte a ház elé, hogy lerázza. Csakhogy a matracok is tele voltak hangyával. Vitte a fiú kirázni. Csapkodták az asztalt, a falakat, a padlót, tenyérrel és papuccsal.

— Egy fejét levágod, hét nő helyébe — morogta a fiú. A hangyák csak nem akartak elfogyni.

•— Még szerencse, hogy nem vörös hangyák — Jegyezte meg a lány.

— Miért?

— Mert azok úgy csípnek, de ügyi

— Ezek nem?

— Hát...

— Majd éjszaka meglátjuk — mondta a fiú baljós arccal. És közben durr a szekrény, durr a plafon, durr az ágy.

A lánynak aztán eszébe Jutott, hogy az ABC-ben biztosan lehet kapni valamit hangyák ellen. A fiú magáévé tette az ötletet, és elrohant, „talán még nyitva leszl“

Kis Ideig egyedül csapkodott a lány a papucsával, míg meg nem, únta. Akkor leült az ágy szélére, a hangyák közé. Azok észlelvén a veszély múltát, már abbahagyták a riadt menekülést. Tették a dolgukat tovább, megfontolt kitartással, beállt a hangyaélet szokásos hétköznapi rendje. A szárnyatlan munkások morzsákat gyűjtögettek, hordták serényen lefelé, kúsztak az ágy lábán a padló réseihez. „Odalent Van a boly“ — gondolta a lány. Cigarettára gyújtott. És akkor észrevett kettőt, a lámpa mellett az asztalon. Fura pózban, egymáson. „Ezek...“

— Na, Itt vaui — a fiú futva, lihegve érkezett. Fehér flakont állított az asztalra. — Csak molyirtó volt. Gondoltam, mindegy, ami Jő a molynak, miért ne volna Jó a hangyának? — nevetgélt. Böngészte a használati utasítást: „A MOLYIRTÖ SPRAY-T ÖTVEN CENTIMÉTERNYI TAVOLSAGBŰL SPRICCELJÜK A ROVARTALANlTANÍ Kl- VANT FELÜLETRE.“

A lány még mindig azt a két összeta- padtat nézte. Ügy látta, mintha a testük, a lábuk finoman remegne. Lehet, hogy csak a szeme káprázott.

Hét őrá felé Járt, odakint már mindent beborított a hideg, rosszkedvű sötétség.

— Gyerünk, mert sose lesz kész! — mondta a fiú. — Te spriccelj, én pedig majd... — fenyegetően lóbálta a papucsot.

A lány levette a flakon kupakját, megnyomta a gombot. Sziszegve dőlt a lyukból a porlasztóit méreg. A hangyák tébolyult rohangászásba kezdtek, de hiába. Aratott a gáz és a fapapucs. A lány odasandított az asztalra. A lámpa mellett két szögfejnyl, fekete pacnl.

Mindenütt, főleg az' ágy alatt, hangyák százai vívták rángatózó haláltusájukat. A

molyirtó bűze betöltötte a bődé légterét, a lány spriccelt, a fiú csapkodott, mert még egyre tódultak elő az élők a rejtett nyílá-, sóikból.

— Klassz ez a sprél — mondta a fiú. — szaga kicsalja őket — megtörölte a homlokát. — Gyere, sétáljunk egyet. Rájuk zárjuk az ajtót, és mire visszajövünk... — mutatta tenyerével, hogy kampec.

Maguk sem hitték volna, hogy végül a lakodalomban kötnek ki. A kis Marcsi lakodalmán. De túl hideg lett sétához az este.

Frissen vakolt, emeletes tSz állt a falu szélén. Palatetös. Vakító téiy az ablakok mögött, kihallatszott a vigalom.

— Egyél, te szegény! — a vénasszony félig lerágott csontokkal etette a komon dort a kerítésnél. — Látod, Terus néni nem feledkezett meg rőladl — becézte, mint egy gyereket, simogatta. Észrevette a fiút meg a lányt, „Hát eljöttek, kedveskélm! Hogy örülökl“ — behívta, bekísérte őket.

Falusi lakzil Olvasmányai és hallomások alapján valami Jelmezes, szertartásos, cigányzenés dáridöra számított a fiú.

Hosszúkás terembe vitte őket a vénasz szony, sűrű cigarettafüstbe, zsivajba.

— Pesti kis barátaimi — mondta. — Nászutasok.

— Éljeni — kiáltotta valaki a túlfélen.

Akár egy konferencián, sorba rakott,

kecskelábú asztaloknál kosztolt a násznép, vagy harminc ember. A fiú azt hitte, leg alább százan lesznek, csalódottan nézeló dött. „Népviselet almás“. Sötét öltönyös férfiak, ünneplő kosztümös nők. A menyasszony tiszta fehér esküvőt ruhában, a vőlegény fekete frakkban, gomblyukába tü zött szegfüvei. A fiúnak eszébe jutott a Jelmezkölcsönző kirakata, majd mindennap elment előtte a Kecskeméti utcán, az egyetem felé.

A vénasszony leültette őkét az asztal végén, tányérokat kerített:

— Van Itt mlndenl Halászlé, marhaper kelt, rántott ponty, libasült, finom sütemény. Egyenek, kedveskélm.

Szegény liba — gondolta a lány.

— Éljen az Ifjú párl — emelte poharát egy tanár külsejű, szemüveges férfi.

A násznép hurrázott, koccintott, tapsolt. Ivott

A fiú elpirult, s már készült, hogy meg köszönje, amikor rájött hogy neim róluk van szó. Hát persze. Krákogott, lapátolta magába a méregerős halászlét.

Lakkozott varla-szekrénysor borította a hosszabbik falat Parányi íróasztal is volt benne, rajta TESLA magnó, bekapcsolva. Az általános zajongás pillanatnyi szüneteiben hallatszott a divatos tánczene.

Az öregasszony ott állt mögöttük, két lépésnyire. Figyelte, ahogy esznek:

— Tessék leülni — a fiú át akarta adni a helyét, mint a buszon.

— Maradjon csak! — a vénasszony mo solyogva visszanyomta a székre. Altt, és figyelt. Érezték a hátukon a nézését.

— Szép ez a ház — bökte ki a lány.

— Meghiszem azti — bólogatott az öreg asszony. — A fiam építette, tuggyák, 6 kő míves, — a szemüveges férfira bökött. — Ezt adta h02K>mányul a Marcsival.

— Az egészet?

— Hát persze, hogy az egészet! — a vénasszonyból kibörfent a nevetés. A szája elé kapta göcsörtös ujjait. Aztán elkomolyodott, borral, pálinkával kínálta ókét: — Hogy Jobban csússzék az étel.

Később elvitte a lányt, hogy megmutassa neki a házat. A fiú már degeszre ette magát. Iszogatta a bort, bámészkodott.

Akkor kezdődött a menyasszony tánc. A szemüveges pasi kijelentette, hogy eladó a menyasszony. A nagyorrú fiatalasszony ad digra már átköltözött, színes kartonruhára cserélte a földig érő, fátylas esküvőit. A férfiak sorban papírpénzt dobtak egy vá zába, és táncoltak a menyasszonnyal. Eny nyl az egész. Tom Jones énekelt a magnó ről, a táncban összekeveredett a csárdás, a valcer és a beat-vonaglás.

A lány eközben az emeleti helyiségeket Járta a vőnasszonnyal, és Irigykedett. Négy szobás. Jó beosztású ház volt, mindenütt ér zödött a friss meszelés szaga. Fölül széles erkély húzódott. A lány kihajolt a korlá ton, innét belátott az alsó terembe. A meny asszony egy hőrlhorgas, bajuszos férfival ugrándozott, a többiek verték az asztalon a ritmust. Vígan vannak — gondolta a lány. És — talán, mert fejébe szállt a szesz — nem tudott szabadulni a kényszerképzettől: micsoda riadalom támadna odalenn, ha most egy óriási kéz leemelné a plafont, s oespriccelne a sprével, vagy ütésre emelné a hatalmas fapapucsot.

ötszáznál kevesebbet senki se tett — állapította meg a fiú, nem csekély riada lommal. A férfiak közül már mindenki tán colt a menyasszonnyal, csak ő volt hátra. A nagyorrú lány lihegve, csípőre tett kézzel várt. A fiú érezte, muszáj, nem sértheti meg őket. Fölkelt, ezer forintos összvagyonuk ból belecsúsztatott ötszázat a vázába, s e násznép dübörgő tapsa közepette, fölkérte a menyasszonyt. („Totálkár“ — gondolta Forgott a lánnyal, s közben fogalmazgat ta magában, mit mondjon Emíliának. „Em., baleset történt“)