Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-15 / 11. szám
A HAJÓ NEVE A MŰSZAKIAK NYELVÉN RMNL 33 DE A HAJÓGYÁRIAK KóMÁRNÓBAN (KÓMÁRÓMBAN) MÁRIS ELNEVEZTÉK SZISZ HAJÓNAK. M 3 CSILLAGOS EGYESRE J anuárban kezdték építeni úgy, hogy egymáshoz hegesztettek két asztal nagyságú vaslemezt. A két le mezhez azóta továbbiak csat lakoztak, alakult a hajó orra, jelenleg éppen teknfi formája van, A hegesztők csupán ciga rettaszünetet tartanak; akik a hajó feneket hegeszttk még azt sem. Időnként ugyan kijönnek a levegőre, leveszik arcukröl a hegesztösisakot — patakzik ró luk a verejték — s megnézik, süt-e a nap, vagy eslk-e az e- ső. A magas és tettebb terme tfS hajóhegesztök egy-egy mű szak alatt két kllónyl verítéket Is kiizzadnak ... Művészet o- lyan helyzetben a hegesztés és hallatlan lelkierőt Igényel, mert a hajófenék réseiben csu pán két helyzetbeo lehet dől gozní: fekvőtámaszban és tér- denállva. Sejlrman Ondrej a SZISZ-ha- )6 főépitöje. Nagyszerű szak ember és az Ifjúság ügyének lelkes szurkolója. — Tavaly pártunk XV. kongresszusa tiszteletére tettünk hasonló, munkafelajánlást, de annak értéke jóval kevesebb, mint a RMNL 33-asé. Volt is nagy duzzogási Amikor elleptük a hajót, az Idősebbek leálltak és csak néztek. Megbolondultak szegények —, mondogatták fejükkel felénk intve A kezdeményezésünk csak addig tetszett, amíg a munkateljesítményünkkel nem léptük túl az övékét. De ml már az első nap túlléptük. Látványosan és nagyon-nagyon magasan. És így ment ez valamennyi brigádszombaton Nagyon rosszul esett az idősebbeknek, mert ügy magyarázták, hogy ellenük dolgozunk. Pedig nemi Valaki puszta vlrtuskodásból kezdte el a versengést, és aztán már nem vplt megállás... Az Idén a- zónban sokkal nagyobb fába vágtuk a fejszénket, hiszen egy egész hajót szeretnénk felépíteni, idő előtt átadni. Olyan munkát akarunk felmutatni, amlért az iskolában a tanulók csillagos egyest szoktak kapni. ☆ A hajó a Szovjetuniónak készül. Nem prototípus a szó szoros értelmében, de majdnem. Sok rajta az Inováclós e- lem, és megtudtam, hogy az ezzel együttjáró munkatöbbletet — az új alkatrészek mű szaki rajzainak elkészítését, be mérését, kivitelezését és klpró hálását — a fiatalok társadalmi munkában vállalták. Ennek a munkának az értékét most még senki sem bátorkodott pénzben kifejezni. — Majd ha a hajó felépül — mondta a hajógyár SZISZ-elnö- ke, Jlfl Kokgál. ☆ A hajógyáriak így értelmezik a fiatalok kongresz- szus előtti mi^inkakezde- ményezését. A gyár 548 SZISZ- -tagja és ipari tanulói valamennyien részt vesznek a hajó építésben. Az első brigádmunJiti Kokáál szisz-elnök ka — a hegesztések röntgensugaras ellenőrzése — máris lezajlott, de hát ml ez ahhoz képest, ami még hátra vani — A legkönnyebb azt mondani, hogy hát most építünk egy hajót... — Mondani sem könnyű. Én mondtam, és az lett belőle, hogy egy hétig nem volt megállásom, pedig tudtam, hogy mire építek — mondja Ondrej. — Mire? — A barátaim tehetségére, a munkatársaim, a fiatal hajóépítők társadalmi elkötelezettségére. Nálunk a SZlSZ-élet még tél évvel ezelőtt Is szunyókált... Megbetegedett az elnökünk, és nem volt, aki átvegye a feladatait. Kellett egy kis felrázás. Biztos vagyok benne, hogy a hajó építésével kapcsolatos munkaaktlvltás megmozgatja a fiatalokat. De térjünk vissza a kérdésedhez: mire építettem? A tavalyi jó tapasztalatokra és sikerekre. Két ügyes újítónk van: Petráé mérnök és BohuS Jaroslav. Tavaly öt újltójavasla- tot értékesítettek, amelyek a gyárnak évente 33 000 korona megtakarítást jelentenek. Aztán valamennyiünknek van két e- rős kezünk és akaratunk. Eldől, elég-e ennyi egy hajó megépítéséhez. Ondrej azt mondta, hogy a javaslat közhírré tétele után egy hétig olyan volt a gyár, mint a nvegbolygatott méhkas. Voltak, akik a vállalkozás nagysága miatt egy pillanatra kétségbe vonták teljesíthetőségét Ezt azonban hangosan senki sem merte kimondani. A gyár Igazgatója, az Igazgató helyettese, a pártszervezet és valamennyi tömegszervezet támogatja, örül az értelmes és a gyár gazdasági életét segítő ötletnek. A legnagyobb munka az alkatrészek Idejekorán történő beszerzésében vár a fiatalokra. — Hát bizony ebben a kérdésben még a csodát Is számításba vettük — mondja a szisz-elnök. Tény, hogy a bevásárló rész leg Ifjúsági szervezete máris munkához látott, és hamarosan eldől, hogy az alkatrészeket szállító üzemekben is olyan autoritása van-e a SZISZ-nek, mint a komáromi hajógyárban Zácsek Erzsébet A szerző felvételei Ondrej Sejirman a SZISZ hajó fő-épitője Az épfilő RMNL 33-as (Az OJ Ifjúság a mai naptól kezdve figyelemmel fog ja kísérni a hajógyáriak i- gyekezetét és olvasóival e- gyiitt szurkolni fog a nagy mű sikeréért.) Köt kiló, hidd el ha mondom. Es ha valami nehezet is ct pelsz a hátadon, akkor még több, akár három is lehet. Kép zeld magad három kilóval könnyebbnek! A tömeg mögött, a Hurbano vót lógyallall Mezőgazdasági Szaktanonc Intézet udvarán egymással szemben guggolva két lány beszélgetett a fogyókúra problémáiról. En inkább a karcsú, mint a kövérek közé soroltam volna mindkettőjüket, de amit mondták, az is egy válasz a sok közül arra a kérdésre, miért gyalogolnak. Mert ezt a kérdést tettem fel ögyallán egy tucatnyi sportclpős, napel- lenzős sapkás fiatalnak, akikre négy órányi gyalogtúra várt. — ]6 így eltölteni a vasárnap délelőttöt — mondták. — Gyere velünk, majd rájössz — vágott vissza egy gl- mls leány. Az elején elhangzott megjegyzésben különben sok az l- gazság. Pár nappal ezelőtt i egy hegymászóval beszélgettem, és elmondta, hogy egyetlen mentőakció alatt (öt hat Órás gyaloglási átlag 4-5 kilót „ledobnak“. Tohái gyalogolni nemcsak ló, hanem egészséges és hasznos is. A kocogás egyetlen megállója a chotlnl (betényl) határban volt. Jól esett a forró tea. Gyere velünk, majd rájösz Mzz a barátaidban, akik a hátukra vesznek, ha elfáradsz.“ Az utolsó februárt vasárnap még szeles volt, de már sütött a nap. Délelőtt kilenckor az ó- gyallal iskola udvarán vagy öt száz fiatal már verőfényben hunyorgott. — Lányok és fiúk! Tizennyolc kilométeres út áll élőt tünk. Nem gyerekjáték legya- A meghívón ez állt: logoint ilyen távolságot de „Ha nem bízol magadban, nem is művészet. Főleg azok számára nem, akik a tavalyt, sőt az azelőtti kocogásban is részt vettek. En bízom vala- mennyiőtökben; lássunk hát hozzá ehhez a szép „pihenéshez“. Ezzel fejezte be rövid beszédét fán Durík, a SZISZ komár- nól (komáromif járási bizottságának elnöke, majd Pintér István a Békevédők Szövetségének járást bizottsága nevében köszöntötte a fiatalokat. A katonazenekar rázendített egy indulóra, és megindult a menet. Az eleje már a falu közepén járt, a vége meg csak akkor kanyarodott ki a föútra. Kik alkották? Diákok, munkások, egészség- ügyi nővérek, tanárok, pionírok. A korhatár 9—55 év között mozgott, legtöbben a tizenévesek voltak. Itt jegyzem meg, hogy valamennyi szervezési feladatot szisz-tagok látták el: a közbiztonsági szervek Ifjúsági szervezete gondoskodott a ko- cogók biztonságáról, a Jednota SZlSZ-szervezete a frissítőkről és így tovább. Talán ezért Is sikerült minden olyan nagyszerűen. Ütközben a legnagyobb gond nem a cipőkkel, sem a fájós lábakkal, hanem azzal a bizonyos hellyel volt, ahová még a király Is gyalog jár.., Valamennyien egyetértettek az egyik fiúval, aki bölcsen megállapította, hogy az ógyallai határban feltűnően kevés a bokor és a fa. A kocogók próbára tették az akaraterejüket, fizikát erőnlé tűket. Így ünnepelték meg februárt, dolgozó népünk győzelmének 29. évfordulóját. Komá romban megkoszorúzták Kiérném Gottwald emlékművét, mindent tisztelet és hála vett körül... —Z— Hulladék, de milliókat ér Nem vagyunk nyersanyagban olyan gazdag ország, hogy ne lássuk, mennyire pazarolunk. A világot sújtó energiaválság és nyersanyaghiány ha nem is súlyosan, de valamelyest bennünket is érint. Drágábban és nehezebben szerezzük be a folyamatos ipart termeléshez szükséges nyersanyagokat. Pedig lenne nekünk is nyersanyagunk, csak le kell érte hajolni, ahogy mondani szokás. Ott hever, csak össze kellene gyűjteni a még hasznosítható hulladékanyagot. A kérdés Időszerűségét az is indokolja, hogy a napokban Hlohovecen szlovákiai aktívát tartottak az ócska- oasgyűjtés 1977, évi tervének teljesítéséről, mivel a KovoSrot tavaly nem teljesítette a tervét és januárban is 1000 tonnával kevesebbet vásárolt fel a tervezettnél. A helyzet tehát sürgős orvoslást követel, mert a nemesacél gyártása el sem képzelhető ócskavas nélkül. Így hát a hiányzó mennyiséget borsos áron külföldön vásároljuk, holott ml fs össze tudnánk gyűjteni és rengeteg devizát takaríthatnánk meg. Azért hívták össze az említett értekezletet, hogy keressék a kérdés megoldásának módját. A KovoSrot képviselőin kívül felen voltak az aktíván a Szlovák Szak- szervezett Tanács, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Szövetkezett Földművesek Szövetségének és a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának képviselői is. Az aktíván rámutattak, hogy a hulladékanyagok szervezett gyűjtésével több célt érünk el: eleget teszünk egy nagyon fontos társadalmi feladatnak, és ami szintén fontos, védjük a környezetett Tudvalévő u- gyanls, hogy a szanaszét heverő hulladék nemcsak rontja és csúfítja környezetünket, hanem mérgezi is Fontos még tudnunk, hogy a huUadékanyagok felhasz nálásával csökkentjük az elsődleges nyersanyagok fogyasztását. Egy tonna ócskavas 4 tonna vasércet helyettesít, és felhasználásával több mint 2 tonna kőszenet takarítunk meg, amely a vasérc feldolgozásához elengedhetetlenül szükséges. Egy tonna színesfém-hulladék 142 tonna nyersanyagot helyettesit. Ehhez nyilván nem kell magyarázat, mit jelent ilyen e- setben, ha jól megszervezzük a gyűjtést. Tekintve, hogy az utóbbi időben a gyűjtés terén eléggé kritikus a helyzet, az említett aktívaértekezleten résztvevő felek szocialista versenyt hirdettek ki. Reméljük, hogy minden SZISZ- -tag, minden fiatal bekapcsolódik a versenybe, annál is inkább, mert ifjúsági szövetségünk a verseny egyik társszervezője. A jó eredményekkel méltóképpen kO- szönthetnénk a SZISZ 11. kongresszusát és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Palágyl Lajos
