Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-08 / 10. szám

8

SZOIGÁIHATJDK az emberiség nagy eszméit

Az ú|ságokbAl, írók, képzőművészek, zeneszerzők nyilatkozataiból tudjuk, hogy az év végéig sor kerül a művészeti szövetségek kongresszusaira, s most a hó első napjaiban tanácskozásra ülnek össze a szlovák Írók. A kongresszust komoly előkészület előzte meg. A lapok oldalain a legjobb szlovák Írók és küllők szóltak a jü- vő feladatairól, az egyéni és társadalmi gondokról, s vázolták elképzeléseiket. Köztük VINCENT SIKULA is, aki a Nővé Slovo hasábjain mondta el hitvallását. Az Elméletek és megjegyzések című hosszabb írásának sok érdekes gondolata közül az alábbiakkal szeretnénk felhívni az olvasóink figyelmét azokra a feladatokra, amelyekről az írók szóltak.

A szocialista író szabadságáról beszélünk. Hányszor előfordul, hogy nem is tudjuk eléggé megbecsülni, sokszor pedig visszaélünk vele. Hány könyv jelenik meg, s hány közülük rossz. Hol fordulhat ez még elő? Az embernek ki kell érdemelni a szabadságot. Sőt, az értelmesebbjének tudnia kell, hogy ml is tulajdonképpen; rá kel! lelnie és tel kell Ismernie; az ér- telmesebhjének tel kell Ismerni és meg kell találni a mértékét. Akt nem Ismeri a szabadság mértékét, hiába fog nekünk beszélni röla. A csillagos eget is lehozhatnánk neki, ő akkor is a szabadságot követelné. A szabadság, mégha ki Is érezhető a szavakból, nem a frázisokban található meg, nem a szavakon múlik. Egyfajta életérzés és mindenekelőtt egyfajta rend, a- melyről •— ha már gondolkodtunk — tudjuk, hogy még akkor Is létezik, amikor már nem gondolunk rá. Igen, ez az érzés és rend még akkor Is betölti hétköznapjainkat és ünnepnapjainkat, amikor már nem Is törődünk vele Az embernek ismernie kell a szabadság mértékét azért Is, hogy ne tartson tőle, és hogy ne éljen vele vissza. Számomra a sasábadság például az, hogy végezhetem a feladataimat. Az ember, aki ezekről és hasonló dolgokról többször elgondolkodott már, könnyen megért bennünket. Am. aki nem gondolkodott röla, azzal nehéz szót érteni, mint ahogy az Időről sem lehet azzal beszélni, aki nem Ismeri az órát.

A lehetőségek és a távlatok Ismertek. Ismerjük egymást, tudjuk, mit várnak tőlünk, hozzátjuk tartozunk, hasonló, Illetve egymás kenyerét fogyasztjuk, a leves Is hasonló, s talán a kanál is azonos vagy hasonló. De lehet, hogy a k^rtársainkról még nem tudtunk mindent elmondani. Bár már sok mindent összeírtak róla, még mindig nem tudtuk minden vonatkozásában megragadni, nem ábrázoltuk, nem kaptuk el kellően a jobbik énjét; de a hibáit és fogyatékosságait sem. Sőt, úgy tűnik, hogy még a legfontosabbat, az öntudatát, amellyel ez a társadalom a- jándékozta meg, sem értük tetten. Mert valóban, a ml emberünk már elszokott a hajlongásoktól, elfelejtette a könyörgést; mire az, hiszen mindnyájan urak vagyunk?! Az új társadalom új erkölcsöt szült, az embert azonban nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, nem lehet azonnal elsajátítani az új erkölcsöt, fel kell hozzá nőni. Az írónak tudni kell, hogy ml a jó és mi az, ami még jobb: Ismernie kell a hibákat és fogyatékosságokat, és ezekre felhívni a figyelmet. És amit az e- gylk nem vesz észre, azt észre veheti a másik, hiszen egy ember az csak egy ember, és segítsen más Is. Igaz, ez nem könnyű dolog, és nem is mehet ez olyan szépen és jól, mint ahogy én Itt most ecsetelem... Nem szabad azonban megfeiedkeznünk a kötelességeinkről! Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a ml emberünk — főleg mert ennek a társadalomnak a tagja — az anyagi javakon kívül szellemi javakra Is vágyik, s azt akarja, hogy jó művészete legyen. Mutassuk hát meg, hogy mink van, s mit tudunk nyújtani. És hadd legyen ez hasznos mindenki számára — Idehaza a mi számunkra és mások számára is, hogy legyen mit felajánlanunk, mert a kis nemzetek Is gyarapíthatják a világot: az apróbb országok művészei Is mondhatnak — mert bizonyára van Is nekik mit mondaniuk a kisebb és nagyobb országok számára. Munkálkodhatnak és segíthetik megvalósítani a kis, nagy és legnagyobb gonodola- tokat, mert mindnyájan szolgálhatjuk az emberiség nagy eszméit.

Filmszínházainkban nagy sl-" kerrel vetítik Az édes szó: tzabadság című színes szovjet filmet.

A film témája rendkívül időszerű. Tartalma dióhéjban;

Valahol Dél^'Amerikóban jobbol^ dali puccs zajlik. Az illegalitásba kényszerülő kommunisták éppen azt a feladatot készülnek megoldani, hogy az erődbörtönből kiszabadítsák három képviselőjüket. Az akció végrehajtását egy fiatal házaspárra bízzák.

Az asszony, Marina szerepét az egyik fiatal, de máris világhírű szovjet fllmszínésznő, Irina Mlros- nylcsenko játssza. Szerepéről a következőket mondja:

— Marina férje, Francisco, a film főhőse, forradalmár. Marina hű élettársa férjének. Az asszony számára is édes ez a szó; szabadság. S egyáltalán, nem egy elvont fogalom. Életének ez természetes és szükséges feltétele. Tudja: nincs élet sem, ha nincsen szabadság. De azt is tudja, hogy e- zért a szabadságért élni és harcolni kell.

Első nagy szerepét Irina Mlros- nyicsenko A hajók a kikötőben

IRINA

robbannak című filmben alakítota ta. Abban Is egy forradalmár sze^ repét játszotta. Majd Jelena szerei pét kapta a Ványa bácsi című Csehov-fllmben. Bebizonyította, hogy klasszikus művekben Is meg-‘ állja a helyét.

— A Ványa bácsi forgatása há" rom hónapig tartott — Idézi 'eí emlékét, — De azt szerettem vol^ na, hogy sohase legyen vége.

Egy másik szerepéről, amit A katona visszatér a frontról című filmben játszott, elfogódottan be-* szél:

— Matinih falu nyolcvan pa^ nasztjának szerepét nem színéi szék alakították, hanem ő'k ma= guk: a parasztok. Saját magukat játszották, hiszen közöttük nem volt egy sem, akit ne sSjtott vol= na a háborű. Nagyon féltem, hogy színészi játékom, színészi maszkom elüt majd tőlük. A háborút én már csak könyvekből, filmek-* bői és szüleim elbeszéléseiből ls> merem. De ahogy megláttam Ma» tinlh falu lakosságának az Idő múlásával sem enyhülő fájdalmát, teljesen megértettem: ml is az a háború.

(PV)

p eruiicse kérdése, hogy kivel dolguzik az ember.

\TA színész függ a rendezőtől és a kollégáitól. A

**legfuiitosabb, hogy vállaljuk, amit csinálunk.

Így kezdte beszélgetésünket Tarján Györgyi, a magyar nirnek egyik legújabb felfedezettje. Különös egyéniség. Olyan a hangja, hogy amikor megszólal, már csak rá lehet figyelni.

—Hatéves koromig Erdélyben, Nagyváradon éltem a nagyszüleimnél. Ezek az évek mély nyomot hagytak az emlékezetemben. Miután Budapestre kerültem gyakran jártam koncertekre, operába. Azt mondták; jó hangom van, de nem hittem. Érdekelt az éneklés. Tanárnőm, Fábri Edit tanácsára jelentkeztem a Bartók Béla Szakiskola dzsessztanszakára. Mint dr. Vukány György nö vendéke koncerteztem az NDK-ban és Lengyelország ban.

— A Színművészeti Főiskola musical-szakéra 1974-ben vettek fel. Kazán István is egy koncerten hallott énekelni, és felajánlotta Zsenyka szerepét a BátyátÜ és a klarinét című musicalban. Azt mondták, vállaljam el, nincs benne semmi kockáztatni való. Még ma is nagy örömmel játszom ezt a szerint a Bartók Oyermekszin- házban.., Tarján Györgyi meg főiskolai ballgatö. Reggel nvolckor balettet próbál, ezt követi a beszédtechnika, majd a hangképzés, este pedig az iskola.

Prózai szerepekben Is vizsgázott már. Nagy sikerrel játszotta Adélát Lorca Bernarda házában és Marikát Molnár Ferenc Liliomában. Első filmszerepét a Kenguruban kapta. Az autóstopos lány szerepében nemcsak szlkráróan temperamentumos volt, hanem olyan tökéletesen játszott, hogy azóta is gyakran keresik fel a film- rondezők.

— Nagyon kellemes, baráti légkörben forgattunk. A film rendezője. Zsombolyai János is csak pár évvel volt idősebb, mint mi, hiszen a főszerepeket csupa főiskolás játszotta. Engem is sok mindenre megtanított, és ez a szerep indított el a film útján.

— Osztálytársai közül kit említene meg?

— Magyar Marikát és Kisbonti Ildikót, hiszen mindkét tehetségre felfigyelt már a szakma.

— Meghívták a Szovjetunióba és OnállO koncertje volt a pécsi filmszemlén. Ha választani kellene a film és a színház között, hogyan döntene?

— A színház mellett, habár nagyon szeretek filmezni is. Almom a filmszínészek színháza.

Főszerepet kapott a Szépek és bolondok és a Herku- lesfürdől emlék című nemrég elkészült tllmeikben. Két tévéjátékban is feltűnik majd. Fabríclus lányát alakítja A lőcsei fehér i asszonyban és a francia-magyar koprodukcióban készült Nagy Károlyban.

— Mostanában ml gondol-koztatja el leginkább?

— A két vizsgám; balettből és klasszikus énekből. Tarján Györgyi hamar megismerkedett a sikerrel, a

népszerűséggel. Elindult a fáradtságot, éjszakét, ünnepnapot nem Ismerő pályán, amely számára a gyönyörű hivatást jelenti.

' Szabé László

irodalmi

1

1977

CMiMyl UhM

JtiM ti tirtfotlMi

Mlkott Anikó

Virilciák an Saram menti aiftaat témiltra

KévAt» MaBtl4

k halilos klmanatalli klem

CM SéBdnr

CmIMí krMka

Tmmcl L«t«s

Makar él dllattantiimai DmtaCyial«

EUiNrMMk

CM*é«8iR«or

Bittiflft JéMi Kttsáii

.PáskAnll Oéu

ta anekdota kiadod mdti- fizikdji

AIMk laftiN

A litilaMi filNék kWtdiiat átkaraiése ti kiiidalmii Varai Pitír lirilai

IsnMisvs BeUsbnva

Kit Kaiitk knot

építkező

KRITIKAI TUDATUNK MEGVAIÖSUIÄSA

(Néhány megjegyzés az IRODALMI SZEMLE első számához)

Nemrég ünnepeltük lapunk születésének huszonötödik évfordulóját, s közben egy másik évforduló Is ránk kopogott; az Irodalmi Szemle is belépett a huázadlk évfolyamába: '

Hogyan, miképp? — kérdezheti az olvasó, s magunk Is ezzel a szándékkal lapoztuk át az 1977-es évfolyam első számát, a- mely ennek megfelelően új köntösben, s gazdag tartalommal Jelent meg.

A lapozgatás persze még nem hozott tül sok izgalmat. Esetleg annyit, hogy végre

újra találkozhattunk Kovács Magda nevével.

Az olvasás viszont annál több örömet okozott. Mert nemcsak Kovács Magda különös novellájában gyönyörködhettünk, hanem Bereck József kisregény-részletében és Gál Sándor elbeszélésében Is. Különösen az utóbbi, Családi krónika clmü ragyogó „rl- port“-]ának súlya, okadatolt szigorúsága, tiszta kompozíciója, fegyelmezett lírája sodorja magával az olvasót. Mindez azért Is négyé őröm, mart mind a három szerző e

legfiatalabb nemzedéik tagja, s mert így egyszeriben látha-tő, hogy íme a sor nem szakadt meg.

És ugyanez a versek olvasása közben. Mi- kóla Anikó Variációk egy Garem menti mítosz témájára, Ozsvald Árpád Hát elbújtál újra ... Évgyűrűik és Cselényi László Jelen és történelem című versel egyként dicsérik az alkotójukat és a szerkesztőket, a lapot is, amely megjelentette. Igen, ez szerkesztői tetti Nyelvileg és gondolatilag is olyan erőket hordoznak magukban, amelyek sokkal messzebb sugároznak, minthogy csak azért dicsérhetnénk, mert a mienk.

A lap szépirodalmi részén túl a járulékos rovatok Is gazdagok és gondolatébresztők Így mindenekelőtt az Első közlésem című rovat Duba Gyulának, a lap főszerkesztőjének a visszaemlékezése mond többet, mint amit a rovat-cím sugall. Vagy hogyan Is mondjam? Talán ezzel. Ilyen írásokkal kellett volna Indítani a rovatot, mert nemcsak egyéni önelégült visszapillantást, hanem 1- rodalom-szoololőgial mértéket Is kapunk általa. Benne van az a kis közösség, mely útjára bocsátotta, és az út Is látható egész napjainkig.

Ne hogy végigsoroljam a lap minden I- rását, most már csak azokról szólok, amelyek a fentiekhez hasonlóan különös Izgalmat és egyedi élményt jelentettek. Ezek pedig: Veres Péter Duba Gyulához írt levelei (JÓI egészítik ki az Első közlésem című visszaemlékezést], Jarosla-wa PaSiaková két Kassák-kötetröl szóló recenziója és Varga Imre kritikája Milkola Anikó Fák és hajók a szélben című verseskötetéröl.

Hogy miért jelent Izgalmat VerSs Péter leveleinek olvasása, azt nyilván nem kell hosszadalmasan magyaráznom. Ezen túl persze hazai vonatkozásával, a flatail Duba Gyulához írt dicséretével és Intelmeivel szolgált a legtöbb tanulságot. Szolgálta mert hiszen már el Is vitte magával a sírba azt a csodálatos írói és emberi tulajdonságát, mely csak az övé volt, g olyan nagyon hiányzik sok más kortérsából és ü- tődjából. 0 még tudott örülni, és érről szólt Is, ezt meg is írta, üzente az Induló írónak még a határon túl Is. Egy okkal több, hogy még jobban bacsüIjUk és szeressük az írásait.

Jaroslava Paűiaková az 1975- és 1974-ben megjelent Kassák-köteteket — az író fiatalkori prózáját és tanulmányait recerizá-lja nagy anyagismerettel. Recenziójában több ú] adattal kle.gészfthetö Ismerettel és írásokkal Is szolgál, s ezért találom jönak az Érsekújváron született hazánkfiáról szöló írását.

Varga Imre kritikájának viszont Elsősorban tiszta, borotvaéles értelme kapott meg. Egy szép verseskötetet dícsér, de úgy érezni, ha csak hajszálnyi kivetnivalót talált volna benne, akkor azt is elmondja.

Mindent egybevetve, mérlegelve, talán azt mondhatom, hogy több. Jobb ez a szám a korábbiaknál, elsősorban Is azért, mert nemcsak a szándék sugárzik belőle, de a végeredmény Is nagyszerű. Mint ahogy a főszerkesztő mondja a huszadik évfolyam elé írt bevezetőjében, nem rombol, hanem teremt. Mintha Immár meg Is kezdte volna „építkező kritikai tudatunk“ kimunkálását, megvalösítását. Németh Islván