Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-08 / 10. szám

NSZK: elbocsátások HALADÓ GONDOLKODÁS MIATT öt évvel ezelőtt, 1972. január 28-án a Német Szövetségi Köztársaság miniszter- elnökei elfogadták az ün. radikálisokról szóló dekrétumot, melynek alapján bár­kit eltilthatnak a foglalkozása gyakor­lásától. Az említett rendeletet eddig 3000 esetben alkalmazták, és legalább 800 e- zer embert idéztek az ún. alkotmányjo­gi megbízhatóságot felülvizsgáló bizott­ság elé. Hogyan alkalmazzák a dekrétumot a gyakorlatban? Erre ad választ a I>er Spiegel c. folyóirat: A szövetségi vasút- igazgatóság elbocsátotta Rudi Röder mozdonyvezetőt, azért, mert tagja a Né­met Kommunista Pártnak. Ugyanezen ok­ból a Hamburgi Hegesztőipari Kutatóin­tézet elutasította Peter Oehring felvételi kérelmét. Heinz Blasenbrei mérnököt nem alkalmazták állami szolgálatban, mert diákéveiben tagja volt a Spartacus elnevezésű marxista diákszövetségnek. A folyóirat ezt írja: .„Kurt Holl kölni tanító, aki nem gyakorolhatja hivatását baloldali főiskolás múltja miatt, azzal kere^ a kenyerét, hogy sírokat gondoz. Hamburgban valószínűleg még ezt sem tehetné. Mert ott, akárcsak másutt, az állami alkalmazottak felvételénél nem azt veszik figyelembe, hogy alkalmas-e a munkára, hanem azt, hogy lojális lesz-e a munkáltatójához és teljesen mindegy — ahogy Paul 0. Vogel szená­tusi képviselő mondta —, hogy rendőr- tisztviselő lesz-e vagy kertész a teme­tőben. Még a magánéletbe Is beleszólnak. A bajor művelődésügyi minisztérium fel­szólította a müncheni Wolfgang Eich- hornt, hogy váljon el a feleségétől, mert az a kommunista párt-tagja. A Der Spiegel még számos példát so­rol fel. Még a Szociáldemokrata Párt tagjait is üldözik, elég ha rájuk bizo­nyítják, hogy együttműködnek a kommu- , nistákkal. Ebből is látszik, hogy az ún. radikálisokról szóló dekrétum kimon­dottan a haladó és demokratikus erők ellen irányul. A DEMOKRÁCIA BDRZSOA E$ MARXISTA [RIEIMEZESE Alig van a történelemben fogalom, a- melynek olyan sokféle értelmezése lenne, mint a demokráciának, és alig van fogalom, amellyel annyiszor visszaéltek volna, mint a demokrácia fogalmával. A demokráciáról adott burzsoá liberális meghatározásoknak egyetlen közös vonásuk: a valóságos osztályviszonyok elködösltésé- re Irányuló szándék. A tökésállam ün. de­mokratizmusa praktikus szerepet játszik. A polgári szabadságjogok címen összefoglalt- Intézmények fö funkciója egyrészt biztosí­tani a magántulajdont és a töke bővített újraértelmezéséhez szükséges munkaerőnek a kereslet kínálat törvényei szerinti szabad áramlását, másrészt biztosítani az uralmon levő tőkésosztály különböző érdekcsoport­jainak szabad versenyét a kormányzati po­zíciók és befolyás meghódításáért. A polgári társadalomtudományokban a demokráciáról legelterjedtebb a többségi kormányzás elve. Ez azonban semmiképpen sem jelenti a többség érdekében folytatott kormányzást. Az állampolgárok többnyire hamis alternatívák között hányódnak, mi­közben igyekeznek elhitetni velük, hogy tevékeny, alkotó részesei a politikai folya­matoknak. De ki hiszi el ma, hogy egy a- merikai munkanélküli néger részt vesz a kormányzásban akár a demokrata, akár a republikánus pártra adta le szavazatát, ami végeredményben egy és ugyanazt jelenti. Ha részt vehetne, bizonyosan változtatna sanyarú sorsán. A polgári politikai Ideológia mindmáig két alapeszmére támaszkodik: a tulajdon eszméjére és a formális szabadság eszmé­jére. Azt látjuk, hogy amíg a burzsoázia haladó osztály volt, addig érdekel szoro­san összekapcsolódtak a politikai demok­rácia és a jogállam követelésével. Később, ahogy a burzsoázia egyre reakclósabbá vált, lazult kapcsolata a politikai demokrá­ciával mint önkormányzati formával, és gyakran teret engedett olyan megnyilvánu­lásoknak, amelyek még a demokrácia bur­zsoá értelmezésétől is Idegenek. Ezt a tapasztalatot foglalta össze Lenin 1916-ban: „Általában a politikai demokrá­cia csak egyike a kapitalizmus fölépítmé­nyi tormáinak, ha elméletileg ez a forma a ,,tiszta“ kapitalizmus számára normális­nak mutatkozik Is. A tények azt bizonyít­ják, hogy kapitalizmus és imperializmus minden politikai torma mellett is tud fej­lődni és minden formát maga alá tud vet­ni.“ Leninnek ezt a megállapítását később a történelem igazolta. A fastzmus a bizonyí­ték rá, hogy a kapitalizmus a legkülönbö­zőbb politikai tormák között képes létezni, sőt képes mindenre. A burzsoázia a gazda­sági és politikai uralmának fenntartásáért folytatott harcban következetes, de nem az ehhez felhasznált eszközökben és politikai formákban. Ezeket a formákat aszerint vál­toztatja, ahogy az utalom megtartása meg­követeli. Burzsoá értelemben tehát demokrácián kormányzati formát és ebből adódóan o- lyan módszereket kell érteni, amelyek a vitás kérdéseknek erőszak nélküli megol­A szocialista orsz^:okban alkotmány biztosítja a munkára való jogot dását, a társadalmi konfliktusoknak lehe­tőleg törvényes, parlamenti megoldását je­lentik, és „bizonyos* toleranciát a töme­gekkel szemben. A korlátozott értelmezés kereteit a polgári demokrácia és annak el­mélete saját talaján soha sem léphette túl, sőt, csak ritka történelmi pillanatban tud­ta ezeket a kereteket is kitölteni. A marxizmus — szemben a burzsoá tár­sadalomtudománnyal — mindig a demokrá­cia és az uralom kapcsolatát tette első hely­re és a demokrácia osztálytartalmát kutat­ta. Ebben a felfogásban a demokrácia és a diktatúra nem egymással ellentétes, egy­mást kizáró fogalmak. Már a Kommunista kiáltvány azt hirdette, hogy a demokrácia kivívása a proletariátus uralkodó osztály- lyá emelését ielentl. Marx és Engels bebizonyították, hogy a demokrácia mint politikai rendszer semmi­képpen nem választható el az osztályura­lomtól. A demokrácia általános társadalmi jellege aszerint változik, hogy milyen rend­szerben funkcionál. Marx „Bevezetés a po­litikai gazdaságtan bírálatához“ cfmO mü­vében olvashatjuk az alábbi fontos meg­állapítást: ..Minden társadalmi formában egy meghatározott termelés az, amely ki­utalja valamennyi többi termelésnek, és amelynek viszonyai kiutalják valamennyi többi viszonynak a rangját és befolyását“. Ez az alapja a demokratikus viszonyok megítélésének Is. A burzsoá demokráciának a tőkés termelési viszonyok, a szocialista demokráciának pedig a szocialista terme­lési viszonyok utalják ki rangját és befo­lyását. A szocialista demokrácia alapja a terme­lőeszközök társadalmi tulajdona, ezen az alapon tejlOdik az egész társadalom. A szo­cializmus politikai rendszere a proletariátus diktatúrája, mely lényegénél fogva dem(ú(- rácia a volt kizsákmányolt többség és dik­tatúra a klzsákmányolúk számára. A tartalmi meghatározás mellett Marx, Engels és Lenin a demokráciát államformá­nak, illetve kormányformának Is tekintet­ték. A szocialista államokban olyan demok­rácia jött létre, amelyet az a tény Jelle­mez. hogy az államhatalom valóban a la­kosság többségének, tehát a dolgozó osztá­lyoknak és csoportoknak kezében van. A hatalmi képviseleti szervek a szakszerveze­tek és más társadalmi szervezetek révén a dolgozók legszélesebb tömegei aktívan részt vesznek az állami és társadalmi Q- gyek igazgatásában. A szocializmusban az állami szervek és szervezetek rendszerét elsősorban a dolgozók képviseleti szervei alkotják. A szocialista társadalom politikai rend­szere lényegében arra szolgál, hogy szün­telenül fejlessze a szocialista demokráciát, hogy növekedjen a lakosság nyilvános ak­tivitása és szocialista öntudata, hogy meg­szilárduljon a társadalom erkölcsi-politikai egysége, és nem utolsósorban, hogy a dol­gozó nép alkotó aktivitására támaszkodva emelje anyagi és kulturális színvonalát. Az ötvenes évek elején — 1951-ben — az újbői megalapított Szocialista Internacionálé első kong­resszusán a szociáldemokrata pártok nyíltan el­vetették a szerintük „elavnlt“ marxizmust, és he­lyette az úgynevezett „demokratikus szocializmus“ eszméit tűzték zászlajukra. i.üj IDEOLÓGIA“ — RÉGI CÉLOKÉRT A demokratikus szocializmus ideológiai alapjai Bernstein és Kantsky revizionista tételeiben fedez­hetők fel. A demokratikus szocializmus Ideológu­sai Is elismerik, hogy eszméik és a revizionista eszmék között szoros kapcsolat vau. F. Brand a Die Neue Gesselschaft c. folyóirat Íl/1972-ca szá- máhan a következőket írja: „A szociáldemokrá­ciában működő revizionista mozgalom a demokra­tikus .szocializmust hirdető mozgalommal bason- litható össze.“ Persze, azért vannak lényeges kü­lönbségek. Az egykori revizionisták még Marx ta­nítványainak tekintették magukat. Ezzel szemben a demokratikus szocializmus ideológusai már el­vetik 8 marxizmust, és nyíltan antikommnnista nézeteket vallanak. E problémával kapcsolatban Bruno Kreisky így nyilatkozott: .......a szociálde­mokratáknak egyenesen a kommunizmus ellenpó­lusává kell válniuk“. (Frankfurter Allgemeine Zeitung. 1973. febr. 20.). A Szocialista Internacionálé ,,Célok és leiadatok“ címmel kiáltványt adott ki, amely meghatározza a demokratikus szocializmus programját. A kiált­ványt a Szocialista Internacionálé Franklnrban megtartott I. kongresszusán, 1951-ben logadták el. A szociáldemokraták a demokratikus szocializmust nemzetközi mozgalomként jellemzik, amelyben nincs szükség nézetazonosságra. Attól lüggetle- nUl, hogy a szocialisták marxista vagy más szociá­lis elemzésből indulnak ki, illetve vallásos vagy humanista nézeteket vallanak, .,mindannyian egy közös cél. az igazságos, magas életszínvonalat, szabadságot és világbékét biztosító társadalmi rendszer kialakítása érdekében fáradozunk.“ Sze­rintük a kommunizmus ugyanolyan diktatúra, mint a fasizmus, és kijelentik, hogy: „minden diktatú­rának ellene vagyunk, minden totalitárins és te- kintélyuralmi rendszert ellenzőnk ..." A demokra­tikus szocializmusról szóló tételekre az elvont­ság és a homályosság jellemző. H. Wehner, a nyu­gatnémet szociáldemokrácia egyik képviselője így nyilatkozott: „.. . a demokratikus szocializmus 1- dősithka nem konkrét időszak. A demokratikus szocializmust illetően az úgynevezett tudományos szocialisták és az úgynevezett utópista szocialis­ták — és azok is, akik történelmi szemnontból vizsgálják a jelenségeket — egyaránt tévednek. A demokratikus szocializmus a szociális igazságos­ságért és az egyén szabadságáért folytatott ál­landó küzdelmet jelenti. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy azt az időpontot, amikor mindez már megvalósul, a szocializmus megvalósulásának nevezzük.“ G. Grass is homályosan fogalmaz a demokrati­kus szocializmust illetően. A Die Zeit c. lapban 1974. március 15-én cikket közölt, amelyben meg­állapítja: ,,A demokratikus szocializmust csak jel­zésszerűen definiálták. Aki demokratikus szocia­lizmusra törekszik, annak az eddigi tapasztalatok alapján vissza kellene utasítania a marzizmus-le- ninizmns“ helytelen összekapcsolását, és a törté­nelmi fejlődéssel összhangban „leninizmns-sztáli- nizmusról“ kellene beszélnie. Grass szerint: „Aki­nek a demokratikus szocializmus a célja, annak vissza kell utasítania a kommunistákkal való együttműködést, akik számára a lenini párthierar­chia továbbra is szent dolog, így a sztálinizmus­hoz való visszatérésre bármikor sor kerülhet. A demnkratikus szocializmusra törekvők számára az állami kapitalizmus nem alternatíva a magánkapi­talizmussal szemben“. Cikke végén Grass a kö­EGV BURZSOÁ ELMÉLET KRITIKÁJA: AZ ESZMEI FEGYVERE vetkezőket állítja: „A demokratikus szociaiizmus — nem dogma. Mivel nem határozza meg a végső célokat — és így a tegnap kitűzött célok holnap már fékező erővé válhatnak — lényegét újból és újból meg kell határoznia. Sem az elvakult prag­matizmus, sem az utópiába való menekülés nem felel meg a demokratikus szocializmusnak. Az el­mélet és a gyakorlat egységére van szükség. A demokratikus szocializmus megköveteli a megle­vő helyzet permanens revízióját. A nemzetek év­ezredes szabadságvágyának és igazságra való tö­rekvésének a demokrácia és a szocializmus szin­tézise felel meg.“ hiábavaló KÍSÉRLETEK A demokratikus szocializmus homályos tételei­nek hangoztatásával a szociáldemokraták a fej­lett szocialista társadalom építésében elért ered­ményeket, a szocialista országok sikereit akarják ellensúlyozni. Tehát a szocialista államok ellen irányuló eszmei fegyverről van szó. Bruno Kreisky ezt nyíltan is beismerte, amikor a Frankfurter All­gemeine Zeitungban a következőket irta: „A de­mokratikus szocializmus és a kommunizmus kö­zötti éles polarizáció majd a jövő Európa- és vi­lágpolitikájára lesz a legnagyobb hatással“. Sze­rinte a szocialista országokban működő autlszo- cialista erők „... a demokratikus szocializmus ta­laján fognak működni (értsd, a szociáldemokrá­cia talaján), mert nem a kapitalizmus az a poli­tikai erő, amelytől a kommunista rendszerek fél­nek. A demokratikus szocializmus gondolatgazdag­sága a kommunista államok helyzetét sokkal bo­nyolultabbá és nehezebbé teszi.“ A szabadság, a demokrácia a demokratikus szo­A chilei fasiznus élő mártírja, Luis Corvalán Leonyid Brezsnyevvel. A bátor chilei hazafi regényt írhatna a kapitalista demokrácia igazi arcáról cializmus hívei számára elvont fogalmak, és ezek a szocialista társadalom fő láncszeme és ismérvei. „A szocialista társadalom“ — hirdeti K. Tscher- netz a Die Znkunf c. lapban — „radikális — te­hát alapvető — társadalmi-gazdasági és szocioló­giai struktúra-változtatással teremthető meg. -Eh­hez két különböző út vezethet: 1. Az erőszak ré­vén megvalósított forradalom útja, amelyet a de­mokratikus államban tevékenykedő demokratikus szocialisták határozottan elutasítanak; 2. A tör­vényes reformoik útja, amelyet a többség döntése alapján a demokratikus jogrend talaján valósíta­nak meg .... A. demokratikus szocializmusnak min­dent el kell követnie, hogy különféle szerkezeti reformok révén megszüntesse a kapitalista tár­sadalmat . -. persze, eközben be kell tartani a demokratikus jogi formákat és érvényesíteni kell az alkotmányosságot. A világnézeti semlegesség leple alatt A demokratikus szocializmus koncepciója az úgynevezett „világnézeti semlegesség" fikciójából indul ki. Az SPD Bad Godesberg-i programjában (1959) pl. ez áll; „... sem az állam, sem a po­litikai párt nem fejleszthető anélkül, hogy meg­értést tanúsítanánk a különböző hitű és világné­zetű emberek, a különböző igazságokat valló em­berek iránt“. Az Osztrák Szocialista Párt prog­ramjában a következőket olvashatjuk: ,,A szocia­lizmus és a felebaráti szeretet elvét hirdető ke­resztény vallás kölcsönösen teljes mértékben ösz- szeegyeztethető“. A valóságban az az igazság, hogy a világnézeti semlegesség nem más, mint a tényleges burzsoá pártosság O'bjektivista leple. A marxista-leninista elmélettel szemben a demokra­tikus szocialisták egyáltalán nem mutatnak világ­nézeti semlegességet. A szociáldemokrata pártok már a marxista-leninista világnézettel való ro- konszenvet is összeegyeztethetetlennek tartják a párttagsággal. A demokratikus szocializmns kon­cepciója két alapvető feltételből indnl ki. Első­sorban Is elismeri a monopolkapitalista rendszer megváltoztathatatlanságát (és ezzel e rendszer gazdasági bázisa megváltoztathatatlanságát is). Programjában tehát nem szerepel a termelőesz­közök magántulajdonának a megszüntetése. Másod­sorban; nem ismeri el, hogy a Szovjetunióban és a többi szocialista országban a kommunista pár­tok vezetésével szocialista jellegű társadalmat é- pítcnek. A demokratikus szocializmus ideológiája nap­jainkban fegyver a kapitalista rendszer kezében, és a kizsákmányoló tőkés rendszer fennmaradá­sát szolgálja. Ml a demokratikus szocializmns lé­nyegéről 1988-ban személyesen is meggyőződhet­tünk, amikor a szocialista rendszer megdöntésé­re és a tőkés világ visszaállítására törekvő erők szóhoz jutottak. Különösen azért volt alkalmas eszköz a reakció kezében, mert olyan fogalmak­kal lépett porondra, mint a demokrácia és a szo­cializmus. Ezek a fogalmak a csehszlovák nép számára elsődleges fontosságúak, hiszen népünk kemény megpróbáltatásokon ment keresztül a fa­siszta elnyomás évei alatt. Csakhogy népünk dön­tő többsége Idejében felismerte hogy sem a szo­cializmns, sem a demokrácia, sem pedig a sza­badság nem tekinthető elvont to.galomnak. A kom­munista pártok elvszerű módon, marxista-leninis­ta szemszögből bírálják a demokratikus szocia­lizmns antikommunista jellegét és a szocialista és szociáldemokrata pártok jobboldali vezetőinek opportunista politikáját. A kommunista pártok n- gyanakkor komoly erőfeszítést fejtenek ki a mun­kásmozgalmon belüli ellentétek leküzdésére, az egész világ dolgozóinak egyesítésére, a demokrá­cia, a haladás, a béke, a szocializmus győzelme érdekében. Prof. LADISLAV HRZAL, a tudományok doktora (Folytatás a melléklet 1. oldaláról) A szocializmusban és a tőkés rendszerben vég­zett munka között minőségi különbség van. A ma­gántulajdon megszüntetésével megszűnt a munkás és a termelőeszközök elidegenedése, a munkaerő most már nem áruként szerepel. Nemcsak tartal­milag változott meg a munka, hanem más lett a dolgozónak a munkához való viszonya (s. A munka elidegenedését az alkotó tevékenységből származó erkölcsi elégedettség, a kollektívával szembeni kötelességérzet, a felelősségtudat vál­totta fel. A munkához való új viszony objektív mércéje a dolgozók kezdeményezőkészségének a fokozódása, az aktivitás növekedése, a termelés problémái Iránti érdeklődés sokoldalú megnyilvá­nulása, az ésszerűsítésre törekvés, a szocialista versenybe való bekapcsolódás, a szocialista mun­kabrigádok létrehozása stb. Szociológiai felméré­sekkel meggyőzően bizonyítható, hogy a szocia­lizmusban és a tőkés rendszerben dolgozók mun­kához való viszonya minőségileg különbözik. ÉRDEKEGYSÉG, AZ EMBER JOGAI A szocialista demokrácia alapelvei értelmében mindén faj, nemzet és nemzetiség egyenjogú és a férfiak és a nők a társadalmi élet minden terü­letén egyenlő lehetőségekkel rendelkeznek. A szo­cialista demokrácia Jogrendszere alapján jön lét­re a politikai Jogok és az emberi Jogok rend­szere. E Jogokat és szabadságjogokat főleg az a- lapvető célok és erkölcsi alapelvek egysége sza­vatolja. Az állampolgárok politikai és szabad­ságjogai lehetővé teszik, hogy mindenki részt vál­lalhasson a közélet és az állam irányításából. A szocialista demokrácia egy másik Jellemző voná­sa az, hogy az egyén Jogai és szabadságjogai nem használhatók fel a nép érdekeivel^ ellentétes te­vékenységre. A szocialista országok alkotmányai leszögezik, hogy a szólásszabadság, a sajtószabad­ság, a gyülekezési szabadság csak a dolgozók ér­dekeivel összhangban érvénveslthető. Szabadság- jogainkat tehát a szocialista rendszer megszilár­dítása érdekében kell érvényesítenünk. Ez az a- lapelv nemcsak az egyes állampolgárok társada- lomellcnes cselekedeteinek megfékezésére irányul, hanem az Imperialisták támadásai ellen is védi társadalmunkat. A szocialista demokrácia szervezési alapelve a demokratikus centralizmus. A demokratikus cent­ralizmus alapelveinek következetes betartásával megfelelő működési teret biztosítunk az összes 1- gazgatásl szerv és minden egyes dolgozó számá­ra. Az alapelvek (az alacsonyabb színtű szerv a magasabb szintű szervnek van alárendelve, a ki­sebbség a többség döntése szerint cselekszik, a szervek megválasztása az alsóbb szintről a fel­sőbb szint felé haladva történik, a vezetés kol­lektív módon és a fegyelem megtartásával törté­nik stb.) tiszteletben tartásával az egyén fegyel­mezetté és felelősségtudóvá válik. A szocialista demokráciában a társadalmat a kommunista párt vezeti. XXX A szocialista demokrácia lényegét Lenin egy mondata segítségével érthetjük meg a legjobban: „A szovjet rendszer a demokrácia maxipiumát nyújtja a munkásoknak, egyúttal azonban szakit a burzsoá demokratizmussal, és új típusú demok­ratizmust — proletár demokratizmust —, prole­tárdiktatúrát hoz létre". Joggal állíthatjuk tehát, hogy a szocialista de­mokrácia — milliók demokráciája PhDr. MILENA MANOVA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents