Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-01 / 9. szám

uRsm panorama Aki Dörmötíö Dömöiöri Gyermekkoromban csak úgy faltam a mackó-regényeket, olyannyira, hogy Dérmögő DOmStör, Tányértalpú Barna bás, a két bocs, Zebulon és Dorka, valamint Réka Peti a- lakjai ma is elevenen élnek emlékezetemben, pedig haja­mat már régen befútta a hó. Azt azonban akkor még nem tndtam, hogy e pompás ifjú­sági könyvek szerzője föl dink. Sebők Zsigmond a dél- szlovákiai Stúrovo (Párkány) fia volt. 1881. szeptember 22-én lát­ta meg a napvilágot a Duna mellett, ott töltötte ifjú éveit is. Tehetsége már korán je­lentkezett, azért tanulmányait a budapesti egyetemen foly­tatta. A filozófiai karra irat­kozott be, de mór ekkor is sűrűn Írogatott, úgyhogy vé­gül is az újságfrói, később pe­dig az fró pályát választotta. 1882-ben a Pesti Hírlap, IbB'* -tői a Szegedi Napló, 1887-ttil megint a Pesti Hírlap, majd 1892-től kezdve a Budapesti Hírlap belső munkatársa volt. 1918. június 4-én halt meg Budapesten. Tavaly volt halá­lának hatvanadik évfordulója. Nevét elsősorban, mint if­júsági író tette ismertté. Már 1902-ben jelent meg könyve „Mackó űr utazásai“ címmel. Kedves történetek, pompás humor, kristálytiszta stílus jellemzi ezt a könyvet, a mac­kók emberi életéről, nem cso­da, hogy neve a fiatalok e- lőtt egyszerre közismert lett. 1902-ben gyermeklapot indí­tott, melyet Benedek Elekkel, Benedek Marcell apjával szer­kesztett, és a )ó Pajtás egy­szeriben kedves olvasmánya volt a fiataloknak. Hát még mikor megjelentek Dörmögö Dömötör utazásai. Persze nem­csak mackó-könyveket írt az ifjúság számára, hanem szá­mos további ifjúsági regényt is, számuk vagy harmincra tehető. Nem csoda, hogy a serdülő ifjúságnak kedvelt Zsiga bácsija lett. Bár hírét elsősorban ifjúsá­gi könyvei örökítették meg, igazságtalanok volnánk, ha nem emlékeznénk meg róla, mint novellistáról is. A hét­köznapi életből merítette no­vellái tárgyát, melyeknek fő­szereplői egyszerű kis embe­rek — megható történetek keretében. Igen szép területet képeznek azon könyvei is, a- melyekben a nép és az alföl­di pásztorok, egyszerűen szép világát örökítette meg, úgy a- hogyan azt maga is látta sze­gedi újságíró korában. Novel­lái irodalmi értékűek. A Pető­fi Társaság 1941-ben, a Dugo­nics Társaság 1892-ben, a Kis­faludy Társaság pedig 1904- -ben választotta tagjává, s ma nevét megtalálhatjuk majd minden irodalomtörténeti kút­főben. Vajon megtalálnánk-* a há­zat Párkányban, ahol szüle­tett? S ha igen: emléktáblával vagy anélkül? jó róla elgon­dolkodni az író halálának év­fordulójával kapcsolatban. Mártonvölgyl László Igazi tehetség Barátságos, ízlésesen beren­dezett pesti lakás. A lemez­játszón Aretha Franklin nagy­lemeze forog. A szobában vi­rágok jelzik a kettős ünne­pet: a házassági évfordulót és a tegnapi premiert. Borbás Gabi, a József Atti­la Színház fiatal, népszerű művésznője legújabb szerepé ről, pályája egyik nagy álló másáról, Lisbethről beszél, az „Egy lócsiszár virágvasárnap jai“ című Sütő dráma főhősé ről. — Ha a debreceni vendég­rendező, Sándor János kivá­lasztott egy olyan szerepre, amilyet még nem játszottam, akkor neki tudnia kellett: milyen alapokról indítja el a változást? Az első próbán így szólt hozzám: „Te ne törődj azzal. amit mondasz, tartsd magad nagyon egyenesen, a hangod s a lépéseid nyugod­tak legyenek, csak a szemed égjen. Ha mindezt megszok­tad, lazíthatsz, instrukcióimat nem tudod majd elfelejteni.“ — Ezzel a magatartásfor­mával közelítettem mag a fi­gurát Lisbeth az első igazán mély változást követelő fela dat. — Sütő András szerint „a hiszékenység s a folyamodvá nyos reménység vetett véget Lisbeth életének“. Hogyan jel­lemezné ön Lisbeth egyénisé­gét? — Lisbeth hiszékenységét a bizalom, a barátság és a nyíltság jelzi leginkább. Jog gal lehet bizalommal a világ iránt, hiszen olyan térj áll mellette, aki még nála is job­ban hisz a világ törvényeiben és családja boldogságában. Sütő szerint ez a nő maga az asszony. — A dráma Lisbeth halálá­val kezdődik, tehát a darab középpontjában is ő áll... — Annál nagyobb a dráma katarzisa a lócsiszár számára, minél jobban meg tudom te­remteni azt az eszményi ott­hont és emberi boldogságot, amit a halálommal elveszít. Borbás Gabi ebben a sze­repben magasfokú drámai te­hetsége mellett kitűnő ének­hangját is felcsillanthatta. Nem volt egyetlen üres pil­lantása sem, minden tekinte­tének súlya van. — Könnyen azonosult Lis- beth-tel? — Hát... Megszenvedtem érte. A próbákon valahogy nem szerettem az első felvo­nást, de a bemutatóig már megtaláltam a helyem. — Idézzük tel egy kicsit a főiskolás éveit. Hogyan em­lékszik vissza osztálytársaira? — O'ülök, ha látom őket. Sajnos, ritkán találkozunk. Megszűnt az osztály, lett a szakma. A szeretet az osztály­társak iránt azonban megma­radt. Színházban ritkán látjuk egymást, inkább a filmstúdió­ban és a szinkronban futunk össze. — Milyen instrukcióval lát ta el osztályfőnöke, Kazimir Károly a főiskola elvégzése után? — Maga csak kedves legyen és hallgasson — mondotta Ez abból adódott, hogy a fő­iskolán fontosnak tartottam, hogy véleményem legyen. Az­óta persze megtanultam: jobb hallgatni, mert ha az ember életéről van szó a színházon belül, akkor nem tud hide­gen, nyugodtan válaszolni. S ebben a szakmában mindenki érzékeny. A véleményalkotás pedig sosem tárgyilagos. — Első szerepe Szigligeti Ede Liliomfi vígjátékában Ma­riska volt... — Nagyon megörültem en­nek a szerepnek, hiszen fő­szerep volt, ám egy kellemet­len emléket is felidéz ben­nem. Alig ment le ugyanis néhány előadás, amikor sze­rencsétlenség ért. Lovaglás közben eltörtem a jobb ka­rom, így gipszben kellett ját­szanom. — Milyen színésziskolának tartja a szinkronizálást? — Nagyon fontos iskola. Aki szinkronizál — boldog lehet. A színész egyfajta lel­ki-technikai és nem pedig esz­közbeli skálát fejleszt. Rengeteget tanultam példá­ul Jean Sebérgtől és Romy Schneidertől. Egy két perces snittjük sem múlik el nyom­talanul emlékezetemben. — Milyen tényezők alapján válasszák ki szinkronszerepei­re? — Az alkati hasonlóság nem elég, habár megtörtént már, hogy szőke hajam alap­ján választottak ki, ám a leg­fontosabb tényező a hang­szín. — Megtörtént már, hogy nem tudott kellöképpon azo­nosulni a partnerrel? ÍRNYEKABAN Fd A BIZALOM... Történetünk hőse nem sze­rette a hivatalos utakat, de most, amikor beült a Prágába induló gyoievonatba, szíves örömest ment. Elképzelte, hogy kétnapos otttartózkodá- sa alatt egy kicsit megtekinti az üzleteket, hiszen a fővá­rosban bizonyára kap valami „extrát“ is, amihez odahaza, a kis morva városkában nem jutna hozzá. Így tervezte és eszerint cse­lekedett. Elhelyezkedett a szállodában, majd elvégezte a hivatalos teendőit és estefelé elindult, hogy körülnézzen a Kotvában, a Májusban és a DruZbában, a kisebb üzleteket nem is említve. Nem vásárolt, mégis elégedett volt. Ezt az első napot a nézdegélésre szánta, vásárolni majd csak holnap fog. Amikor Brázda Frantláek a szálló éttermében vacsorához ült, akkor kezdte érezni, mennyire fáradt. De a jó va­csora, meg a palack vörösbor, szinte elfújták a fáradtságát és álmosságát. — Reggel nagyon fontos tárgyalásom van, délután vá­sárolni szeretnék — morfondí­rozott — és 17 óra előtt már ismét a gyorsban kell ülnöm. Megyek és lefekszem — la­tolgatta Frantiáek jobbik énje. — De mikor kerülsz Ismét Prágába? — Hosszú Időbe te- llkl És egyáltalában, mikor élsz tulajdonképpen? Nem Is­mersz mást, mint az utat a munkahelyedre és vissza — szólalt meg benne egy másik hang — a rosszabbik énje. — Elüldögélek egy órácskát a borozóban, egyet-kettőt for­dulok is, hiszen nincs abban semmi — határozta el magát Brázda FrantiSek, és nyomban megvizsgálta anyagi helyzetét, öt darab ötszázas mosolygott rá a pénztárcájából, de Bráz­da elhatározta; — Ehhez nem nyúlok, ebből megveszem a feleségemnek az ígért dolgo­kat. És a pénztárcája legtit­kosabb rekeszéből előhúzott egy százast. — Egy üveg vörösetl — ad­ta fel a rendelést. A hetedik mennyországban érezte magát. A zenekar réigi, fiatal korában divatos dalla­mokat játszott, a bor elsőran­gú volt és a „hölgy“, akivel táncolt, nyíltan kacérkodott vele. A harmadik foxtrott után meghívta a bárpulthoz, és éle­tében először észlelte meg azt az Italt, amelyet a hö'lgy családiasán vatlnak nevezett, és amelynek elegáns palack­ján a VAT 69-es jelzés állt. Amikor megízlelte, azonnal döntött: a bevásárlásra elég lesz két darab 500-as is ... —Elkísér? — emelkedett tel éjfél után a leányzó, és Brázda úr udvariasan elment a ruhatárba a kabátokért. A hallban pár pillanatig úrrá lett rajta a fáradtság és vá­gyakozóan nézett a recepció talán lógó szobakulcsáre, de közvetlenül ezután fejest ug­rott a kalandba. — És valóban meg Is érte. A kisasszony tudniillik meg­hívta magához, ahol csábító negllzsébe öltözve, igen sza­porán töltögette a bárból is­mert márkájú italt vendége poharába. Itt ugyan kissé más volt az Ize, dehát ki törődik ilyen csekélységgel? Az egyet, len dolog, ami Brázdát zavar­ta, hogy a szeme folyton le­csukódott — majd meg a szörnyű hideg, amely végül is felébresztette. Télen kissé kel­lemetlen egy park padján a- ludnl... Az a jótékony lélek, aki Brázdát a meghitt budoárból a hideg park padjára szállí­totta, ellenszolgáltatásként ki­ürítette a zsebeit, beleértve a pénztárcáját is — így aztán FrantiSekünk törvényszerű lá­togatása a közbiztonsági szer­veknél igen gyorsan bekövet­kezett. — ö az — kiáltott fel Bráz­da, felismerve a rendőrségi nyilvántartó képgyűjteményé­ben éjszakai „hölgyismerő­sét.“ — Hát, Igen közismert „cég" — szólalt meg az egyenruhás férfi. — Elmegyünk érte, de hogy nála lesz-e még a pénz — az már kérdés. Sejtelme valóra vált. A ked­ves hölgyet és a munkatársát gyorsan elökerltették, de Brázda úrnak még sokáig kel­lett várnia a pénzére. —sl— — Igen. Nemrég, mikor Ro my Schneidernek „kölcsönöz tem“ a hangom „A banditák hálójában“ c. filmben. Rutin­ból szinkronizáltam, mert e lőtte nem láthattam a filmet. A rutint viszont visszafejlesz­tő hatása miatt kóros jelen­ségnek tartom. Szerencsére a színpadon ritkábban fordul elő, mert a színészt a rende­ző Is befolyásolja. — Legutóbb az Esős nyár- -ban láthattuk. Szerette ezt a szerepét? — A szerepet igen, de a té véjátékot nem tartottam sike- rosnolc — Dávid Teréz Időzített boldogság c. regényének tévé­változatában a pszichológus­nőt játssza... — Kellemes közérzettel csi- * náltam, mivel teljesen elen­gedhettem magam. — A próbatábla már jelzi a következő szerepét: Lucy a Koldúsoperában. — Márciusban kezdődnek a próbák, májusban lesz a pre­mier. — Jut-e ideje valamiféle szenvedélyre? — Szerencsére nem. Retten­tően elfoglalt ember vagyok, de így jó. Színház, tévé, rá­dió, szinkron — minden per­cem foglalt. Férje, Kuruez Sándor cseh­szlovák származású operatőr. A főiskolán ismerkedtek meg. Borbás Gabi tehát síne­ken“ van. A színházban sok­színű szerepeket kap, ez pe­dig a bizalom jele. A színház vezetősége ugyanis bízik Bor­bás Gabiban. 0 pedig minden szerepét sikerre viszi. Ha fel­tűnik a tévé képernyőjén — játékára oda kell figyelnünk. Igazi, vérbeli színésznő. Szabó Lá.S2)ló Nyugaton nagy sikerrel vetítik a „Stavisky“ című filmet, amelynek producere és egyben főszereplője is Jean-Paul Belmondo. A film körül azonban némi botrány is támadt, mert a neves szí­nészt Stavisky fia beperelte apja emlékének megcsúfolá­sa címén. Ki volt ez a Stavisky? Orosz származású, nagy­stílű, nemzetközi szélhámos aki 1900-tól több néven élt Franciaországban. Pályafu­tását selyemfiúként kezdte. Több más szélhámos vállal­kozásán kívül megszerezte az Eiffel-tornyon működő első rádió reklámjogát, majd kincstárjegyeket, rész­vényeket és útleveleket ha­misított. 1930 őszén Bayon­ne, Adour parti városka u- rai záloghitel-intézetet lé­tesítettek, hogy „segítséget nyújtsanak a pénzzavarban szenvedő középosztálynak“. Stavisky 150 millió frank ér­tékű hamisított bayonnei zá­logjegyet adott el. A francia rendőrség 1933. decemberében elfogatópa­rancsot adott ki Stavisky el­len. A nyomozók körülvet­ték a Chamonix alpesi üdü­lőben levő villát. Stavisky remélte hogy mint oly sok esetben most Is megvédik miniszter és képviselő „párt­fogói“,. de ezúttal tévedett. A letartóztatását követő na­pon közölték, hogy Stavis­ky öngyilkos lett. Máig sem biztos, hogy megölte magát vagy megölték. XXX New Yorkban megjelent Jacqueline Kennedy-Onasz- szisz első könyve. Címe: 0- rosz stílusban. Az illusztrált kötet témája a cári Orosz­ország divatja és bútorai. A szerző a múlt nyáron egy hetet — anyaggyűjtés céljá­ból — a Szovjetunióban töl­tött. Fogékony teremtés lehet, ha ennyi idő alatt tökélete­sen áttanulmányozta egy le­tűnt kor divatját. XXX Az Egyesült Államok csir­kékkel pótolja a pénz egy részét, amelyet az arab or­szágoknak fizet kőolajért. 1971-től 1976-ig megkétsze­rezte fagyasztott csirke kivi­telét a Közel-Keletre. Így lesz a fagyasztott csir­kéből kőolaj. (pl) Katka és Peter A pop-zenében minden év­ben új tehetségek tűnnek feL Így volt ez Katka KarovlCo- vá és Peter Topolsky eseté- bem is. De ez nem volt vélet­len. Mindketten már az isko­lában szívesen énakeltefc Egyszer egy közös összejöve­telen énekeltek együtt, vélet­lenül. Ekkor született meg a gondolat, hogy együtt énekel­hetnének. 1972-ben beneveztek a főiskolai amatőr énekesek versenyébe. Az UNIC-klubban lefolyt versenyem elnyerték a közönségdijat, s egy évvel ké­sőbb már elsők lettek. Ezt különböző interjúk és alkal­mi fellépések követték. A prá­gai Semafor színház pályáza­tot hirdetett a Mlad? svet if­júsági hetilapban, énekesnőt keresett egy új darabhoz. Je­lentkeztek. „Miikor megéiíkeztünk ktv 150 lány volt már ott, akik nagyon furcsa szemekkel néz­tek ránk. Ettől mindketten o- lyan lámpalázt kaptunk, hogy haza akartunk utazni. A zsűri előtt elkezdtünk énekelni és vártuk, hogy mikor szakíta­nak félbe: „Köszönjük, elég“-. Éppen az ellenkezője történt,- el kellett énekelnünk még egy dalt. „Az 1975/76-os évadban e- gyütt turnéztunk a Semafor- ral — folytatja Péter. Ez volt a kezdet, melyet több TV-fel- lépés, rádiófelvétel követett. Részt vettek a Bratislava! Lí­ra táncdalfesztlválon és a Hviezda rádióállomás START nevű versenyének is gyakori résztvevői. Etelaik szövegét Katka, a zenét Péter írja. Bogdány Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents