Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-08-31 / 35. szám
8 új ifjúság A jó megjelenésű ausztráliai... Nemrégiben láttuk u lévé jóvoltából az állítólag jó negielenésű ausztráliait, amint csodálatosan rosszal szabott öltönyében, színére tett kézzel reménykedve táncra kért az olasz klubban az eqt/i.k ..bányarémet“ aztán leíorrázva elkullog . ■ ■ Alberto Sordlnak majd minden szerep illik: remek komédiás alkat. kómában született 1920-ban. Apia, a Tealro deli-opera hegedűse korán megkedveltette < vele a zenét. Énekelni tanult Tizenegy éves volt. amikor elolvasta a Hetro Goldwin Mayer lilmgyár pályázatát; Oliver Hardy szinkronhangiái keresték. Jelentkezett megnyerte a dó luázatot. és kedvet kapott a színjátszáshoz ts. Eleinte revilszínházakban szerepelt. A harsány tréfák világában nem volt sikere sajátságos humorának. Ha komoly szerepet alakított, nevetségesnek találták, ha neveltetni akart: semmt mókája „nem jött be*. Közben Hímekben statisztált, rádióban szerepelt, mindent vállalt, s figyelte az embereket — gyűjtötte az anyagot —, fejlesztette kitűnő utánzóérzékét. Másfél száznál több filmben látszott. 1938-ban állt először a kamerák előtt, s az 1953-ban forgatott Egy nap a bíróságon című filrgben aratta első sikerét. U- qyancsak ehhez a filmhez fűződik a kezdő Sophia Lo- •en kitűnő alakítása egy zsebtolvainő szerepében, és Walter CMari remek epizódszerepe is , Mafá főttek a ,Sordi-filmek“: a' Szemet szemért, a Tündér; nők. az Olasz furcsaságok. .A fogoly ítéletre vár. . A népszerű színész zárkózotton él, magánéletéről még a legszemfülesebb riporterek sem tudlak semmit kinyomozni Az állítólag csodalatos műkincsekkel berendezett •'akásába nem engedi be a fotósokat, újságírókat. Időnként részt vesz a híres londoni árveréseken és próbál, valamit megmenteni a csempészéssel külföldre került olasz műkincsekből. Egyedül él. nőtlen; mint mondja, 'i filmezéssel házasodott össze. Legújabb filmjében fegyverkereskedői alakít, akt úgy házal gyilkos fegyvereivel, mint más a porszívókkal, csak éppen sokkal többet keres. S körülötte hemzsegnek a halál ügynökei, vámszedői. Ténykedését a család ts elítéli, de mivel hozzászoktak a jóléthez, szemet hunynak. A film. címe Amíg háború van. van remény. ford.: —b— "V&n.OjSíMíí{M £» (XM Másnap reggel rögtön magához Intette a művezető. Némán felkíséríe a főmérnökhöz. Itt másfél órás prédikáció következett - munkafegyelemről, a szocialista erkölcsről, minden második mondat\„hamégegyszerelőfordul“-!a! kezdődött. Írás beli figyelmeztetést kapott. — .Autóval furikázni, azt tud — mondta a művezető —, de hogy megbecsülné magát! ... — fejét ingatta, mint aki nagyon el van keseredve. „Ez fáj neked“ — gondolta Najn Iván. Samu bácsit a művezető Iszonyatosan lemarta, úgy kiabált, hallotta az egész műhely: „ennyire ráérnek a tanulók, nincs elég munkáink?“ A «-zóopn forgó tanulók Ijedt arccal nézték őket. , — Látjátok — mondta Samu bácsi szomorúan, amikor a művezető végre ettakaradott —, ti csináljátok a bajt, és máris engem csesznek le. Ezt az „ügyet" a művezető még sokáig emlegette, ha Najn Iván oármit rosszul csinált, mindjárt evvel jött elő. „Steyer, maga egy pályái tévesztett pasas — gondolta Najn Iván. — Hitté: (tőnek kellett volna mennie. De még nem késő'" — tette hozzá, hangtalanul dudorászva a szavakat. Ügy látszott, hogy ezzel az „ügy“ lezárult. Ám körülbelül két héttel az eset után Najn Ivánt az apja halálra vált arccal fogadta az előszobában— Olvasd el — nyújtotta a felbontott borítékot. A nyomda küldte a levelet. „Tisz'elt szülő, ezennel értesítjük, hogy fia, Najn Iván, ki ok'atás ellenébe, az üzemi szabályokat súlyosan megszegve, nyomdai anyagot próbált kicsempészni. Ezért írásbeli figyelF ölöttem a kovácovőt (kovácspataki) nemzetközi pionírtábor. Ráérősen kaptatok Eel a domboldalra. Valaki apró traktorral szöszmötöl az üdülő előtt. Körülötte fiatalok-ídősebbek a földet egyengetik. Néhány fiú .az üdülő előtti fllagória alatt kopácsol: egészen a völgyig elhallatszanak a szekercék, vésők, kalapácsok tompa koppanásai. A SZISZ SZKB nyári képzőművészeti pionírtáborában Frantiéek Sándor szobrász1 művész, a Bratislava! Iparművészt! Szak- középiskola tanára, a szobrászok vezető je fogad: — Tegnap jöttünk. Még nem hozták a iát, nincs meg minden szerszámunk, de a fiúk már nekiláttak. Előbb egy üdvözletei faragtak, most meg kiválogatták a táborlüzre készített fából a legjobb darabokat. és már faragnak ts. A fiúk egv pillanatra felemelik a fejti először a kezébe ecsetet. A művészen népi iskola növendékeként sok mindent megtanult már, és ez a mostani képző- művészeti pionírtábor jő alkalom arra, hogy fessen, rajzoljon; lássa, hogyan dolgoznak a többiek. A tábor legfiatalabb lakója a hatéves Jankó Balho. Neki a meghívót azért kézbesítette a posta, mert a hagyományos Zilinai gyermekrajz-kiállításon a bíráló bizottság 'az ő üde festményeit, rajzait találta a legjobbnak kortársai közül. — Hogy jutottál Vjfchodnáról el egész idáig? — állok meg mellette az üdülő előcsarnokában. — Az apukámmal, autón — válaszol. — Szeretsz rajzolni, festeni? — Szerelek. — Mit? — A háborút — mondja, és tovább negeket, s fürgén, gyorsan járnak az u)-* jaik. Hogy feszes legyen a kötés, s agy* máshoz szoruljon a fonál, villával szó* oltják le. — Viszontlátásra! — búcsúzok tőlük. — Viszontlátásra! — mondja Hana Blazová, s még hozzáteszi, jöjjek el később is, akkor, amikor már készek lesznek a szőnyegek, a temérdek rajz, festmény, elkészülnek a szobrok. El ts fogadom a meghívást. Legközelebb úgy irányítom az utamát; hogy megállhassak Kovácspatakon is. A munkát már befejezték. A képek halomba rakva, vagy az üdülő bejárati falának támasztva. Itt is, ott is égy-egy csoport. Fiúk, lányok. A Coca-cola bár asztala körül is néhányan. Az ismerőseimet is közöttük látom. Első pillantásra lát ni: ez a beszélgetés már búcsúzástó! terhes. FESTŐ LESZEK A szobrászok Foto: Németh két, végignéznek, aztán mintha ott sem lennék, tovább dolgoznak. Az egyik az ölében, a máíik a térdén, a harmadik egy betongyűrűre támasztva faragja, vá si a kemény sárga akácfát. — Honnan vagytok? — kérdem. BytCáról. .. Ztlináről. . Devínska Nővé Vesről — válaszolják. Az utóbbi keze a- latt különösen gyorsan és érzékletesen alakul az emberi alak. A gömbölyített vésőt szokatlanul ügyesen forgatja. — Hol tanultál meg így bánni a véső vei? — érdeklődöm. — Mária Ztlavához járok — mondja, majd a vezetőjüktől megtudom, hogy ez a fiú a Mária Zílavá amatőr szobrász- művész vezette körbe jár, kívüle még ketten vannak itt tanítványai közül. Mások a zilinai, a Banská Bystrica-i, a det- vai művészeti népiskolák növendékei, és az egyes kerületi, illetve központi képzőművészet! pályázatok győzteseiként kaptak ide meghívót a SZISZ SZKB-töh Miközben beszélgetünk, befut az üdülő elé egy teherautó. — Nagyszerű, meghozták a táti — nyugtázza Frantisek Sándor, s máris az autónál terem, hogy szemügyre vegye a szállítmányt. Én közben tovább Ismerkedem a tábor lakóival, jana Dovialová az üdülő előtti szobor talapzatán „állította fel festőállványát“: a talapzatra térített egy nagy fehér rajzlapot, kinyitotta a festékesdobozát, s a földre kuporodva festi az előtti tájat. Mások az üdülő fala alatt, a többiek pedig a karzat körül foglalatoskodnak. — Ti honnan vagytok? — fordulok az egyikhez, hol pedig a másikhoz. — Bratlslavábó! — kapom a választ a príevozi (főrévlj Nagy Ivettől. Festménye majdnem tökéletes: ő sem itt vett festi a már megkezdett képet. A nagy sárga mezőben hihetetlenül apró tank. Oldalt legalább még egyszer akkora sétáló madár. — Jankó, és hol vannak a fák — kérdi tőle Mária Kyselová, a pionfrvéze tő, Mária tehocká festőművész asszisztense. A kisfiú ügyet sem vet a kérdésre. A mellétté levő valamivel nagyobb lány odahajol hozzá: — Jankó, hogy kell fecskét rajzolni? — Mindjárt megmutatom — válaszol határozottan, majd fogja a ceruzát, és a lány rajzlapjának a sarkába odakanya- rintja ugyanazt a madarat, amelyet az imént az ő festményén láthattunk. — Itt van! — jelenti ki, s odébb böki a rajzlapot. A lány szemügyre vészi a madarat, s anélkül, hogy szólna: ez nem fecskére, inkább fácánra emlékeztet, tovább festeget. Hana BtaZová a SZISZ SZKB dolgozója vezeti a tábort. — Képzőművészeti tábor? Nem is hallottam róla — érdeklődöm nála. — Eddig nem volt. Most próbálkoztunk vele először. Ha beválik, jövőre ts megrendezzük... Akkor már könnyebb lesz. Idén szert teszünk néhány tapasztalatra, és az eszközeink is megmaradnak — mondja, majd felvezet az emeletre. Az üdülő erkélvein ugyanis a nagyobb lányok „ütöttek tábort“! Mint a fecskék a dróton, úgy ülnek egymás mellett, és a balkon korlátjára erősített zsinegekkel dolgoznak. Ak! már belejött a munkába, az ségft a másiknak, vagy kísérletezik. Színes képet komponál a barna zsineg közé. Mások a szőnyeget színe? fonalakból készítik. Előbb vázlatosán rajzlapra festik, azt a balkon korlátjára feszítik, majd fölé húzzák a zsi— Hogy volt? — lépek be hozzájuk. — Jó volt, nagyon jó... Nagyszerű, csak sajnos... — Sajnos? — Kár, hogy már vége van... Lemegyek a filagóriába. A szobrok halomra rakva. Szétszedjük, szétrakjuk 8- ket. Az egyik egy női, a másik egy szug- gesztfv férfi alak fából. A nagyobbak e- gész jeleneteket véstek fába. — Apám műhelye! — mutatja a fiú a domborművet. Mária Zilavá tanítványa a tábor életét örökítette meg. Mindent szépen sarjában. piőbb a szobrászok, majd a festők, utána a szőnyegkötők, lent a fűben pedig egy fiú a ceruzát rágja: — És ez hogy került Ide? — Négy csoport volt. A negyedikbe tartoztak a verselgető, írogató pionírok —■ mondja a dombormű alkotója magyarázatképpen. Az üdülő bejárata teli van képekkel. Eleinte rajzlapokra festettek, aztán már valami maradandóbbra vágytak, s eloroztak hát néhány vastag deszkát a szobrászoktól, és arra pingálták azt. a- mit gondoltak, megálmodtak. — Az egyik kép szebb, mint a másik. Mi lesz a sorsuk? — érdeklődöm Hana BlaZkovától. — Felvisszük őket a fővárosba, és valamikor ősszel kiállítjuk a Fiatalok Galériájában — válaszol —, aztán pedig... de nem is érdekes, mi lesz velük aztán. Az a fontos, hogy ez a néhány tehetséges fiú és lány jól érezte magát a táborban, sok szépet festett, rajzolt, faragott, s most pihenten és frissen várja az iskolaév kezdetét... Németh István HlHj,) .Julim'J. meztetésben részesítettük. Kérjük, ön is hasson oda, hogy fia a továbbiakban a szocialista munkamorálnak megfelelően ténykedjen, s a jövőben semminemű hasonló cselekményt ne kövessen el. Ellenkező esetben kénytelenek leszünk eltanácsolni. Tisztelettel: Síeyér Pongrác művezető.“ Alatta pecsét és hatalmas, kacskarlngős aláírás, az ipszílon majd kiszakította a papírt. — Ez igaz? — kérdezte az apja, aggódó szemmel. — Részben —.mondta Najn Iván. — Menjünk be — mert még mindig a félhomályos előszobában ácsorogtak. — Nézd, apa — kezdte, amikor helyet foglaltak a kanapén —, én tényleg ki akartam hozni néhány betűt. De hát ez egyáltalán nem olyan nagy eset, mint ahogy a Steyer itt feltűnteti. Minden szedőnek van otthon néhány betűje, egyszerűen elviszik, soha semmi baj nincsen belőle. Én meg lebuktam. Hát ennyi az egész. Steyer csak azért csinált akkora hókuszpókuszt, mert engem nagyon utál. — Utál? És miért? — Nem tudni. Ellenszenves neki a pofám. Az apja hátradűlt, gondolkozni látszott: — De fiam, biztosan oka van rá, ha utál! Talán úgy viselkedsz ott, hogy ... — Egyáltalán nem viselkedek — akasztotta meg. — Csak létezem. Csinálom, amit kell, és kész. Az apja tűnődött. Felállt, belekezdett a szokásos körsétába: ablak, kínézés, lassú szobakerülés, vissza az ablakhoz stb. Végig a fiát nézte. — Te, ne szóljak Sulyok Ferinek? Tudod, ő a jogtanácsos nálatok. — Fölösleges. — Na de' folyton ki fog szúrni veled ez a Steyer! — Hát persze! Eddig is így tett. Kibírom. Ojabb körök. — Két kérdésem lenne — mondta az apja, szép halkan, a- hogy általában beszélni szokott. — Először, hogy miért nem mondtad el nekem ezt a fegyelmi ügyet. Másodszor, hogy mire kellett neked ez a néhány betű. Várom a választ! — leült a fotelba. — Azért nem mondtam el, mert nem akartalak idegesíteni. A betűkkel pedig névjegykártyákat készítettem volna. — Névjegykártyákat! — ez úgy hangzott, mint egy életveszélyes fenyegetés. — De úri allűrjeid lettek, hallod! — Apai Nem allűr, hanem játék. Ne nézz mindent olyan komoly, elvi síkről. Áz apja csak hallgatón. — Nézd — kezdte Najn Iván —, a legszebb betű a nyomdában az ariszton. Hasonlít a kézíráshoz, csupa ritmus. Na, ebből az arisztonből szedtem ki a nevemet. Illetve, ha ügy tetszik a tiédet, te ts Najn Iván vagy! — Az biztos — mondta az apja. — Sose használjuk az a risztont, mert a Steyer szerint régies. Pedig nagyon szép! Csináltam volna egyforma kis lapokat, neked is. Najn Iván, cím, telefonszám Igazán nem kell olyan szigorúan venni! És mondom, mindenki visz ki betűt, de még soha ... — Ne gyere nekem ezzel! Nem érdekel, hogy a többiek mit csinálnak! Amit elkövettél, az lényegében lopás. „Mit követtem gl?“ — Najn Ivánnak eszébe jutott az anyja — Társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás — folytatta az apja. — Ha a többiek a kútba ugranak, te utánuk ugrasz? — Tudtam, hogy ezt fogod mondani. — Mi mást mondhatnék? — tárta szét a karját az atfv.. — Én Is dolgoztam üzemben, nem is keveset, de sose juvtt e-- szembe, hogy elvigyék onnét valamit. — Apa! Kérlek, hagyjuk most ezt a betűhistőriát, hidd el, én sem fogok többé ilyesmit csinálni. — Rendben van — mondta az apja. A levelet összehajtogatta, hogy eltegye. — Add nekem — kérte Najn Iván. — Hát jő. Tessék — nyújtotta. A fia átvette, zsebre vágta. Utána a körmeit nézegette, nagy elmélyültséggel. Lassan már besötétedett. — Apa — kezdte Najn Iván —, lehet nekem is egy kérdésem? — Lehet. — Miért nem mesélsz soha a múltadról? Ma kérdezem, valahogy kitérsz előle. — Hosszú — mondta az apja. — Majd máskor. — Látod? Jgv szoktad. Kérlek, válaszolj Nem baj, ha bősz szú, van időnk. Az apja csodálkozva nézett rá. Eddig, ha ezzel jött a fia. mindig valamiféle gyerekes kíváncsiságnak érézte a kérdést. Most viszont már egy felnőtt ült vele szemben a kanapén Tíz a felfedezés meleg, zsibongó áramokat keltett a szívében, egyszerre Izzadni kezdett. Látta, hogy a fia halántéka is :é- nyesedik, s ez még bizsergetöbbé tette azokat a forró áramla1
