Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-08-24 / 34. szám

N

em sok sikert jósoltak Marczel! Bélának, 1 Dun. Streda-i (dunaszerdahelyi) Csallóközi Múzeum igazgatójának még a kezdet kezdetén, a szervezéskor. Sokan eltanácsolták:

— Múzeum nálunk? Ugyan márl örülnünk kell, hogy házak épülnek. A kultúra várhat mégl Marczell Béla azonban más véleményen volt, s neki lett igaza- Sikerült tető alá hozni a múzeumot. Mikor a múzeum már megvolt, újabb lépés'következett.

— Kiállításokat Is rendezünk majd — tervezgetteVoltak, akik ezért sem lelkesedtek- — Ugyap, kit érdekel nálunk képzőművészeti kiállítás?

Voltak, akiket érdekelt, s egyre többen lettek- Szabó Gyula, Lőrincz Gyula művészete mágneses erővel vonzotta a látogatókat, de szép számban megtekintették a fiatalabbak, Kopécs. Platz- ner Almási és a többiek kiállítását ts Kérdezgetem a szerdahelyi fiatalokat, igazán érdekli őket a képzőművészet Értelmes válaszokat kaptam. Néhánvan hozzáértéssel szóltak a látottakról- Amikor tavasszal az egészségügyi középiskola tanulói kerültek ki győztesen a Csehszlovák Rádió magyar adásának szlovákiai vetélkedőjéről, megkérdeztem a lányokat, érdeklődésük a művészet egyéb ágazataira Is kiterjed-e, a képzőművészetről is tudnának olyan kimerítő, tökéletes válaszokat adni, mint ott a vetélkedőn irodalomból.

— Kiállításokra is eljárunk, már nálunk is sok szép tárlato) rendeztek — mondták a lányok.

A „nálunk“-on a Csallóközi Múzeum kiállításait értették. Huszlicska Máriáék egyhangúlag vallották:

— Szeretjük a szépet. - ,

Az egészségügyi Iskola tanulóinak többsége a járás kisebb-nagyobb falujából való- A Harcsák és Patonyok meg egyéb községek szorgalmas népe küldi fel fiait és lányait a járási székhely Iskoláiba, hogy tanuljanak, művelődjenekA Sárga kastély termeiben sok szép kiállítást rendeztek már, és rendeznek a jövőben is- Most éppen Greiner Szibilla festőművészünk alkotásaiban gyönyörködhetnek a szerdahelyi járás

GREINER

SZIBILLA

TÁRLATÁN

fiataljai. Csupa lendület p?rgés-forgás, tárka szédület árad a képekről.

Greiner Szibilla nevét, alkotásait idehaza és külföldön ts jól ismerik: képei, gobelinjei, Ért protisat és mozalkfatai révén- Sók középületünk falát díszítik alkotásai.

— Igyekeztem becsületes munkát végezni — mondja a művésznő.

Lelkiismeretesen, szakértelemmel végzi munkáját. Mesteri ügyességgel, boszorkányos gyorsasággal, mégis precízen. Szinte száguld az irőn, a kréta, az ec^t a rajzlapon, néhány merész vonás, s máris életre kel a papír, Á tánt és a sport nagy művésze, szinte egyedülállóan örökíti meg a mozdulatokat. Munkáit ismerik messzi a határokon túl, a Szovjetunióban, Japállbart, Kanadában, Indiában . . . Művészete egyéni. Sajátos a maga nemében Szinte minden tánc és minden sportág helyet kapott már széles palettáján, Balett és népi táncok, testedzés .á sport számos ágazata. Alkotásai a mozzanatok és á képzelet szintézisei. Perdülő táncosokat, partogó, röppenő tornászokat, sebesen száguldó Jégkorongózókat, műkorcsolyázókat nem lehet megörökíteni beállított testhelyzetben, a kísérlet nem sikerült, merev lesz a testtartás, elvész a mozdulat. Meg kell látni a lendületet, a pergést — ez Gretner Szibilla erőssége. Egy-egy vonása jobban kifejezi a lendületet, mint a fénykép- Képeinek láttán az az érzésünk, hogy éppen most pérdtil él előttünk a táncos. Tarka foltok közül villan ki a láb, a kéz, libben a szoknya, dobban a csizma, és eíek a villanások varázsolják elénk a mozdulat szépségét.

Könnyed líra Greiner Szibilla művészete, optimizmust, örömet, vidámságot, felszabadulást sugároznak alkotásai, pedig szinte valamennyiért meg kell szenvednie. A szédületesen gyors falvázolás, a pillanat ellesáse, a szinte kapkodó mozdulatok nagy összpontosítást, leik! és szellemi munkát igényelnek-. Frlsseséget sugároznék képei, de az alkotás feszültségétől gyakran méf nagyon fáradt az alkotó— Örülök, hogy sporttárgyú képléimet Is bemutathatom ezen a kiállításon, hJébány sparta- kiádképem is van a tárlát anyagában, tudom ugyanis, hogy az Itteni fiatalok remekül helytálltak ezeken a sportbemutatőkpn-*0»

A Hajnal táncegyüttes

A

martovcet (marto- si) kultúrházban vidám népzene szól. A fiatalokból álló Hajnal tánccsoport ropja rá a táncot. Az együttes pénteken este szokott összejönni a próbákra, mert hét közben tanulni kell, de nemegyszer előfordult már, hogy máskor ts próbáltak. Este tí- zig-tizenegylg maradnak, de türelmük szinte végtelen, mert a fellépésen mindig a hibátlant, a tökéleteset a- karják nyújtani- Megérdemlik, hogy bemutassuk őket az Űj Ifjúság olvasóinak. A tánccsoport

1975 elején alakult meg Zsittnyan István kezdeményezésére, s azóta a jellegzetes martost népviseletben táncoló együttes sok sikert aratott már- Zsittnyan István. a helyi alapiskola 1- gazgatőja vezeti, aki egyébként a falu kulturális életének Is a szervezője- Nem kis szerep jut az e- gyüttes koreográfusának, Hlavicska László mérnöknek, a Nővé Zámky-i (ér- sekújVárí) Napsugár táncegyüttes szólótáncosának és koreográfusának- Neki köszönhető, hogy a feldolgozások mindig szépek, színesek, ötlettel tellek. A zenét pedig az együttes saját zenekara szolgáltatja- Martovce (Martos) község felszabadításának 30. évfordulója tiszteletére 1975. március 28-án léptek fel e- lőször. Majd az együttes meghívást kapott több rangos rendezvényre. Többek között felléptek a csallóközi dal- és táncünnepélyen Klizská Némán (Kolozsné- mán) 1975-ben, Kolárovón (Gútán) az aratási és kétszer Hurbanovőn (Ögyallán] a május elsejei ünnepélyen.

Megtiszteltetésnek vették 1970-ban a zeliezovcei [zse- lízi) népművészeti fesztiválra és a gombaszögi találkozóra szóló meghívást. Legutóbb ismét , Kolozsnémán léptek fel.

Közben nem feledkeznek meg falujuk kultúrára

szomjazó közönségéről sem, műsort adtak a falumúzeum megnyitása alkalmából és a CSEMADOK évzáró taggyűlésén.

Műsorukon szerepeli a Regrútabúcsúztató és a Bodrogközi táncok, itaiild- kettő Hlavicska László koreográfiájaMár gyakorolják a leánytánc lépéseit, és egy fiütán- cot is terveznek. Nem akarják előre elkiábálnl, de szeretnének egy egész estét betöltő műsort elöidni a helyi kultúrházban.

Tallósi Béla- úi ifjúság 9

PÁLYÁZATI

FELHÍVÁSI

A Csehszlovák Rádió ma- »var ffíarerkesztőséee pályázatot hirdet idei szil- vaeetarl műsorába tréfás jelenetekre, monológokra és általában olyan humoros irodalmi formákra, amelyeket éhben a műsorban fel- hosrnálhaiunk- A nátvázat feltételei a következők:

1- Előnyben részesítjük a rá "ószérű és közéletünk fonákságait, < a kispolgári gondolkozást kipellengérező pályaműveket.

2. Csak géppel írott pályaműveket fogadunk el. A oáiyazók több művet is be- küldhetnek, egy-egy munka terjedelme azonban nem haladhatja meg a négy gépelt oldalt.

3. Azokat a pályaműveket, amelyek bár díjat nem nyernek, de ha árrá érdemesnek találjuk, alkalomadtán beiktatjuk szórakoztató műsorainkba. Erről a szerzőt értesítjük.

4. A kéziratokat nem küldjük- vissza, és nem Is vállalunk értük felelősséget.

5- A beküldött pályamű- veket öttagú bizottság bírálja el6- A pályaművek beküldési határideje: 1976. október 31.

7. A pályázat eredményét 197$. december 15-tg közzé- tesszük.

8- A pályadíjak a következők:

I- díj: 250Ó KCs

II- díj: 2Úb0 Kís

Hl. díj: 1000 Kös

9- A pályadíjakat a következő címre küldjék el: Csehszlovák Rádió magyar fösfcerkeíztősége, Zochova 1- 897 11 Bratislava. A borítékra írjék ré: PÁLYÁZAT!.

ÖRKÉNY ISTVÁN

Örkény a kedvenc Írója. Az a hatszáz kilónyi ólom Örkény István új novellás kötete volt— Marika, amíg nem hívják a liftet, hadd maradjak itt, jó?

— Miért ne maradhatnál? Utazunk föl, leÍgy aztán — mivel a liftet jó Ideig sehova se hívták — Najn Iván örkény-novellákat olvasott, ólomban. Eleinte lassan haladt vele, de hamar hozzászokott a szeme a fordított betűk képéhez, egyre jobban élvezte- A lift kísértetiesen suhant a tetőtől a pincéig és vissza, akár egy örökmozgó- E kellemes repüléshez, zuhanáshoz Marika táskarádiója andalító slágerokat mellékelt.

Mikor végzett a platntn levő adaggal, lerakta a szedőben- Odalenn pedig újabb mennyiséget stőszolt föl- Vissza a liftbe, röpülés, zuhanás, olvasás, tánczene.

Időként mégiscsak hívták a felvonót, néhány segédmunkás betolt egy-egy targoncát, de ez Nájn Ivánt a legkevésbé sem zavarta.

A fent vázolt módszerrel később számos könyvet olvasott el- Kifejezetten örült, ha a művezető rakodni küldte. Ezért — Steyer nagy megrökönyödésére — Ilyen alkalmakkor rendületlenül vigyorgott.

Nagy jártasságra tett szert a nyomda szedéseiben, fejből tudta, milyen könyvek készülnek az adott Időszakban- Meg kell jegyeznünk, hogy a nyomdász általában nem képes olvasni a sorokat, melyeket szed vagy korrigál. Csak az egyes betűkre figyel, s emiatt fogalma sincs, hogy miről szól a kézirat, amiből dolgozik. Najn Iván tehát szinte egyedülálló Ismeretanyagra tett szert a szedések trógerolása közben.

Egyszer a Műszaki Kiadó korrektora jött oda a tanulókhoz; rájuk osztott a művezető valami számtankönyvet. Ez harmadik (változatlan) kiadás volt. Najn Iván emlékezett, hogy a pincében ott porosodik a második kiadás valamennyi sze- désforraája, csak fel kéne hozni- Szólt is annak a korrektornak, bizonyos Sámán Antal nevezetűnek:

— Még megvan a régi szedés, minek újat csinálni?

Sámán Antal a füle tövét vakarta:

— M( kértük a nyomdát annak idején, hogy tegyék el az

anyagot, de azt mondták, nám tudják tárolni- (

— Ott áll az egész, lenn a pincében.

— Hát ehhez nekem semmi közöm — mondta a korrektor.

— Szóljon a művezetőnek. Ha a régi szedést veszik elő, jelentős megtakarítás a nyomdának- Mi mindenképp kifizetjük az összes munkafázist, így szerződtünk. Csak szóljon neki, biztos«örülni fog!

„Frászt szőlők — gondolta Najn Iván. — Még most nem-“

Mikor valamennyi oldal elkészült újólag, akkor szépen odament Steyer Pongrác kiváló dolgozóhoz, és felhívta a figyelmét a dologra. A művezető majd megpukkadt:

— Miért nem előbb szólt, maga szerencsétlenl

Najn Iván mosolygott az orra alatt. „Találat — gondolta. — Egy a javamra “

Dühében a művezető két hétig folyton rakodni küldte- „Majd én megmutatom ennek a. . . ennek a büdös kölyöknek!“

Najn Iván az újabb trógerolást — társai nagy csodálkozá- * sára — örömmel vette tudomásul.

November végén történt az „ügy-“

A nyomdából sokszorosításra szolgáló anyagot (betűt, festéket, matricát stb.) kivinni szigorúan tilos- Erre vonatkozólag hosszú, tekervényes szabályok vannak; minden dolgozót — így az ipari tanulókat is — kötelező kioktatni. Megtörténtét a kioktatott személy aláírásával Igazolja a megfelelő blankettán. Ez a procedúra a balesetvédelmi tanfolyam keretében zajlott. Najn Iván jől emlékezett a tilalmakra, de látta, hogy azokat az égvilágon senki nem tartja be. Már -majd minden társa vitt haza néhány betűt, léniát, stéget, megmutatni a szüleinek. Egyikük se bukott le, bár a portán állítólag szúrópróbaszerűen motozni szoktak. Najn Iván ezt sose tapasztalta, Igaz, a táskába kimenetkor formálisan belekukkantottak, de ennyi az egész.

Najn Iván egyik nap azon törte a fejét, hogyan fusizhatna néhány névjegyet magának. Előző este Krtsztlnáékkal vacsorázott a Városmajor étteremben. A lány apja Itt összefutott valami régi Ismerősével, pár szót beszélgettek, aztán átadott egy kártyát, „majd hívj fel!“, és békésen ette tovább a levest.

„Miért ne csinálhatnék magamnak névjegyeket, ha már úgyis nyomdász vagyok?“ — gondolta Najn Iván. Megtanácskozta a dolgot Kovács Mártonnal, akt javasolta, sokkal egyszerűbb, ha nem itt bent lát neki. Mert valaki észreveszi, és ha a művezető fülébe jut. . . Inkább szedje ki a nevét, címét, az egész belefér egy nyolcszor négy cicerős kis téglalapba, s vigye haza. ö majd szerez neki a gépteremből pár deci nyomdafestéket, valami tégelyben kicsempészheti, s otthon annyit szórakozhat, amennyit akar, töméntelen mennyiségű névjegykártyát állíthat elő.

így ts történt. Najn Iván először a festéket vitte ki, a legkisebb nehézség nélkül. Majd elkészítette a parányi szedésformát, jő szorosan körülkötötte, elégedett volt művével. A télikabátja belső zsebébe tette. Sajnos, kissé kidudorodott, önmagában ez még nem lett volna baj, csakhogy aznap a falábú portás ült a fülkében; azonnal kiszúrta a dudort. Intett neki, kopogó léptékkel a motozófülkéhez kísérte, s egyből kiemelte az apró csomagot rejtekhelyéről.

— Jegyzőkönyvet veszünk féli mondta vigyorogva. Tulajdonképpen nem akart ártani « fiúnak, várta, hogy könyörgésre fogja a szót, s akkor — némi hegyi beszéd után — elengedte volna. Csakhogy Nájn Iván egyetlen mukkot sem szólt, „hát lebuktam — gondolta —, megérdemiem a büntetést.“ Ezért (a portás érádét! szándéka ellenére) elkészült a jegyzőkönyv.

Najn Iván otthon nem mondta el az esetet; az anyja megrémülne, az apja pedig a lelkére beszélne. Inkább Krisztinához akart fölugrani, kérte ez anyjától a kocsit.

— Elmegyek veled! — jelentette ki az anyja. — Ogyls már többször hívtak a barátnőd szüléi- Majd én vezetek!

Amióta megszerezte a jogosítványt, mintha féltette volna a fiától a Trabantot. Valójában inkább a fiát féltette az autótól, a tanfolyamon teledumálták a fejét szörnyű balesetekkel, rettenetes karambolokkal.

Pedig Najn Iván százszorta biztosabb ura volt a Trabantnak, mint az anyja, Igén jól vezetett.

Az anyja mereven fogta a kormányt, összeharapott ajakkal, feszülten figyelte az Utat. Mégis a Lánchíd pásti hídfőjénél két kerékkel ráhajtótt a záróvonalra. Pechére épp ott vesztegelt egy rendőrautó mindjárt előkerült a piros tárcsa, megállították őket.

Az anyja lecsavarta áz ablakot:

— Mit követtem el? — kérdezte a rendőröktől bágyadt hangon.

Najn Iván felkapta a fejét. Ügy hangzott ez a mondat, mintha az anyja valamiféle bíróság előtt állna. Mintha véle vettek volna föl Jegyzőkönyvet ma délután, és nem a fiával.

A rendőrök ettől a sZökatlan kérdéstől závarba jöttek, gyorsan kifizették a száz forintot.

— Jobb lész, ha Innentől én vezeték — mondta Najn Iván. Helyet cseréltékA rendőrök tisztelegve útjára engedték a kis kék Trabantot. Najn Ivánt megnyugtatta a vezetés, mint mindig. Időnként, ha a művezető lemárt* valamiért* munka után céltalanul autózással vezette le a dühét. „Móst akkora botrány lesz hogy jó, ha mér előre tréningezek“ — gondolta, és rátaposott a gázpedálra.

'Az* este családias bájcsevegéssel tylt, így még Krisztinátok se mondhatta el az affért(Folytatjuk J

,V; •