Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-08-24 / 34. szám

......

Hova menjen a gyerek?

Van egy okos, előrelátó törvényünk: a fiatalok foglalkoztatását szabályozza. A törvény szerint csak egyes kiemelt vállalatok alkalmazhatják a kiskorúakat, de csak akkor, ha ezek a fiatalok betöltötték a tizenhatodik életévüket. Sokan mondják és tudják, hogy ez a törvény kicsit szigorú. Szigorú, mégis jó! Erősen, olyannyira erősen érezteti a hatását, hogy nálunk lassan nemcsak az alapiskola kötelező, hanem a szakmunkásképző. vagyis a középiskola is. A szülő kénytelen számot vetni:

— Most mi legyen, menjen a gyerek szakmunkástanulónak vagy lődörögjön nekem? Akkor inkább tanuljon!

Kőműves, mázoló, lakatos, esztergályos, marós? — választhatnak. Sok nagy üzem külön szakmákat létesített: üzemvegyész, desztilláló. cipőfelsőrész-készítő, szabó. . . válogathatnak a fiatalok. Akik jobban tanultak és ügyesebbek, azok autószerelőnek, aranyművesnek, varrónőnek, fodrásznak szegődhetnek. A többiek pedig úgy, ahogy adódik. Még nem teljes alapiskolai végzettséggel is jelentkezhetnek erre vagy arra a szakmára. Ha közben megjön a gyerek esze. és felébred benne az önérzet, esti tagozaton pótolhatja az elmaradt osztályokat, sőt le is érettségizhet. 'Es ez mind nagyszerű. Már csak azért ts, mert manapság szocialista munkajogunk jóvoltából nincsenek megkínzott, agyondolgoztatott, -gyötört gyerekek.

Viszont vannak olykor lődörgő fiatalok!

— Kibírjuk ezt az egy évet, keresek még annyit, hogy eltartsalak! — mondja a szülő, és nyugodt szívvel odahaza tartja a fiacskáját vagy a lányát. — Majd főzöl, takarítasz! — s ha az ember este szürkület után végigmegy a járási székhely utcáin, mindig találkozik ilyen unatkozó fiatallal, aki kóborol, céltalanul koptatja a követ.

— Kik ezek? — kérdem ilyenkor az ismerőseimtől.

— Az apja nem engedte inasnak. Azt hitte, mindjárt ezreseket fog keresni, aztán csak csavarog. Még nincs tizenhat éves, de már érett a börtönre... — kapom q megdöbbentő válaszokat.

De nemcsak az utcán lézengenek, ott látni őket este a mulatókban is. A fiúk keresik a botrányt, a lányok meg partnerra vadásznak.

Nos, azt hiszem, nem lehet ezt a helyzetet nem tudatosítani. Ha a fiút vagy lányt nem vették fel oda, ahová jelentkezett, utána kellene nézni, s valami más helyet kellene neki keresni. Vannak szakmák, ahova szívesen felveszik. Ha már nem sikerült ilyet találni, akkor kössön ideiglenes munka- viszonyt valamelyik vállalattal egy-két hónapra, s ha ügyes, szorgalmas, meghosszabbítják munka- viszonyát. Esetleg a szövetkezetekben is próbálkozhatnak. Ez a kor ugyanis a legérzékenyebb, s aki rájön arra, hogy munka nélkül is meg lehet élni, és a munka különben nehéz és kimerítő, az egy életen át vagy njindig gyötrődni fog, vagy egyenest börtöntöltelék lesz. Mert a szabad időt is el kell valahogy tölteni, és lődörögni sem lehet pénz néZ-J

A

ratás előtt és alatt esztendők óta nagyon sok, többnyire panaszos szó esik a pótalkatrész- -ellátásról. A mezőgazdasági üzemek emberei — vérmérsékletüktől függően — zsörtölődnek vagy szitkozódnak a nem éppen fényűző alkatrészellátás miatt. Aztán amikor az a- ratás véget ér, és summázzák az e- redményeket, a pótalkatrészekről ismét megfeledkeznek egy időre. Rossz emlék. Mondom, summázzák az eredményeket, s ami a legfőbb: a valós eredményeket. Nemcsak a kiemelkedő hektárhozamokra gondolok, hanem arra, hogy minden mezőgazdasági üzemben, ahol a pótalkatrészekkel gondok vannak, e- zek a gondok az aratás alatt bármilyen kilátástalannak látszanak is de megoldódnak.

Erről beszéltek nekem egy takaros nagy szövetkezetben, Gömör szí vében. A , szövetkezetnek néhány esz tendővel ezelőtt még öt neve volt mert a szövetkezetek száma ts öt volt. Aztán következett a társulás, s azóta sok minden másképpen, job ban, olajozottabban megy náluk. Így a géppark karbantartása ts. Persze gondok azért adódnak, főleg a gabona betakarításakor, de mint ál tál £5 ban. itt is megoldódnak De mégis hogyan?

Gemerská Nová Ves-i (gömörújfa lui), Gemerská Panica-i (gömörpa nyitt), Safárikovói (tornaijai), be hyncei (bejei) és bretkai [Beretkeil emberek és dűlők képezik a szóban forgó mezőgazdasági üzemet Ügy vetődök közéjük, hogy az' út mellett megpillantok néhány nem olcsó, de annál csinosabb házat, abból a bi zpnyos előregyártóit Okai típusból, a- mely éppen ezért olyan gyorsan é- pül fel, hogy varázspálcával sem menne gyorsabban. , Ezeknek a hátaknak a belsejére vagyok kíváncsi. Bekíváncsiskodom hát az egyikbe, s tiderül,' hogy nem a lakók építetek, hanem a szövetkezet az alkal- nazottainak, főleg a parcella másik sarkában álló központi gépjavítómű aely embereinek- Ez igen — mon- 3om. Ezeket az embereket megné ;em magamnak.

Beszélgetünk. Istók László műhely- vezető szűkszavú ember. Huszonöt

Arcok a műhelyből: Gergely Zoltán, Istók László, Legát Zoltán, Böszörményi Barnabás és Jankásik György.

A szerző felvételei

íeriesi

esztendeje dolgozik a mezőgazdaságban, hét éve látja el a gépjavítóműhely vezetői tisztségét. Ö már csak tudja, hogyan is állnak a dolgok a pótalkatrész-ellátás ügyében, amire kíváncsi vagyok. Pontosabban: hogyan és mitől oldódik meg végül is ez az aratásról aratásra visszatérő, országosnak Is mondható gond.

— Kétségtelen, hogy a kisebb szövetkezetek társulásával létrejött köz- oontiságnak rengeteg előnye . van. Hogy csak a gépjavításnál maradjak: könnyebb a munkát megszervezni, könnyebb Irányítani, áttekinteni, de a gépeket is könnyebb karbantartani. Összefogtunk, és ezáltal vagyunk erősebbek, tehetősebbek, ami azt jelenti, hogy ebben a helyzetben modernebb, tartósabb és nagyobb teljesítményű gépek vásárlására vagyunk képesek. A további előnyök pedig a fentiekből adódnak- Aratás előtt és alatt azért mindig nagy a hajtás, meg egv kicsit pánikba is e- sünk. Joggal és jogtalanul. Joggal, mert az Agrotechnika n. v- sokkal kevesebbet képes nyújtani az alkatrészellátás területén, mint ameny- nyit igénylünk. Jogtalanul, mert végül is mindig sikeresen megbirkózunk ezekkel a nehézségekkel. Maga persze arra kíváncsi, hogy hogyan. Hát, kérem, sokszor magunk sem tudjuk. A kérdést inkább úgy kéne feltenni, hogy mitől oldódnak meg végül is ezek a gondok...

A műhelyvezető elhallgat, töpreng s ugyanígy a körénkgyűlt emberek. Az egyik kezében kalapács, a másikéban kés, kenyér, szalonna-’ Késő délután van, de csak most Jutott hozzá az ebédhez. A harmadik ember fején hegesztőcsuklya... Aztán valaki megszólal közülük:

— Az alkatrészgondok azért oldódnak meg, mert meg kell oldódniuk.

között

—Hát igen — teszi hozzá egy másik ember, s én bizony nem sokat értek ebből a válaszból. Aztán közösen megmagyarázzák, mit. is jelent mindez.

Azt jelenti, hogy ha a javítóműhely emberei más véleményen volnának, bizony másképpen alakulnának a dolgok. De a véleményük az, hogy: ha valahonnan, akár négyszáz kilométernyi távolságból is a keresett alkatrész nélkül jön vissza az anyagbeszerző, akkor az nyilvánvaló, hogy nem a saját ügyetlensége miatt. És az is biztos, hogy ha nem hozta meg a keresett főtengelyt, akkor a törött tengellyel á- csorgó kombájnt nem hagyják tovább vesztegelni a tarlón, vagy Itt az udvaron.

— Tudjuk, hogy közben milyen értékek mennek kárba, s tudjuk, hogy a mi dolgunk ezt megakadályozni. Egyszóval, keresni kell egy más megoldást. S mert ebben a műhelyben tapasztalt szakemberek dolgoznak, találunk is megoldást. Ha mást nem, hát a végső esetben azt, hogy magunk készítjük el a hiányzó alkatrészt. Még akkor is ha esetenként ez nem könnyű feladat. De meg kell csinálni. Mert kint lábon áll a gabona, s tudjuk, hog/ ez mit jelent, milyen károk származhatnak ebből- Aztán ott van a dolgok presztizsol- dala, is. Senki sem akar utolsónak learatni. Ez érthető. Ezért nem okozott még nálunk soha különösen nagy gondot az aratás. Itt, ha valami elromlik, mi azonnal nekirugaszkodunk a munkának.

S az, hogy a műhelyben dolgozó emberek napi átlagos munkaideje kilenc és fél óra? Hát egyelőre ennyi. Nem panaszkodunk. Tény az, hogy ennek csökkentése nem rajtunk múlik, hanem azokon Is, akik az alkatrészellátás feladatát nem éppen a legjobban oldják megS a továbbiakban még sok min

denről sző esik, olyan tényezőkre Is fény derül, amelyet? kimutathatóan ott állnak a műhely, az egész szövetkezet eredményeinek <a hátterében. Arra például, hogy amíg a növénytermesztésben nem, addig a gépjavításban, illetve., a gépesítésben egy-egy szövetkezetben lehet az e- gyéni kezdeményezés milliós értékű is. Hogy két részre szakosított műhelyekben szocialista munkaverseny folyik, méghozzá olyan, amilyennek lennie kell- Hogy az egyik műhely huszonkét dolgozója között tizenöt a párttag, a másik részlegen ugyan-- így. Hogy párttagok és pártonkívüli* ek egyaránt vállalják és a gyakorlatban alátámasztják a fentebb elmondott véleményt, hozzáállást. Hogy a huszonöt éves átlagéletkor ellenére, illetve annak dicséretére is mondva vérbeli, tapasztalt szakemberek dolgoznak Itt, köztük néhány idősebb, a tapasztalatokat önzetlenül átadó munkatárssal.

Aztán elbúcsúzom az emberektől. Azoktól, akik magyarázattal szolgáltak, s megértették velem: az aratás alatt jelentkező alkatrészprobléma az aratás befejeztével szinte országszerte nem több egy elfelejtett gondnál.

Egy gondnál, amelynek ugyan nem kéne évről évre visszatérnie, de sajnos, visszatér. Ám megoldódik. Évről évre, aratásról, aratásra, országszerte. Végül is mindenütt sikeresen learatnak, mert tudják, hogy milyen óriási jelentőségű és nemes feladat, milyen felelősség az övékEzek között az emberek között jó néhány héttel ezelőtt közvetlenül az aratás megkezdése előtti napokban jártam, s tudom, az idén is igazolták, bizonyították, azt, amit esztendők óta férfiasán igazolnak, bizonyítanak: magukénak tudják a feladatot. S tudom, így van ez a legtöbb helyen, ahol az alkatrészgond megoldásának módja Ilyen vagy ehhez hasonlóMost, amikor már javában zajlanak az aratási ünnepségek, mikor- már fedél alatt a kenyerünk — most Is szólni kell róluk. Megérdemlik. Nemcsak a szép szavakat, hanem e szavakban rejlő őszinte tiszteletet és hálát is. Mert a kenyerünkért bizony sokat tettek az idén, s tudjuk, u- gyanígy cselekednek majd a jövőben is.

Nemsokára vetni kezdik az őszieket.-.

KESZEL1 FERENC

ggffffimiriwiMWWiCTfffTM

ANHÉT fokos ienetirAny

Egy pilóta élményei, aki a Felkelés vezérkarát vitte • a Szovjetunióba

kül.

Németh István

A német megszállás alatt levő Szlovákia úgy festett, mint egy magányos sziget, amelyet minden oldalról a fasiszta, seregek vettek körül. A nemzetekben egyre erősebb lett a szabadság utáni vágy, s az ellenállási mozgalom a hitleri fasizmussal szemben a tetőfokára hágottMinél közelebb került az ország határaihoz a szovjet hadsereg, de a keserű csalódások hatására is, az emberek kezdték megtagadni az engedelmességet a csatlós rendszernek, és egyre erőteljesebb lett harci kedvük. Ez a forrongás nem maradt visszhang nélkül a hadseregben sem.

Teljes ütemben folytak már az e- lőkészületek a Felkelésre, csak ösz- szeköttetést kellett még teremteni a CSKP moszkvai vezetőségével és a IV- ukrán front vezérkarával. Az e- lőkészületeket ugyanis összhangba kellett hozni a szovjet hadsereg e- lőrenyomulásával. így 1944. augusztus 4-én a Szlbvák Nemzeti Tanács döntésére KAROj, SMIDKÉVEL az élen küldöttség ment a Szovjetunióba. A küldöttséget szállító repülőgép fedélzeti parancsnoka MIKULÁS LIS1CKÍ mérnök, a szlovák hadsereg akkori őrnagya volt. Ez, a merész repülés még ma is élénken él emlékezetében.

— Milyen körülmények között kapta meg a parancsot, hogy Moszkvába repül?

— 1944 júliusában Poprádon, ahol a bombázóegység parancsnokaként teljesítettem szolgálatot, több politikai és katonai ellenállócsoport bizalmasa keresett fel azzal a kérdéssel, nem repülnék-e a Szovjetunióba bizonyos személyekkel. Megígértem, ha kell, bármikor. Sőt, 1944. augusztus 1-én Catloä miniszter Bratlslavába rendelt, s ugyanezt akarta tőlem. Neki is- megígértem.

Malár tábornoktól 1944. augusztus 3-án azt a távíróparancsot kaptam, hogy másnap, 4-én jelenjek meg nála. Ezen a parancson egyáltalán nem lepődtem meg, mert májustól mint légi összekötőtiszt az ő törzskarához

voltam beosztva, s olykor hetente többször is repülnöm kellett hozzá- Még ugyanezen a napon este poprá- di lakásomra egy katonai futár írásos parancsot hozott Banská Bystri- cáról, hogy a megbeszélt indulásra 13 órakor kerül sor a Liptovsky Hrá- dok mellőli MokracE repülőtérről. Vetem jön Jurek tábornok és Karol Smidke, akit a reupülötérre elkísér Stanek kapitány. Malár tábornok u- gyanezt adta tudtomra. Dél körül szálltam le a Mokrad repülőtérre. Üzemanyagot vettem, és vártam az indulásra.

— Találkozása Smidkével?

— Stanek kapitány a megadott időpontban, tehát közvetlen a felszállás előtt, megérkezett egy férfival és Potock? néven mutatta be. Ellenvetettem, hogy velem Smidke nevezetű egyénnek kell jönnie, mire azt válaszolta, ő Smidke, s még hozzáfűzte, hogy Vinnicára megyünk, ott pedig csak a megbeszélt rakétajelzé- Sek után széliünk le. A szovjet’ területen az útnak biztonságosnak kell lennie. Jurek helyett azonban Mikulás Ferjencík alezredes jött Bystri- cáról Golián törzskaráből. Azután, hogy éjszaka felkereste Jurek tábornokot, s nem találta odahaza, maga jött helyette. Ö még akkor nem tudta, hogy Jureket elfogták.

— Kikből állt a repülőgép legénysége, és milyen volt az út?

— A kétmotoros gépet én irányítottam. Kívülem a legénységhez tartozott Viliam Gábris navigátor és Frantisek Poőiatok fedélzeti műszerész. Augusztus 4-én az időjárás nem

nagyon kedvezett a repüléshez. Reggeltől esett, és az égboltot száz méterrel a repülőtér felett összefüggő felhő borította. Ennek dacára 13 óra 3 perckor felszálltunk. Negyvenkét perc repülés után, amikor a felhők fölé kerültünk, 4700 méter magasságban voltunk. Negyed háromkor elértük a frontvonalat. Itt észrevett bennünket három vadászgép, de a sűrű felhőkben egérutat nyertünk. Fél óra múlva óvatosan Kiúsztunk a felhőkből, hogy körülnézzünk, tiszta-e a levegő- Egyedül voltunk. Tizenöt órakor végleg elhagytuk rejtekhelyünket, hogy tájékozódjunk, hol is vagyunk- Alig száz méterrel repültünk a föld felett. Zuhogott az eső. A víz patakokban folyt a pilótafülke ablakán, és csak rontotta az amúgy is rossz látási viszonyokat. Alig láttunk el háromszáz méterre-. Tájékozódni ilyen körülmények között szinte lehetetlen volt. Ezért továbbra is a 87 fokos menetirányhoz tartottuk magunkat, amelyet több mint két órája követtünk már.

— Bizonyára veszélyben forgott az életük repülés közben—

— Néhány perc múlva légelhárftó tüzet kaptunk jobbról. A gépet egészen a földhöz nyomtam, a gépcsavarok szinte kaszálták a füvet, olyan terepakadályokon, mint erdők, falvak szinte átszökelltünk. Néhány perc múlva újabb tüzet küldtek ránk, most meg hátulról. A lövedékek az orrunk előtt robbantak. Egyszeriben erős ütés érte a kormányt, s lábam szinte elpattant a lábvezérlőröl. Óvatosan próbálgatni kezdtem, de a Iá-