Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-08-24 / 34. szám
3 Négy gyerek otthonra talált — Halló. HruSka lakás? Odahaza van a felesége? — érdeklődnek a Nővé Zámky i (Érsekújvár!) Járási Nemzeti Bizottság szociális osztályának a dolgozói telefonon — Nincs orvoshoz ment a kislánnyal — Halló HruSka lakás? Odahaza van az anyókád? — kérdezik más kor — Nincs sétálni ment a testvéreimmel — Szervusz otthon az anyukád? Szeretnék vele beszélni! — kopogok végül hejelentellenül Hruska Feren- cék második emeleti háromszobás lakásának az ajtaján, s köszönök rá a legfiatalabb HruSka csemetére, a nyolcéves Jurkóra— Nincs. A nagymamához ment. — Miért, talán beteg a nagyma ma? — Nem! Azt mondta, hogy meg kell valamit beszélnie. — Egyedül ment? — Nem, S sohase megy egyedül: A testvéreimet is vitte magával, Krisztinát, Maját Jozskót és Sándor- kát... — Te nem mentél velük? — Nekem nem akaródzott Megbeszéltünk Petyóval, a barátommal, hogy bemegyünk a városba egy csavart venni a biciklihez. — Akkor most mit? — tűnődöm HruSka Ferencék ajtaja előtt a negyedikes lurkóval beszélgetve. — Tudod mit, gyere le egy kicsit szórakozni! — mondom neki, nehogy fölösleges izgalmat keltsek azzal, hogy idegenként beszemtelenkedem a lakásba. — Hol beszélgethetünk, leülhetünk itt valahol? — A lépcsőn — mondja a fiú, és mutatja a bérház betonlépcsőit. Szemben, vagy öt méterre, fecskefészekként ragasztott garázsok, előttük szárítókötelek' Nekik nincs autójuk. A fiú hosszú sötétbarna haja újra belehull a szemébe A családban és a barátai is Smudlónak becézik. Jó tanuló, egy kettese volt csupán. Mellette ül legjobb barátja. Peter Klúéka Beszélgetünk Ismerkedem a családdal: — Hol dolgozik az apukád? — A Renokovban- Régebben, a- míg nem voltak a testvéreim, az a- nyukám is ott dolgozott. Most már a bátyám is odament dolgozni- Ö tizennyolc éves, Nyitrán tanult, most fejezte be az iskolát— Mit csinálnak ott? — Mosógépet, szárítókat, hűtőszekrényeket meg még vasdolgokat... — Es a többiek? — Petyo, a második édestestvé- rem tizennégy éves. de most nincs idehaza. Pionirtáborban van, Kovácspatakon. Aztán még van négy mostohatestvérem... — ök? — Sankó hatéves, most megy iskolába. Jozskó oviba jár. Maja. Mi Mariskának hívjuk— Miért? — Így hívja őt az apu, ezért aztán mi is Így mondjuk neki. Mariska nagyon szereti a húst. Mondta is az apu, hogy ez egy húsdaráló-.. Nagyon beteg volt, amikor hozzánk került. Az apja mindig csak ivott, az anyja meg beteg volt, ágyban feküdt. Ezért aztán ővele nagyon sokat járt az anyu orvoshoz. Nehezen lélegzett, főleg éjjel, de most már jobb... Krisztina, ő a legfiatalabbik, hároméves. vele már csak kétszer-há- romszor kellett orvoshoz menni. Jozskó Sándorkának a testvére... — Elfértek ennyien a lakásban? — El, persze hogy elférünk. Van két emeletes vaságyunk- Ezeken mi, fiúk alszunk. A lányok meg a szüleimmel... — Mit szokott az anyu főzni? — Borsólevest., lencselevest... bablevest-.- meg ilyesmiket. — Te mit szeretsz a legjobban? — Az almát meg a banánt. — Jut elég? — Jut, persze hogy jut. Főleg a- mikor az apu hoz- Vesz almát is meg banánt is-.. — Szereted a szüléidét? — Igen— Miért? — Nem is tudom... — Testvéreidet is? — Azokat is. — Miért? — Nem is tudom... Vagy talán mégis-.. Akkor jó volt, de most még jobb. Van kivel játszani, szórakozni. Hruáka Ferencné és fogadott fia. Sankó ■Vfí: ■ Később, valamikor dél körül visz- szatérek HruSka Ferepcékhez. A ki csit túlzsúfolt lakásban nagy ricsaj tárnád A gyerekek gyorsan otthagy ják a vajas kenyeret, a tejet, és szaladnak. Egyik a szobába, a másik a lépcsőházba, majd le a parányi kopár udvarra. HruSkáné hirtelen nem tudja, hogy velem foglalkozzék-e vagy a gyerekek után szaladjon- — Jaj. beszélt a járásiakkal? Tudja, az igazat megvallva, nem szeretem az újságírókat, mert mi éppolyan család vagyunk, mint a többi. Oda pedig nem mennek az újságírók- £s különben is: nem csinálok én e- zekkel a gyerekekkel semmi különöset. Csak úgy vagyok velük, mint a sajátjaimmal — mondja, majd pedig odaszól az iskolába készülő hatéves fiúhoz: — Sándorka, Sanko fuss le, hívd fel a többieket, mert még az utcára szaladnak, és elüti őket valami.- Hogy ez a Jurkó is hol lehet? Legalább addig vigyázna rájuk, amíg beszélgetünkJurkó közben elindult az anyukáért, de útközben valahogy elkerülték egymást. Közben anyuka gyors ebédet készíteti a gyerekeknek, majd nekifogott mosogatni. Engem is hirtelenjében a szűkös kis konyhában ültet le— Jaj. nagy a szerteség, nem számítottam, hogy jön ma valaki hozzánk. Gondoltam, míg esznek a gyerekek, elmosogatok. A vasalást 'is kikészítettem. Amíg alusznak, bevasalom a ruhát — mondja, s mutatja a két kosárnyi száraz, vasalásra váró ruhát. A gyerekek persze nem jönnek fel, de szerencsére megérkezik Jurkó, s legalább vigyáz a testvéreire. — Hogyan Is kezdődött az egész? — érdeklődöm az anyukától, hiszen három gyermeke van, a tizennyolc éves Feri, a tizennégy éves Péter meg a nyolcéves Gyuri, s velük is elég gond lehetett. — Tudja, sokszor gondoltam már, hogy nem is a gyerekeknek volt rám szüksége, hanem nekem rájuk — mondja váratlanul. — Valahogy úgy voltam hogy még nagyon-akartam volna gyereket. Beszéltünk is róla a férjemmel, végül is azt mond tűk, hogy nem. Vannak, akiknek még a három Is sok, és hogy ebben van valami igazság, azt magunk is éreztük. Mégiscsak megsínylenék — mondtuk a férjemmel, aztán egy es- j te odaszól a férjem: — Gyere, nézd : gyerekgondozásról lesz valami mű- I. sor. A műsor az új, készülő gyér- i mekgondozási törvényről szólt, és nagyon érdekes volt- Minket lega- ! lábbis nagyon meghatott. Heteken j keresztül csak erről beszélgettünk, | aztán azt gondoltuk, hogy a két e- É meletes vaságyon van még egy hely, | hozhatnánk oda egy fiúcskát. Végül j' nem egy fiúcskát, hanem két kislányt hoztunk. Húsvét előtt elmentünk, és elhoztunk még két fiúcskát. Itt ezt a Sankót és egy másik. Robi nevű cigány fiúcskát. Gondoltuk, az ünnepekre ne legyenek egyedül. Azt az éjszakát, amíg élek, nem felejtem el. Ha rajtam múlna, törvényben szabnám meg, hogy családokhoz helyezzék a gyerekeket, és az állami intézeteket megszűntetném. Az a két fiúcska féltékeny- kedni kezdett egymásra. Csak engem szeress! Csak engem. Ugye, te csak az én anyukám vagy? Ha a saját fiam közeledett hozzám, még azt is elmarták, mígnem elrohant, a heve- rőre vetette magát, és keservesen sírt. Ezt azért mégsem lehet, bármennyire sajnáljuk is ezeket a fiúkat, akkor sem kockáztathatjuk saját gyerekünk sorsát, nevelését, gondoltuk, és tíz nap múlva visszavittük az intézetbe a fiúkat. Robi az már egészen bele is nyugodott, de Sankó nem beszélt, állandóan csak sírt. Amikor már iskolába járt a fiunk, megbeszéltük vele is, megint , . .... . , elhoztuk Sankót. Ez úgy három évvel gyBrek; Mariska, Jozskó év KrUltíilÉ, ezelőtt volt. 0 aztán már itt is ma-jent édesfia, Jurkó radt... A szerző felvételei Közben Jurkó megunta e pesztrá- lást, és feíparancsolta a gyerekeket, és ó is feljött. Leül • szőnyegre, és hallgatja a beszélgetésünket A kisebbek. a csintalanabbak nem maradnak sokáig, s megint eltűnnek. Sankó a nevelőanyja körül őgya- lag, kelleti magát, bájik az anyjához, saereti-esókoija, szeretteti magát. — Látóm, megszoktak itt. ~ Tudja, ez nem olyan agyszerű dolog. Eték a gyerekek beleszülettek az intézetbe, ée ott is eevelkedtak, ezért aztán sem volt semmilyen ta. paSztalatuk: így mindent játéknak vettek Kiszedték e ruhákat, autóztak a gáztűzhelyen Érthető, hitzen az intézetben minden játék volt körülöttük. Játék folt még a szekrény íz. Itt mindent újra kellett nekik tanulniuk, még a beszédet is- Sankó az intézetben még nem beszélt. Nálunk pedig rögtön megeredt a nyelve. A kezükkel sem tudtak bánni. Jozskónak gerincferdülése volt. Még ma iz naponta kétszer tornázik. Ezenkívül legalább egy-egy érán át padlóra terített pokrócon kell feküdnie. Ilyenkor mit csináljak a többivel? Énekelünk. Egész órán át egyetlenegy éneket sem szabad megismételni. — A saját gyerekei mit szóltak a változáshoz? — Ha azt mondom.' hogy megértették. akkor roeszul fejezem ki magamat. Még Jurkó iz, aki akkor csak hatéves veit, ő is megszerette a testvéreit. Niacs olyan este* hogy ne bájna oda hozzájuk, és ne incselkedne Velük. Persze, Így ebben a lakásban agy kicsit sokan vagyunk, de talán már megoldódik. Szó ven arról, hogy családi ' ázha költözünk. Ott talán a gyerekeknek is jobb lesz. és a lakókat sem fogják zavarni- £n meg is értem. Ennyi gyerek, megfogják • kilincseket, szaladnak föl te. kiabálnak Bár ha tehetem, nem hntryom őkel marukra. de örökké a kezüket sem tarthatom... — Három saját négy fogadott gyérek, nem s«k ez egy anyára? — érdeklődöm újra. — Nemi Vagy hogy is mondjam, ezéknek a gyerekeknek mindenképpen szükségük van valakire. Tartozniuk kell valahová Nincs »zeni bérnek mindig ideje rájuk de talán nem lé kell. hogy szüntelen a kezüket tartsa Elég, ha olykor {éjek szól, vagy he néhanapján megcíró- getjá őket. Egyáltalán legyen nekik hová hazamenniük, akárcsak a többieknek, legyen anyukájuk. Mit mondják? Ha egészségesek, vidámak, elevenek, akkor az enyémek, de ha valamelyik beteg, sokszor még le se fekhetek- Vagy égy másik dolog: megyünk az utcán, és görcsösén tartom a kezüket. Miért? A sajátjaimat nem féltettem annyira, mint őkét. Mart az úgy van, ha a- zokkal történt volna valami, akkor. megsajnálnak, könnyeznek, de Így azt mondanák: „Persze, a sajátjára jobban Vigyázott volnál“ A gyérekek továbbra is rajcsúroz- nak: hói kinyitják, hői meg becsapják az ajtót. Róhannak le a lépcsőn Ha sókáig nem jönnék, Jurkó Ideges, s elmégy megnézni a konyhaablakon kérésztűi, mégvánnak-e, és mit csinálnák. Aztán há megint bevihar- zanák, a marná: — Tá, ma valahogy nagyon csintalan vágyj... Éj, de kelletéd magadat! Már megint széthagytátok a cipőkét! Rakd ö«szé őket! Igazítsd még az Inged, kösd be a cipőfűződét, gyere, megigazítom a nadrágodét! — szól hozzájuk csodálatos nyugalommal, természetes anyai gondoskodással. Még a pedagógusok kö- 2ött lé kftrésnt kellene az ilyen jó érzékkel megáldott tanítónőt. A gyerekek, tétmészetesen, hálásak, szóíogádóák. Elég csak a Jurkóval folytatott párbeszédem befejező részére utálni. Persze, akad még gónd is- Élkéne mái- a családi ház is. A járást nént- Zéti biiottság is megsiettethetné a dolgot. Meg áztán mások és másutt is követnék HrűSkáék példáját. Jó lénné, ha még több gyerek otthonra táiáioa az anyitianok-ápátlanok közül. Németh István
