Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-08-10 / 32. szám

A tánccsoport tagjai, középen VargaErvin

sem fordult a fejünkben, hogy letérjünk erről az útról, de már nem ts tehetnénk, mert fiataljaink annyira megszerették ezt a művészetet, any- nyira átérzik a tiszta népi ihlet fontosságát, kifejező erejét, hogy mást talán nem is tudnának már így, ilyen odaadással művelni.

— Kapott-e és kap-e Jelenleg támogatást az együttes?

— Se nem kapott, se nem kap. Ezt nem panaszként mondom, mert nem is jártam utána, nem is szorgalmaztam. Én a cselekedetek embere vagyok, először valamit felmutatni, a- hogv mondani szokás, letenni az asztalra, s csak akkor kérni, amikor már nevünk van. amikor már mások is figyelnek ránk. Megelégednénk a jó szóval is, azt viszont hiányolom. Alig akarnak velünk foglalkozni az újságok, nem tudom, miért. Pedig a jó szó sokszor bármilyen anyagi táA ív-ben is

A közönség és a szakemberek általános véleménye az volt a gomba- szögi seregszemlén, hogy a sládko- viőovói (diószegi) Űj Hajtás együttes utcahosszal előzi meg a többi műkedvelő csoportot. A Lakodalmi tánc és verbunk című összeállításuk a Csepel Együttes vezetője szerint a leg magasabb mércével mérhető.

láttuk őket

között... De most is bebizonyosodott, hogy ha valamit nagyon akarnak, akkor nincs leküzdhetetlen akadály. A Szőttes kitűnő táncosa, Varga Ervin személyében találtunk koreográfusra, aki korban • is, lelkesedésben is tökéletesen az együtteshez illik. Próbatermet az iskola Igazgatójától kaptunk, amit ezúton is köszönünk neki, de az az igazság, hogy az csak ideiglenes megoldás lehet. A legérdekesebb a zenekar, pontosabban a kísérőzene körüli eset. Pintér Feri bácsinak, a kórus vezetőjének az ötletére kiválasztottunk néhány é- nekest, s ezek betanulták azokat a ‘számokat, amelyekre aztán a gyerekek táncoltak. Később elhatároztuk, hogy öiterazenekart alakítunk. Néhá- nyan tudtak játszani ezen a szép hangszeren, és a véletlen is közbeszólt. Kosűton tanfolvamot rendeztek, amelyen természetesen a mi citerá- saink is ott voltak. így alakult meg aztán a ma ismert együttesünk.

— Tehát a véletlen is közrejátszott abban, hogy ilyen jelleget öltött a műsor.

— Igen. Tulajdonképpen a véletlennek köszönhetjük a műsor jellegét, de azt már nem, hogy összeállításunk a legtisztább népi hagyományokat eleveníti fel, hogy a dalok, a mondókák és a tánclépésok mind e- redetiek, népiek. Már a kórusunkban sem tettük másképpen. Pintér Feri bácsit idézem, ő szokta mondani, hogy mindig csak a legtisztább forrásból merítsünk. Egyébként már a nevünk is érré kötelez, hiszen kórusunk űj hajtásaként dolgozunk. táeg

mogatásnál többet ér. Zselíz és Gombaszög után is hiába vártunk valamilyen értékelő írásra, amelyben legalább a hibáinkat elmondták volna, mert bizonyára vannak. És még valami! Nyertünk már néhány versenyt, de mindig az volt az érzésem, hogy szégyellik nekünk átadni a díjakat. Mindig csöndesen, csak úgy suttyomban adják oda, pedig ennek szépnek, ünnepélyesnek kellene lennie. Ez is lelkesítené a szereplőket.

— Ügy tudom, már külföldön is jártak.

—• Igen, tavaly Szekszárdon szerepeltünk, az idén szeptemberben Sió- agárdra megyünk. A szekszárdiakkal adott közös műsornak nagyon örülünk. Mikor ők itt jártak Sládkovi- Éovón (Diőszegen) szinte népünnepély volt. Nyolcszázan nézték meg műsorunkat, de nem volt ez másképp Szekszárdon sem. Az igazi öröm mégis az, hogy nemcsak felfigyeltek ránk, hanem rengeteg ember bekapcsolódott a munkába. Az iskola négy termét kell már kikölcsönöznünk, a- hol esténként közel száz ember műveli a kultúrát, és azt hiszem, erre jogosan lehetünk büszkék.

Valóban jogosan! A kultúra, népi hagyományaink művelése, s főleg a fiatalok bevonása a munkába, az idősebbek iránti tisztelet és szeretet elmélyítése szép és nemes feladat.

Neszméri Sándor

kép: Lengyelfalusi Imre

Hogyan lehetséges az, hogy az alig másfél éve dolgozó együttes máris ilyen nagy sikereket ért el, s mi a titka színvonalas előadásaiknak? Erről beszélgettünk Karsay Tiborral, a Galántai Járási Ipari Vállalat kereskedelmi osztályának igazgatóhelyettesével, az Oj Hajtás Táncegyüttes művészeti vezétőjével.

— Pontos választ én sem tudnék adni, de azt hiszem, sikereink titka a lelkesedés, népi kultúránk szerete- te és a jó szakmai irányítás. Tulajdonképpen az első két tényező „miatt“ alakult meg az együttes. Egyszerűen jöttek a fiatalok, és tanácsot kértek: mjt tegyenek szabad i- dejükben, hogyan járulhatnának hozzá népi kultúránk fejlesztéséhez. Ml pedig megragadtuk az alkalmat, és 1975 januárjában újraszerveztük 'n tánccsoportot, amely három évvel korábban szűnt meg működni.

— Gondolom, még így sem volt zökkenőmentes -a kezdés.

— Öh, ez enyhe kifejezés! Nem Is tudom, hol Is kezdjem a nehézségek felsorolását. Kezdetben ugyanis csak táncosok voltak. Koreográfusunk nem volt, a kísérőzene kérdését is mag kellett- oldani, gyakorolni sem tudtak a .fiatalok megfelelő körülmények--------------------- Éj ifjúiéi! 9

„Költő voltál - megöltek ók“

Federico García Lorcára emlékezünk

„Spanyolországot éneklem, és a csontom velejében ts Spanyolországot érzem. De mindenek elótt az egész világ embere vagyok, mindenki testvére“ — vallotta művészetéről és önmagáról harminc évvel ezelőtt. 193fi-ban Federico Garda Lorca, s még ugyanebben az évben augusztus 19-én a spanyol nép bű fia ö- rökre elnémult, a Franco-terror kiszolgálót puskagnlyőval némftották el. Lorca a véres események első áldozatai közé tartozik. Halála előtt egy hónappal baráti ővás dacára Madridból szeretett Granadájába utazott, hogy új drámáján a gyermekkort felidéző környezetben dolguzzék. Rendületlenül hitt abban, hogy a költőket, a művészetet a spanyol fasizmus megkíméli. E hite lett a végzete.

Ahhoz azonban, hogy egy költő meghaljon. kétszer kell őt megölni. Előbb fizikailag, majd müveinek betiltásával. Az utóbbi esetben rendszerint nehezebb a dolga a hatalomnak. Emberi emlékezet óta nem fordnlt még elő, hogy ez sikerült volna. A szellem mindig kiszabadult börtönéből és diadalmaskodott a zsarnokságon. Federico Garda Lorca is Franco tábornokon.

A módos földműves apa és fanitónő anya fia iskoláit odahaza végezte. A granadai egyetemen jogot és filozófiát tanult Verseinek forrása is az otthont táj A délspanyol falvak hangulatai á- radnak, emberei szólnak hozzánk minden sarából. A gyermek- és ifjúkor élményei később drámáiban is felvillannak.

Lorca költői fejlődése eltér e megszokott képlettől. Kezdettől fogva tiszta forrásból merít, versei népi thletésüek. Ilyen hangvételű költeményeket tartalmaz a Cigányrománcok című gyűjteménye. A szertelen fantázia szülte, de szabályos szerkezetű verseiben az andalúz kisvárosok kanyargós szűk- utcácskái, a tájat övező hegyek, a tenger partja, narancsfák, pataknk jelennek meg, s mindez a spanyol népi hagyományokban és irndalml örökségben gyökerezve. A spanyol emberre jellemző szenvedély leginkább szerelmi költészetét hatja át: végigvonul rajta a férfi—nő kapcsolatának harmóniája és diszharmóniája.

Amikor 1929-ben Amerikába ment, ez a változás nem maradt nyom nélkül költészetében sem. A kapitalizmus visszásságaira költői látomásokkal, bonyolult asszociációkkal reagált. Szörrealista korszaka azonban 1931-ben lezárult, a- mikor visszatért hazájába. Itt már kikiáltották a Köztársaságot, s ebben az új környezetben társadalmi-művészeit küldetését ismét a realizmns nyelvén szólva töltötte be. Ebben az Időszakban születtek nagy drámái is.

Noha a Cigányrománcokkal felért költészetének csúcsára, ebben a realista korszakban is születtek tollából nagy versek. A Siratóének cfmü négyrészes

költeménye lenyűgözi az olvasót. Egy torreádor halálát slratje el benne. A bikaviadal hagyomflnyn elevenedik fel a versben spanyol szenvedéllyel fűtve. Ott rezonái az ősi népi sirató, s hallhatják a spanyol népi hangszerek hangját. Á Siratóének költészetének egyik legszebb

darabje ____a költő halála óta Garda

Lorca Sirató-jaként Is visszhangzik az olvasók tudatában.“ (Tolnai Gábor)

A nő, ab asszony társadalmi helyzete sem kerülte el figyelmét. Ezt a kérdést mélyebb összefüggéseiben a Vérnász, a Terma ős a Bernardo Alba háza című nagy drámáiban elemzi

Drámáinak szerkezeti tökélye és ttral- sága a neves elődök, elsősorban Lops de Vege hatására vall. A Bernarda Álba háza című dráma a spanyol társadalom képe. Már a címe is szimbolikus. Bernarda Alba a zsarnokság jelképe.

Eederlco Garda Lorca neve nálonk Radnóti költészete révén vált fogalommá. 1937 nyarán Párizsban tartózkodott, s ekkor megismerkedett a spanyol eseményekkel ás a mártírhalál! halt költő művészetével Is. Radnóti Federico Garda Lorca cimű verséből vettük kölcsön e megemlékezés címét Is.

A spanyol szellemi élet vezetői a politikai és társadalmi ellenzékhez hasonlóan. egyre erőteljesebben követelik a szabadságot, a demokratikus jogok helyreállítását. Az oszlásnak indult hatalom kénytelen hátrálni. Olyannyira, hogy a granadai kormányzó rendelte el: állítsanak emléktáblát Garda Lorcának. és nevezzenek el róla utcát szülőfalujában, Fnente Vacnerusban. A család tiltakn zott a hivatalns ünnepség ellen. Ellenezték azt. hogy egy olyan rendszer képviselői róják le tiszteletüket, akik meggyilkolták és negyvenévi hallgatóira Ítélték a költőt.

Ilyen előzmények ntén a kormányzó már nem tilthatta be a2t a nagygyűlést sem, amelyet az igazi Spanyolország hivatott képviselőt hirdettek meg a szülőfaluban június S-re a költő születésnapjára. Garcia Lorca most lett volna 78 éves. Nem kerek évszám. de nincs is szükség jobileuim'a ott. ahol a szellem mindig jelenvalő. Ezrek és ezrek zarándokoltak az ország minden részéből Fennte Vacnerosba. jelmondatos táblákon követelték a résztvevők a szabadságot és az amnesztiát a bebörtönzöttek- nek. az életükben és háláinkban szám- üzötteknek. Albertinak, a kommunista költőnek és Mignel Hernándeznek, aki 1942-ben pusztait el Alicante biirtüqkór- hézában.

Nem kétséges, hogy Lorcához hasonlóan hazatérnek ők és mindazok is. akiket Franco ki akart irtani a spanyol történelemből. /-1táblára: garmond, ciceró, mittel, terdia. Ezzel bevégezte a betűrendeket, rátért, az egyetemes betűvonalra.

XXX

Najn Iván fantáziáját megragadta az egyetemes betűvonal. Ami nem más, mint egy képzeletbeli egyenes, ezen állnak a

i y

betűk, s ezért ne Ina szedés. Így a kisebb és nagyobb

m e'

fokozatú betűk is vonalba állíthatók egymással. 1

Egy se lóghat ki a sorból — mormogta Najn Iván a regálnak.

— Mit mondasz? — kérdezte Kisági.

— Semmi — legyintett. — Nézem az egyetemes betűvonalat a betveken.

— Micsodákon?

— Hát a betűkön.

— Ej, te! — Kiságí könnyedén végíghúzta a kezét a fiú

arcán. Ezt lehetett barátságos pofonnak, de stmogatásnak is venni. A lány egy pillanatra zavarba jött, a korrigálandó oldalakba mélyedt. ^ .

Najn Iván a nyakát nézte. A köpeny gallérja fölött, a sima bőrön látszottak az izgató, szőke pihék.

Munka után megvárta a kapunál.

— Merre mész? Elkísérlek.

— Jó — mondta Kisági, rosszul palástolt örömmel.

— Merre? — ismételte a kérdést Najn Iván.

— Haza.

Buszra szálltak. Najn Iván befurakodott a peron végére, megragadta a függőleges rudat. Kíságl nem tudott utána menni, összecsukódtak előtte a hátak. Ő is a fémrúdba kapaszkodott. Egyszerre érezte, hogy valaki megszorítja a kezét. Dühösen nézett körül, „ki ez a marha, nem látja, hogy ott én fogom?“ Aztán észrevette, hogy a tenyerére csukódó kéz Najn Ivánhoz tartozik. Forróság öntötte el az arcát. A fiú ujjai ekkor finoman följebb csúsztak (kanyarodott a busz), Kiságin volt a sor, most ő simogatta meg Najn Iván kezét.

Még öt megállót zötykölődtek ott a peronon. Cirógatták, becézték, szorongatták, tapogatták egymást az ujjaik, beszélgettek is, a maguk nyelvén. Néha az ujjak dialógusa ékesebb minden szálon kiejtett szónál. Najn Iván vagy két méternyire volt Kiságitól, közöttük egy hájas, csíkos kabátos férfi, egy tízéves forma kisgyerek, egy sápadt arcú öregasszony, néhány váll, két-három aktatáska, retikül, sportszatyor, s mégis c-nné) kőzelébb nem is lehettek volna egymáshoz.

Mire leszálltak, a kezek már mindent megbeszéltek. Najn Iván átkarolta a lányt, sétáltak szótlanul a meredek utcán fölfelé, mint egy kedves, összeszokott szerelmespár. A söté- tebb kapualjban aztán csókolóztak ts. Najn Iván benyúlt a lány blúza alá, megkereste sima érintésű mellét. Nadrágja azon a bizonyos helyen kidudorodott, de ezt most már egyáltalán nam kellett ezé-vvottní

A sárgára mázolt templomnál a lány megállt:

— Ne kísérj tovább.

— Miért?

Kisági hallgatott. Ettől Najn Iván méregbe gurult:

— Félsz a szüléidtől?

— Ä — a fejét rázta.

— Hát akkor?

— Nem akarom, hogy lásd, hol lakunk.

— Miért?

—■ Csak.

— Válaszolj! — dörrent rá Najn Iván. — Hol laktok?

— Egy putriban — mondta Kíságl.

— Putriban?

— Igen, putriban — ismételte a lánv. Kitört: tyaólban. Disznóólban!

— Egy ku.

Najn Iván leült a kerítés szélére. Maga mellé húzta a lányt, egyetlen erőszakos mozdulattal.

— Na! Fáj — mondta Ktsági.

Csókolóztak. Aztán csak ültek, csöndben.

— A hülye anyáml ö az oka mindennek.

— Anyád? —- Najn Iván kérdően nézett rá.

— Volt egy lakásunk. Kétszobás — kezdte Kisági, mintha egy jől bemagolt költeményt szavalna. — Akkor költöztünk oda, mikor az apám elvált. A titkárnőjét vette el.

„Szabvány történet“ — gondolta Najn Iván. De tévedett.

— Anyámnak lett egy barátja.

— Lett?

— Moziban ismerkedtek össze. Úgy hívják, hogy Gonda Bendegúz.

— Jó hülye név — mondta Najn Iván.

— Mindig pénzt kunyerbált anyámtól, aki, sajnos adott is neki. Van cigid?

— Hogy?

— Cigarettád!

— Nincs.

— Na aztán — folytatta Kísági ~ előállt ez a Gonda Bendegúz, hogy néki sürgősen kéne harmincezer. De akkor a- nyámnak már nem volt egy büdös vasa sem. Erre Gonda azt mondta, létkérdés. Anyám bőgött, mint a záporeső.

— És?

— És akkor Gonda kisütötte, hogy van egy Ismerőse, aki irtó vacak düledezö lakásban él, el akarja cserélni. Mondta, hogy mi költözzünk oda.

— Ti? Minek?

— Mert az öregasszony ráfizetne, s lenne pénz. És ő megtudta hivatalos helyről, hogy a házat fél éven belül szanálni fogják, akkor kapunk új lakást, nekünk is megérné. Erre meglett a csere, anya odaadta neki a pénzt. A Gonda kőt hét múlva lelépett, ml meg itt maradtunk ebbén a nyomortanyában. Anyám érdeklődött, szanálásról szó sincsen.

— Be keli perelni! — mondta Najn Iván.

— Kit?

— Hát azt a Gondát.

— Ne légy már ilyen naiv) Azt hiszed, papírt adott a pénzről? Nincs semmi bizonyíték.

—■ Na de ha egyszer az az igazság ..

— Nem érdekes az igazság — akasztotta meg Kiságt. — Ezt neked jobban kéne tudnod, mint nekem Csak a bizonyíték számít. Te jársz előkészítőre vagy én? (Az előkészítőről majd később lesz szó.)

Najn Iván hallgatott. Aztán a lány vállára tette a kezét:

— Mindent értek. Csak azt nem, miért ne kísérhetnélek haza?

Hazakísérte. A látvány minden várakozását alulmúlta. Kát romhalmaz külsejű bérkaszárnya között mintegy tízméternyi fakerítés húzódott. Olyasmi, amilyet a Pál utcai fiúk borítóján látott utoljára. De ott a deszkák résein kikandikált egy gyerekarc, valószínűleg Nemecsek. Itt viszont senki se kandikált, ezzel szemben középen ócska kiskapu volt, azon bementek. Egyemeletes ronda építmény állt a kerítés mögött, az alsó szintbe pincelejárat vezetett, s fölsőbe nyikorgó vaslétra. Ott fönt laktak Kiságlék.

„Szörnyű“ — gondolta Najn Iván.

— Kiábrándító, Igaz? — bökte meg Ktsági.

Nem felelt, A lány fején találta a szöget.

Álldogáltak még egy kicsit, aztán Najn Iván elmenekült. Nyomasztotta a hely, s ez — akaratlanul is — átvetítődőtt Kiságira.

Néhányszor még hazakísérte, nyülkált a ruhája alá, a honvédelmi napon hosszan csókolózott vele egy fatörzsön, de lényegében ennyi volt az egész. Továbbra Is Krisztinával járt, laza kapcsolatát Ktságival megfelelőnek érezte.

A lány egyszer — ott a kerítés Blőtt — megkérdezte tőle:

— Mondd, szeretsz te engem?

— Fontos ez? — vonta a vállát.

Kisági aztán a vasiépcsőn sokáig sift. Dé ö ezt már ném hallotta, sietett haza. Anyjától elkérte a Trabantot, ment Krisztinához. (A lány szülei túlóráztak; üres a lakás.)

XXX

Hát valahogy így élt akkortájt. Egy pillanatra sé fordult meg a fejében, hogy komolyabban kezdjen valamelyik lány- nya! a nyomdából, noha lett volna rá jelentkező Ktségln kívül is. Sorolhatnánk a szép, vörös hajú Andreát a linösze- dőktől vagy akár Évát, aki a védőitalt (fél liter tej) szokta szétosztani. A nyomdabelt nők Najn Ivánt mindvégig kitüntették figyelmükkel.

Mikor az a sajnálatos baleset érte, s kifolyt a vére az 6- lomreszelékkel borított kövezetre, Marika sírva róhant az üzemorvosért, Kisági pedig elájult.

(Folytatjuk)