Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-08-10 / 32. szám
10 ii| ** *£>• N‘ I os. Müller, máris rátérek. miért kérettem. Most, hogy elfogadták a lemondásomat, ön lesz az utódom: kinevezése küszöbön áll- Ne tegyen úgy, mintha óriási meglepetésként érné a hír: már régen szóbeszéd tárgya nálunk, nyilván eljutott az ön fülébe is. Egyébként kétségtelen, hogy Intézetünk fiatal káderei közül ön a legfelkészültebb Müller, ön bátran mondhatjuk, ismeri a munkánk minden csinját-bínját. Legalábbis látszólag. Ne szóljon közbe. kérem, hadd mondjam végig: nem saját kezdeményezésem ez a beszélgetés, elöljáróink bíztak meg vele- Egynémely kérdést illetően ön még nem eléggé tájékozott. Müller. most pedig elérkezett a pillanat, hogy tudjon mindenről- ön, mint különben mindenki, azt hiszi, hogy Intézetünk több esztendeje egy o- lvan hatalmas dokumentációs központ megszervezésén fáradozik, amilyen nem volt még soha, egy olyan nyilvántartó felállításán, mely begyűjti s rendszerezi mindazt, amit minden egyes személyről, állatról és tárgyról tudunk, ama legfőbb leltár megalkotását tűzte ki célul . mely nemcsak a jelent. hanem a múltat is magában foglalja, tehát mindent, ami van s ami volt, kezdettől fogva, egyszóval mindennek a teljes történetét, vagy még inkább a katalógusát, percről percre- Tény és való, ezen dolgozunk, s elmondhatjuk, hogy derekas munkát végeztünk eddig is: nem csupán-a világ jelentősebb könyvtárainak, archívumainak és múzeumainak, valamennyi újság valamennyi évfolyamának tartalma van már betáplálva Ivukkártyás nyilvántartásainkba, hanem. egy olyan dokumentáció is. melyet ad hoc gyűjtünk össze, személvenként s helyszínenként- Az egész :.nyag aztán egy sűrítő, miniatürizáló folyamaton megy keresztül, erről még nem tudjuk, hol fog végződni. Ahogyan parányi mikrofUmtekercsekbe archívá-' lünk minden létező és lehetséges képet, . tárolunk minden rögzített és rögzíthető , hangot is a mfkroszkópikus *, szalagjainkon. - Az emberi faj I központi emléktárát kívánjuk tehát létrehozni,. igyekezvén a lehető legszűkebbre méretezni a rakteret, agyunk egyéni emlékkamrája a példa De. hát fölösleges, hogy épp önnek ismételjem eV ezeket a dolgokat, önnek, aki „Az e- gész British Museum egyetlen gesztenyehéjban“ című díjnyertes pályázati munkája révén került hozzánk. Viszonylag rövid ideje dolgozik nálunk,- néhány éve csupán, de már úgy ismeri laboratóriumaink működését, akárcsak jómagam, aki az alapítás óta foglalóméi az Igazgatói posztot. Biztosíthatom, sosem adnám át a helyemet, ha bírnám erővel- De feleségem rejtélyes eltűnése u- tán súlyos lelki depresszióba estem, s azóta sem bírok kllá- bolní belőle. Nagyon helyénvaló, hogy fölöttes szerveink — kérésemet is méltányolva, természetesen — gondoskodnak a megüresedő igazgatói állás betöltéséről- Most hát az én kötelességem, hogy beavassam ama hivatali titokba, me: ly-két mindeddig elhallgattak ön előtt. / , Mi is az, amit nem tud? Nos: hogy mi a munkánk igazi célja. Hogy miért dolgozunk? A világ vége miatt, Müller, a Világ vége teszi szükségessé a munkánkat- Minden földi élet előreláthatóan közeli megsemmisülése. Azért fáradozunk, hogy semmi se lett légyen hiábavaló, hogy átadjuk mindazt, amit tudunk: azoknak, akikről nem tudjuk, kicsodák, s azt sem, hogy mit tudnak. Megkínálhatom egy szivarral? A jóslat, hogy Földünk már nem sokáig lakható — — legalábbis az ember számára —, nem lep meg bennünket túlságosan, ugyebár Hiszen Azt tudtuk eddig is, hogy a Nap elérkezett élete delelőjé- hez: ha minden jől megy még négy-öt milliárd év, s aztán vége. Vagyis előbb-utőbb okvetlenül fölmerült volna a probléma; az újdonság csak az, hogy jóval közelebb került hozzánk a „lejárat“, s Így nincs vesztegetni való időnk, ennyi az egész. Derűsnek éppenséggel nem mondható az emberi faj pusztulásának persITALO CALVINO ELBESZÉLÉSE töri a fejét azon is; mármint hogy miképpen lehet értelmileg fölfoghatóvá tenni a mi információanyagunkat „amazok“ számára, használjanak bár akármilyen, a miénktől teljesen elütő nyelvi. gondolatközlés! rendszert. Noha most már tudja, miről van sző, biztosíthatom, ez nem jelent semmi változást az ön számára, egyvalamit: a felelősséget kivéve- Tulajdonképpen arról szeretnék most elbeszélgetni egy kicsit önnelMi marad az emberiségből a teljes pusztulás után? Egy bizonyos mennyiségű közlés, információ, saját magáról s a világról, az a mennyiség véges tesz és végleges, tekintve, hogy megújulni, növekedni nem tud többé. A világegyetemnek egy bizonyos ideig különleges lehetőséit : volt információk gyűjtésére és feldolgozására s alkotására Is; információ kiugratására ott, ahol nincs kit informálni s miről: ez volt az élet a Földön, legfőképpen pedig az ember, az ember memóriája és közló emlékpergetö leleménye. Intézetünk kezeskedik, hogy ez az információmennyiség nem hull szét, nem semmisül meg, attól teljesen függetlenül, hogy eljut-e majd másokhoz vagy sem. Az igazgató gondja, hogy ne maradjon Ki semmi, mert ami kimarad, olyan mintha nem Is létezett volna soha. U- gyanakkor neki kel! gondoskodnia arról, hogy eltűnjön, so- hanemvolttá váljon, ami megkeverheti a fontos, lényegbe vágó dolgokat, árnyékot vethet rájuk, vagyis mindaz, ami a- helyett, hogy gyarapítaná az információkészletet, zűrzavart okozna benne. Az információk összességéből létrehozott általános modell a fontos, abból aztán újabb s újabb, merőben másféle információk nyerhetők, melyeket mi nem adtunk, s melyeknek tán nem is vagyunk birtokában- Egyszóval ha nem adunk bizonyos információkat, többet adunk, mint akkor adnánk, ha adnánk. Munkánk végeredménye egy modell, melyben Információértékkel bír majd minden, az Is, ami nincs benne- Csak ha ez elkészül, Csak akkor világosodik meg, mi volt igazán fontos mindabból, ami volt vagyis mi létezett igazából, mert adatgyűjteményünk végeredménye összege lesz mindannak, ami volt, van és lesz —- a többi nulla. Kétségtelen, vannak pillanatok — önnek is lehettek már ilyen pillanatai munka közben, Müller —, amikor az embert megkísérti a gondolat, hogy éppenséggel a nyilvántartóinkból kimaradt dolgok a fontosak, hogy csak az van igazán, ami nyomtalanul tovatűlen összetevőjéről van szó. Egy halom hűvösen tárgyilagos, váltpzhatatlan információ veszéllyel is járhat, olyan összképet alakfthat ki, mely mesz- sze esik az igazságtól, meghamisíthatja azt, ami épp a legjellegzetesebb valamely szituációban Tegyük föl, hogy valamelyik távol! bolygóról üzenet érkezik hozzánk, mely csupasz tények és adatok szinte banálisán világos felsorolásából áll: nem méltatnánk figyelemre, észre sem vennénk; tudatküszöbünket csak az az üzenet bírná átlépni, mely valami váratlant tartalmaz, valami bizonytalant, kétest, s legalább részben megfejthetet- lent: az rákényszerítené, hogy -fogadjuk és értelmezzük. Ne feledje hát: az igazgató feladata, hogy az osztályok által összegyűjtött s kiválogatott a- nyagba becsempéssze azt a finom, halvány egyéni szint, azt a kis rejtelmességet és merészséget. mely nélkül nem lehet igaz. Mielőtt átadom önnek az Intézet vezetését, figyelmeztetnem kell: az eddig összegyűjtött anyagban ítí-ott ,észre lehet venni a kezem nyomát-,- mondhatni a beavatkozásomat — persze különleges tapintatos beavatkozásról van szó: A hazugság csak látszólag zárja ki az igazságot. Bizonyára ön Is tudja, hogy a hazugság sok esetben — például a betegé az idegorvos számára — legalább olyan árulkodó, meghatározó, mint az igazság, ha ugyan nem meghatározóbb, az lesz hát azok számára is, akik majd neklállnak megfejteni az üzenetünket. Nos, amit most mondok önnek Müller, azt már nem feletteseink megbízázá- ból, hanem személyes tapasztalataim alapján mondom, mint kolléga a kollégának, férfi a férfinak- Figyeljen ide: az igazi, a mindenképpen továbbítandó információ a hazugság. Ezért nem haboztam hozzá folyamodni, természetesen bizonyos keretek között, ott, ahol nem bonyolította, inkább egyszerűsítette az a- nyagot. Leginkább a saját magamra vonatkozó információkat illetően éreztem jogosnak, nem takarékoskodni a valóságtól eltérő részletekkel ínem hiszem, hogy ez bárkit Is zavarna). Itt van példáut a házasságom Angélával: olyannak írtam le, amilyennek szerettem volna, gyönyörű szerelmi történetnek, melyben örök szerelmesként tündöklőnk mindketten, hűség, boldogság, ki nem hunyó szenvedély az osztályrészünk mindenféle nehézség közepette Is- Nem egészen igy volt, Müller; Angela érdekből jött hozzám feleségül, s rögtön meg Is bánta, álságok, hitvány alakoskodások sorozata volt az életünk. De mit számit, ami nap nap után történt? A világ emlékezetében Angela képe végleges, tökéletes, e- gyetíen karcolás sem ejthető iSjUíSTőBHé; T fia leszek a földtM. ieglrigylés\méltóbb fér- j^^isJfdők végezetéig. V Eíetnte csak a t mindennapi apró-csefcrő tényeit, ■éSwfSnyeit kellelt szépítget- Később, ahogy óráról ó- rS-a figyeltem A gelát (majd pfjdig [lestem s v< ?ül kémked- ,?<4n üt.tána), mine ellentmon- '.ilbhnk lettek e 1 Ínyek, egyre ■Á^atértélműhbek. becsületsértő : gJanaftvásra jogo; [tók. Mitcsi- i«ilhpttam, Mülle ? Mocskol- -tinTniminn i^iniilettem volna _góffifctailennír Ad! 9la szeretetsz ol&nnytís # sztát, egyértelműi; 5s . tovéb ilthatót? Ho-* • mälvafitoifanr v? ina el nyil- ^tltaftösunk lég agyogóbb ü- é‘? Nap napi után elsülv- lvétfitbttem. mkgsemmisttet- •effjr ez T&datok*y ha hozás nél- Ajdfl. De rffln‘átji^íltem, hogy a gyvég-legöe- kép KMil marad valami piruló nyom, hátsó gon- ‘yiolat.jS abból rrfajd le lehet /vezet#í, 1^1 Is vojt s mit csinál#-' a jjszavirágéletü valósáÍ mn^a^vpjiaélalmat a lagattam. töröltem, kihagytam. Féltékeny voltam Möller: nem tiszavirág Angélára —, ő számomra már csak egy elveszett játszma volt —, hanem arra az informácíó-Angeláid, aki fennmarad a világ végezetéig Hogy ez az lnformáciő-An- gela mocsoktalan maradjonj annak első föltétele, hogv az élő Angela ne fedhesse el többé saját képmását. Eltűnt hát, s a hosszas keresés, nyomozás mind hiábavalónak bizonyult: Fölösleges lenne most elmondanom, Müller, hogyan sikerült darabonként megszabadulnom a holttesttől. Maradjon veszteg, kérem, a munkánk végcélját illetően ezeknek a részleteknek nincs semmi jelentőségük: a világemlékezetben én az a boldog férj és vigasztalhatatlan özvegy maradok, akit önök valamennyien ismernek. Mindazonáltal nem leltem nyugalmat: információ- Angela egy információrendszer része maradt továbbra is, annak a rendszernek egyik- másik eleme pedig — a közvetítés esetleges zavarai, vagy a kódok megfejtőjének rosszindulata folytán — éppenséggel kétes föltevésekre, ínszl- niációkra, rágalmakra adhat lehetőséget Ügy döntöttem hát, hogy nyilvántartóinkban megszüntettem mindazon személyek jelenlétét, akiknek közelii, bizalmas kapcsolatuk lehetett Angélával. Igazán sajnáltam, mert így néhány kartársunknak nem marad nyoma a világban, akárha nem is léteztek volna soha. Most azt hiszi, hogy azért mondom el önnek mindezt, mert a cinkosommá akarom tenni. Nem, nem >rről van szó, Müller. Tájékoztatnom keli ama végső Intézkedéseimről, melyeket kénytelen vagyok fogana tosítant, hogy feleségem minden lehetséges szeretőjének információanyaga kívül rekedjen, semmiképp se kerüljön be a nyilvántartókba. A következmények miatt nem fá| a fejem, az, ami még hátra van az életemből. Igazán semmiség az örökkévalósághoz képest, és én megszoktajm. hogy csak azzal vessek számot; hogy pedig valójában ki voltam, mi voltam, azt egyszer s mindenkorra rögzítettem, s megörökítettem a lyukkártyá kon. Ha a világemlékezeten nincs javítani való, egyetlen dolog marad csak hátra: a valóságot kell kiigazítani, ott, ahol nem egyezik a világemlékezettel. Amiképpen megszüntettem feleségem szeretőjének létét a lyukkártya-rendszerben, a- zonképpen -törölnöm kell őt a2 élők sorából is- Ezért veszem most elő a revolveremet, szegezem magára, Müller, s húzom meg a ravaszt, így. Telegdi Polgár István fordítása NESZMÉRI SÁNDOR VERSEI: levél anyámhoz verj már a fenekemre anyám mondd hogy ilyen maradtál — én ezzé lettem érdes kezed minden mozdulata cirógatás lenne ma tudod anyám már nem Is akarom hogy álmokat fejts és mesélj álmodni f?l még aludni sem tudok csak ha levelet kapok tőled és apámra panaszkodsz mert annyira ló tudod anyám én álmodnék de más utakat tárok és minden olyan valóságos ezért maradtam a sárkánynál melyet sosem eregettem a betört ablaknál amiért engem vertek és te sírtál és mindig rád gondolok anyám és ha vészharangok szólnak szíved dobogását hallgatóm mint régen hogy ne sírjai a ssrá*rpl">’,i'ihez mint a halál te sem válogatsz magaddal sodrod a csavargót útonálló művészt és olykor az anyagyilkost ts útonállót művészt mondd miért vagy te mégts a legemberibb érzés fényló GOncötszekér úttalan vándor útmutatóba .... -'.íj.............1, \ , mennydörgés villámcsapás árvíz tűzvész magad mögött hamuval porral iszappal a világ cinizmusába vetsz virágát és köpöm/egforgazó vagy mintha nem te loptad volna el Zeusz lobogó füzét hogy sós könnyé forrald a szivárványt és megégesd saját keresztfádat is igen szemedre vetem látomásos éjszakáimon emberre válásom keserűségét álmokban nyílt őszirózsák véres' valóságát repedt vészhorangbk úfrazendüléSét csak azt mondd meg miért a halál kell ha nem vagy ön vizsgál 1 nincs bennem sommi csak a basOgatón fájó csontok karom bágyadt üreges még görbülten merev ojjaim sem Judom ökölbe szurfayt Jl tekintetem tenyerem mély vonalai közé tekeredik hogy a verejték tengerébe fulladjon és körülötte tovább pezsegjen a dühös élet nik, míg ami fölfegyzéseink v szűrőjén fönnakad, az csupán ti a holt rész, e salak, a forgács, t Eljön a pillanat, amikor egy h ásítás, egy röpdösö légy vagy g "e'ftv patten^-a1P8-.l dűli kíncsflekf életen mert tel- t (ességgel hasznavehetetlen lé- t vén oly köznapían eéetleges, f azonnali feledésre ' ítélt. s /| , mentes a yfíágirmléi<pzet%r--v8- é hí besoroltatás unatmäti). KI-"'-jj zárható-e az • lehetőség, hogy r a vlláeegvetcm nem egvéb. v mftit a megörökíthetett®!! ágiját lanatok Ivuk'átr hálója, s hbgv , t lntéze^||L cj®' eáHHo metga-v.S Uv^ a sem- * éiq—■—1 VI betegségünk s^lS&Petkező: ,-e- r nlíjpfey raHtefewiwmi fi- £ t'velt&nkef, kötünk. "ttallunkl. t gondolánk valamit, rögtön be>»a a kar||fc=jfennFtr:algyij,v á$6ST' á1 1 sunkba, megvallom,' vélem i megesotT. ftojtv gáttá-'; 1 sokat, pattanásokat, ki'aes asz- t 5goc*áclókat, önfeledt rttyö- részéseket karaloglK^ttam 0 i csúsztattam a legfontosabb íjb- l formációk közé Mert a most magára váró beosztás, ezzesf5, ' előjoggal jár: az ige rántó rá- i gél a vili«®léke«!!>*»-. JHP. t hallgasson, Müller: nem holmi önkénveskedésről beszélek, ha- 1 talommal való visszaélésről — t munkánk egyik nélkülözhetet- t pektívája, de hát keseregni e- zen épp olyan hiábavaló, mint : fölpanaszolni az egyéni halált. ■ f Bocsásson meg, egy kicsit el- érzékenvültem. az Angélám el- - tűnése j^'folyvást aZ'-é?3Í2&=! ben.) Serif millió ispnereflen bolygón Élhetnek hoznánk hasonló lélyek; nem túl fj-de- ' kés, vajai az ő vagy; a n|le- ) származcltaink fognak-e janit.: emlékezi!, s az sem.Jkík pTv* ' tatiák n*td. amit mii elkszd- tünk. Ätj dni nekik az en jiék- : tárunkat: csak ez a fontol. S i e legfőb központi erftléld irat ' tető alá1 hozó s kezfclő ' üté- ■ zet éléreirövldesen önf- név izik ' ki. Müll#- V.™ i Ne i Je! a műnké eriifetan fog.- do'-go?- ni. mint frddt?,. Emié ke ink 1- ] deer- b ’veókra való fufta*á- sának m dszereivet é^T- másik 1 Intézet Jpglallrpí^,'"ejég ne-*; künk a nflgunk dolga, ttz sfc? j tartozik ránk. liogv optikai ' vngv akiÄztlkfli eszközök blzo- , nvuln ik-ó. maid alkalmasabbnak- Az br'-leheb hogy nem ' fogják szJ|küldGní az üzeneteket. hanem itt helyezik 'biztonságba ök£», a földkéreg alatt: rgv szép' naoon az űrben bo- Ivongrt bolygónkra tévedhetnek maiflHRnbű^l^öiB^Sark^ rhoniOoii<Ai hétnek elárvult lakhelyünk maradvánván. A kőd vagy kő- rlok kifundálása sem a ml gondunk: külön tudóscsoport A VILÁG EMLÉKEZETE
