Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-08-03 / 31. szám

TENGERI VIHAR HAZAI MÓDRA

A bibliai Noé. amikor építeni kezdte bárkáját a hegyen, embertársat csodálkozva nézték titokzatos 1- gyekezetét. Amikor a Bar- randov filmstúdió egyik rendezője, Karel Kachyfta elha tározta, hogy hajőt épít, nem ejtett vele ámulatba senkit, sőt kollégái lázasan segítkeztek. De hát mire is kellett neki ez a hajó? Természetesen filmhez. A Kis tengeri sellők című filmjéhez, amelyben a tengeri hajók bár epizód-, de igen fontos szerepet játszanak. Az egyik elpusztul, s ekkor 4 tengeri sei lő beleszeret a földi. .halandó .hercegbe — így kezdődik egy boldogtalan szerelem története. De ml most ne a mesebeli lények megható történeténél időzzünk, hanem inkább a kulisszatitkokról szóljunk, mondjuk arról, hogyan is kerül filmszalagra az a jelenet, amikor a háborgó tenger hullámain hánykódiké's megsemmisül a hajó.

Úgy is például, hogy elmegyünk az erdőbe, kivágunk néhány tát, gerendát, deszkát szabunk belőle, ezt a tengerhez szállítjuk, ott pedig hajót ácsolunk. Ezután nem maradns más hátra, mint kosztümbe öltözve türelmesen várni egy akko ra viharra, amely aztán hajónkat rengeteg viszontagság után'a tenger fenekére küldi. Közben a filmesek e- gyetlen másodpercet sem mulasztanának el a jelenetből. Azt persze mondani sem kell, bogy Ilyen megoldással az előállítási költségek csillagászati összegekre rúgnának.

Szerencsére .létezik ftlm- trükk, és ezt a mi filmeseink is nagyon jól tudják. Nézzük most meg, a fent

említett jeleneteket hogyan oldották meg a barrando- vtak! A díszlettervezők és kivitelezők műhelyükbe vonultak, és addig nem mutatkoztak, míg el nem készültek két majdnem három méter hosszú hajómakettjükkel, szakasztott másaival azoknak a hajóknak, amelyek a XVII. század végén szelték a tenger vizeit. Ä laikus most megint azt hinné, hogy elegendő egy na gyobb halastó, amely a filmben tenger gyanánt szolgál majd, csakhogy az édesvízit tavak hullámai rögtön elárulnák eredetüket azzal, hogy nem keletkezik a tenger vizére oly jellegzetes hab. Nem marad tehát más hátra, mint hogy a hajókat gömbcsuklóval egy vázra erősítjük, magunk elé képzeljük a háborgő tengert, s e képzeletbeli hullámokon ringatjuk, táncoltatjuk a vitorlásokat. Ezután kiszámítjuk a hajóra csapódó hullámok e- rősségének és a trükk-ka- merával készült felvételek gyorsaságának az arányát, hogy a végső hatás a lehető legélethübb, legtermészetesebb legyen. Ha a motor támasztotta szél nem elég erős ahhoz, hogy a vitorlákat széttépje, az se baj, a rendező zsebkése ezen ts segít. Néhány próba után aztán következhetnek a felvételek, száz filmkocka percenként. És ha ezt négyszer lassabban visszapergetjük, előttünk égy valód! tenger habjain egy valódi hajó táncol. A bevezetőben említett vitorlás hajóból pedig elegendő a fedélzetet elkészíteni, amelyen aztán a színészek eljátsszák a történet felelevenítéséhez szükséges jeleneteket.

HIVATÁSA: a kullúra

AJig néhány öve Dőlné Saliby helyzethez vezetett. Az alti fal- (Alsoszelil csak ezért volt be adatom tehát az volt, hogy azt ■ szédtéme a galántal járásban, tiz-tlzenöt személyt megnyerjem mert szinte teljesen megbénult a a közös munkának, faluban a kulturális élet. A tel- — Ez azért még kevés volt... szabadulás utáni években ezt a — Igen Is, meg nem !(. Eimintegy 3000 lakost számláié köz zet a „megbékéléssel" ugyanis a séget a járásban példaként einte- női éneklő csoport zavartalan getták a szocialista építésben el- munkába kezdhetett, sőt támoga- ért munkájáért és kulturális te- tást kapott. Ennek kapcsán mag vékenységéért. Aztán társadalmi kell említenem Mészáros Gizella mánkéban gyönyörű kultűrházat nevét, aki kezdettől fogva szar- épltettek, és mindenki azt várta, galmazta a csoport megalakításit, hogy az eddigi eredmények meg- és később is tőle kaptam a tag- batványuzédnak. több segítséget. Ez volt a kllnNagy meglepetésre azonban tö- dulúpont, amelyre később épít- rés állt be a szellek munkájában, bettUnk. A nőt éneklő csoport élés a hetvenes évek eleiére szinte kereln felbuzdulva férfi énekesek nem Is beszélhettünk a falában Is jelentkeztek, majd Szabados kulturális életről. VégBI a vezető László vezetésével megalakult a ség Is észrevette ezt a visszás citerazenekar és a lányok tiae- állapotot, és elhatározta, kultúr- csoportja. Ezzel tulajdonképpen felelőst választanak. A választás elkésztthettBnk egy egész estit Pnkkalné Pintér Ilonéra esett, betöltő, népdalokből és népi fiaIlonka 1973-től a falu kultűrpo- nőkből éllé műsort, amely taosg- litlkal életének a lelke. Az el- szú idő után az első Igazán nagy múlt bérűm év alatt felébresztő! és szép kulturális megmozdulás te az emberekben a knltúra sze volt. Ez a műsor már a kBIfinbö- retetét, több műkedvelő csoport vő szervezetek egyflttmüködésé- dolgoztk sikeresen. Alsőszeli ts- nek a gyümölcse volt. mét a járás egyik kulturális köz — Azóta a két éneklő Csoport pántjaként él a köztudatban. több versenyen Indult és szép st— Minek tulajdonítod ezt a kereket ért el. De ágy tudom,

gyors fellendülést? — kérdeztem van egy fiatal sztnjátsző csoport találkozásunkkor Ilonkáiéi. Is.

— Annak, hogy nem Is volt e- — A nőt csoport már harmadlyan nagy baj Itt nálunk. Az am- szór vett részt az Idén a Tavaberekben ugyanis élt a kultúra szí szél vizet áraszt versenyen, szeretete, csak nem akadt olyan és eddig még mindig bekerBIt a flgybozgé ember, aki kézbe Ingta kerületi döntőbe. A férfiak az volna, Irányította volna azokat, idén Indultak először, s a járé- aklk dolgozni akartak. Mert Ilye- sl elődöntőből, amelyet nálunk, nek akkor Is voltak, csak éppen Alsászellben rendeztek meg. ők kevesen, és nem tudtak mega- is tovább jntottak. A színjátszó gyezni abban, melyik szervezet csoport tavaly alakott, és nem égisze alatt végezzenek knltúrte- várt sikerként könyvelhetek el vékenységet. Bizonyos értelemben n kerületi döntőbe" jutását. Itt ez a kicsinyesség tarthatatlan Vfgh Györgyöt kell megemlítenem

Vigh György rendező (jogról a másodikJ a színjátszók oklevelét veszi át. Foto: a szerző

(7. folytatás)

Március huszonhemdlke: honvédelmi nap! A Nemere Ernámtól Nyomdaipari Tanintézet teljes létszámban ’kivonult. Közepes elkesódéssel. De hát kötelező volt.

Búza Sándor az előző héten bejelentette és hosszasan sorolta a szankciókat, melyeket kénytelen alkalmazni, ha valaki az MHSZ-megmozdulást elmulasztaná. Pedig sejthette volna hogy ez fölösleges, a srácok örültek; aznap nem kellett nyomdába menni. Elkérte őket az intézet.

Közepes lelkesedésük viszont abból adódott,- hogy a honvédelmi napot Budapesttől negyven kilométerre, valami falu ment! tisztáson tartották, késő este lesz, mire hazaérnek.

Meleg, napos idő Ígérkezett azon a pénteken. Najn Iván hétkor futva érkezett a pályaudvarra, a megbeszélt gyülekező- helyre.

Alig akart hinni a szemének, akkora tömeg zsibongott már ottan. „Ez mind nyomdásztanuló lenne?“

Mind nyomdásztanuló volt. Najn Iván megrökönyödése érthető, hisz ő csak saját osztálytársait ismerte. Ezenfelül azt sem tudta, hogy az intézetben nem csupán kedden folyik tanítás tő kedden járt!, hanem a hét minden napján, sót délután is, amikor a „háromévesek“ járnak.

Kétféle Ipari tanuio van. Aki érettségi után jelentkezik, annak két év a tanulóidő („kétévesek“), aki általános iskola után, annak három. (A Balatont Nyomdába — a sors különös szeszélyé folytán — csupa kétéves került.)

Fölszálltak a vonalra, zsúfolásig telt velük.

Najn Iván a zakatoló kerekek ritmusos énekét hallgatta.

Egyszer csak leszálltak, az osztályfőnökök ádáz erőfeszítéseket tettek osztályáig sorba állítása érdekében, kevés slker- iel. Névsorolvasást’ tartottak, aztán megindult a tömeg. ,,

Az a bizonyos tisztás a Duna partján volt, félórányi járásra a vasútállomástól. Najn Iván az úton végig azon törte a fejet, hogyan lóghatna meg?

A honvédelmi nap négy programpontból állt. Lövészet, aka- dályfutás, százméteres síkfutás, szellemi vetélkedő a honvédelem témaköréből.

Najn Iván osztályét először a lövészethez terelték. Széles oet.inpárkánv mögött piszkos pokrócokra kellett lefeküdni, a céltémák jó" ötven méternyire lehettek. Egy borostás fiatalomból magyarázta nekik a fegyver rejtelmeit.

— Ez, kérem tisztelettel, a kisöbű sportpuska, Töltése nagyon egyszerű — bemutatta. — A célzás a célgömb és a cél- vélyó szintbe állításával történik — vállához emelte a puskát, ein í'vülten célzott a táblák felé. — Az elhelyezkedés kissé átlósan történik a fegyver vonalához képest. Nnnn. Mindönki hármat tóbet. — Eltűnődött, vakarta a fejét. Aztán a puskát a lábához eresztette: — Ezek a fegyverek tízezer lövésig pontosak — elhallgatott. — Hát van kérdés?

— Igen — mondta Najn Iván. — Hányadik lövésnél tartanak a puskák? ,

— Nos... — most az állát masszírozta. — Túl az tízezre- diaen az biztos.

— Remek — mondta Najn Iván.

A többiek röhögtek.

— Fiatalember, elhiheti, bármelyikkel lövök magának harmincat! — csattant föl a borostás.

— Elhiszem — vállet vont.

— Akkor minek okoskodik?

— Tényleg — mondta Najn Iván.

A aorostás vezényelt, lőttek. Aztán újabb vezényszóra elsétáltak a táblákhoz.

Najn Iván lőlapját hosszú ideig nézegette fitymáló arccal a LŰMESTER. (Ez állt a borostás fiatalember vörös karszalagján, fehér betűkkel.) Majd odaadta neki:

— Ezz«) nem vághat föl.,.

A lőlap 15x15 centiméter nagyságú papír volt, rajta egykő- zepű körök megszámozva egytől tízig. A tizes kör olyan öt- tnllUméteres átmérőjű lehetett. A lap bal alsó sarkába apró táblázatot nyomtattak, az értékeléshez. Három rubrika.

LÖVÉS — TALÁLAT — ÖSSZESEN

Najn Iván iőlapján egyetlen lövedék nyoma látszott, méghozzá éppen a TALALAT szó közepét, az Á betűt lőtte ki. Szabályos, kerek lyuk, úgyhogy most az állt ott:

TALOLAT.

— Szerintem ezt még nehezebb eltalálni, mint a közepét — mondta Najn Iván a borostásnak, aki erre már szólni se tudott) csóválta a fejét, reménytelen arccal. (Egyébként a többiek lőlapja Is hasonló vagy rosszabb eredményről tanúskodott. Csak Kovács Márton lőtt tizenkettőt — két hatost —, erre a borostás megdicsérte, amiért nem győzött eléggé szégyenkezni a többiek előtt.)

Najn Iván látta, hogy most már nem olvasnak névsort a tanárok, azt sem ellenőrzik, hogy mindenki lőtt-e. Ezért Ismét a távozás esélyeit latolgatta.

Az akadá.yíutás jelentős tortúrának ígérkezett, pihent agy lehetett, aki kitalálta. Gerendán, szögesdrőtok alatt és fölött, téglarakáson, palánkon, vizesárkon kellett áthatolni, közben az Időt stopperórával mérte egy bandita külsejű férfi. Najo Iván nem várta meg, amíg rákerül a sor, szép óvatosan lesé- tált a Duna-partra. Itt Kiságtval találkozott.

Aztán jött Cseh Tamás, együtt hívták a lányt, jöjjön haza, de Kisági azt mondta, megvárja Nagyágit. Akkor ott hagyták, bandukoltak a vasútállomás felé. Fél tizenegy körül járhatott az Idő, melegen sütött a nap, az évszakhoz képest túlságosan is Najn Iván levette a zakóját, kigombolta a nyakán az inget. Izzadt.

A vonatnál derült ki, hogy Csel! Tamás nem Pestre megy.

— Kispala az ellenkező Irányban van.

— Kár — mondta Najn Iván. Arra számított, hogy dumálni fognak az úton; jobban telik az Idő. Cseli látta csalódott arcát, elmosolyodott:

— Judod mit? Gyere el hozzánk.

— Mos:?

— Mién ne?

— Hát... —• tulajdonképpen kedve lett volna hozzá. —

Dé bogy jövök vissza?

— ló kérdési — csóválta tejét Cseli. — Mondjuk, vonaton! — Kerek arcén két apró lyuk képződött, ahogy nevetett

— Na, gvere már, ne kéresd magad annyit.

— Rendben van — mondta Najn Iván, és vállat vont. Mentek jegiet venni.

Lassan zötykölődött a vonat, a fejüket úgy ingatta ez a ritmus, mintha állandóan bólogatnának. Cseli a falujáról máséit. „Akár egv útikönyv, olyan szakszerül'1 — gondolta Najn Iván.

Körülbelül húsz percig utazlak, Kispalán épp csak hogy megállt a vonat, már mozgott a szerelvény, mikor Iáugrottak.

Elhalkult a távolodó kerekek kattogása a síneken. Rezdület- len csönd lett. Najn Iván emlékezetében úgy maradt meg ez a barna téglás állomás, mintha egy régi gyűrött sarkú fényképen látta volna

— Gyere — ütötte hátba Cselt.

Kisétáltak e sorompó mellett. A töltés alatt rézsútos utcák futottak a Duna fele, testükbe mély sebekei váglak az erre közlekedő szekerek és motorkerékpárok, a résekben bokáig állt a víz Kerülgették a lócitromokat, csak mentek szótlanul Csellók háza felé.

— Mindig ilyen kihalt Itt? — kérdezte Najn Iván.

— A — Csel! legyintett —, délután kezdődik a nyüzsgés, öt óra tájt.

Békák ugrándoztak a pocsolyákban.

— Napközben teljesen kiürül a falu — dünnyögte Cs&li.

— Dolgozik a nép! — ezt úgy mondta, akár egy Induló refrénjét. üsszenéztek, vigyorogtak.

Elég vacak kis ház volt-Cseliéké, dohszagú. A kertet fölverte a gaz, a falakon kiütött a salétrom.

— Hát Itt lakom — mondta Cselt. — Randa, mi?

— Nekem tetszik — hazudta Najn Iván.

—■ A miénk a legcsúnyább a soron — mondta Cseli. — Apámnak semmi érzéke az ílyesmthez, még meszelnem ts mindig nekem kell.

— Apádnak mi a foglalkozása? — kérdezte Najn Iván. Nézte a bekeretezett fényképet a falon. Egy tiszta arcú férti meg egy szőke nő. összehajtanak, mint a galambok.

—■ Tanító. Az elemiben.

— Szóval tanító — ismételte Najn Iván. Leült az abroszos asztal körött vigyázzban álló, szigorú derekú székek egyikere.

— És anyád?

— Meghalt.

— Bocs — mondta Najn Iván.

— Semmi intett a kezéveL — Éhes vagy?