Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-12-14 / 50-51. szám

í

|ssg 20

Eric Ambíer tómért angoJ fr6., t kém- és4 detektfvregényak és tó- beszélések szerző)« , .teremtett«' meg müveiben doktor Ján Cíear rendőrtiszt alakját. Císáf. a prágai rendőrség kiváló tagja 1933 ben a fasiszta megszállás előínte nekiüt Angliába. Az alábbiakban Ambler két elbeszélését matatjuk be.

_ halál oka:

VELETLEN?

K

ellemetlen, hideg téli reggel volt, amikor doktor Ján Císaf először lépett Mercer rendőrtanácsos é- letébe a Scotland Yardon. Mer- cernek sok munkája és náthá ja volt. Ha Císafnak nincs a- jánlólevele egy keménygalléros- űrtől a belügyminisztériumbői, Mercer nyilván nem Is fogadja.

A rendőrtanácsoshoz gyakran jöttek magas rangú vendégek, és a látogatások mindig egyformán végződtek: néhány udvarias frázis után „véletlenül“ megjelent Denton felügyelő, és a vendégeket elvitte egy körsétára a Scotland Yard legfontosabb létesítményeibe.

Amikor Císaf majdnem bokáig érő esőköpenyében és e- sernyőjével a kezében Mercer szobájába lépett, katonásan összecsapta a bokáját.

— Doktor Ján Císaf, a prágai rendőrség volt tagja.

— Örülök, doktor, foglaljon helyet!

— Kedves öntől, tanácsos ür, hogy azonnal fogadott. Mindig csodáltam híres intézményüket.

Mercer megszokta már az i- lyen udvariaskodást, és betanult mosollyal válaszolt:

— Csak azt tesszük, amire e- rőnkből futja — és ebben a pillanatban már hallotta Is az ismert zajt, Denton felügyelő közeledett, hogy elvigye a vendéget —, most azt hiszem, szívesen megnézné néhány fonto: sabb osztályunkat.

— Köszönöm, de nem akarnám Igénybe venni Idejüket.

Mercer az első pillanatban azt hitte, nem jól hallott.

— Hát akkor, mivel szolgálhatnék?

— Elnézést, de azt hiszem, hogy inkább én tehetnék valamit önökért. Gondolom, segíthetnék leleplezni egy bűntényt.

— Ez nagyon kedves öntől. Kérem, adjon be az esetről í- rásbeli jelentést.

— Ez felesleges — válaszolta Císaf ragyogó szemmel —, már minden le van írva — és egy kinyírt újságcikket tett Mercer elé az asztalra.

Az ügy két héttel előtte történt.

Shingle Bay ban a tenger a partra sodorta egy körülbelül hatvanéves nő holttestét. A vlzságlat megállapította, hogy a halott Sarah Fallon, aki Sea- hurst községben lakott, néhány kilométerre Seabourne tengeri fürdőhelytől. Férje tizenöt évvel ezelőtt meghalt, és az özvegyre maradt a tekintélyes vagyon, meg a Seahurst Grange nevű kúria egy húszhektáros csinos parkkal. Később Falion asszony magához vet^e halott férjének unokahúgét, Helen Faliont. Ez tizenegy év múlva férjhez ment egy seabourne-i kereskedőhöz, Artur Barring- tonhoz. Az esküvő után mindhárman a Seahurst Grange-ban laktak.

November negyedikén este Barrington úr jelentette a rendőrségnek; hogy Falion asszony eltűnt. Aznap Barringtonné délután kocsin Seabourne-be vitte Falion asszonyt a vásárra. Az idős nő kijelentette, hogy szeretne meginni égy csésze teát néhány barátnőjével, Barringtonné kitette hát őt az autóból a Déli téren, utána pedig a város közepén levő parkolóhelyen leállította kocsiját, és moziba ment. Megegyeztek, hogy hat órakor ismét találkoznak a Déli téren. Falion asszony azonban nem jött a megbeszélt időre. Barringtonné előbb végigjárta az Idős hölgy ismerőseit, de sehol sem tudtak róla, utána értesítették a rendőrséget.

Hat nap múlva megtalálták holttestét a tengerparton. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a halált az asszony koponyájára mért ütés okozta. Bizonyára valamilyen tompa tárggyal. De az sem volt azonban kizárva, hogy a magas sziklapartről zuhant le. A holttestet a tenger csak néhány 6- rával a halál beállta után sodorta el. A halál valószínűleg eltűnésé napján állt be. A kezelőorvos kijelentette, hogy a hölgy szívbántalmakban szenvedett, gyakran szédült.

Egy kislány november hetedikén, három nappal Fallonné eltűnése után a Sea Head parti szírt alatt egy szív alakú medaliont talált. Barringtonné felismerte, Fallonnéé volt, aki mindig nagyon ragaszkodott hozzá. Fallonné gyakran kiült a Sea Head tetején levő padra, mely csak néhány lépésnyire volt a Déli tértől.

A rendőrségi jelentés a ki vizsgálás után egyértelmű volt: Fallonné, amikor elvált Bar- ringtonnétől, nem mént a ba rátnőihez, hanem felkapaszkodott. a sziklára, hogy leüljön kedvenc helyére. Mivel a szive ’ gyenge volt, a magasban megszédült, és lezuhant. A hat 6 rakor beállt dagály a holttestet a tengerbe sodorta. A halál oka: véletlen.

Mercer felemelte a tejét az írásról:

— No, és mi legyen, doktor

úr?

____. , ..., . .

— Fallonnét meggyilkolták — jelentette ki Císaf.

— Ez lehetetlen — válaszolt Mercer.

— És mit szól a központi fűtés kazánjához?

— A központi fűtés kazánjához? — nézett Císafra értetlenül Mercer.

— Igen. A Seahurst Grange központi fűtésének kazánja a- zon a napon, amikor Fallonné eltűnt, kialudt.

Mercer mélyet sóhajtva vette elő a Fallon-ügy aktáit.

— Hát nézzük csakl Először Is ijt van az unokahúga, Barringtonné.

— Délutánját pontosan úgy töltötte, ahogyan a jegyzőkönyvbe diktálta. A parkolóhely őre és a mozi jegykezelőnője bizonyltja, hogy azon a délutánon Seabourne-ben volt. Hétkor tért haza. Előbb fél ó- rát várt nénikéjére a Déli téren, majd körüljárta Fallonné barátnőit. Barrington néhány perccel a felesége után ért haza. Otthonról fél háromkor ment el. Háromkor Haywick- ben volt üzleti tárgyalása. A tárgyalásra pontosan érkezett, de a többi elintéznivalójánál is pontos volt, amelyeket erre a délutánra tervezett be magának, meg aztán egy gyilkos sem bolond, hogy áldozatát néhány száz méterre a parti őrség bódéjától dobja a tengerbe.

Císaf arcára ártatlan mosoly telepedett. Felemelte mutatóujját:

— Kérem, figyeljen Ide. Éh másképpen látom az ügyet. E- lőször is az a medailon keltette fel a figyelmemet. A szírt tövénél találták, ebből arra következtetek, hogy a nő ott zuhant le a mélybe. Három nappal az eset után találták meg. Tehát olyan helyre kellett esnie, ahova a tenger vize dagálykor sem ér fel, különben a három nap alatt a víz elmosta vagy betemette volna homokkal. Tegnap Seabourne- -ben voltam a szírien és készítettem egy kísérletet. A szikla teteje „kilóg“, ami azt jelenti, lehetetlen, hogy bármi is úgy zuhanjon le, hogy azt ne érjék a dagály hullámai. A medalion kapcsa eltört. Nézetem szerint Fallonné görcsösen szorította, amikor zuhant. Az esés pillanatában széttárta a -karját, és a medalion bárhová elrepülhetett, tehát oda is, ahol nem érte a tenger. Fallonnét a pénzéért gyilkolták meg — folytatta Císaf —, a gyilkosok Artur és Helen Barrington, akik Öiyfliásnak igazolják alibijüket, de ez az alibi nem ér semmit, mert senki sem tudja, hogy pontosan mikor halt meg Fallonné. Nézetem szerint azon a napon két óra után harminc perccel gyilkolták meg, és este hat után dobták a tengerbe a haywicki partnál. Fél háromkor Barrington elindult Haywlckbe. A parkban megállt kocsijával, és várt. Néhány perc múlva elindult a felesége Fa- lonnéval. A park egyik rejtett helyén szintén megállt, és meggyilkolták az asszonyt. Utána Barrington folytatta útját Hay- wickba, Barrlgtonné pedig Sea- bourne-be.

— És hol volt a holttest? — kérdezte nyájasan Mercer.

— Barringtonné kocsijának a csomagtartójában. Nem hagyhatták a parkban. A parkolóhelyen viszont teljes biztonságban volt. Az asszony tél hatkor kijött a moziból, és Haywickbe hajtott, ahol egy elhagyatott partszakaszon már várta a férje. A holtestet a tengerbe dobták, majd Barringtonné visszahajtott Seabourne-be, és keresni kezdte nénikéjét az ismerősöknél. Ez lenne minden.

— A pokróc és a szőnyeg az autóban nyilván csupa vér volt. Az ilyen árulkodó Jeleket könnyen el lehet égetni a kazánban, de ha nincs kellően beállítva a kazán huzatja, ezek a tárgyak könnyen el is olthatják a tüzet. Egy gazdag asz- szony unokahúga nyilván nem sokat érthet a kazánhoz. Ezért azon a napon Seahurst Grarage- -ban kialudt a tűz a kazánban.

— Megmagyarázná még a medaliont Is, hogyan került a szirt alá?

— Ja, a medalion — nevette el magát Císaf —, a múltkor, láttam az egyik üzlet kirakatában. Néhány fillérért mindenütt kapható — és egy szív a- lakú medaliont húzott elő a zsebéből.

— Gondolom, kideríti, vettek-e Barringtonék új pokrócot és szőnyeget a kocsijukba, és azt ts, hogy valaki látta-e Barrlngtonnét aznap fél hat u- tán Haywtck felé hajtani, és Barrington útjainak felderítése is elég bizonyítékot nyújt majd a vádirathoz. De elnézést, hogy ilyen sok Idejét elraboltam.

Mercer Ismét sóhajtott egyet, és felemelte a telefonkagylót:

— Kérem a haywicki rendőrséget!

V»

— Mortons Hind falucska öt mérföldre van Penborough várostól — jelentette Denton félti-' gyelő Bercer tanácsosnak —, nem messze a penboroughi és leicesteri út kereszteződésétől, s vagy tél mérföldre a faiutói áll a Mortons Grange nevű ház, ahol Wretford nyugalmazott kereskedő és felesége lakik.

November tizedikén délután négykor Alfred Gregory, Wretford gépkocsivezetője elindult a házból, hogy gazdája autóját a penboroughi javítóműhelybe vigye. A kocsira feltette a kerékpárját is, hugy azzal tér majd vissza. Üt- közben meghalt. Délután fél hatkor egy autós egy mérföldre Mortons Grange-től elhagyott kerékpárt látott az útszéli árokban. Megállt, és nem messze a kerékpártól ott feküdt Gregory holtteste is. A fejét egy puskagolyó Járta át. A gyilkos fegyvert oem találták meg.

A javítóműhely tulajdonosának vallomása szerint Gregory négy után hagyta el a műhelyt. A penboroughi presszó pincérnője azt mondta, Gregory betért hozzájuk, és öt óra e- lött távozott. Az orvos, akt megvizsgálta a holt- tsstet megállapította, hogy körülbelül egy 6- rája állt be a halál. Ez hat órakor volt. Gregory tehát valószínűleg a presszóból azonnal hasaindult kerékpárján, és egy mérföldre a lakásától megölték. Ez csak néhány perccel as- előtt történhetett, hogy az antós megtalálta. Az elhunyt fejében egy huszonkattes kaliberű pnzkagolyót találtak.

Ezta Harry Ruder mezőőr jelentette, hogy délután látta, amint egy tizenkilenc éves fla- talember, Thomas Wilder nem messze attól a helytől, ahol a holttestet megtalálták, puskával madarakra vadászott. Másnap a rendőrség megállapította, hogy Wlldor puskája is huszonkettőé kaliberű. A golyó a becsapódáskor, sajnos, annyira deformálódott, hogy nem lehetett megállapítani, vajon Wilder fegyveréből lőt- ták-e ki.

Blnndell őrmesternek, a ballisztika szakértőjének a véleménye szerint, ha a golyót egy hat láb magasságú ember (ennyi Wilder test- magassága) az út egyik feléről a másik oldalán levő tán ülő madárra kilövi, eltalálhatja az éppen arra kerékpározd embert. Wilder hiába tiltakozott, letartóztatták.

— Rendben van — dörmögte Mercer —, de miért nem ad erről jelentést a megszokott ú- ton, Írásban?

— Azárt, mert azt hiszem, hogy Wilder ártatlan — sóhajtott fal Denton.

v Tehát maga azt hiszi?

_ Az Igazat szólva, nem én találtam ezt

ki. Doktor Clsaí mondta, aki jelen volt a kivizsgálásnál. Egyébként azt üzeni, hogy délután meglátogatja a tanácsos arat.

Mfg Mercer felocsúdott, Denton „angolosan" távozott az Irodából/

Amikor doktor Císaf Mercer irodájába lépett, az esernyőjét oldalénál tartotta, akár egy puskát.

— Doktor Cfsaf, a prágai rendőrség volt tagja — jelentette katonásan.

Mercer ismerte már ezt a bemutatkozási módot, is ellenszenvesnek találta.

— Foglaljon helyet, Denton felügyelő már jelentette, hogy a Mortons Hind-1 üggyel kapcsolatos észrevételeit akarja elmondani. Számomra az ügy egészen világos, Blundell őrmester, a szakértőnk ...

■ Cfsaf szeme felvillant.

— Igen, a szakértő ... A szakértők mindent megmérnek, kiszámítanak ...

— Mit akar ezzel mondani?

— Blnndell őrmester bizonyára pnntosan dolgozott. Megállapította, bogy az út bal oldaláról leadott lövés, melyet a jobb oldalon a fén ülő madárra céloztak, az éppen arra haladé Gregory halálát okozhatta. De nem Így volt.

— Hogyhogy?

— Nagyon egyszerű oknál fogva. Ha Wilder az adott szögben alja le lüvését, a célba vett madárnak a földtől egy tizennyolc lábnyi ma- gasságbana lövő ágon kellett volna ülnie. A legalacsonyabb ág is legalább tíz lábbal magasabban van.

— Nem téved?

— Semmi esetre sémi

Mercer a telefonhoz nyúlt.

— Azonnal jelentkezzék Denton felügyelő és Blnndell őrmesteri

— Mit szólnak ehhez? — nézett rájuk szigorúan Mercer, amikor elmondta Cfsaf észrevételeit.

— Ön gyilkosságra gyanakszik? — kérdezte Blnndell.

— Ezt a tanácsos árnak kell eldöntenie. Megengedi, kérem, hogy elmondjam az elméletemet?

— Halljuk!

— Meg kell jegyeznem, hogy sem Denton, sem Blnndell úr nem követet el mulasztást. Wretford úr sofőrjének halálé felett sajnálkozva, kijelentette, hogy Gregory úr, aki három éve állt szolgálatában, nagyon rendes, mértéktartú ember volt. Szükségesnek tartottam ellenőrizni ezt a vallomást. Meglátogatinti a nn"^n’,nn(T,,l i\ irííbalv v”

zetője szerint Gregory úr egyáltalán nem volt ilyen ártatlan ember. Ivott és sokat költött lőversenyre. Utána felkerestem a versenyirodát. Attól félek, itt egy kis hibát követtem el — mondta pirulva Císaf —. ugyanis információkat akartam szerezni, ezért azt mondtam,

Srnltam el, hogy a prágai rendőrségtől. Remélem, az információ fontossága felment bűnöm alől. Nos, megtudtam, hogy Gregory az elmúlt esztendőben kétszázharminchét fontolt veszített lóversenyen. Sohasem játszott hitelre. Hasonlá vesztesége volt az előző kát évben Is.

— Wretford szerint heti két font volt a fizetése — horkant fen Denton.

A versenyiroda vezetője ebből arra következtetett, hogy Gregory gazdájának a pénzével játszott, aki nBm akarta, hogy szenvedélyéről a városkában tudomást szerezzenek. Tovább folytattam a kutatást, és megállapítottam, hogy mielőtt Wretford úr nyugalomba vonult, az e

"’,,r mP7f1*ti^ t --- ^ '

főt finatófiázv«»

sikkasztásért becsuktak. Háromezer fontot sikkasztott készpénzben, és tizenötezret jóváírásokban. A vád akkor bebizonyította, hogy Sel- ton szenvedélyesen játszott a lóversenyeken, és mivel veszített, kénytelen volt meglopni a gazdáját. Ami még érdekesebb, a jóváírásokat sohasem találták meg. Öt évre ítélték el.

— Emlékszem az esetre — szólalt meg Mercer —, a fiatalember neve Gregory SeJton volt.

—- Pontosan így. Gregory, aki imádta a lóversenyt. A nevét bizonyára szabadulása után változtatta meg. Ö volt Wretford sofőrje.

— Wretford ürtól nyilván nemes cselekedet volt, hogy ismét alkalmazta Gregoryt, de ez még nem magyarázza meg az ön állítását a gyilkosság okáról.

Císaf elnevette magát:

— Mi van, ha Wretford úr nem mondott i- gazat a kihallgatásnál? Még egy kis figyelmet kérek. Amikor Seltont elítélték, az egyetlen bizonyított bűne a háromezer font volt. A tizenötezer font értékű jóváírásokat sosem találták meg, ő mégis bevallotta.

— De miért vallotta be?

— Wretford úr nem folytatott legtisztább üzleteket. A jóváírásokból is nyilván csak hasznot húzott. És amikor már kilátásba került a botrány, felfedezte alkalmazottjának, Seltonnak a lopásait. Ha Seltonra úgyis börtön vár, mi lenne, ha magára vállalná a tizenötezer font értékű jóváírást is, persze megfelelő ellenszolgáltatásért, Selton számított azzal, ha kijön a fegyházból, büntetett előélete miatt ne*m lesz könnyű elhelyezkednie, és nyilván elfogadta az ajánlatot. Wretford úrnak öt évig nyugalma volt, egyszer azonban megjelent Selton, és követelte a jutalmat. Nyilván mindig nagyobb és nagyobb összeget. Egyszóval zsarolta Wretfordot. Az tehát eltávolította öt az útból. Nyilván pillanatnyi ötlet volt. Wretford hallotta, amint a fiatal Wilder a környéken lövöldöz. Földjei egészen az útig érnek. Tehát feltűnés nélkül megközelíthette azt a helyet, ahol aztán a gyilkosságot elkövette. Azzal számított, hogy a gyanú Wilderre terelődik. Mindez természetesen csak feltevés. De meg vagyok róla győződve, hogy az ujjlenyomatok kivizsgálása Selto^ és Gregory azonosságára fényt derítenek, egy házkutatáson pedig előkerülhet Wretford gyilkos fegyvere is, és könyvvitelének ellenőrzése további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Gregory zsarolta Wretfordot. De most már elnézést kérek a zavarásért.

Mercer még ^ ho.

hátai m wmmmm

i