Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-07-20 / 29. szám

A Kozmosz-könyvek sorozatban jelent meg Makszim Gorkij legszebb elbeszéléseinek gyűjteménye. Címe: Huszonhat férfi — egy leány.

„Most már nyugodtan meghalhatok — mondta a sír felé tartó öreg Tolsztoj, amikor kéziratban olvasta Gorkij első novelláit —, mert a XX. századnak is megszületett a nagy orosz költője."

Valóban az e kötetben levő tizennégy novella egy-egy gyöngyszeme nemcsak a XX. századi orosz prózának, hanem az egyetemes világirodalomnak is. Az 50 év körüli korosztály jól ismerheti ezeket a kis remekműveket, a „Makar Csudra“. a „Csel- kas", „A tutajon" és a címadó „Huszonhat férfi — egy leány“ című elbeszélést, a fiatalabb korosztály azonban csak most ismerkedik meg ezekkel a művekkel, mivel Gorkij-novellákat hosszú Ideje nem jelentetett meg önálló kötetben a magyar könyvkiadás, különösen olcsó kivitelben. IrigyiésA kötet végén a jegyzetek és az író utószava világosan eligazítja az olvasót, hogy mindebből a szépen kikerekedő messzi világból mennyi a tényekkel Igazolható történelmi valóság és mennyi a monda, amelv mögött szintén a történelem rejtőzik: a magyarság kialakulásának és őstörténetének, honfoglalás előtti életének homályos évszázadai.

Későbbi korok mondáiból válogat^ Lengyel Dénes „Magyar mondák a török világból és a kuruc korból“ című gyűjteménye ' A köpyv az fró nagy sikerű^ mondagyűjteményét: a „Régi magyar mondák“-at folytatja tovább áz időben.

Mintegy kétszáz év: a XVI. és a XVII. század történelmének mondáit adja az olvasó kezébe, elsősorban a két század három 6- riásának, Dözsának, Zrínyinek és Rákóczinak az alakja köré csoportosítva.

Szinte a teljes Dózsa-, Zrínyi- és Rákőczi- -mondakört az olvasó elé tárja, de bőven

re méltók azok a fiatal olvasók, akik először veszik kezükbe Gorkij remekeit.

Ugyancsak a Kozmosz-könyvek „Magyar Irodalom Gyöngyszemei" sorozatban jelentek meg „Ady Endre válogatott versei".

A több mint ötven éve halott Ady Endre, a XX. századi modem magyar költészet nagy forradalmára. Kora általában csak a stlíusforradalmárt látta benne, a nagyvárosi polgárság rajongott költészetéért, de líráját következetesen félremagyarázták; a tőkésosztály irodalmi szószólói pedig — félfeudális magyar társadalom sáncai mögül — a verseiből kicsendülö szociális programjáért és mondanivalójáért támadták. Minden verse egy-egy vádirat, szenvedélyes támadás a feudalizmus és az egyházi reakció ellen, sürgető soraiból kisüt az azóta megvalósult jövő: népének forradalma. Ebben a kötetben nem a halott költőre, hanem élő művére emlékezik jelen kiadással a Magyar Irodalom Gyöngyszemei sorozat.

Ötödik kiadásban jelennek meg a hun és magyar mondák, Komjáthy István feldolgozásában, „Mondák könyve" címen. Komjáthy a mondái töredékek, krónikás naívságok 5s történelmi-művelődéstörténeti tények tiszteletben tartása mellett Írói szabadsággal rekonstruálta a csak népmesenyomokban ismert magyar mitológiát, „naiv eposzunkat“, melyet már Arany János is sajnálkozással említ elveszett értékeink között.

A magyar népmesékből és a rokon népek mitológiájából kialakított teremtésmon- dátói a króntkairók által őseinknek hitt hunok mondáin át egységes szál vezet egészen a honfoglalásig, majd Árpád dédunokájának, a későbbi Istvánnak megszületéséig.

hoz mondái anyagot, folyamatosan a Mátyás király halála utáni évektől egészen a Rá- kőczi-szabadságharc bukásáig. Nemcsak a történetírók, krónikások anyagából merít, bátran felhasználja az emlékiratokat, néprajzi gyűjteményeket, sőt a népmondai a- nyagot is. A hét fejezetbe sorolt mondákét utószó, gazdag képanyag, térkép, időrendi tájékoztató, valamint a ritkább szavak, személy- és helynevek magyarázata egészíti ki.

„Isten veled Cyrano" címmel jelent meg Andrej Chudoba könyve. Hat történet a szerelemről, s mintha mindannyiban sötét felhők gomolyognának a hősök fölött, még a derűsen induló diákszerelem is végül borongó tájakat idéz, nemcsak az Isten háta mögötti majorságban, a dühöngő hóviharba merült faluban vagy a tikkasztó nyári nap utáni éjszakában lejátszódó tragédiák.

Chudoba minden írásának, a magyarul már megjelent „Szivárványok kútjá"-nak is a főmotívuma és konfliktusa a szerelem, s így óhatatlanul a férfi és nő közötti ellentét, a hűség és hűtlenség kérdéseit is felveti, mégpedig a szerelem könyörtelen ellenségének, az időnek a tükrében. Mert az Idő, amely megmutatja, hogy a fellöbbanó érzelmek valóban a teljes személyiséget tartósan és mélyen érintő érzelmek voltak-e. Chudoba úgy ítéli, hogy csak ritkán azok, történeteit ezért lengi be a szomorú tájakat idéző hangulat.

A szerelemről sokan és sokfélét Írtak már, s még sokan és sokfélét írnak majd, a költőként indult Chudoba prózája ebben az „örök témában" már sajátos hangja miatt is figyelmet érdemel. —cs-r

Utam a Kenguruval

Gálffy László felhívott, hogy kísérjem őket végig szlovákiai kőrútjukon, amelyet a Szlovák Filmköncsön- ző Vállalat rendez számukra a dolgozók filmfesztiválja alkalmából.

Két magyarországi művész. Gálffy László és Tarjáni Györgyi a Kenguru című magyar zenésfilm főszereplői a bemutató előtt felléptek nagyobb városainkban az amfiteátrumokban.

Elfogadtam a meghívást, sót még a véletlen is dgv hozta, hogy én lettem a kísérőjük és tolmácsuk- Ban- ská Bystricán találkozunkLaci rosszkedvű, mogorva, Györgyi szintén ideges- Elveszlek a bőröndjeik, de oda se neki, mondják mindketten, az esti fellépés ti- •/enkétezres tömeg előtt fontosabb. A felkelés városában a fesztiváli szlovák film bemutatója után a Kengurura jöttek el a legtöbben- Hosszú hajú, {ärmeres fiatalok, népviseletbe „bújt" nénikék, pipázó bácsikák állnak a pénztár előtt sorban- Hatalmas tömeg, még tfz perc, és elsötétedik a nézőtér, kezdhetik a vetítést. Néhány rendezői utasítás, és felsorakozunk a színpadon. A későn érkezők még keresik a jegyen megjelölt számú széket, amikor a konferanszié már kezdi is „mondőkáját“, felsorolja a védnök üzemek nevét, üdvözli a vendégeket, majd Lacival a mikrofonhoz lépünk: „Jó estét kívánok, szevasztok! Szeretettel köszöntőm a megjelent kedves nézőket. Nagyon Örülünk a meghívásnak, és reméljük. filmünkben nem fognak csalódni. Reméljük, ha mi nem is, de filmjeink az elkövetkezőkben is eljutnak ide.“ Lefordítom, taps. alig érünk le a színpadról. máris peregnek a filmkockák, felcsendül az első Fonográf-zeneszáni.: „Tétovázva lépsz rá a gázra, igen...“ Hatalmas füttykoncert — ami ebben sz esetben tetszésnyilvánítás —, és fut a vásznon a teherkocsi Gálffy Lacival — a filmben Kányának, majd Kengurunak becézett színésszel — a széles sztrádánAztán következik a szokásos fogadás, az éjszakába nyúló vacsora, a még hosszabb beszélgetés, s mér pirkad, mire jó éjszakát kívánunk egymásnak.

Es ez így megy mindennap. 2íar riad Hronomhan. Züinán. Pnprádon, KoSicén, Bratislaváhan Nincs megállás. Reggelente új kocsi jön

értünk, délre újabb szállodában pakoljuk ki a cuccot, este új közönség, új vendéglátók, csak a szöveg u- gyanaz. Jajt Nem szabad fáradtnak lenni, bíztatjuk egymást. Jó. jó. Mindenki mosolyog, de azért jólesik naponta három-négy hideg zuhany. Egyszer azon drukkolunk, jaj, legyen már vége, máskor meg azt mondogatjuk — s ez volt többször —, akár egy hónapig is eltarthatna.

De a hatszázhármas fut velünk. A Magas-Tátrával ismerkedünk. Hegyi ösvény, kötélpálya, csillagvizsgáló, a zdiari népművészeti szoba. Ez az igazi, ez tetszik mindenkinek. Györgyi beöltözik a szlovák népviseletbe, először pártát tesz a fejére, majd a főkötővel i- gazi zdiari menyecske. Utána előkerül a bekecs, s végül a hazai pálinka. Mi hiányzik még? Semmi. Egy é- des látvány tetézi meg az élményünket: a szomszéd háznál éppen kecskenyirás van- Ilyet még ők sem láttak, ez nem pesti, városi „találmány“. Benézünk a falusi porta Istállójába; tó, tehén, bárány- De máris Itt a fekete kocsi, beszállás, i- róny a fellépésre. Smink, készülődés, protokoll szöveg, ajándékokat kapunk, vacsora-..

Újra jaj és mosoly, de máris megyünk tovább- A következő állomás KoSice. A- lig van fél napunk erre a gyönyörű városra. Gyorsan megnézzük a Miklós-bör- tönt, a Hóhér-bástyát, a Dómot, beülünk a Carpanóba egy kávéra, és máris nyolc őrá, újra fut értünk a kocsi. Már el is késtünk? Mégsem. Hatalmas színpad, felsorakozunk, előttünk még hatalmasabb tömeg. Huszon- kétezer ember- Ez csúcs, ennyien még sehol sem gyűltek össze. Ennek a tömeg nek a lelkesedése minket is magával sodor- Beülünk a padsorokba, és mi is végignézzük a filmet. Laci is Györgyi is mosolyog, jóleső érzéssel botorkálunk ki a tömegből.

Másnap repülővel irány Bratislaváha, rohanás a pályaudvarra,, meleg kézsze rftások: Szia, szia, szia, írj, írok...

(zolczer) Kép: a szerző

V.

2. PONT

N a j n Iván barátokra lelt a nyomdában, s ezen ő maga Is nagyon csodálkozott. Ügy képzelte, nemigen lesz közös témája ezekkel a srácokkal, álmában sem gondolta volna, hogy mindjárt az első nap órák hosszat fog beszélgetni velük.

Reggel hat órakor megjelent a szedőteremhen, óvatosan ballagott befelé. Hirtelen (mintha a falból lépett volna ki) ott termett előtte az a bajuszos férfi, akivel némi összetűzése volt jó három hónapja, mikor jelentkezni jött. „Hátha elfelejtette!" — gondolta.

— Te, fiü, hová mész?

— Ide — mondta Najn Iván,

— Ez nem válasz. Mit keresel itt?

— ipart tanuló leszek.

— Igen? — a férfi arcára gúnyos mosoly húzódott. — Hát én meg a művezető vagyok —■ meghajolt —Steyer Pongrác!

— Najn iván — mondta a fiú.

— Hogyan?

— Najn. Úgy írják, ahogy ejtik.

— Hát akkor, mongyad, te Nájn Iván ...

— Najn — akasztotta meg a fiú.

— Ha a művezető beszél, az Ipari tanuló hallgat! — sziszegte a bajuszos. — Világos?

— Igen — mondta Najn Iván.

— Nos, tehát, áruld el: szerinted mennyi az idő?

Megnézte az óráját, és szótlanul a művezető orra elé dugta.

— Felelj, ha én kérdezlek! — förmedt rá a férfi.

— Hét óra lesz öt perc múlva.

— Es hánykor kezdődik a munkaidő?

— Hétkor — mondta csodálkozva Najn Iván —, vagy nem?

— De igen — bólogatott a művezető. — Csakhogy ez azt jelenti, hogy hétkor már munkaruhában várod a regálnál a csöngetést.

— Még nincs munkaruhám — mondta Najn Iván.

— Hát ez szép! Ilyen elegánsan akarsz dolgozni? — a férfi végigmérte színes, divatos ingét, frissen vasalt kordbársony nadrágját. Ettől dühe újabb erőre kapott, hosszan szónokolt neki. Emlékszik — gondolta a fiú. Unottan hallgatta az egymásba folyó mondatokat. — Ez is jó) kezdődik".

A terem hátulsó sarkában van a Balatoni Nyomda szedőtanulóinak „részlege", közölte vele a művezető. De Najn Iván részleg helyett néhány ácsorgó fiút és lányt talált. Szám szerint hatot. A két lány támasztotta az ablakpárkányt, ők szemmel láthatólag összetartoztak, nevetgélve beszélgettek valamiről. A négy fiú viszont — egymástól és a lányoktól Is tisztes távolságban — magányosan, zavartan álldogált a szedóasz- talok mentén. Najn Iván körülnézett, majd valami köszönós- /félét morgott. Erre választ nem kapott, mert senki sem tudta biztosan: köszönt e az új fiú vagy csak dünnyögött magéban. Najn Iván mindenesetre' levonta a tanulságot: nem kell köszönnie ezeknek. ..

A két lány komoly ingert érzett, hogy szóba elegyedjen ezzel a jól öltözött fiúval, de mégse tették, mert nem illik. A beszélgetés azért megszakadt közöttük, bámészkodtak.

A szedőtarepr dolgozói már javában végezték munkájukat, zümmögő csend volt, mindenütt görnyedő hátak, figyelő arcok, csillogó szemüvegek látszottak a regálok között. Az új tanulókkal senki se törődött. Najn Iván rátehénkedett a sze- dópultra, álmosan pislogott maga elé.

Egyszerre észrevett egy szemüveges (mennyi is a szemüveg) harmincöt év körüli férfit, aki határozott léptekkel jött feléjük. „Úgy jár, mint egy púpos teve“ — állapította meg. A férfi bekanyarodott a két utolsó regál közé. erre — mind a heten — abbahagyták a támaszkodást, majdhogynem vigyázz- ba álltak.

— Kisfiáim, én leszek a főnökötök. Szólítsatok Samu bácsinak. Nna — összedörzsölgette a kezét— Diktáljátok fel a neveteket! — kis papírt vett elő, és összeírta a listát. Kovács Márton, Kiss Ágnes, Báró Ágnes, Nád Ervin, Madaras László, Cselt Tamás, Najn Iván. Kijelölte az asztalokat („A placco- kat-J Három sor a tanulóké. A legszélsőhöz került a két iány, „te leszel a Kisági“ — bökött Kiss Ágnesre —, „te pedig a Nagyági“ — mondta a másiknak. A középsőhöz Kovács Márton és Najn Iván, a hátulsóhoz a maradék hárörn. Ez az utóbbi minden bizonnyal a legrosszabb placc volt, mert közvetlen mellette állt Samu bácsi íróasztala, így állandóan szemmel tarthatta őket. Najn Iván örömmel nyugtázta, hogy őt nem oda osztotta be.

Aztán negyvenperces szónoklat következett a munkakezdésről, a munkafegyelemről, a munkaruháról, a munkanaplóról, s ezalatt száztízszer hangzott el a „kisfiam“. Najn Iván észrevette, hogy Nád Ervin precízen számolja. Hogy ezen is túlestek, elküldte őket balesetvédelmi oktatásra és orvosi vizsgálatra. Ezzel telt az első nap.

A balesetvédelmi oktatást — Najn Iván nagy meglepetésére — Simány Lajos tartotta. Csupa unalmas dolgot mondott. Részint olyasmiket, hogy „óvatosan közlekedjünk a regálok között, mert számos baleseti lehetőség adódhat a kapkodásból“, részint pedig olyan óvórendszabályokat, melyekből szót sem értettek, hiszen még nem tudták például, mi az a kombinált sorvágó és sorgyalu, melynek egyébként történetünkben jelentős szerepe lesz. örültek, hogy vége, aláírták a papírt: ,,a kő telező balesetvédelmi oktatáson részt vettem“, és mentek az orvosi vizsgálatra, a Kertész utcába.

Zajosan beszélgetve, egv csomóba verődve sétáltak fői (EKG VIZSGALAT A HARMADIK EMELETEN! — hirdette a tábla), mintha régi, összeszokott baráti társaság lennének. Hamar

telt az idő. szemészet, orr-fül-gége, belgyógyászat, fél kettőre készen voltak.

Cselt Tamás indítványozta, hogy üljenek be egy presszóba, beszélgetni. Kovács Márton viszont vissza akart menni a nyomdába, mondván; mára már jár nekik ebédjegy, kiváltják, esznek az üzemi konyhán, és utána még mindig jöhet a presszó.

— Igen ám — mondta Cseli —, de akkor esetleg észrevesz valaki, és ott tartanak háromig.

— Miért vennének észre? — kérdezte Kovács, de már lud- ta. hogy leszavazták.

Némi tanakodás után az Ibolyába ültek be. összetoltak három asztalt, rendeltek. Najn Iván és Kisági jaffát, a többiek konyakot.

— Te sosem iszol? — kérdezte Kovács.

— Nem szoktam — vont vállat.

Beszélgettek, különféle hétköznapi, közömbös témákról, a vasárnapi meccsről, a tévéműsorról, Najn Iván egész jól érezte magát. Negyed négyig maradt. Kovács Márton elkísérte a buszmegállóig.

— Hát akkor holnap! — mondta Kovács.

— Igen.

Kezet fogtak. Najn Iván sétált hazafelé. Útközben betért egy férfiruha-szaküzletbe.

— Valamilyen köpenyt szeretnék — mondta a copfos kiszolgálólánynak.

— Köpenyt? — a lány összeráncolta a homlokát. — Milyen köpenyt?

— Talán kéket — mondta Najn Iván.

—„ Ballonkabátra gondol?

— Nem ballonkabátra gondolok — rázta a fejét, idegesítette az_ eladó értetlensége. — Köpeny, vászonból

— Iskolaköpeny?

— Olyasmi — bólintott.

— Magának?

— Nekem, hát persze, hogy nekem.

— Sajnos, az ön méretében nincsen. Próbálja meg sport- boltban.

Najn Iván megpróbálta. De csak orkánanyagból lehetett kapni, az túl elegáns a nyomdába, ezenfelül báromszázhúsz forintba került, s nála csak egy százas volt.

Otthon mondta az anyjának, hogy kellene valami köpeny. Erre anyja előhozatta vele a kislétrát, felmászott a beépített szekrénybe, s hosszas turkálás után kiadott neki egy bizonytalan színű, kopott munkaköpenyt:

— Még az apád hordta, amikor a gyárban dolgozott.

Najn Iván másnap ebben a köpenyben Jelent meg a számára kijelölt szedőasztalnál, hét óra előtt tíz perccel. Kovács már ott volt, reggelizett. Tejet ivott, üvegből, zsemléket evett hözzá egy koszos nylonzacskóbői.

— Kérsz? — kínálta.

Habozott, de aztán elfogadta.

A megafónból a Kossuth rádió reggeli zenés műsora bömbölt. A teremben félhomály volt, csak minden ötödik neoftsor égett. Szállingóztak az emberek, köztük a tanulók is, Nád, Cseli. Madaras, a két Ági. Hét előtt néhány másodperccel befutott Samu bácsi:

— Szerbusztok, kisfiaiml

V