Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-12-14 / 50-51. szám

KÖZÖS DOLGAINKRÓL Beszélgetés SZIEGL FERENCCEL, az SZSZK kormánya Nemzetiségi Tanácsának titkárával Sztegl Ferenc Interjút ad lapunk munkatársának — Egyáltalán nem tartom rázósnak a nemzetiségi kérdés felvetését. CSIKMÄK I.: Fiatal olvasóink is hallottak már, ha nem Is sokat, at Szlovák Szocia­lista Köztársaság kormányának Nemzetiségi Tanácsáról és a Nemzetiségi Titkárságról Mielőtt részletes kérdésekbe bocsátkoznánk, kérem, beszéljen e két szerv küldetéséről, feladatairól! SZIEGl, F.: A Nemzetiségi Tanács 8f kor­mány tanácsadó, kezdeményező és koordiná­ciós szerve, természetesen nemzetiségi ü- gyekben. Legfontosabb feliadatai közé tar­tozik, hogy részt vegyen a kormány olyan ntézkedéseinek előkészítésében, melyek a Szlovák Szocialista Köztársaságban élő nem­zetiségek soikoldalú gazdasági, szociális és kulturális fejlődésének biztosítására irányul­nák. További küldetése, hogy állást foglal­jon mindazokkal a nemzetiségi ügyeiket é- riníó jogszabálytervezetekkel kapcsolat­ban, melyeket a kormány elé terjesztenek;, összehangolja a nemzetiségi politika megva­lósításában részt vevő minisztériumok és más államigazgatási szervek álláspontját, fi­gyelemmel kíséTje Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja nemzetiségi politikájának megva­lósítását a minisztériumok, a nemzeti bi­zottságok és az államigazgatás más szervéi­nek tevékenységében. Feladatkörébe tarto­zik az is, hogy figyelmeztesse a miniszté­riumokat és az államigazgatás más köz­ponti szerveit azokra a problémákra és spe­cifikus nemzetiségi kérdésekre, amelyek a nemzetiségek által lakott területekét érin­tik. A Nemzetiségi Tanács tagjainak jelenlegi száma 28, ebből 15 szlovák, 9 magyar és 4 ukrán nemzetiségű. Tagjait a kormány ne­vezi ki. E helyen kell még megjegyeznem, hogy a Tanácsot munkájában a miniszté­riumok, a nemzeti bizottságok és egyéb ál­lamigazgatási szervek aktívan támogatják, kérésére minden felvilágosítást és szükséges adatot rendelkezéséig bocsátanak. CSIKMÄK I.: Elnézését kérem, hogy köz­beszólok. Beszélhetne röviden a Nemzetisé­gi Titkárság küldetéséről?. SZIEGL F.: A Nemzetiségi Titkárság biz­tosítja a Nemzetiségi Tanács tervszerű mű­ködését, figyelemmel kíséri és ellenőrzi mindazoknak a javaslatoknak a sorsát és valóra váltását, melyeket a Tanács foga­dott el, szakvéleményeket és tanulmányokat készít, beszerzi azokat az adatokat és Je­lentéseket, melyekre a Tanácsnak feltétle­nül szüksége van valamely nemzetiségi ügy tárgyilagos megítélésénél és a megoldáshoz nélkülözhetetlen javaslat kidolgozásánál. Feladata elvégzésében szorosan együttmű­ködik a minisztériumokkal, a Kormányhi­vatal többi főosztályával, a nemzeti bizott­ságokkal, a szocialista szervezetekkel, a nemzetiségi szövetségekkel, a tudományos dolgozókkal stb. A Nemzetiségi Tanács Tit­kárságának szerepét a Kormányhivatal Nem­zetiségi Főosztálya tölti be. E főosztály ve­zetője egyben a Tanács titkára is. CSIKMÄK I.: Ezek ismerétében önkénte­lenül is felvetődik a kérdés: a Nemzetiségi Tanács addig mennyire élt jogsival, és ho­gyan teljesítette a stafétámban jóváhagyott feladatait? SZIEGL F.: Bátran állíthatom, hogy a problémák helyes megítélésében minőén e- setben a helyzet magaslatán állt, bár né­melykor est hévés viták előzték meg. Tflteb alkalommal terjesztett a kormány elé át­fogó jelenté sí a Szlovákiái nemzetiségek helyzetéről, a nemzetiségi kultúra fejlesz­téséről és az anyanyelv használatáról, a kétnyelvűségről srtb. Számos állásfoglalás jelzi tevékenységét az iskolattgv és a mű­velődés terén. Azt sem hagyhatom figyel­men kívül, hogy a kerületi nemzeti bizott­ságok tanácsainak jelentése alapján sorra vette valamennyi kerület nemzetiségi prob­lémáit. Foglalkozott a nemzetiségek szociá­lis helyzetével is, továbbá a magyar és az ukrán anyanyelvű lakosság folyóirat- és könyvellátásával, valamint a magyar diá­kok középiskolai és főiskolai felvételével. A kormány, figyelembe véve a. Nemzeti­ségi Tanács számos javaslatát, több intéz­kedést fogadott el. Elsősorban az 1973, évi 230. számú kormányhatározat figyelemre méttó. Ebben "'S RÖrmá'ny 'megállapította, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségi politikájának valóra váltása el­választhatatlan része társadalmunk |demok- ratikus és szocialista átalakulásának. Egy­úttal utasította az oktatásügyi minisztert, hogy haladéktalanul biztosítsa a nemzeti­ségi Ifjúság műveltségi szintjének emelé­sét, majd Intézkedett, hogy e cél érdeké­ben meg kell teremteni a szükséges szer­vezési, anyagi és személyi feltételeket mind a magyar, mind pedig az ukrán tanítási nyelvű iskolákban. Leszögezte — kiindul­va a CSKP határozataiból —, hogy az is­kolaügynek a jövőben sokkal nagyobb fi­gyelmet kell fordítania a nemzetiségi ará­nyosságra a középiskolai és a főiskolai fel­vételeknél. A miniszterek és a kerületi nemzeti bizottságok tanácsai pedig felada­tul kapták: teremtsék meg a további fel­tételeket grra, hogy .a magyar és az uk­rán nemzetiségű állampolgárok anyanyel­vükön is érvényesíthessék igényeiket az ál­lami szervekkel és a szocialista szerveze­tekkel szemben. A határozat megvalósítását a Nemzetiségi Tanács, sőt maga a kormány is rendszeresen figyelemmel kiséri. Nem hagyhatom említés nélkül azt sem, hogy a kormány a Tanács javaslatára az u- tóbbj években több más fontos dokumen­tumot hagyott jóvá. Ezek közé tartozik a nemzetiségi kultúra fejlesztésének koncep cíója és realizálása is. Legutóbb pedig ar­ról Intézkedett, hogy korszerűsíteni keli a szlovák nyelv tanítását a magyar tannyelvű iskolákban. Tehát ha az utóbbi időben töb­bet beszélnek, foglalkoznak hazánkban a nemzetiségi kérdéssel — ez nem a problé­mákból, hanem a szocialista társadalom po­zitív fejlődésének következményeiből ered. s azt a lenini igazságot példázza, . hogy adjunk többet, mint amennyit kérnek. I-Ia itt-ott észlelni is néha bizonyos hiányossá­gokat, a gyakorlat azt bizonyítja, pártunk arra törekszik, hogy az elfogadott politi­kai elvek a gyakorlati életben minél széle­sebb teret kapjanak. CSIKMAK I.: Az elmondottakból kitűnik, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja lan­kadatlanul szem előtt tartja a magyar nem­zetiségű dolgozók politikai, gazdasági és kulturális felemelkedését. Beszélhetnénk a magyar lakosság államjogi és politikai hely­zetének alakulásáról az utóbbi években? SZIEGL F.: A Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban élő nemzetiségek jogállását az 1968. év! 144. számú alkotmánytörvény sza­bályozza. Ennek értelmében Csehszlovákia dolgozó népét a cseh és a szlovák nem­zettel együtt a magyar, a német, a lengyel és az ukrán nemzetiség alkotja; és Cseh­szlovákia valamennyi nemzete és nemzeti­sége egyenjogú. Ezenkívül az említett al­kotmánytörvény speciális jogokat is bizto­sít a magyar, a német, a lengyel és az uk­rán nemzetiségű állampolgárok számára nemzeti fejlődésük érdekeinek megfelelő mértékben és a törvények által meghatáro­zott feltételek mellett: mégpedig az anya­nyelvükön való művelődés jogát, a sokolda­lú kulturális fejlődéshez való jogot, nyel­vük hivatalos érintkezés során való hasz­nálatának jogát az illető nemzetiség által lakott területeken, továbbá nemzetiségi kul­turális-társadalmi szervezetekben való egye­sülés jogát és végül a saját sajtóra és tájé­koztatásra való jogot. Ezenkívül a nemzetiségi alkotmánytör- vóny deklarálja a megfelelő' képviselet elvét is, és a nemzetiségeknek létszámuk­nak megfelelően kell képviselve lenniük a népképviseleti testületekben és más válasz­tott szervekben. Mondanom sem kell, hogy a legutóbbi általános választásokon Is ez az elv érvényesült. A választások eredménye azt tanúsítja, hogy mind a magyar, mind pedig az ukrán lakosság alapjában véve lét­számának megfelelő képviselettel rendel­kezik valamennyi szintű népképviseleti tes­tületben. A proletár nemzetköziség eszméje, amely pártunk megalakulásától napjainkig vörös vonalként húzódik, politikájában biztosítja, hogy a nemzetiségek Jogain nemcsak az a- nyanyelví oktatás lehetőségét és kultúrájuk ápolását értjük, hanem természetessé vált az élet minden terén, hogy hazánk nem­zetiségei — egyének és kollektívák egya­ránt — minden tekintetben egyenjogúak köztársaságunk valamennyi polgárával. A proletár nemzetköziség eszméje szilárd alap arra, hogy pártunk nemzetiségi poli­tikája nem átmeneti. A történelem a pro­letár nemzetköziség malmára hajtja a vi­zet. Ezt bizonyítják a CSKP XIV., majd a XV. kongresszusán eltagadott politikai i- ránvelvek, pártunk és kormányunk vala­mennyi intézkedése. CSIKMÄK I.: Mi a véleménye Dél-Szlová- kla gazdasági és társadalmi átalakuláséról? SZIEGL F.: Dél-Szlovákia gazdasági L és társadalmi átalakulásában elért eredményei azoknak mondanak sokat, akik ismerték a kiinduló helyzetet, akik átélték a háború ,e- lőítl, gazdasági elmaradottságból fakadó ne­hézségeket, Az első Csehszlovák Köztársa­ság Dél-Szlovákiáját a korszerűtlen és túl­népesedett mezőgazdasági termelés túlsúlya jellemezte leginkább, a fejletlen és igen gyér tparhálózattal szemben, jelentősebb termelő és ipari íifcemek csak a losonci és a rozsnyől járásban voltak. A dunaszerda- helyi, galántai, érsekújvári, lévai és a tő- keterebesi járásokban 100 lakosból még az 1946-os esztendőben is csak kettő dolgozott az Iparban. Dél-Szlovákia gazdasági és társadalmi át­alakulása az 1948-as februári győzelem u- tán kezdődött meg. Azóta e területek gaz­dasági fellendítése pártunk és államunk gazdasági politikájának szerves részét képe­zik. Erről tanúskodnak az eltelt harminc év központi Intézkedései, amelyek vitatha­tatlanul pozitív Irányban és impulznssze- rűen hatottak és hatnak a gazdasági fejlő­désre, a társadalmi átalakulásra s a lakos­ság életstílusának megváltoztatására. K Játszó nélkül a színpadon SIKEREK ÉS TERVEK TIZENNÉGY Irodalmi színpadaink közül kevés dicsekedhet olyan bosszú múlttal, kevés tekinthet vissza olyan felfelé ívelő töretlen út­ra, mint a Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnázium mellett működő Forrás Irodalmi Szín­pad. Egy Ady-emlékmüsorral lép­tek először a közönség elé 1962-ben. Azóta nem kevesebb, mint huszonkét műsort vittek színre — nem kis sikerrel. íme néhány a kiemelkedő si­kerekből: 1965, Ember küzdj és bízva bízzál — a Jókai-emlék- érem aranyfokozata; 1966, Az özvegy Karnyóné, a jókaí-em- lékérem ezüst fokozata; 1969, A néma levente — a jókai-na- pok nagydíja és Mikszáth-em- lékérem a balassagyarmati iro­dalmi színpadi napokon és még egy egész sereg díj, elismerés, oklevél. Az idei év sem volt ered- Oiénytelen. A Jőkai-napokon a ÉVES MÜLT legjobb műsorválasztásért kap tak dijat. A Forrás egyik alapító tag­ja, G. Molnár László 1975 szep­temberétől az együttes művé­szeti vezetője. — Mi az idei siker titka? — Tavaly ősszel tértem haza a katonaságtól, akkor bíztak meg a Forrás vezetésével. Per­sze nem voltam itt „újonc“, hi­szen megalakulása óta szaval­tam. szerepeltem az együttes­ben, Ezért bizalmasan ismertem már a csoport belső életét, ami természetesén megkönnyítette a munkámat. Együttesünk tag­jai diákok, tehát fiatalok. Kapóra jött-, hogy az iskolában működött egy beat-zenekar, a- melyet sikerült bevonnunk a munkába, így született meg a jajszó nélkül című műsorunk. A vers, zene, ének és tánc szin­tézisével olyan újfajta zsánert teremtettünk, amely a hazai i- rodalmi színpadok eddigi mű­ÉS A JÖVÖ soraiban egyedülálló, vélemé­nyem szerint visszaadja mind­azt. amit visszaadni akartunk, fiataljaink életkedvét, optimiz­musát. Ezt ini, sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az össze­állítással szervezési nehézségek miatt először a kolárovői (gu­tái) kerületi fesztiválon lép­tünk a közönség elé, és a bírá­ló bizottság produkciónkat a második díjjal jutalmazta. A műsorhoz még csak any- nyit, hogy tekintettel a szerény fellépési lehetőségeinkre, úgy koncipáltuk, hogy bármilyen kis színpadon vagy teremben ts előadhatjuk. A „díszleteket“ pél­dául a zenekar felszerelése ké­pezi. Ide kívánkozik az is, hogy az iskola igazgatósága zeneka­runkat kiváló felszereléssel lát­ta el, így van miből „díszletez­ni“. — A Forrás kezdettől fogva mindenütt mint irodalmi szín­pad szerepel. Ha azonban fel-

Next

/
Thumbnails
Contents