Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-12-14 / 50-51. szám
A kétsávos, széles betonút ■ ki lométerköve mellett két Ián} állt, a város felé néztek. As éjszakában nagy fénynyalábok tö mege vibrált, hunyorgott feléjük. I főváros felől állandó, elmosódó mo raj hallatszott. Nyár vége volt, kis sé már hűvös éjszaka. — Dög nagyváros, de az úrister se mozdul ki belőle — mondta ked vétlenül a magasabb lány, és a fények felé intett a fejével — gyalogolnunk kell a végén, ilyen még nem történt veleml — Fáj a lábam — tapogatta a másik a bokáját — nem kellett volna elindulnunk. Fáradt vagyok. A magas lány ingerülten ránézett, és nem válaszolt. Mindketten farmernadrágot viseltek, kockás Ingük nyakát szétgombolták, lábukon teniszcipő volt, a magasabb mellett tömött hátizsák hevert a földön, az alacsonyabbnak zöld oldalz'sák lógott a kezében. A város felől néha mégis feltűnt két magányas fénypont, gyorsan közeledett feléjük, és egy pillanatra feltámasztotta bennük a reményt, de Jelzésükre a gépkocsik nem álltak meg, lassítás nélkül továbbhajtottak. Egy Skoda 110-es végre fékezett a jelzésükre, igaz először ez is elhajtott mellettük és csak vagy harminc méterre távolabb állt meg tőlük. Csomogjalkat felkapva futottak feléje. A Skodában magányos fiatal férfi ült. Nem állította le a motort, s az halkan duruzsolt. Kissé durva képű, fekete hajú férfi vnl' a vezető. — Hová mennek? — kérdezte szűkszavúan. — Szencre, a tóhoz... Beszállha tunk? A férfi válasz helyett kinyitotta! a hátsó ajtót. Nem hálálkodtak, tér mészetesnek vették, hogy a férti| felveszi őket. Ahogy becsukták ma guk mögött az ajtót, kihunyt a bei ső lámpa, és a kocsiban sötét lett Elindultak. A reflektorok két hosszú] egyenes fénysugarat bocsátottak ma guk elé a betonút felett. — Későn nyaralnak — mondt: közömbösen a férfi —, alaposan le hűlt az idő, jön az ősz... A lányok kedvetlenséget éreztek] a hangjában, melynek azonban nem ismerték az okát. Nem tudhatták, hogy a férfi nőismerősét látogatta meg a városban, de nem találta ott hon. Ismerős helyeken is kereste,' de hiába, a nő el tűnt.- s ő arra gondolt, hogy bizonyára mással van, és most mindenkire haragudott. Pokolba kívánta az ismerősét és vele e- gyött minden nőt, azt sem tudta, miért állt meg., a két lánynak. Nem is elegyedhettek beszédbe vele, mert kérdéseikre csak ímmel-ámmal felelgetett. mogorván bámulta a fényszórók fényköréből a sötétbe vesző utat. — Egész jóképű pasas lenne, de unalmas... — súgta a magasabbik a másiknak —, talán beképzelt vagy becsapták, pukkadjon meg. A fiú teljesen váratlanul tűnt fel előttük egy buszmegálló műanyag- bódéja mögül, szinte a sötétből toppant az autó elé, a férfi kénytelen volt erősen fékezni, nehogy elgá zolja. így is olyan közel állt me; hozzá, a Skoda, hogy a fiúnak fél re kellett ugrania. — Hülye ló — szikozódott a so főr —, nem tud magára vigyázni i hülye ló, vagy talán tyősködik.. .1 A magas vászonnadrágos, pulőve rés fiú csomag nélkül állt előttül és Intett, hogy fel szeretne- szálln a kocsiba. A férfi mogorván kinyi tóttá az első ajtót. — Elment az eszed? — formed a fiúra. Mit ugrálsz az autóm elé...! A válasz helyett jókedvűen telne vetett és derűsen hátrafordult i lányokhoz. — Jól sejtettem, hogy éppen ki egészítem a társaságot, kész csoda szinte biztosra vettem, hogy jó hely re szállók... Hiába, általában nag szerencsém van, így igazi Határozott, vidám fickónak Iái szott, váratlan jelenlétére a lápyo kissé felélénkültek. Az alacsonyát bik, aki a sofőr háta mögött üli oldalnézetben látta maga előtt . fiút, figyelte markáns arcélét, erő állát, hosszú barna haját. Tetszet neki. A másik lány az új utas hát mögé tette az ülés támlájára a ke zét. és úgy morzsolgatta ujja) mintha meg akarná cibálnt a fi haját. Közben mosolyogva és kur cogva nézett a barátnőjére. A féri mogorván vezetett, noha a fiúna be nem állt a szája, egész úton fe csegett, apró de mulatságos kies ségekkel szórakoztatta a többieké A lányok már egészen iől érezté magukat, nevetgéltek és élénken b< sfeélgettek. \ így értek Szencre. Befutottak házak közé lekanyarodtak iobbri — Milyen téli üdülőbázról beszélsz, kié az az üdülő? — A férfi egyszerre növekvő érdeklődést mutatott. — Hol az az üdülő, mondd márl — A hegyekben, északon... — Nem megyek sehová — szólalt meg szorongó hangon az alacsonyabb lány — engedjenek kiszállni. — Tessék...! — A férfi megállította a kocsit, kinyitotta a hátsó ajtót a lány oldalán. Már hosszabb ideje nem találkoztak szembejövő autókkal, az út néptelen volt és sötét. A lány kidugta a fejét és kinézett, majd a barátnőjére bámult, és becsukta az ajtót. — Nyitráig elmegyek. A kocsi belsejére hosszú időre csend telepedett. A lányok gondolataikba merültek, a fiú sem beszélt, kibámult a? ablakon. Éjfél előtt futottak be a városba. Az utcák üresek voltak, néhány tántorgó részeget láttak, meg itt-ott egy-egy kései járókelőt, s az egyik sarkon befordulni egy> rendőrt. Az autó lassítva gördült aborozó felé. A fiú messziről látta, hogy a szórakozóhely neonfényei már kihunytak, zárva a borozó. — Zárva van — állapította meg kissé nyugtalanul a (iú — későn érkeztünk, záróra után! A férfi Indulatában szinte'csikorgatta a fogát, fojtott hangon; dühösen morogta a fiúnak: — Merre menjek, hol van az a téli üdülőház? • — A hegyek felé... — mondta egyszerre felélénkülve a fiú. A férfi gondolkodás nélkül cselekedett. — Segítség... emberek,. segítség.. — kiáltotta váratlanul, kétségbeesetten az alacsonyabb lány. — Fogd be a szád — mordult rá a férfi — látod, hogy üresek az utcák, kinek kiabálsz? A másik lány az ülésbe süppedve, a sötétbe húzódott, azon gondolkodott, hogy mit tehetne, Szorongást érzett, de nem félt-igazán, a fiú jelenléte valahogy megnyugtatta, maga sem tudta, .miért. Nem tudta elképzelni, hogy rossz' lenne' hozzá- iuk a nyílt arcú, jó kedvű fiú. Elhatározta. hogy taktikát változtat, előrehajolva megsimogatta a fiú arcát. és kedvesen - megkérdezte tőle: — Hová viszel minket? jó helyre legalább? : Az megfogta, a lány kezét, és e- lőször megsimogatta, aztán megcsókolta. — Higgyetek nekem, ne féljetek, jó hejyre megyünk, biztosan jól ér- zitek maid magatokat... Mondom, hogy ne féljetek, ha velem vagytok, nem kell félnetek. A lány felmérte a fiú izmos nyakát, széles, erős vállát, és kissé megnyugodva azt gondolta: — Bíznom kell benne, nincs más megoldási Kedves leszek hozzá, hogy megnyerjem őtl Továbbra is kezében-hagyta a ke zét, és beszélgetni kezdett véle, Tréfálkoztak és nevettek. Jópofa gondolta rövid idő múlva a lány egészen kellemes srác, csak tud nám, mit akar. Beszélgetésüket hall gatva a másik is beletörődött a sor sába, és látszólag megnyugodott, í barátnőjére bízta magát, hozzádől ve vállára hajtotta a fejét, és nem sokára elaludt. Ekkor már messze a hegyek kö . zött jártak. Az út két oldalán er . dőkkel benőtt, sötét hegyek tér peszkedtek, nem látták tőlük a csil . lagokat. Mintha sötét .alagútba ro . hannának. A távoli fények, is meg . szűntek, egyre ritkábban villanta! fel az éjszakában. Keskenyebb let az út is, majd szerpentinek követ . keztek, a lányoknak,sejtelmük sen . volt róla, hogy merre járhatnak. — Nemsokára megérkezünk — ; súgta a fiú, meglátod,' hogy minder jő lesz! Tetszel nekem... A lány nem válaszolt, cirógatta < fiú arcát, s az újra megcsókolta i ■ kezét, és suttogva beszélt hozzá, i — Nem haragszol, hogy ilyen e rőszakosan akarlak megszerezni ma- gamnak? Hogy beszélgetni kezd- tünk, mindjárt tetszettél nekem, di- nem tudtam másképpel elérni, hog- együtt maradjunk, hát ne haragudj — Nem — mondta a lány — nen t haragszom, őrült alak vagy, de ha i ragudni nem tudok rád. — Kedves... — súgta melegen i- fiú. — A lány már nem játszotta i vonzódását a fiúhoz, igazán tetszet r neki. Lehet, hogy a rendkívüli hely , zet tette vele, hogy egyszerre von i zódott hozzá. — Messze vagyunk még? — kér , dezte egyszerre idegesen a férfi. - Hol a francban van már az az ü . dülőház? — Mindjárt... — válaszolta a fii i majd néhány kilométer után újn . megszólalt: — Jobbra egy erdei ú kttvPtkPTilf arra 1©t£rflnk! A lányok nevettek, azt hitték, hogy tréfál. De a mogorva férfiban történt valami, maga sem vetett pontosan számot arról, hogy mit tesz, sebességet váltott, és a Skoda egyre gyorsuló iramban elrobogott a tó mellett. — Álljon meg hallja... azonnal álljon meg.. .1 kiáltotta a magasabbik lány. A másik ijedtében moccanni sem mert, a. barátnőjéhez bújt. — Ne féljenek — nyugtatta meg őket a fiú, majd tegezve folytatta — biztosíthatlak, hogy szép utazás lesz, jól érzitek majd magatokat...! A kocsi már kilencvenessel robogott velük. — Álljon meg, ki akarok szállni — kiáltotta el magát váratlanul és ijesztően, vékony, sírós hangon az alacsonyabb lány, és hátulról megfogta a férfi vállát, rázni kezdte — engedjen kiszállni. Mit akar velem? Erre a meglepett vezető kezében elmozdult a volán, é§ a kocsi az á- rok felé rohant, a férfi alig tudta idejében visszakapni az úttestre. — Buta liba — förmedt a lányra — mit kapkodsz, szét akarod verni a fejedet? Másodperceken múlott, hogy az árokba nem repültünk! — Kérem, kérem — szólt közbe békítőén, kedélyeskedve a fiú, ne veszekedjünk, kérem, értsük meg egymást, kellemes éjszaka vár ránk, tudjuk mindannyian... A Skoda már száztizessel rohant, és a férfi olyan erősen markolta a volánt, hogy a keze egészen bele- fehéredett. Látszott rajta, hogy ideges és indulatos, tanácstalan, mintha nem lenne ura a tetteinek. Gépiesen száguld a kocsijával, maga sem tudja hová és miért. kozni akarna velünk. Messzi, a sötétben titkozatos fények villantak fel. Ki tudja, mi van mögöttük? A motor egyenletesen duruzsol, mert szabad az út, száz kilométeres sebességgel rohanhatunk,' s csak o- lyankor rezzenek, össze, ha nyúl bukkan fel a fényszórók csóvájában, nem szeretem, ha nyulat gázolunk. ft motort hallgatom a legszívesebben, nem hangos a zúgása, mégis milyen erős... — Ez megőrült... — mondta felháborodva a magasabb lány — elment az esze, tisztára gyagyás... Szencre akartunk jutni, s maguk nem engedtek kiszállni, tudják, hogy, ez erőszak és törvénybe ütköző? A férfi egy pillantással felmérte a fiút, miközben az egyenes úton már száztízzel rohant az autó: — Hagyd a süket dumát! — mondta nyersen a fiúnak. — Beszél) a terveidről. Mit kezdünk veink? — Nyitrán... majd ott a borozóban — válaszolta sietve a fiú, most az útra figyeljetek, az éjszakára, a fényekre. — Istenverte gyagyása — háborgott megvetően a magasabb lány — hiszen ez közveszélyes bolond! — Hallod — mondta még egyszer mogorván a férfi —, mi a terved, beszélj már. Hagyd a fenébe azokat az átok fényeket. — Mulatunk egyet a borozóban, aztán felmegyünk p téli üdülőhá- zunkba és kialusszuk magunkat. Becsület szavamra, hogy szép é]-' szakánk lesz... — Zsebéből zöld bankjegyeket, százasokat vett elő. és a férfi elé dugta. Nemsokára zötyögős erdei úton aladtak a fák között. Erre már a lásikylány is felébredt. — Hol vagyunk, hová megyünk kérdezte, de senki nem válazolt. A magasabb lány, erősen szo- Ítbtta a fiú kezét és a gépkocsi elé lézve figyelte az erdőt, mely most égtelenül Idegen és ijesztő voli. fegölhetnének, futott agyán át a pndolat, és utolsó mentségként zenvedélyesen a fiúba kapaszko- lott. S az mintha értené a gondo atait, bátorítóan viszonozta a szo- ítást. Hegyes tetejű, alacsony erdei ház ilőtt álltak. A közelében még né- iány hasonló házikó árnyát látták így emelkedő erdei tisztáson. A fiú kiszállt a kocsiból. — Gyere velem — mondta a ma- ;as lánynak, és megindultak ketes esben a házikó felé. — Kié ez a víkendház? — kér- lezte a lány. — Nem fontos... Néhányszor már írtam itt, be tudok menni, isme- ■em... Körüljárta a házikót, benézett az iblakon, megrázta az ajtót. Zárva /olt. — Nem baj — morogta a fiú — iinyitjuk. Az autóban ekkor kiáltott először íz alacsonyabb lány: — Segítség... — Jaj segítség...! — sikított fájdalmasan. — Kérlek, nagyon kérlek, ne lágyd őt bántani... ölelte át ama ;as lány a fiú nyakát, és egész tes :évél hozzásimult, és megcsókolta ilelte minden erejéből, és közben • íllandőan könyörgött. — Nagyon íérlek, tegyél valamit, ne hagyd őt A fiú hosszú léptekkel az autóhoz sietett. Sötét volt a kocsiban, de homályosan látta, hogy a férfi, a hátsó ülésen a sarokba szorította az alacsonyabb lányt és egész testével ránehezedett. — Hé, mit csinálsz? — kiáltott a férfire. — Gyere ki az autóból. —, Tűnj el innen — vicsorgott rá az — azonnal tűnj el innen, vidd a másikat, ahová akarod. — Nem így — mondta a fiú — hallottad, nem így. De a férfi már elvesztette az e- szét. Újra a lányra hajolt, tépte az ingét, a mellét kereste. A fiú megfogta a férfi lábát és ktráncigálta őt a kocsiból, amikor elengedte, az a földre esett. Hörögve kelt fel, és a fiúnak ugorva ököllel az arcába vágott. Az megtántorodott az erős Ütéstől, egy pillanatig zihálva far kasszemet néztek, majd a fiú ha talmas csapással leütötte őt, hogy a férfi az autónak tántorodott, és a földre csúszott. Vinnyogva tápász- kodott fel, és az autóba hajolva keresgélt valamit, a fiú fémes koccanást hallott, majd a lány kiáltásál' Vigyázz, vas van nála! A férfi jóval alacsonyabb volt a fiúnál. Gyegébb testalkatú s amikor újra nekiugrott, az rövid birkózás után kicsavarta a kezéből a feszítővasat. — Ülj a volán mellé, visszamegyünk. v Gyere — mondta a magasabb lánynak, aki kissé távolabbról nézte őket — visszamegyünk. A férfi arca holtsápadt volt, az indulattól, az alacsonyabb lány zokogva hozta rendbe az ingét és a héját. A férfi vadul hajtott, nágyo- kat ugrott a Skoda az erdei út göd reiben, s amikor kiértek a betonúira. még vadabbul taposta a gázpe- dált. — Te rohadék — mondta gyűlöl ködve a fiúnak —, te átkozott bolond, mint szólsz hozzá, ha most egy fának rohanok veletek? — Téged felnyársal a volán, én pedig kirepülök az ablakon — mondta nyugodtan a fiú —, lányok fogődzatok meg. fának rohanunk! — Átkozott rohadék — hörögte a férfi. Nemsokára pirkadni kezdett, keleten egyre vörösebb lett az ég, a nap éppen a horizontok fölé emelkedett, amikor Nyitrára értek. A férfi egy utcasarkon megállította a kocsit. — Kifelél Nyomás, kifelé, roha dékokl Kiszálltak. Mindannyian látták hogy egy rendőr tűnt fel a közel ben, és feléjük tartott. A férfi kapcsolt és felzúgő motorral elhajtott, a fiú sietve ellenkező irányba indult. A két lány megvárta a rend őrt. \ * XXX A lányok megjegyezték az autó rendszámát. A férfi nyolc hónapot kapott. A magasabb lány abban bízott, hogy valamilyen módon a fiú is előkerül, és ott lesz a tárgyaláson, de csalódott. Különben igaza van, gondolta, ha jelentkezik, ő is megkapta volna a magáét. a tó felé, a férfi lassított, amikor a fiú egészen természetes, majdnem évődő hangon azt mondta neki; . — Raboljuk el őket, mit szól hozzá? Nyitrán tudok egy Jó borozót, még nyitva lesz... — Megbolondult!,?j Először az autóm előtt táncol, mint égy bakkecske, azután meg hülyeségeket beszél. ..?! — Szép kaland lesz — folytatta a fiú — két lány két férfi, összeillő társaság.... .. — Szörnyűség.uramisten, micsoda szörnyűség... — mondta hal- ,kan és izgatottan a magasabb lány. Egy pillanatra csend lett, csak a másik lány - ijedt szipogása hallatszott. Már ■ kint jártak a városból, újra a határban s a fények rohamosan mögöttük maradtak. — Imádok éjszaka autózni — nézett ki a fiú az ablakon, hangja nyugodtan, lágyan Csengett — szeretem nézni, ahogy vadul elénk rohan a sötét táj, mintha sietve talál-
