Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-12-14 / 50-51. szám

14 M

A

mikor a prágai repülőtéren felzúgtak a TU— 134-es jelzésű repülőgép több ezer lóerős motorjai és a gép hatalmas robajjal utasaival a levegőbe emelkedett, még nem sejtettem, hogy tízezer méter magasságból meglátom Franciaország legszebb kikötővárosát, Marseille-!, hogy gépünk délre j fordulva ötvenöt perc alatt ^átrepüli a Földközi-tengert,és zuhogó esőben száll le Algír- bam^Azt sem tudtam, hogy ■vendéglátóink teljes egészében megváltoztatják azt a programot, amelyet jó előre megküldött az Ifjúsági Utazási Iroda plzeftl kirendeltsége. Nem számoltam azzal, hogy csoportunkat luxusszállóban helyezik el, és hogy tizennégy napig az étlapról hiányozni fog a disznőhúsból Ívfeszült étel, abban sem hittém, hogy október 22-én még fürödni fogok a tengerben.

Egyet viszont pontosan tudtam, hogy baráti ország népei közé megyek, és bármikor bármiben a segítségemre lesznek. Ismertem e népnek, e földnek a történelmét. Tudtam, hogy az i. e. első évezredben berber nomádok lakták. Karthágó leverése után Algériából Numídia néven római provincia lett. Utánuk germánok, majd bizánciak és a VII. század folyamán arabok szállták meg. Franciaország 1830-ban tizenhét évig tartó hódító háborút folytatott az arab lakosság ellen,> leverte a nemzeti ellenállást,1 és gyarmatosította Algériát, így vette kezdetét a franciák betelepülése és az algériai földek elrablása. Több felkelés tűrt ki, de erőteljessé csak a második világháború után válhatott az algériai an- tiimperialista erők függetlenségi harca. 1954-ben megindult az algériai nép felszabadító háborúja a gyarmati uralom ellen. Ezt a harcot a lakosság nagy többsége támogatta. A franciák több mint félmilliós hadsereget küldtek Algériába. A katonák a legkegyetlenebb megtorló intézkedésekkel próbálták elfojtani a szabadságukért küzdő népek harcát, de eredménytelenül. A kitartó harc, melyben másfél millió algériai pusztult el és tízezrek sínylődtek börtönökben, végül is meghozta gyümölcsét, 1962. július 3-án kikiáltották Algéria függetlenségét. Ettől kezdve a nép maga irányítja, írja történelmét.

Az algériaiak az idén igennel szavaztak annak a fontos forradalmi dokumentumnak a végleges szövegére, melyet Nemzeti Charta néven ismert meg a világ. A Charta hangsúlyozza, hogy a szocializmus fő feladata Algériában a nemzeti függetlenség megerősítése, a kizsákmányolástól mentes társadalom felépítése és az emberek szabad fejlődésének biztosítása. A dokumentum rámutat a szocializmus sikereire, értékeli a szocialista tábor azon törekvéseit, amelyeket a független országok fejlődéséért fejt ki. A Charta alapján dolgozták ki az ország új alkotmányát. Éppen e sorok írása közben kaptam meg azt a hírt, hogy az alkotmányra több mint hétmillió ember, vagyis a szavazók 99,18 százaléka adta le a voksát. Az alkotmánytervezet elfogadása újabb fontos mérföldkő Algéria haladó fejlődésében.

Ezt tudtam meg a történelemből.

De^údtam azt is, hogy Algériának 17 millió lakosa van és területe tizenkilencszer nagyobb Csehszlovákiánál. Minden fellelhető irodalmat és a- datot elolvastam, fényképekről megismertem az ország nagyobb városait, meghallgattam ismerőseim beszámolóit úti élményeikről, mégsem a- lakult ki bennem egységes kép erről a távoli országról.; A népet, az embereket, akikre' kíváncsiak vagyunk, csak úgy ismerhetjük meg, ha ott élünk velük, együtt rójuk a nagyvárosok és a legkisebb falvak utcáit, ha velük együtt ülünk asztalhoz, egymás mellett fogyasztjuk a méregerős arab kávét, bá közéjük megyünk a piacon, és együtt alkuszunk a halomba heverő

átérzéssel énekelte az algériai forradalmi dalokat. Este közénk ült, és mesélt szabadságharcukról, sikereikről, de a gondjaikról is. Csoportunk hölgytagjaít meghívta édesanyjához, és elnézésünket kérte, hogy mi nem mehetünk látogatóba, mert az é- desapja nincs otthon. Megértettük. Más nép, más szokás, nem sértődhettünk meg rajta, hogy nekünk kint kellett Várnunk az autóbuszban.

gépbe, akik már néhány év óta a kölcsönös egyezmény keretében Algériában dolgoznak. Van közöttük orvos, mérnök és szerelő.

A közel ezer kilométeres sebességgel száguldó gépünk néhány perc alatt elhagyta Csehszlovákia légiterét. Elrepültünk Nyugat-Németország- ban Stuttgart, Svájcban Genf felett, közben megcsodáltuk az Alpok fényárban úszó havas csúcsait. Ajpírhan izga- tottan szálltunk Jil a repülő-Ha a hölgyekről beszélek, gégőSj^ Mielőtt átestünk az nem hagyhatom említés nél- tmevéTvizsgálaton, arab és kül, hogy hazaérkezésem óta francia nyelvű kérdőíveket többen megkérdezték tőlem, nyomtak a kezünkbe, majd milyenek az arab nők. Ked- autóbusz repített bennünket a vesek, kedélyesek, szorgalma- fővárostól 70 kilométerre le- sak a munkában, csak sok vő tengerparti fürdőhelyre, még a fátyol. Szemükben re- Tipasába. Megkaptuk kísérőn- mény csillog, hogy lassan, de két, a 28 évesMusztafát, akit biztosan kivetkőzhetnek az még aznap este borovicskával évszázados elnyomást jelké- és‘magyar szalámival kínál- pező lepelből, és egyenrangú tahi, de mindkettőt udvaria- polgárokként vehetnék részt san visszautasította. Az ara- fiatal, szabad hazájuk építő- ttok nem fogyasztanak alko- sében. Az utcák színes forga- holt, és nem esznek disznó- tagában sokáig elnéztem őket. húst, magyarázta. Tudtam én A fiatalok már levetették a ezt már előbb is, és őszintén lepett, és modernül, az eurómondom, hogy nem- akartam pai divatnak megfelelően ölmegváltoztatni az évszázadok tűznek. Főiskoláikon, egyeté- óta kialakult hagyományokat, melken a fiúk mellett ott szokásokat, csupán a barátsá- vannak a jövő orvos- ésmér- gunkra akartam koccintani, nöknői, az alap és középis- Az örökké mosolygó Muszta- kólákban is egyre több taní- fát mindnyájan megkedvel- tónő oktatja a felnövekvő tűk. Utalásaink során szám-* nemzedéket. Az egészségügyi talanszor bekapcsolta az au-| dolgozók nagy százaléka is tóbusz mikrofonját, és nagy |a nők közül kerül ki.

Fent:

ÉRIK A NARANCS Ebben az évben rekordtermést várnak

lobbra:

AZ ALGÉRIAI TENGERI KI KÖTÖBÖL INDUL A HAJÖ Utasai, ki tndja mikor térnek vissza, ki tudja mi vár rájuk nyugaton.

Balra:

ORANI UTCARÉSZLET Néhány év múlva Oran is a milliós városok közé tartozik

»csecsebecsére, ha éjszaka be- fjárjuk az óvárost, ha gyönyörű napsütésben leszakítjuk a végeláthatatlan narancsligetben az érő gyümölcsöt, ha a cipőnket levetjük, és belépünk a mohamedánok ima- iházába, a mecsetbe, ha együtt jutazunk velük a túlzsúfolt a- jutőbuszon, ha egy tálból fo- ■gyasztjuk a bárányhúsból készült ételt, ha velük együtt hallgatjuk a tenger mormolá- sát, és együtt integetünk a távozó hajó utasainak, ha ó- rákig tartó vitát folytatunk a párttikárral, ha ott táncolunk közöttük az ifjúsági klubban, ha felülünk a traktoros mellé a határban, ha kölcsönkérjük az utcán kocogó szamarat és áülünk, ha nekünk is forró omokot vág az arcunkba a ivatag szele, ha...

De nem folytatom a felsorolást. Ott kell közöttük élni, hogy megismerjük őket. Ezért indultam útnak Afrikába.

Már két napja köd ült a városon. Reménytelennek

tűnt, hogy felszáll a Bratisla- vából Prágába induló gép. Megrakott kofferral, fényképezőgépekkel, magnetofonnal és a legszükségesebb iratokkal (útlevél, kiutazási engedély, nemzetközi oltási igazolvány) rohantam az állomásra, hogy elérjem az éjszakai prágai gyorsot, mivel reggel fél ötkor gyülekezett csoportunk a repülőtársaság helyiségében. Álmosan botorkáltam a feltúrt Vencel téren, kora hajnalban a találkozó színhelyére. Gyors létszám-ellenőrzés, zökkenőmentes útlevél- és vámvizsgálat után még arra is jutott idő, hogy elfogyasszunk egy-két pohár sört, vagy a félénkebbek valami szíverősítőt is (a szíverősítőt fogyasztók között volt e sorok írója Is), amíg bejelentették, hogy foglaljuk el helyünket a Csehszlovák Légitársaság Algériába induló TU—- 134-es gépén. Rajtunk kívül néhány o-lyan csehszlovák állampolgár szállt be a repülőst ••

jobbra:

MUSZTAFA, CSOPORTUNK KÍSÉRŐJE

— Az édesanyámat csak a hölgyek látogathatják meg Néhány év múlva Oran is a milliós városok közé tartó zik.

A szerző felvételei% % ■■ friéiii- 4

x < *

mmm

' |V

í

« f : ;✓ :

mmmmmL

Járjuk Algírban az óvárost, beülünk a kávéházakba, hely- lyel kínálnak bennünket asztaluknál az arabok. Beszélgetnek, vitatkoznak, hogy ha úgy tetszik, politizálnak a világ dolgairól. Érdekli őket Afrika jelene és jövője, hiszen az ő sorsuk is a harmadik világ sorsának alakulásától függ. Erről beszélt Algír város párttitkára is, aki eFjött arra a találkozóra, melyet az ottani fiatalok szerveztek. Nagy lelkesedéssel vázolta a főváros fejlődését, és elismerően szólt az Ifjúsági szövetség erősödéséről, valamint Csehszlovákia és Algéria egyre bővülő kapcsolatairól. Tények bizonyítják a jelentős gazdasági és társadalmi fejlődést.’ Az ország nemzeti kincseit, valamennyi kulcsiparágat, a bankokat és a külkereskedelmet, a szállítást államosították. Megindult a mezőgazdasági forradalom, több mint száz szövetkezeti mintafalut építettek már ed- lig fel. A párttitkár kitért a problémákra is. Gond az a- nalfabetizmus felszámolása, a munkanélküliség és a hazától távol, főleg Franciaországban dolgozó 900 000 vendégmunkás.

Amikor a vendégmunkásokról beszélgettünk, eszembe jutott egy kikötői kép. Az induló hajónak szájak intettek búcsút. Szepegő kisgyermek szorította az édesanyja kezét.

A hatalmas tengerjáró hajó pedig egyre távolodott, rajta apákkal, szeretőkkel. Ki tudja, mikor térnek vissza, ki tudja, mi vár rájuk Francia- országban, Nyugat-Németor- szágban vagy másutt szerte Európában? Fiatal ország, a múlt maradi örökségével küzd. Ezt olvastam le az arcokról.

Jártam a bátor harcosok szülőföldjén, Kabíliában. Utazásom során tapasztaltam, hogy még állnak a bambusz- nádból összetákolt rozoga viskók. De az országút másik oldalán már épülnek a több emeletes családi házak, Oj út választja el a múltat a jövőtől. Ez jelkép is lehet. Nem akarnak a régiek helyén újat építeni, a ma embere már más úton Jár.

Algériát ma már nemcsak mezőgazdasági országként tarthatjuk számon. Hatalmas üzemek épülnek, fejlődik az ipara, de ami a legfontosabb, hogy a Szaharában óriási o- laj- és földgáz-lelőhelyekre bukkantak. Becslések szerint Algéria szaharai részén 4000 milliárd köbméter földgázt rejt a föld mélye. 1956-ban fedezték fel. E hatalmas kincs kitermelése hatalmas ütemben folyik Amikor Arzewban, ebben az Oran melletti tengerparti városban jártunk, kísérőnk felhívta a figyelmünket árra, hogy 1964 óta itt cseppfolyósítják a földgázt, majd a kikötőben horgonyzó hatalmas tartályhajók szállítják külföldre. Arzew mellett újabb üzemegységek épülnek, Hogy a hajók gyomra minél előbb megteljen cseppfolyós! ott gázzal.

Az ipar fejlődése természe tesen szakemberképzés nélkül elképzelhetetlen. Az algíri műszaki egyetemen százával foglalnak helyet a fiatal al gérialak, a jövő mérnökei, ma tematikusai, fizikusai. Másfél évszázada még igen sok volt az országban az analfabéta, mindössze négyszázezren jár tak iskolába. Az elmúlt tan évben az általános iskoláknak mintegy hárommillió, a középiskoláknak hatszázezer, a felsőfokúaknak pedig 48 e zer hallgatója volt. Az állam a költségvetés 30 százalékát oktatásra fordítja. Algéria a fiatalok országa.

Amikor repülőgépünk felet melkedett az észak-afrikai Alj gírből még egyszer búcsút In tettem a másfél milliós la ' kosú fővárosnak, és belelapoztam a jegyzeteimbe. Algír; ipasa, Cherchell Tizi Ouzou! üoufarik, Oran, Arzew, Tlem j >en — így sorakozott egymást után azoknak a városoknak helységeknek a neve, melye két meglátogattunlk Mind mind külön-külön nagy ' él ményt jelentett számujltK'a, de \ ezekről majd máskor

CSIKMAK imrf