Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-12-14 / 50-51. szám
A Segítsetek, r RIPORT A HIDEGHÉTI LEÁNYNEVELŐ INTÉZETBŐL Amíg az országúitól a hideghéti öreg kastélyig értem, elszorult kissé a szu in Mert hiába leányievelő intézet ennek a magányos épületnek a hU valulos •ieoe javítónak nevezi manapság is a nép Ez pedig átkos név. A régi 'i n, többméter nagas téglakerítéssel körülvett, a'csukott kapu melletti óéval Őrzött javítóintézetek emlékét eleveníti fel. Szerencsére hamar elértem a kastélyt, s az emlékezés kísérteted felváltotta a valóság. Ebbe a valóságba viszem most el az olvasókat... LÁNC, LÁNC ESZTERLÄNC A hideghéti leánynevelő intézetnek sem őrbódéja, sem magas téglakerítése nincsen. Az ősz koptatta parkban gyerekek játszottak. Nyolc-tíz csitri és egy fiatal nő forgott, hajladozott a puha avaron, s a lánc, lánc eszterláncot énekelték vidáman, jó kedvvel. Az Intézet néhány növendékét levegőztette Kozics Ilona nevelőnő. — Merre találom az intézet igazgatónőjét? — érdeklődtem Ilonától, miután fogadtam a lányok hangos jó napot kívánunkját, és elmondottam, mi járatban vagyok. — Már várja önt az igazgatónő — válaszolta a nevelőnő. — Telefonáltak a hnb-ről, hogy írAi akar rólunk. Mindjárt adóit egy kislányt, ő majd elvezeti Szilva elvtársnőhöz. Jól is jött a kíséret, mert ahogyan kiderült, a leány nevelő intézet nemcsak az öreg kastélyból áll, hanem vagy kétszáz méterrel odább egy korszerű iskolaépület és egy tágas tornaterem bizonyítja, hogy Hideghéten is előbbre léptek egy lépéssel. Ennek az új épületnek aze- gyik szárnyában székel Szilva Ottilia igazgatónő. A LELKŰK SÉRÜLT MEG Szilva Ottilia valóban arra hivatott, hogy egy ilyen leánynevelő intézetet vezessen. Igaz, alig egy éve került Hideghétre, de rátermettebb vezetőt nem Is találtak volna. Több évtizede pedagógus, ért a gyermekneveléshez, meg aztán éveken keresztül igazgatott egy alapiskolát, így a szervezésben, irányításban is nagyszerűen kiismeri magát. És mivel több gyermekes a- nya. a gyermekszeretet sem hiányzik' fegyvertárából. Az igazgatónő megerősítette, hogy jelezték jöttö- met, így az őszinte szót sem kellett kerülgetnünk, úgy beszélgettünk, mintha évek óta ismerősök lennénk. — Sajnos, nagyon nehéz, néha kilátástalan munkát kell végeznünk — kezdte Szilva Ottilia. — Olyan tíz-tizenöt éves lányokból kell embert faragnunk, akik közül többeknek súlyosan megsérült a lelke. Rossz emberként persze senki sem jön a világra, -annál többet árthat a szülői felelőtlenség, nemtörődömség. Intézetünkben jelenleg harminchárom gyermeklányt nevelünk, s meggyőződéssel állíthatom, hogy ezeknek többségét közvetve vagy közvetlenül a szülők terelték rossz útra. Elég csupán nem törődni azzal, hogy merre kószál, mikor jár haza a gyermek, és máris felkészülhetünk a legkülönbözőbb meglepetésekre. Hadd mondjak erre .példát. Az e- gyik növendékünk édesapja igazgatóhelyettes, . édesanyja is értelmiségi dolgozó, mindketten munkájuknak élnek, s kevés idejük jutott a gyerek ellenőrzésére. A kis Erzsiké végül is notorikus iskolakerülő lett, lopkodni kezdte szülei pénzét, és mert az anya is kendőzni i- gyekezett lánya „csínytevéseit“, amikor kiderültek a dolgok, nem volt már más kiút, csak az intézet. De a- kadnak ennél még cifrább e- setek is. Nem ritka nálunk a betörésért, zsebtolvajlásért hozzánk került gyermek. sőt, olyan is akad, aki prostitúcióval kereste meg az é- dességre valót. Éppen az u- tóbbiak a legszerencsétlenebbek, mert annyira hatott már rájuk a rossz társaság, a könnyelmű életmód, hogy szinte szélmalomharc őket5 a becsületes útra téríteni. — Hogyan kerül egy kislány az önök intézetébe? — Vagy a lakóhely szerinti nemzeti bizottság dön tése, vagy pedig bíróságiba tározat alapján. Indok erre a csavargás, az iskola kerti lés, a szülők kifogásolható magatartása és természete sen a kiskorú viselt dolEai Megrögzött iskolakerüléskor maga az Iskola igazgatóin javasolhatja az intézetünkbe való beutalást. — Meddig vannak Itt e- zek a gyermekek? — Papíron á tizenötödik életévük betöltéséi? azaz a- míg befejezik az alapiskn lát; de a gyermek ekkor sem mindig kerül haza. Függ e7 a magaviseletétől és természetesen az otthoni vtszn nyoktő! A hazatérést min dpn esetben a nemzeti bi 7n*tcé? engedélyezheti. H" a leányka hazatérését n»-- javasoljuk, akkor valami Ívik ..tizennyolcasba“ helyezzük át. Ez egy olyan in ternátus. ahonnan kitárhat nak a lányok, de életmódié kát szemmel tartják. Tizen nyolcasnak pedig azért ne vezték el. mert tizennyolr éves korukig lakhatnak tt‘ SÉTA A 7 tWTÉ7T?TRPM A beszélgetés után terme szetesen szerettem volna szétnézni intézetben. Az tgazea*énö nemcsak heten Aludj baba. aludjál... len ebben az Intézetben, az aztán igazán nem a tanítók as nem a nevelők bűne, A nevelés lényege az, bogy pó tolják az otthon melegségé! i szülői szeretetet. Testi fe nyítés vagy a legkisebb go -’ombaság sem fordulhat elő ebben az intézetben. A gyér rekeknek ruházatuk miau sem kell szégyenkezniük Sző sem lehet Itt egyenru bárói. Igaz. az Intézet öltöz tett őket, de ez a ruha nem csak divatos, hanem vásár láskor a gyerekek is bele szólhatnak az ő ízlésüket is figyelembe veszik És szóra- kozhai is aki megérdemli Nemcsak tv t nézhetne^, ol vashatnak, játszhatnak, ha nem kirándulni is elviszik őket. A legjobbakkal még Bratislavába is elmennek a Mit hozzon a Télapó? niková). ( Balról jobbra: Kozics Ilona; Szilva igazgatónő és Mária Hromgyezett, hanem két kísérőt is mellém adott. Az egyiket Kozics Ilona nevelőnőt jö vételemkor már megismer tem, a másik Mária Hrom- nlková tanítónő volt. Ök nemcsak tájékoztattak, hanem „kulcsárkodtak“ Is, mert kiderüli ugyanig, hogy nevelők ott aztán kedvükre nézelődhetnek. vásárolgathatnak. És hogy miből? A zsebpénzükből! A hideghéti nevelőintézet lakóinak hetente pontozzák a magaviseletét. Aki a bét végéig el ér egy bizonyos pontszámot tizenöt koropát kap, a má nem is olyan „átjáróház“ e*^ sndik helyezeti pedig heti Karácsonyra az anyukáknak az intézet. Éjjel-nappal zár va tartanak itt minden ajtót, még az iskoláét Is. Csupán az igazgatónő, a nyolc nevelőnő meg a hét tanítónő rendelkezik kulcscsal! Hanem amit tapasztaltam, nem hiszem el, ha nem a két szemmel látom. Hogy az iskola tantermei tágasak és világosak, a gyerekek jól [elszerelt tornateremben gyakorolhatnak, az még csak érthető. Az öreg kastély in- ternátusában látottakat a- zonban sohasem felejtem el. Láttam itt kényelmes karosszékekkel, tv-vel felszerelt klubszobát, megcsodáltam a gazdag könyvtárat, a rengeteg játékot, a vakítóan tiszta otthonos éttermet. Az ízlésesen és otthonosan berendezett két- és több ágyas szobákban pedig a legigényesebb kisasszonyok Is ö- römmel laknának. Persze a külsőség még nem fokmérője az elégedettségnek. Ha valaki elégedettíz korona zsebpénzt. Tőlük függ azonban' a pénzzel nem mérhető jutalom. Aki állan dóan az élen jár a jó pontok gyűjtésében, az néhány napra esetleg néhány hétre hazalátogathat. Mindent el követnek tehál az intézel nevelői, hogy védenceiket visszavezessék az életbe, a becsületes emberek útjára térítsék. \ EGY KIS HlZÖKÜRA Előfordulnak azonban reménytelen esetek is, amikor a lányokról lepereg a jó szó. Közéjük tartozik az a Foto: Prandl Sándor tizenhárom esztendős lány Is — nevezzük Piroskának —, aki vékonyka, akár egy kis verébfiőka, azaz inkább szarkafiókához hasonlítanám, mert „civil“ korában a szarkát is lepipálta volna, olyan szenvedélyesen lopott Ez a Pirsoka nemrég kihasz nálva vékonyságát, átprésel te magát az ablak vasrá csán, és kereket oldott. Sokáig azonban nem őrülhetett a szabadságának, mert hamar elcsípte az ‘ egyik rendőr, és „visszaszállította" De a nevelőnők azóta Is rettegnek, hátha ismét mehet- nékje támad. Az egyik nevelőnőnek volt az az ötlete hogy meg kell hizlalni Pi- .roskát, hogy ne férjen ki a rácson. Azóta dupla ebédet és dupla vacsorát kell ennie, s minden lefekvés e lőtt megmérik, hízott-e már valamit, kifér-e még a rá csőn. A MOSTOHÁM MIATT TETTEM! Sokkal elszomorítóbb az a beszélgetés, amelyet a nagyon csinos és nagyon fejlett tizennégy esztendős Má riával folytattam. — Mennyi Ideje vagy az intézetben, és miért kerültél ide? — Másfél éve — válaszol ta bátran. — És hogy miért kerültem ide? Mert nem jártam Iskolába folyton csavarogtam. loptam, ittam és fiúkkal háltam! — De hiszen még gyerek vagyl. Nemrég töltötted be a tizennegyedik évedet, ami- kór ide kerültél, alig múltál tizenkét éves — Minden rosszat a mostohám miatt tettem! — válaszolta Mária gyűlölettel a szemében. — Apám vidéken dolgozott. szombatonként iárt haza. Mostohaanyám közben idegen emberekkel hált. Nemegyszer megtörtént, hogy előttem Is ágyba feküdi valamelyik szeretőiével. — De hát emiatt még nem kellett neked Is rossznak lenned! — Gyűlöltem a mostohámat, és igy akartam bosszút állni azért, amit az apám mai tett! — sziszegte. — A pámnak hiába panaszkod tam, soha nem hitt nekem Úgy gondoltam, ha majd rá lön, bogy engem is tönkre tett a felesége, talán agyon is veri mert engem azért nagyon szeretett apa. — Ha innen kikerülsz, mihez' kezdesz? — kérdeztem megrendülve e gyermeklány szörnyű tragédiáján. — Úgyis a tizennyolcasba kerülök, akkor majd dolgoz ni fogok, és igyekszem any- nyit keresni, hogy magam hoz vehessem apámat, és gondoskodhassak róla. SEGÍTSETEK, FELNŐTTEK! A hideghéti nevelőintézet második otthont nyújt az ide kerülő sérült lelkű gyermekeknek. A nevelőnők, tanítónők anyai szeretettel bánnak vejük. Vajon elegendő-e ez? Sajnos, sokkal több kell. Az emberek, a roko nők, a szomszédok és a tanítók nagyobb törődése mentheti csak meg őket. Segítsetek hát, jelnőttek! „ * . . _ _ NEUMANN JÁNOS
