Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-12-14 / 50-51. szám

A régi nitraiak talán még emlékeznek Ka- szala bácsira, a hosz- szú szakáim postásra. Min­denki szerette. Joviális alak­ja volt a nitrai utcának. Majd száz évet élt meg. Hat gyermeke volt, közöttük Ká­roly is, aki 1893-ban szüle­tett Nyltrán, és akit ma a sportrepülés és általában az aviatika egyik úttörőiéként tartanak számon. A piarista gimnáziumban kezdett tanulni, a diákok Péternek hívták. Nem volt éppen (ó tanuló. Mikor Han­ning tanár úrnál folytatni kellett az óra anyagát, nem tudta, a tanár ki is mondta rá a szentedét: „Kaszaié Péter nem tud semmitl“ Pb , dig hát tudott, erről később a tanár is meggyőződött. Ka szala azért nem figyelt oda. mert a pad alatt égy repű lőgép modelljével piszmo­gott. A gimnáziumban Jól tudtak erről a szenvedélyé- ' ről. Nyíltan hangoztatta, hogy belőle egyszer pilóta lesz. aki majd kifejleszti a repülés sportját az ország­ban. Később Kaszala bácsit át­helyezték Nővé Zámkyba, s fia is ott folytatta tanulmá ' nyait. Finta igazgatónak rögtön feltűnt a fiú rend­kívüli vonzalma a fizika és a technika lránt, ajánlatéra ösztöndíjasként felvették a berlini műszaki iskolába, hi­szen a szegény apának nem fett volna miből taníttatnia. Az iskolát kitűnő eredmény­nyel el is végezte, különö­sen az aviatika Iránt volt fogékony. Vágya teljesült, de nefe ügy, ahogy azt ő akarta. Nem sportrepülőként kezd­te el pályáját, mint azt megálmodta. Kitört az első világháború, és be kellett vonulnia hadipilótának. Lé­gi bravúrjaival csakhamar feltűnt, a hírhedt Höfer-je- lentésekben egyre többet szerepelt a neve. Egy ízben egyedül védte az akkor még a monarchiához tartozó Ri­jeka (Fiume) városát nyolc angol-olasz repülő támadá­:.ssaival szemben, kis gépével, Amelyet az egykori becene­véről Péternek keresztelt el. '.A háborút gyűlölte, amikor csak módjában volt, a front­ról hazarepült. Nővé Zám­kyba és Nitrára. Szülőváro­sával nem szakította meg a kapcsolatot. Imre bátyja MojmSrovce (Ürmény) köz­ségben volt postamester. (Lánya, Schützné Kaszala Klári ma is ott él, ő őrzi a Kaszala család albumát.) Dr. Faith könyve, a Híres nyitraiak egy kedves epizó­dot őrzött meg egy ilyen ha zarepüíé^rői, melyet annak Idején a lapok is szedte kommentáltak. Mojmírovcén az ottan) Hunyady gróftól egy zsák lisztet könyörgött ki a front éhező katonái számára, és azt a repülőgép két kereke közé kötötte. Mi kor Nővé Zámkytól búcsú zott, és ott dtszköröket Irt gépével a levegőben, a zsáít kioldódott és lezuhant. Tör ténetesen Dvory (Udvard) község állomására. Az álló másfőnök hasra vágta ma1 gát, azt hitte, bombázzák az állomást. Csak a fehér liszt- füstre tápászkodott fel. örült, amikor leszerelt, de csalódott a kapitalista rend­szerben, mely egyáltalában nem mutatott érdeklődést a sportrepülés iránt. Maga ál­lított össze egy halálfejes gépet, bravúrokat hajtott vele végre. Reklámrepülése két végzett Budapest felett, hogy megéljen. Légi akroba­tikus mutatványai után, me tyeket akarva-akaratlanul mindenkinek meg kellett csodálnia, a cégek reklám- céduláit dobálta le,” hogy valahogy megéljen. Egy íz ben a Színházi Elet ripor tere megkérdezte, miéri nem nősül meg. Azt vála- szólta: „A levegőben élek, de a levegőből megélni nem tudok. Ha majd a repülés olyan színvonalat ér el, hogy ebből is meg lehet él­ni, talán én Is találok asz- szonyt, aki a hűs légi utak után meleg étellel vár majd otthon.“ Gépét Is úgy állította ősz- sze, hogy vett egy Bran­A hazai sportrepülés úttörője Fent: Kaszala Károly Lant: Halála után repülőgé pat neveztek el róla denburg-karosszériát, össze­koldulta a szükséges alkat­részeket, vett bele egy 100 lóerős Mercedes-motort, és kész volt a „Brandy“, hogy élete kockáztatásával meg­keresse vele a mindennapi kenyerét. Közben azon dol­gozott, hogy megvalósítsa álmát, a sportrepülést. A fő­iskolások körében toborzott híveket, közben maga is versenyeken vett részt. Vi­lágrekordokat állított fel. könnyű kategóriában (álta Iában a könnyű gépek ka­tegóriájában versenyzettl a Mátyásföld és Monor közöt ti utat huszonöt perc alatt tette meg. Mikor pedig egy mindössze 200 kilót nyomó géppel (18 kilowatt) MS tyásföldről 9 óra és 2 perc alatt tette meg az utat Pu lába, az olasz lapok ezt o- lyan sportteljesítménynek tekintették, mint amikor a Bremen áthajózta az Atlan tl-óceántl De csak akkor sportolt, ha nem kellett röpcédulákat szórnia és nyaktörő akrobá ■ciákat végeznie a levegőben. 1932. szeptember 4-én a „Pé li só“ Iparvállalat bízta meg reklámrepüléssel. Ez volt flz utolsó útja. Urbasek János mechanikuséval együtt leztt hant, és mindketten életü­ket vesztették. A burzsoö rendszer csak akkor látta, mit vesztett a sportrepülé.s úttörőjének halálával. End- resz és Bittay magyar óce ánrepülők sírja mellett ka­pott 6 Is helyet a Kerepes) temetőben, sőt. halála után egv magyarországi Junkers 52-es gépet az ő nevéről ne­veztek el. Ml haszna volt ebből Kaszala Károlynak, a- kinek a rezsim még a napi megélhetést sem tudta vagy nem akartfl biztosítani? yö vöre lesz halálának 45. év .fordulója. Ggy hiszem kötelességünk róla megemlékezni a szülő­földön, amikor a szocializ­i mus mindkét baráti ország­ban Intézményessé fejlesz- tatte a sportrepülést. Meg­valósította azt, amiről Ka­szala Károly hiába álmodott. Mártonvölgyi László S arkig nyílt az ablak. Nem a pir­kadat nyitotta ki, hanem Sárt, a cigány Sári, a falu egyetlen cígányasszonya, aki énekszóval kö­szönti háza népét. „Szálló harmat Gyöngylevélre, Virágot nyit...” Elhal az ének, a csengő kangot el­nyomja az utcára tóduló tehenek bő- gése. Cigány Sárinak gyorsulnak a moz­csak módjával, úgy, hogy az asszony ne vegye észre. Munka után otthon még dolgozik, bütyköl valamit, meg­öleli feleségét — Sári szerint gyak­rabban, mint azt ő szeretné olyan­kor kizavarja a gyerekeket a szobá­ból, és nem vet gátat ösztöneinek. I- lyenkor a szomszédok istenhez fo­hászkodnak, és átkozzák a férjet. fő, rendes embernek mondja őt a- zért mindenki, bár a cigány, a sző­tent nem ismer, még nem ok a kikö­zösítésre. Sári a falu teheneit őrzi, Amikor behajt, és a kapuban álló em­berekkel akar szót váltani, azok el­fordulnak, mentegetőznek, hogy nem érnek rá, és kulcsra zárják a kiska­put, amelyet az imént a tehénnek kinyitottak. Bogy Sári - cigányasszoriy, ez tény ,benne van a vérében. Bogy ez mi­ben nyilvánul meg? Mint már emlí­dulatai... 1. Nem újdonság: előítéletekkel kezel- k a cigányokat. Húzódozunk tőlük buszban, a vonaton. Felteszem a •rdést: Kinek van cigány barátja? jár rendszeresen cigány házaspár- iz, családhoz látogatóba? Senkii? Ez a válasz nem újdonság. De mi köze ennek cigány Sárihoz? Sári egy kis falucska cigány szár- azású polgára. Férje a közeli gyár­in dolgozik. Sári pedig a falu te­med őrzi tavasztól őszig. Télen a íz körül forgolódik: varr, stoppol, z. A porta nem nagy. Két szoba, kony- éléskamra és egy düledező jé­ér a ház tövében. Ehhez tartozik ig a fészer oldalához tákolt rozo- !, tarka képekkel telitűzdelt vécé. : udvaron egy kék színű pumpás it, néhány négyzetméter kert és egy rgára mázolt pad a ház falához tá asztva. Cigány Sári ennek a birodalomnak ura. Három gyerek futkároztk es- nként körülötte: Zolika, a legna- tobb tizenkét, jancsika tízéves, li­ke pedig nyolcéves lesz tavasszal. férjéről tudni kell, hogy minden letéséből — amely kétezer-négyszáz wona körül mozog — száz koronát fizetés napján eliszik Se többet, kevesebbet. Bemegy a munkahelye elletti apró kocsmába odaadja a irókás csaposnőnek a százast, ás ad- g iszik, amíg abból futja. Máskor o / igany rös képű, a barna pojájú jelzővel il­letik őt. De legtöbben csak egyszerű­en cigánynak hívják a családot, a gyerekeket pedig cigányfattyúknak. A falu kiközösített jel ők. Az előbb felvetett kérdésekhez annyt a kö­zünk, hogy a hatszáz lakosú faluban nincsenek barátaik, mindenki elfor­dul tőlük, kinézik őket a „fehérek". 2. P. János hnb-titkár: — Nem értem. Amióta Sáriék ide jöttek, öt éve lesz már, senkinek sem ártottak. Rendesek, alkalmazko- dők. Az, hogy Sári néha szabad szá­jú, ha feldühödik, se embert, se Is­tettem, néha kinyitja a száját és szit­kozódik, vagy amiért a falu asszo­nyai nagyon haragszanak rá, az a puritánsága. Megmagyarázom: Sári mindennap munka után lemosakodtk, és ezt a műveletet fürdőszoba híján az udvaron végzi. Derékig ts levetkö zik a kút mellett. H. Károlyné ötvenkét éves szom szédasszony: — A szemérmetlent Pucéron jár- kel, mutogatja magát. Csak rontja az embereinket, meg is veri őt az is­ten. H. Károly ötvennégy éves Iamikor a felesége nem halijai: — A mi asszonyaink nem nézik jó szemmel, hogy a cigány Sári pucé­ran kiáll a kút mellé és mosakodik. Ök meg jelkelnek, felöltöznek, és mennek kapálni... Napok telnek el, hogy vizet sem lát a szemük. Nem- tagadom, néha meglesem a Sárit. Gusztusos teremtés. — A falu rám bízta a teheneit. Rám,, mert más nem vállalta el. De nem lehet egy szó panaszuk sem. I- dobén, reggel ötkor, megjelenek a há zak előtt, kihajtok, jóllakatom a te­heneket, és este hatra újra otthon vannak az állatok. De mit érdekli ö- ket, hogy én tizennégy gyerekes csa­ládból származom, hogy az anyám elszökött az apámtól... és a sem­miből nőttem fel. Meg az, hogy a- pám asszony híján rajtam próbálgat­ta férfiasságát tizenhárom éves ko­romban. De csakhamar megelégeltem, én ts elszöktem otthonról, és csavarogtam, míg tizenkilenc éves koromban meg nem ismerkedtem a jelenlegi férjem­mel. Összeházasodtunk. Megfogadtuk egymásnak az esküvő után, hogy ki­törünk a putrik világából, elköltö­zünk R.-ből, falura. 3. Cigány Sárt nem'egyedi eset, még­sem találnék fél tucatnyit se a hoz­zá hasonlókból. Nem. mert az ö ki­törése, az ő maga alkotta határok közé zárt, kis egyéni forradalma a minta, becsülni való, és nem minden ember képes erre. Sári nem a fajtá jabelteknek fordított hátat, hanem egy életformának. Egy olyan életfor mának, amelynek a cigányság köré ben még mindig nagyon nagy az ősz szptartó ereje, a léhaságot, a tunya ságot. Kitört ősét életmódjából, fér jével összekuporgatbtt annyi pénzt, a mennyiért házat vehettek, úgy-ahogy berendezték, és a három gyerekei tisztességgel, nevelik. Kitört, de .. De ahhoz, hogy lerázza magáról szár mazása koloncait, már kevés az ö a karata. Pedig a közeledés szándéka már jel az önmegvalósításhoz. És hány ilyen Sári-típus van? SokI Nagyon sok! Egyre többi Akiket ml taszítottunk vissza, mi vertünk orr­ba, mi fordítottunk nekik hátat... sokszor a fene hagy közönyösségünk­kel. Mert Sári „csak“ a tehenek őr­zésére képes? Mert férje „csak“ egy­szerű melós? — Ugyan, kérem, miért akarunk mindenáron nevetségesek lenni? — mondta a falu tanítója, amikor meg­kérdeztem, volt e már Süriéknál csa­ládlátogatáson. — Ki olvas legtöbbet a faluban? — kérdeztem a könyvtárosnőt. — A Sári. Háromszázötven kötetes könyvtárunk van, de nem hiszem, a- kádna-e ötven könyv, amelyet még ne olvasott volna, jön, rendszeresen hetente, és szedi sorjába a polcról a könyveket. A tehenek mellett szokott olvasni. — Az olyan szép, kedves, szerel­mes regényeket szeretem, ahol min­dig győz az igazság — mondja Sári, miközben rácsap az egyik tehén fa­rára. — Akinek itt belül veri vas­kos tenyerével a mellét — igaza van, jót akar, az mindig eléri azt?t Egy­szer olvastam, hogy aki minél töb­bet próbál, minél többet küszködik az élettel az igazságért, a jogaiért, az mindig erősebb lesz, s ha a jogait nem is, de a maga embert szépségéi, tisztaságát megtalálja Es ugye, hogy ez a fontos, fin már megszoktam, hogy napközben nincs kihez szólnom, megszoktam, hogy ha hazamegyek, végzem a dolgom, és boldog vagyok. Ha -majd beköszönt ' a tél, ha elfogy idekint a munka, leírom egy könyv­be az életemet. — Hogyan fogod kezdeni azt a könyvet, Sári? — Ogy. hogy én a cigány Sári­nak csúfolt cigányasszony nem tu­dok sokat a világról, de három évi tehénpásztorkodásom alatt kitapasz­taltam, hogy akár forró, akár hideg tehénszarba lépni nem a véletlen vagy' a szerencse dolga! Nem, mert csak az léphet bele aki a réten, a tehenek útán kódorog, mim én . Zolczer János

Next

/
Thumbnails
Contents