Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-12-14 / 50-51. szám
ÉLET CSUPA DERŰ m z emberiség ősidők, Job- JA ban mondva a gépkocsi " m feltalálása óta két ellenséges táborra oszlik. A két tá bor kapcsolatát a kibékíthetetlen, a filozófus úgy fogalmaz ná, antagonisztikus ellentmondások Jellemzik. Az átkelőhelyeken való találkozásnál a két tábor képviselői rendszerint é- des anyanyelvűnk szép és gazdag tárházának a legmélyére nyúlnak, hogy kifejezzék egymásról a véleményüket. Helyszűke miatt nem Írhatom meg mindkét tábor „anatómiáját“, csupán a járókelők egyes típusrajzára szorítkozom úgy, ahogy az autósok látják. A HŐS Kizárólag mindig abban a pillanatban lép le az úttestre, a- mikor az autót közeledni látja, és rendszerint csinos hölgy társaságában. Védőleg átkarolja a nőt, hogy megóvja a veszélytől, közben ezt mondja: — Látod szívem, ez a marha eddig biztos ökrös szekéren járt, de az anyukája vett neki egy Skodát, hát most rázza a rongyot, amelyett, hogy megtanulna vezetni. Mikor a hölgyecske cipellője már az autó első kefeke alá kerülne, a hős hirtelen visszarántja, és az életmentő maszkjában diadalittasan viszi visz- sza a járdára, ahonnét felelőtlenül elindult. A járókelők elismerően nyugtázzák, hogy ha nincs ott a, hős, akkor a hölgyet biztos elütt a jármű, és testületileg szidják a gépkocsivezetőt, akit a lincseléstöl csupán az menti jneg, hogy az e- gész városban kivágtak minden út menti fát. A hölgy legtöbbször elhiszi, hogy megmentették az életét, és hálás csókkal, rajongásteli tekintettel jutalmazza az úttest hősét. Happy the endI Magyarul: Minden jó, ha a vége jó! A VIDÉKI CSALÁD A városban, főleg karácsony előtt gyakori típus. A papa, mama, nagymama, fiúk, unokák rendszerint együtt főnnek bevásárolni. A papa, mama, nagymama mindkét kezében három- -három csomag, a nagyobbik fiú feladata, hagy vigyázzon az unokára. Az átkelőhelynél sokáig vitatkoznak: átmenjenek, ne menjenek. Még egy csoportban vannak, amikor jön egy autó. A fiú bátrabb és fürgébb, átszalad a túloldalra, de ekkor eszébe jut, hogy neki kell a kicsikre vigyáznia, vissza. Éktelen fékcsikorgás, a fiú megmene kült, de nem az anyja szidalmazásától. A nagymama meg sajnálja a kisunokát, kézen fogja, és hetven évének bölcsességével éppen akkor lép le az úttestre, amikor egy egész autósor közeledik. A nagymama ijedtében leejtt a csomagokat, elengedi az unokát, azt sem tudja, mt után kapjon vagy inkább mentse a puszta életét. Az autósok fékeznek, elindulnak, fékeznek, újból elindulnak, fékeznek, mert a nagymama „hekszensusza“ miatt nem tud felegyenesedni a csomagokkal. A papa és a mama már a túloldalon kurjongatnak, hogy jöjjenek már. A nagymama most már valóban felegyenesedik, és egy győztes mosolyával visszamegy — emide. Vagy fél óra múlva a túlsó oldalon újra összeverődik a család, megszámolják egymást, és ha nem hiányzik senki, akkor boldogan mennek tovább. i AZ ÉLETUNT Többnyire bőrdzsekiben, trapéz nadrágban, szájában égő cigarettával közlekedik. Lezser, hanyag járásából arra lehetne következetetni, hogy életúnt, mert elhagyta a kedvese, megszökött a kedvenc kutyája vagy kttették az egyetemről. Pedig egy sem igaz, mert a bölcsészkar legoptimistább másodéves hallgatója, akit egy-két sikertelen szigorlat vagy vizsga sem zökkent ki a megszokott kedélyállapotából. De mióta divat a hanyagság és lezserség, életunt arckifejezést öltött, olyan a járása, mintha most engedték volna ki a krematóriumból. Fölényesen néz a közeledő autóra, ha lehet, még lassabban lépkedve indul a túlsó oldalra, hogy az autóst a guta ütögeti. A gépkocsi eleje trapéznadrágját súrolja, de ö rá sem hederít a fülsiketítő fékcsikorgásra. Mit neki egy autó, a XX. század és a jövő gyermekének?/ Szkeptikusan tovább vonszolja magát, a járókelők fejcsóvá- lása, rémüldözése és a gépkocsivezető hangos szitkozódása közepette. A NÉNIKÉ Gondos és körültekintő, félti az életét, azt. ami még hátra van belőle. De igaza van, mert ha már ennyi évet megért, akkor miért végezze éppen egy autó kerekei alatt? Mikor vagy egy kilométernyire tőle feltűnik az autó, már nem megy át, mert biztos, ami biztos. Aztán mégis meggondolja magát, s amikor épp cselekedne az autó odaér. Hirtelen az autó elé lép, majd korát meghazudtoló fürgeséggel rémülten visszaugrik. Az autós ismerve az öregeket, türelmesen megáll, de a nénike is makacsul áll egy helyben, biztos azt gondolja magában, hogy engem ugyán hem fogsz ugatni. Némi huzavona, kölcsönös unszolás után a jármű újból elindul, s ekkor a nénike megint elé lép. Így tart ez vagy tíz percig. Á. nénike mambót és foxtrottot jár az autós idegein, aztán már át sem megy, hanem elindul hazafelé, megvárja, míg a gyerekek eljönnek látogatóba. Kocsijukban ülve szúrós pillantásokkal, és kemény, váloga- tatlan kifejezésekkel illeti az autó előtt botladozó azonos évjáratú gyalogosokat. \ SZEMELVÉNYEK ISKOLAI DOLGOKRÓL A diák általában sötét színekben látja sorsát, pedig a diákéletnek is vannak derűs percei. Alább válogatást közlünk iskolai dolgozatokból. A szemelvények benneteket íf egész biztos mosolyra késztetnek. 1. Azt nem lehet biztosan tudni: Almos valóban élt-e, vagy csak mondái alak, hanem hogy Árpád az ő fia volt az már bizonyos. 2, A fecske költöző madár, olyan, mint a gólya, csak ■ sokkal kisebb, és nem hasonlít rá. I. Az osztrák katonák úgy megijedtek a magyar huszá 'októl, hogy hanyatt vágódva futni kezdtek. 4. II. József Mária és Terézia fia volt. 5. Pénelopé leplet szőtt apósának, akit éjjel ismét felfejtett. ( 6. Zrínyit a bécsi kamarilla által felbérelt vadkan ölte meg. 7. A szirénák szirénahangja minden itakal hajóst elbűvölt. fi. Többféle kerek számot ismerünk, de a legkerekebb szám a nulla. 9. Az őserdő olyan terület, ahová emberi kéz még nem tette be a lábát. 10. Az ehmeriség hálás lehet Edisonnak, hogy lángelme jéöől kipattant a villamosság szikrája. II. A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napidig, mert már korábban elestek. 1?.. Barbarossa seregében kitört a malária, amely elől a császár is csak álruhában tudott menekülni. 13. A sarkvidéken olyan hideg van, hogy az ott élők a kézmozdulathoz is kesztyűt húznak. ■ 14. Az ebihal átmenet az eb és a hal között. lő. IV. Béla várromokat épített. Ifi. 124,1-ben Pannóniába betörtek a tatárok.. 17. Kolumbusz háromszor indult útnak, bár már a második útnál életét vesztette. 7fi. A görögök helénáknak nevezték magukat. 19. A sötét középkor egész Európát bevilágította. 20. Szolimám a szigetvárt ostromnál megölték, ezért e- gyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa. 21. Ámint a költő írta: ha férfi vagy, légy férfi, ne hitvány délibáb. 22. Az az igazán nagy író, aki vissza tud nézni a jövőbe. 23. Petőfi egy pesti színházhoz állt be statisztikusnak. 24. Franciaországban búzát és franciasalátát termesztenek, 25. A víz 100 Celsius-foknál olvad. 26. A sztetoszkóp egy olyan cső, amellyel az orvos a beteg mellébe néz a fülével. 27. Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak. 58. A klinika olyan kórház, ahová az ember azért megy be. hogy megszülessen. 29. Semmelweis Ignác leginkább a XIX. században élt. 30. Juliska, Kukorica Jancsi kedvese árva lány volt. Sohasem volt apukája és anyukája. A nagynénje hozta a világra, az is csak szívességből.' 31. Hiába hivatta a király az udvari orvosát, mégis halállal fejezte be életét. 32. A régi primitív népeknél orvosi szerepet betöltő varázslók minden betegnek eltiltották a bálványhús evését. A hódítás titka Jóképű fiatalember telepedett a vendéglőben asztalomhoz. Egy kicsit spicces volt, hamar beszédbe elegyedtünk. — Uram, higgye el, ha valaki, akkor én értek a nőkhöz —i fordult hozzám újdonsült ismerősöm. — Csakis asszonyokkal foglalkozom. És tudja, milyen sikereim vannak? — Mesélje már el, módfelett érdekel a dolog — unszoltam, nem is annyira kíváncsiságból, mint inkább azért, mert tudtam, úgysem szabadulok tőle, míg ki nem tárja lelkét. — Hát ide figyeljen — folytatta ár adózását. — Egyszerű az egész. Mindent másként kell csinálni, mint a férj. Ha a férj goromba, mint a pokróc, én magam vagyok a szelíd ibolya. Ha a férj meccsre jár, én ki sem állhatom a futballt. Hangversenyre viszem őnagyságát. Ha hangversenyre szoktak járni, én kirándulni hívom a természetbe. Ha szeret táncolni, én vagyok a legjobb táncos. Ha a férje a komoly zenét kedveli, én a könnyűzenéért rajongok. Beat- -hangvarsenyre viszem nagyságát. — De mit tesz akkor, ha a férj figyelmes és gyöngéd? — Akkor ég. erélyes vagyok és szigorú, zsarnok és figyelmetlen. Érti, uram? Mindig az ellenkezőjét cselekszem, mint a férj. Tegnap megint találkoztam korábbi ismerősömmel. Három degeszre tömött szatyor húzta a karját, a piacról jött. Zavartan fogadta a köszönésem. — Sietek — mondta, és igyekezett elkerülni a tekintetemet. — Még ma délután húsz mázsa szenet hordok le a pincébe egy asszonynak, aki meg van győződve arról, hogy a férje léha gazember, semmirekellő fickó. Es én ezt most kihasználom. Fogadom, hogy sikerem lesz nála. — Árulja el, ki ez a nő — faggattam. — Magának megmondhatom. A feleségem... Az oldalt írta és összeállította: P'AIAGYI L'AJOS / mre havonta egyszer meglátogatta volt feleségét. Pénzt vitt nekt. A szobabútort törlesztette ilyen módon, az új asszonynak ugyanis nem volt bútora, nem volt semmije sem, amikor az igazolványába bevezették Sátori nevét. — Feladhatnád postán is a pénzt — mondta a volt Sátoriné. — Bár napközben nem vagyok itthon, este szaladjak a postahivatalba? I — Szó sincs róla — tiltakozott az exfér] —, ezt nem kívánhatom tőled. Nagyon udvariasak voltak egymással, szolgálatkészek, tisztelettudóak. Néhány hónap alatt elfelejtették, micsoda viharok előzték meg a válást, hány tányér, bögre látta kárát, a felesége lelkét, s az asszony nem látta be, hogy minden férfinak kell egy kis változatosság. Most már túl vannak mindenen. Békésen kortyolgatják a feketekávét. Sátoriné mindig kitűnő kávét főzött, ezt a férj sohasem, a legnehezebb időkben sem vitatta el. — Hogy vagy? — kérdezte az asszony. — Köszönöm, jól — mondta a férj. Minek panaszkodjon? Miért mesélje el, ' hogy tulajdonképpen csöbörből nödör' esett? Az új asszonynak is van lelke. Igaz, az esküvő napjáig titkolta. Ráadásul takarékoskodni kell. Szövetkezeti lakás részletre, a bútortörlesztéssel sem akar elmaradni, szégyellne a volt felesége előtt. Havonta egyszer néhány mondatot beszélgettek. Imre 2 A már várta ezeket a délutánokat. Igen, otthon óriási viharok előzték meg a látogatásokat, az új feleség féltékeny volt, vagy legalábbis annak tetette •magát, — Megcsalsz a volt nejeddel! — pattogott, s pontosan olyan volt, mint a másik a nagy veszekedések idején. — Megcsalni? Nem, szó sincs róla. Szereti az új hárpiát. Csak megnyugodni kicsit. Hátradőlve a fotelban. Nem -hallani a csipkelődést. Nézte a régi feleségét. Csinosabb, mint volt. Vagy csak azért, mert rtktábban látja? — Pihenj nyuqodtan —---n n 7 c mosnia gott. Most már tudott moso■ lyognt. Eltűntek a ráncok a homlokáról. Udvarólja van, ezt nem tőle tudja, a régi barátok közül súgta meg valakt bizalmasan. Pihent. Nézegette a falakat. Eszébe se jutott, hogy 6 festette. Fal volt, kellemes, jólesett ránézni. És csendben maradni. — Arra gondoltam — kezdte zavartan —, hogy ezentúl kéthetenként hoznám a pénzt. Nekem könnyebb.... — Ha akarod — mondta az asszony megértőén. Az ö akarata... Most először érvényesül. De jólesik. Nem voltak illúziói. Bizonyos volt, benne, hogy ha valamiképpen fordulna a világ, s újra elvenné volt nejét, kezdődne minden. De most jó. Sóhajtva gondolt a hazamenetelre. Ha szerencséje van, egy órai veszekedéssel megússza. Ha nincs, hajnalig hallgathatja a szemrehányásokat. Ki kellene találni valamit, töprengett, valamit, ami olyan ná teszi a házasságot, mintha nem volna az. De nem jutott eszébe semmi okos. RENDE IBOLYA :
