Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-12-14 / 50-51. szám

ÉLET CSUPA DERŰ m z emberiség ősidők, Job- JA ban mondva a gépkocsi " m feltalálása óta két ellen­séges táborra oszlik. A két tá bor kapcsolatát a kibékíthetet­len, a filozófus úgy fogalmaz ná, antagonisztikus ellentmon­dások Jellemzik. Az átkelőhe­lyeken való találkozásnál a két tábor képviselői rendszerint é- des anyanyelvűnk szép és gaz­dag tárházának a legmélyére nyúlnak, hogy kifejezzék egy­másról a véleményüket. Helyszűke miatt nem Írha­tom meg mindkét tábor „ana­tómiáját“, csupán a járókelők egyes típusrajzára szorítkozom úgy, ahogy az autósok látják. A HŐS Kizárólag mindig abban a pil­lanatban lép le az úttestre, a- mikor az autót közeledni lát­ja, és rendszerint csinos hölgy társaságában. Védőleg átkarol­ja a nőt, hogy megóvja a ve­szélytől, közben ezt mondja: — Látod szívem, ez a marha eddig biztos ökrös szekéren járt, de az anyukája vett neki egy Skodát, hát most rázza a rongyot, amelyett, hogy megta­nulna vezetni. Mikor a hölgyecske cipellője már az autó első kefeke alá kerülne, a hős hirtelen vissza­rántja, és az életmentő maszk­jában diadalittasan viszi visz- sza a járdára, ahonnét felelőt­lenül elindult. A járókelők el­ismerően nyugtázzák, hogy ha nincs ott a, hős, akkor a höl­gyet biztos elütt a jármű, és testületileg szidják a gépkocsi­vezetőt, akit a lincseléstöl csu­pán az menti jneg, hogy az e- gész városban kivágtak minden út menti fát. A hölgy legtöbbször elhiszi, hogy megmentették az életét, és hálás csókkal, rajongásteli tekintettel jutalmazza az úttest hősét. Happy the endI Magyarul: Minden jó, ha a vége jó! A VIDÉKI CSALÁD A városban, főleg karácsony előtt gyakori típus. A papa, mama, nagymama, fiúk, unokák rendszerint együtt főnnek be­vásárolni. A papa, mama, nagy­mama mindkét kezében három- -három csomag, a nagyobbik fiú feladata, hagy vigyázzon az unokára. Az átkelőhelynél sokáig vi­tatkoznak: átmenjenek, ne men­jenek. Még egy csoportban van­nak, amikor jön egy autó. A fiú bátrabb és fürgébb, átsza­lad a túloldalra, de ekkor eszé­be jut, hogy neki kell a kicsik­re vigyáznia, vissza. Éktelen fékcsikorgás, a fiú megmene kült, de nem az anyja szidal­mazásától. A nagymama meg sajnálja a kisunokát, kézen fogja, és hetven évének böl­csességével éppen akkor lép le az úttestre, amikor egy egész autósor közeledik. A nagyma­ma ijedtében leejtt a csomago­kat, elengedi az unokát, azt sem tudja, mt után kapjon vagy inkább mentse a puszta életét. Az autósok fékeznek, el­indulnak, fékeznek, újból elin­dulnak, fékeznek, mert a nagy­mama „hekszensusza“ miatt nem tud felegyenesedni a cso­magokkal. A papa és a mama már a túloldalon kurjongatnak, hogy jöjjenek már. A nagyma­ma most már valóban felegye­nesedik, és egy győztes moso­lyával visszamegy — emide. Vagy fél óra múlva a túlsó oldalon újra összeverődik a család, megszámolják egymást, és ha nem hiányzik senki, ak­kor boldogan mennek tovább. i AZ ÉLETUNT Többnyire bőrdzsekiben, tra­péz nadrágban, szájában égő cigarettával közlekedik. Lezser, hanyag járásából arra lehetne következetetni, hogy életúnt, mert elhagyta a kedvese, meg­szökött a kedvenc kutyája vagy kttették az egyetemről. Pedig egy sem igaz, mert a bölcsész­kar legoptimistább másodéves hallgatója, akit egy-két sikerte­len szigorlat vagy vizsga sem zökkent ki a megszokott ke­délyállapotából. De mióta divat a hanyagság és lezserség, élet­unt arckifejezést öltött, olyan a járása, mintha most enged­ték volna ki a krematórium­ból. Fölényesen néz a közeledő autóra, ha lehet, még lassabban lépkedve indul a túlsó oldalra, hogy az autóst a guta ütögeti. A gépkocsi eleje trapéznadrág­ját súrolja, de ö rá sem hede­rít a fülsiketítő fékcsikorgásra. Mit neki egy autó, a XX. szá­zad és a jövő gyermekének?/ Szkeptikusan tovább vonszol­ja magát, a járókelők fejcsóvá- lása, rémüldözése és a gépko­csivezető hangos szitkozódása közepette. A NÉNIKÉ Gondos és körültekintő, félti az életét, azt. ami még hátra van belőle. De igaza van, mert ha már ennyi évet megért, ak­kor miért végezze éppen egy autó kerekei alatt? Mikor vagy egy kilométer­nyire tőle feltűnik az autó, már nem megy át, mert biztos, ami biztos. Aztán mégis meggondol­ja magát, s amikor épp csele­kedne az autó odaér. Hirtelen az autó elé lép, majd korát meghazudtoló fürgeséggel ré­mülten visszaugrik. Az autós is­merve az öregeket, türelmesen megáll, de a nénike is maka­csul áll egy helyben, biztos azt gondolja magában, hogy engem ugyán hem fogsz ugatni. Némi huzavona, kölcsönös unszolás után a jármű újból el­indul, s ekkor a nénike megint elé lép. Így tart ez vagy tíz percig. Á. nénike mambót és foxtrottot jár az autós idegein, aztán már át sem megy, hanem elindul hazafelé, megvárja, míg a gyerekek eljönnek látogató­ba. Kocsijukban ülve szúrós pil­lantásokkal, és kemény, váloga- tatlan kifejezésekkel illeti az autó előtt botladozó azonos év­járatú gyalogosokat. \ SZEMELVÉNYEK ISKOLAI DOLGOKRÓL A diák általában sötét színekben látja sorsát, pedig a diákéletnek is vannak derűs percei. Alább válogatást köz­lünk iskolai dolgozatokból. A szemelvények benneteket íf egész biztos mosolyra késztetnek. 1. Azt nem lehet biztosan tudni: Almos valóban élt-e, vagy csak mondái alak, hanem hogy Árpád az ő fia volt az már bizonyos. 2, A fecske költöző madár, olyan, mint a gólya, csak ■ sokkal kisebb, és nem hasonlít rá. I. Az osztrák katonák úgy megijedtek a magyar huszá 'októl, hogy hanyatt vágódva futni kezdtek. 4. II. József Mária és Terézia fia volt. 5. Pénelopé leplet szőtt apósának, akit éjjel ismét fel­fejtett. ( 6. Zrínyit a bécsi kamarilla által felbérelt vadkan ölte meg. 7. A szirénák szirénahangja minden itakal hajóst elbű­völt. fi. Többféle kerek számot ismerünk, de a legkerekebb szám a nulla. 9. Az őserdő olyan terület, ahová emberi kéz még nem tette be a lábát. 10. Az ehmeriség hálás lehet Edisonnak, hogy lángelme jéöől kipattant a villamosság szikrája. II. A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napidig, mert már korábban elestek. 1?.. Barbarossa seregében kitört a malária, amely elől a császár is csak álruhában tudott menekülni. 13. A sarkvidéken olyan hideg van, hogy az ott élők a kézmozdulathoz is kesztyűt húznak. ■ 14. Az ebihal átmenet az eb és a hal között. lő. IV. Béla várromokat épített. Ifi. 124,1-ben Pannóniába betörtek a tatárok.. 17. Kolumbusz háromszor indult útnak, bár már a máso­dik útnál életét vesztette. 7fi. A görögök helénáknak nevezték magukat. 19. A sötét középkor egész Európát bevilágította. 20. Szolimám a szigetvárt ostromnál megölték, ezért e- gyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarorszá­got meghódítsa. 21. Ámint a költő írta: ha férfi vagy, légy férfi, ne hit­vány délibáb. 22. Az az igazán nagy író, aki vissza tud nézni a jövőbe. 23. Petőfi egy pesti színházhoz állt be statisztikusnak. 24. Franciaországban búzát és franciasalátát termeszte­nek, 25. A víz 100 Celsius-foknál olvad. 26. A sztetoszkóp egy olyan cső, amellyel az orvos a beteg mellébe néz a fülével. 27. Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak. 58. A klinika olyan kórház, ahová az ember azért megy be. hogy megszülessen. 29. Semmelweis Ignác leginkább a XIX. században élt. 30. Juliska, Kukorica Jancsi kedvese árva lány volt. So­hasem volt apukája és anyukája. A nagynénje hozta a vi­lágra, az is csak szívességből.' 31. Hiába hivatta a király az udvari orvosát, mégis ha­lállal fejezte be életét. 32. A régi primitív népeknél orvosi szerepet betöltő va­rázslók minden betegnek eltiltották a bálványhús evését. A hódítás titka Jóképű fiatalember telepedett a vendéglőben asztalom­hoz. Egy kicsit spicces volt, hamar beszédbe elegyedtünk. — Uram, higgye el, ha valaki, akkor én értek a nőkhöz —i fordult hozzám újdonsült ismerősöm. — Csakis asszo­nyokkal foglalkozom. És tudja, milyen sikereim vannak? — Mesélje már el, módfelett érdekel a dolog — unszol­tam, nem is annyira kíváncsiságból, mint inkább azért, mert tudtam, úgysem szabadulok tőle, míg ki nem tárja lelkét. — Hát ide figyeljen — folytatta ár adózását. — Egyszerű az egész. Mindent másként kell csinálni, mint a férj. Ha a férj goromba, mint a pokróc, én magam vagyok a szelíd ibolya. Ha a férj meccsre jár, én ki sem állhatom a fut­ballt. Hangversenyre viszem őnagyságát. Ha hangversenyre szoktak járni, én kirándulni hívom a természetbe. Ha sze­ret táncolni, én vagyok a legjobb táncos. Ha a férje a komoly zenét kedveli, én a könnyűzenéért rajongok. Beat- -hangvarsenyre viszem nagyságát. — De mit tesz akkor, ha a férj figyelmes és gyöngéd? — Akkor ég. erélyes vagyok és szigorú, zsarnok és fi­gyelmetlen. Érti, uram? Mindig az ellenkezőjét cselekszem, mint a férj. Tegnap megint találkoztam korábbi ismerősömmel. Három degeszre tömött szatyor húzta a karját, a piacról jött. Za­vartan fogadta a köszönésem. — Sietek — mondta, és igyekezett elkerülni a tekinte­temet. — Még ma délután húsz mázsa szenet hordok le a pincébe egy asszonynak, aki meg van győződve arról, hogy a férje léha gazember, semmirekellő fickó. Es én ezt most kihasználom. Fogadom, hogy sikerem lesz nála. — Árulja el, ki ez a nő — faggattam. — Magának megmondhatom. A feleségem... Az oldalt írta és összeállította: P'AIAGYI L'AJOS / mre havonta egyszer meg­látogatta volt feleségét. Pénzt vitt nekt. A szobabú­tort törlesztette ilyen módon, az új asszonynak ugyanis nem volt bútora, nem volt semmije sem, amikor az igazolványába bevezették Sátori nevét. — Feladhatnád postán is a pénzt — mondta a volt Sátori­né. — Bár napközben nem va­gyok itthon, este szaladjak a postahivatalba? I — Szó sincs róla — tiltako­zott az exfér] —, ezt nem kí­vánhatom tőled. Nagyon udvariasak voltak egymással, szolgálatkészek, tisztelettudóak. Néhány hónap alatt elfelejtették, micsoda vi­harok előzték meg a válást, hány tányér, bögre látta kárát, a felesége lelkét, s az asszony nem látta be, hogy minden fér­finak kell egy kis változatos­ság. Most már túl vannak minde­nen. Békésen kortyolgatják a feketekávét. Sátoriné mindig kitűnő kávét főzött, ezt a férj sohasem, a legnehezebb idők­ben sem vitatta el. — Hogy vagy? — kérdezte az asszony. — Köszönöm, jól — mondta a férj. Minek panaszkodjon? Miért mesélje el, ' hogy tulaj­donképpen csöbörből nödör' esett? Az új asszonynak is van lelke. Igaz, az esküvő napjáig titkolta. Ráadásul takarékos­kodni kell. Szövetkezeti lakás részletre, a bútortörlesztéssel sem akar elmaradni, szégyell­ne a volt felesége előtt. Havonta egyszer néhány mondatot beszélgettek. Imre 2 A már várta ezeket a délutáno­kat. Igen, otthon óriási viharok előzték meg a látogatásokat, az új feleség féltékeny volt, vagy legalábbis annak tetette •magát, — Megcsalsz a volt nejeddel! — pattogott, s pontosan olyan volt, mint a másik a nagy ve­szekedések idején. — Megcsalni? Nem, szó sincs róla. Szereti az új hárpiát. Csak megnyugodni kicsit. Hát­radőlve a fotelban. Nem -halla­ni a csipkelődést. Nézte a régi feleségét. Csi­nosabb, mint volt. Vagy csak azért, mert rtktábban látja? — Pihenj nyuqodtan —---n n 7 c mosnia gott. Most már tudott moso■ lyognt. Eltűntek a ráncok a homlokáról. Udvarólja van, ezt nem tőle tudja, a régi barátok közül súgta meg valakt bizal­masan. Pihent. Nézegette a falakat. Eszébe se jutott, hogy 6 festet­te. Fal volt, kellemes, jólesett ránézni. És csendben maradni. — Arra gondoltam — kezdte zavartan —, hogy ezentúl két­hetenként hoznám a pénzt. Ne­kem könnyebb.... — Ha akarod — mondta az asszony megértőén. Az ö akarata... Most először érvényesül. De jólesik. Nem voltak illúziói. Bizonyos volt, benne, hogy ha valamiképpen fordulna a világ, s újra elven­né volt nejét, kezdődne min­den. De most jó. Sóhajtva gondolt a hazamenetelre. Ha szerencsé­je van, egy órai veszekedéssel megússza. Ha nincs, hajnalig hallgathatja a szemrehányáso­kat. Ki kellene találni valamit, töprengett, valamit, ami olyan ná teszi a házasságot, mintha nem volna az. De nem jutott eszébe semmi okos. RENDE IBOLYA :

Next

/
Thumbnails
Contents