Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-11-30 / 48. szám
I smerem az egyetemek, főiskolák légkörét, szokásait, ezért Idegenként Is nyugodtan besétálok a Nltral Mező- gazdasági Főiskola előcsarnokába, végigjárom folyosóit. A bejáratnál oldalt Jobbra bárpultszerflen kialakított büfé. A pult e- lőtt néhány fiú. Beszélgetnék, Jegyzeteiket lapozzák. A másik felén kicsit mélyebben egy kis „könyvkereskedés“ Az üveg mögött halomban Jegyzetek, tankönyvek. Az üvegre ragasztott jegyzék hosszan sorolja a kapható szakkönyveket. Az előcsarnokból nyíló hosszú összekötő folyosó kihalt, majdnem üres. Oldalt fehérre, feketére és szürkéskékre mázolt keskeny ajtók hosszú sora, az ott a ruhatár. Az ajtókon nincs zár; egyik-másik tárva, ott benn mégis kabátok Eüggnek. A folyosóról nyíló előadótermek teli diákokkal. Később kitárulnak az ajtók, és kitődulnak a hallgatók. Cigarettára gyújtanak, beszélgetnek, vagy fogják a kabátjukat, és elmennek. Felszabadultak, nyugodtak, fesztelenek. Igazi egyetemi, főiskolai hangulat. Még ezek a szabadon hagyott kabátok is a demokratikus, magabiztos, nyugodt, Igazán felsőfokú emberi kapcsolatokról árulkodnak. Ilyen tehát a mező- gazdasági főiskola? Harminc évvel ezelőtt, 1946-ban nyílt meg, azóta több mint tízezer hallgató hagyta el mérnöki oklevéllel az épületét. Ha az évfordulók alkalmával találkozóra vagy értekezletre hívják az egykori tanítványokat, mind nem Jöhet el, ezért Járásonként küldötteket választanak, képviselőket küldenek, mint a konferenciákra. De hát nem is csoda. Jó, hogy a rendes hallgatók elférnek. Már a létszámukból is látszik, mekkora fejlődésnek Indult az ország mező- gazdasága. Az ezernyi „távutassal“ együtt a négyezret Is meghaladja létszámuk. A három karon és sok-sok tanszéken négyszázhúsz tanár vezeti, tanítja őket. összesen 1447 főiskolai alkalmazott gondoskodik arról, hogy tanulhassanak, tehát két-három hallgató Jut egyre, hogy azok tanulmányait biztosítsa. A szünetnek vége, a folyosó ismét olyan kihalt, mint az előbb volt, és ugyanilyen kihaltak és csendesek a pavilonok folyosói is. A gazdasági állatok fiziológiája és anatómiája — olvasom az egyik tanszék feliratát, a másiké így hangzik; Növénynemesítés és -védelem. A beosztás mindenütt azonos: balra a dolgozószobák , irodák, jobbra pedig a laboratóriumok. Első benyomásunk az, hogy Igazi modern iskola. A vitrinek teli száraz vagy szeszbe merített növényekkel, makettekkel, görbékkel. A lucerna gyökere lábszárnyl mélyen lebeg az oldatban; hihetetlen, hogy Ilyen mélyről szívja az életadó nedvet. A laboratóriumok asztalain halomnyi takarmányrépa, sárgarépa, kukorica. Eddig még senki sem számolta össze, hogy hány magyar nemzetiségű hallgatója van az Iskolának. Talán nem is érdekes, de az biztos, hogyha valaki megtenné, csak az ő létszámukból kitelne egy kisebb fő- iskoláravaló. Vajon ők hogyan élnek, tanulnak? Keressünk meg hát közülük néhányat, s beszélgessünk el, hiszen Dél-Szlovákia adja az ország mezőgazdasági termékeinek nagy hányadát, a magyar nemzetiségűek nagyobb százalékarányban doloznak még ma Is a mezőgazdaságban, így gyermekeik közül is többen választják hivatásuknak a szülök találkozását. Hogy milyen ma, s milyen lesz holnap a mezőgazdaságunk, abban ők is beleszólnak, hiszen a Csallóköz vagy Ga- lánta, Nővé Zámky (Érsekújvár) környéke a jövőben is megtartja mezőgazdasági Jel legét. XXX Orosz Zsuzsanna kibernetikára Jár, azaz a mezőgazdaság gépi irányításának a módját igyekszik elsajátítani. Most harmadéves. Amikor a szünet végén még marasztalnám, így szól hozzá a kolléganője: — Zsuzsa, gyere! ö pedig mi mást tehet, mint mentege tőzve távozik: — Ja], mennem kell! — mondja, s kézé vei mutatja, hogy annál a tanárnál, akinél most lesz órájuk, nem lehet kimaradni, mert feljegyzi magának, s később számon kéri a hallgatóktól a hiányzást. Amikor aztán befejeződik az előadás, elkísérem a kollégiumig. Rövid az út, nem sokat beszélgetünk, annyit azért elmond, miért is Jött a főiskolára. Ma már egyre nagyobb teret hódít a mezőgazdaságban is a gépi, vagyis számítástechnikai irányítás. Izsán most vásároltak egy ilyen berendezést, meg aztán az Ipari vállalatoknál is akadna számára hely. Nem könnyű a helyzetük. Sok a kötelező előadás. Reggeltől estig az egyetemen van nak és emellett az előadások sincsenek egy helyen. — Állandóan szaladgálunk egyik helyről a másikra — mondja még búcsúzóul. Most Gólyák és Harmincéves a Nitrai sem tudom, de a mi csoportunkban a fito- technikán még van egy fiú, Mayer Zoltán nak hívják, és tudom, hogy Samorínban fSomorján) érettségizett. XXX A Pribina Kollégium a vár alatt van. Az udvarán salakos futballpálya. Talaja elég gé vizes, mégis sokan kergetik rajta a láb császárok Mezőgazdasági Főiskola is siet, igaz, nem előadásra, hanem haza Komárnóba (Komáromba), hiszen péntek van, és ha lekési a vonatot vagy az autóbuszt, ki tudja, mikor vergődik haza. iü A Mladosf diákotthon éttermében ebédelnek a lányok is. Az ablak előtt hosszú sor kígyózik, az előcsarnok is tele diákkal, de amilyen sokan Jönnek, olyan sokan távoznak. Köztük Kovács Irén is Tornáról. 3a- farikovőban (Tornaiján) érettségizett. Szülei a szövetkezetben dolgoznak. Szerette a növénytant, így aztán egy szép napon bejelentette odahaza, hogy mezőgazdasági főiskolára megy. — Ha te úgy gondolod, jő — mondták neki beleegyezésképpen, és ő eljött, hogy előbb szerencsét próbáljon a felvételi vizsgán, aztán pedig a főiskola hallgatójaként is. — Nem tudom, annyit összebeszéltek és beszélnek a protekcióról — mondja. — Mindenki csak Ijesztgetett, hogy ha nincs összeköttetésem, nincs a szüleimnek pénze, akkor ne Is- Jelentkezzem. Mégis felvettek, itt vagyok, pedig senki sem protezsált be. Először ugyan elég nehéz volt megszokni, mert a gimlből négy órakor már odahaza voltam, nyolcig megtanultam, amit kellett. Itt meg sokszor csak hétkor kerülünk haza, s akkor gyerünk még készülni. Néha egyig is fönn vagyunk, hogy- győzzük. De lassan már ezt is megszokjuk... Mindenért kárpótol az iskola. Én nagyon szeretem a növényeket, mindig csak azok érdekeltek, de hol volt nekem arra lehetőségem, hogy laboratóriumban vizsgálhassam őket. Itt viszont rögtön az év elején, bár még csak a lombikok, mikroszkópok használatát tanultuk, öt órán keresztül vizsgálhattuk a növények összetételét, szerkezetét, kóroko zóikat... És itt vannak a szakkörök meg minden. Most készülünk a gólyaavatásra. Biztos, hogy nagyszerű lesz, az idősebbek mesélik, hogyan volt tavaly, tavalyelőtt.. Én a kollégiummal Is Jól Jártam, olyan szobába kerültem, ahol csak ketten vagyunk, és nagyszerűen tudok tanulni. Némelyik szobában hatan-nyolcan is laknak. Örülök annak is, hogy felvettek, mert bizony nagyon sokat nem vettek fel. Tőlünk sem Jutott be mindenki. Még az is jó volt, hogy mindjárt az elején elvittek nyári építőtáborba. Húszán voltunk egy helyen, Jól összeszoktunk, megbarátkoztunk. — Vagytok többen is magyarok? — Mit tudom én?l Talán vagyunk. Hogy az egész évfolyamban hányán vagyunk, azt dát. A fiúk, akik megjönnek az iskolából, megállnak a félemeleten, s nézik az ádáz mérkőzést, majd ők is gyorsan átöltöznek, s szaladnak le, hogy részesei lehessenek a Játéknak. Nem így Mayer Zoltán — Szlovák fiúkkal lakom egy szobában, és bizony meg kellett szokni, hogy nekem többet kell készülni, mint nekik. Rendes srácok mindenben segítenek, és most már lassan egyenesbe kerülök. Különben Is érdekel ez az Iskola, azért Jöttem ide, hogy tanuljak... XXX A másodéves Csémy Tibor szintén a so- morjai magyar gimnáziumban érettségizett, és ő is a Pribinán lakik. Tiborban van valami szokatlan és őszinte nyíltság. Valahol a városban már találkoztunk, s anélkül, hogy ismertük volna egymást, egy kis fejbiccentéssel üdvözölt. Amikor aztán a diákotthonban újra összefutottunk, majdhogynem Ismerősökként üdvözöltük egymást. Beszélgetésünk is őszinte és nyílt. A főiskolán a diákok szemszögéből nézve vannak jó és rossz' dolgok. Neki például megfelel, de sokan zúgolódnak amiatt, hogy egy-egy tantárgyból három írásbelit is írnak szemeszterenként, így minden hétre Jut egy dolgozat. — Engemét ez egyáltalán nem bosszant, mert a vizsgákon annál könnyebb lesz. Jó bemutatkozás, hogy úgy mondjam. De nem mindenki bírja ezt az iramot. Az előadások kötelezők, egyesek belünek a padokba, de nem az előadót hallgatják, hanem a következő órára készülnek. — M(t szólnak ehhez a tanárok? — Nem tudom, de biztos, hogy látják... Főleg azoknál a tanároknál van ez így. akik ugyanazt adják elő, ami a tankönyv ben van. Nem tetszik nekem az sem, hogy egyesek a kocsmákat, italboltokat látogat ják, s berúgnak. Milyen szakemberek lesz nek? Jő viszont, hogy van hol szórakoz nunk. Itt van a gólyaavatás, amelyet egy hamar nem felejtek el. Valahogy akkor váltam igazán a főiskola hallgatójává.. Árendás Gyula Kürtről van. Komáméban a gépipari szakközépiskolában érettségizett. Eredetileg azt tervezte, hogy gépészmérnökire megy, de amikor mindent alaposan átgondolt, úgy határozott, hogy mégiscsak Nyitrára jelentkezik a gépészeti karra, hiszen a lehetőségek ugyanolyanok lesznek. Amikor leszólítom, hogy szeretnék vele beszélgetni, szinte haragosan mondja: — Az á legnagyobb baj, hogy nincs idő semmire. Legalábbis nekünk, negyedikesek nek. Ma péntek van, reggel héttől egyig voltak előadásaink, egytől kettőig ebéd. kettőtől hétig pedig újra beülhetünk az is* kólába. Még levegőt Is alig tud venni az ember, végképp nem érzi, hogy egyetemen, főiskolán van, nincs mikor elmélyülnie az anyagban. Rosszabb, mint a középiskola. Nem mondom, Jó lenne, ha az ember folyamatosan tanulhatna, készülhetne, de mikor, ha ilyen szorosak a napjaink?! — Mégis hogy csináljátok? — Hát hogyan? Éjszaka, szombat-vasár nap meg az előadások alatt. A legtöbb em bér csak beül, mert kell, s közben készül a gyakorlatokra, írásbelire. De minek ez? — kérdi, és már búcsúzik Is, hogy el ne késsen az óráról, be ne Jegyezzék pontatlanságáért. Akkor eleve rosszabb jegyet kapna a vizsgán. X X Ilyen gondokkal bajlódnak, így élnek a hallgatók az első évfolyamtól a negyedikig. Hát az ötödévesek? ök az Iskola császárjai — mondta találóan róluk az egyik fiú. Miért? Azért, mert nekik már nemcsak az előadások nem kötelezőek, hanem gyakorlatra Is kevesebbet kell járniuk. Igaz, azért, mert már a szakdolgozatukat írják. Mede István előadásról Jön ki. Leülünk és hosszan beszélgetni kezdünk. Természetesen az iskoláról, a diákéletről, szakdolgozatról. Részletesen és érdekfeszítően körvonalazza a szójabab betakarításának a tárgykörét. Néhány évfolyamtársával azt a feladatot kapták, hogy szakdolgozatvezetőjükkel közösen kidolgozzák a szójabab és a hüvelyesek gépi, azaz kombájnnal való betakarításának a módját. Mint tudjuk, a szójabab egyike a leggazdagabb fehérjetartalmú terményeknek, sajnos, a betakarítása — legalábbis nálunk — eddig megoldatlan, így sokszor csak a termény húsz- -harminc százalékát gyűjtik be. Hogy mire Jutnak, nem tudom, de hogy Jó úton haladnak, a fiatalok akaratereje és ötletessége nagyszerű tőke, s a tapasztalt tanár segítségével az ötlet koronára váltható, az biztos. Elárulom még róla, hogy nős, felesége is itt Nitrán, a Pedagógiai Fakultáson végzett. Neki egyébként már megvan a helye. Hidegkútről való, s a környék egyesített szövetkezetében lesz gépesítő. Nem ilyen egyszerű a nagykéri Cebik Péternek, akivel szintén hosszasan elbeszélgetek. Az öt év alatt mindvégig odahaza lakott, onnan Járt be naponta az iskolába. — Nincs messze. A bátyáim már végeztek, az egyik épp itt, a Mezőgazdasági Főiskolán, s most Piesfanyban dolgozik, kutatóintézetben. Miután hatvannyolcban meghalt az apám, rám maradtak a családfő teendői. Kellett otthon a férfikéz. Ezért az én helyzetem egészen más volt, és még most is más, mint a többi fiúé. A tanulás mellett a ház körül is helyt kellett állnom. Sok minden diákos dolgoból kimaradtam, mert mit hetettem, ha ment a vonatom, sietnem kellett haza. Az állással is így vagyok. Tanítani szeretnék valamelyik mező- gazdasági középiskolában, de ehhez bizonyos gyakorlatomnak kell lennie, és le kell tennem a pedagógiai vizsgát. Erre itt nincs lehetőségem. A környéken hamarabb elfoglalnak egy-egy megüresedett állást, mint az ország távolabbi részeiben. Itt esetleg csak kis főnök lehetek, s mit tudok így megvalósítani az elképzeléseimből? Ezért Jobban meg kell gondolnom a dolgot. Az anyám miatt sem szeretnék elmenni, nem is me hetek... Nos, gólyák és császárok! Háromezer hallgatóból csak néhánnya! beszéltem, így a kép nem lehet teljes, de talán nem is szükséges. Mindenesetre megállapítottam, hogy a Mezőgazdasági Főiskola is oroszlánrészt vállalt mezőgazdaságunk korszak- alkotó fellendítéséből, s egy biztos, az is kola mai hallgatói it ott lesznek az elkö vetkező időszak eredményeinek a születésé nél. NÉMETH ISTVÁN Fenti képünkön Kovács Irén, Mayer Zoltán, Csémy Tibor, Mede István, Cebik Péter Az ország egyik legszebb épületében ta nulnak a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatói. A szerző felv
