Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-11-23 / 47. szám
3 Gondolatok a takarékosságról A Szlovák Állami Takarékpénztár' jelentése szerint az elmúlt ötéves tervidőszakban 18 milliárd koronával gyarapodott Szlovákiában a lakosság takarékbetétjének az összege. Az idén csupán kilenc hónap alatt 2 milliárd 11 millió koronát bíztak a polgárok a takarékpénztárakra. Ez év szeptember 30-ig 34 és fél milliárd koronára növekedett Szlovákia lakosságának betétállománya. A 4 millió 789 betétkönyv azt jelenti, hogy. gyakorlatilag a köztársaság minden polgára — a csecsemőket is beleértve — takarékoskodik. Az egy főre jutó betétállomány 7224 korona. A jelek szerint takarékos nép vagyunk, és ez jó felismerés, mert g takarékosság a legszebb, a legnemesebb emberi tulajdonságok közé tartozik. Akár az egyén, akár a család, akár az egész ország, csak takarékossággal tudja többre vinni. Aki megtanulja jól beosztani jövedelmét, aki a holnapra is gondol és igyekezik valamit félretenni, az a közös vagyonnal is jobban bánik. Bár a takarékpénztár titoktartása miatt nehéz megállapítani, hogy kik a legtakarékosabbak, egy bizonyos, hogy nem azok, akik a legtöbbet keresik, hanem azok, akik a legjobban beosztják a pénzüket. ■ ' , A takarékosság egyféle megszokás. Következésképp nem mindegy az, hogy a felnövő nemzedék hogyan viszonyul a kérdéshez. A takarékpénztár — jóllehet a gyermekek és az ifjúság takarékoskodása számára jelentéktelen — hatalmas anyagi befektetéssel és stábbal szervezi kiváltképpen a tanulóifjúság takarékoskodását. Ennek ellenére egyre kevésbé érdeklődik a tanulóifjúság a rendszeres takarékoskodás iránt. Kétségtelen, hogy a jelenség emelkedő életszínvonalunkkal függ össze. Nyilván az olvasók is megfigyelték, hogy a legtöbb gyermek iskolából jövet egyszerűen előadja kérelmét, hogy erre vagy arra kellene neki egy-két korona. Meg sem fordul a fejében, hogy az időnként szükséges egy-két koronát apránként takarítsa meg, mondjuk hulladék papír gyűjtésével. Az egy-két koronát rendszerint szó nélkül meg is kapja, mert szerencsére mindenkinek telik rá. Más kérdés viszont az, hogy ilyen módon egy gyermek sem tanulja meg becsülni a koronát. Es ebben ludasak vagyunk mi mindnyájan, szülök, pedagógusok, mert nem törődünk vele, hogy a fiatalok vérévé váljék a takarékoskodás. Hogy felnőtt korban nemcsak a magukéval, hanem a közös javakkal is takarékosan bánjanak. Palágyi Lajos M eglepődtem, amikor meghallottam egy Idősebb traktoros véleményét: „Nálunk, a Királyhelmeci Állami Gazdaságban a fiatal traktorosok marják a felnőtteket“.-I- Milyen emberek is hát a húszévesek? — érdeklődtem Be- lány Józseftől a Král. Chlmec-1 (Királyhelmeci) Állami Gazdaság főgépesítőjétől. — Kampányban vagyunk, mindenki tudja, mit jelent az őszi kampány, nem kell részletezni. E- léggé megkéstünk a munkákkal, én hajnalban kelek, mert össze kell állítani a traktorosok napi programját, de Itt van ez a harminchét tagú ifjúáági szocialista munkabrigád. Reggelente nem tudom őket megelőzni. A munkába ők érkeznek elsőkként, s nekem zsörtölődnek: hol a raktáros, hol a csoportvezető, vádolják az idősebbeket, hogy „a fiatalokat bírálni, azt igen, de időben járni munkába, azt nem...“ xZX Más „minősítést“, nem ilyen jő szándékút kaptak a fiatal gépjavító tanulók az egyik mesterüktől: azt, hogy tiszteletlenek, kiállhatat- lanok, rontják a javítóműhely légkörét. Ez a műhely tele van traktorral. Sehogyan sem megy a munka. Hiányoznak az alkatrészek, nem tudják őket előteremteni. A fiatal gépjavltótanulók, a „kiáilha- tatlanok“ összedugják a fejüket: — El kellene menni a traktorgyárba, hátha lehetne hozni alkatrészeket — javasolják. A főgépesltőnek tetszik a fiatalok ötlete. Kapcsolatot teremtenek a brnői traktorgyárral, és megegyeznek a kölcsönös segítségnyújtásban A gazdaság tizenöt tanulót kétszer is három-három hétre elküldött a traktorgyárba. Persze hogy örültek a leendő gépjavítók a megbízatásnak. Amellett, hogy a traktorgyárnak sokat segítettek, ők maguk is rengeteget tanulhattak, és munkájukért annyi alkatrészt kaptak, hogy odahaza az összes traktort kijavíthatták. XXX Berta Sándor fiatal gépjavítótanuló mesélte: — Részt vettem a gépjavítók kerületi versenyén, s onnan egyenesen a műhelybe mentem. Köszöntem, elmondtam, hogy került i szinten második lettem. Meglepődtek, és egyetlen dicsérő szó nélkül azt mondták, .behoztak egy gépet, azonnal javítsam meg, mert szükség van rá. Pihenés vagy i- lyesmi? Na nem baj! Aztán jött a két mester, hozzáfogtunk, pontosabban hozzáfogtam szétszedni a gépet, mert ők csakhamar leálltak cigarettázni, s csak nézték, hogy én dolgozom. Közben mondogatták, hogy hát tudnak azért valamit a fiatalok is, ha nem is annyit, mint a régiek, csak hajtani kell őket. Én a hatvan kilómmal ráfeküdtem a kulcsokra, ők meg cigarettáztak. Éhes is voltam, az igaz, meg dühös is... Miután kioldottam minden csavart, szóltam nekik, hogy most már segítsenek egy kicsit, de ők még azt sem tudták, hol kell megfogni a darabot. XXX juhász Ferenc Őrösből került az állami gazdaságba. Az idén tanulta ki a vasesztergályos szakmát. — Amikor pályát választottam, annyit tudtam erről a szakmáról, hogy pontos embert kíván. Így lettem vasesztergályos. Századmil- liméternyi pontossággal dolgozom. — Nem csalódott? — Nem panaszkodhatom, izgalmas feladataim vannak. Olyan alkatrészeket kell készítenem, amelyeket nem tudnak beszerezni. XXX Főző Ferenc gépjavító: —Tizennyolc éves vagyok, én is az idén tanultam ki a szakmát. Zemplín községből járok be dolgozni. Elég fáradságos az utazás. Sok mindent megtanultam itt a gazdaságban, mégsem vagyok biztos, hogy mindent tudok, amit egy gépjavítónak tudnia kell. Brezo István huszonnégy éve«; a gazdaság egyik legjobb traktorosa: — Nekünk traktorosoknak sokat kell dolgoznunk. Kora reggeltől késő estig ráz bennünket a gép. — Elégedett a keresetével? — A pénzből a sok ls kevés. Nem mondom, négyezerig kijövünk. — Mik a tervéi? — Szép jövőt szeretnék teremteni a gyermekemnek, harmonikus családi életet, körülbelül olyat, a- hogy most is élünk. Becsületesen szeretnék élni, mint ahogy eddig. XXX Különös estém volt a minap, néhány tizennyolc-huszonhárom év körüli fiatallal találkoztam az állami gazdaság klubjában. A SZISZ üzemi szervezete éppen gyűlést tartott. És ahogy lenni szokott, beszámoló, vita, „értem — nem értem“ vélemények, és ilyen gondolatok hangzottak SÍ: — Hol vannak a huszonöt-huszonnyolc évesek? Miért nem járnak a gyűlésekre! És a felelősség? És velünk mi lesz? Vagy mi is mondogassuk azt, hogy az idő mindent elrendez egyszer? De akkor hol a felelősség, a tiszta szó joga és rendje? Elhangzottak ilyen fogalmak is: hasznosság, pártosság, cselekvés, kényelmesség... Mitől fiatalok a fiatalok? Mert bíznak önmagukban. Vállalkozók. Harcra születtek, és vállalják is a harcot a jobbért, az újért. A sikerekért is. Meddig fiatalok az emberek? Amíg mindezt vállalni tudják, amíg bíznak önmagukban. De bízni kell bennük — ennyit kérnek csak tőlünk. (ia) XXX MILYENEK IS A FIATALOK? % MEGTARTOTTÁK A TAGKÖNYVCSERÉT A Dunajská Streda-'l (Duna- szerdahelyi) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban a közelmúltban ünnepélyesen átadták a SZISZ-tagoknak az új tagkönyvet. Ezen az eseményen jelen volt Reicz Katalin elvtársnő, a SZISZ SZKB dolgozója Brati- slavából, Mátls György, a mezőgazdasági és falusi fiatalok tanácsának tagja, Horváth Tibor, az iskola igazgatója és 01- gyay Ede igazgatóhelyettes, aki egyben az iskola alapszervezetének az elnöke is. A gyűlésen mind a 215 SZISZ-tag egyenruhában jelent meg. A hivatalos részt rövid kultúrműsor e- lőzte meg. Azután következett a tagkönyvek kiosztása. A tagoknak Markó Szilvia SZISZ- -elnök és Mázsár László tanár elvtárs, a vezetőségi tagoknak, valamint a négy tanárnak 01- gyay elvtárs nyújtotta át az új tagkönyvet. A jelenlevőkhöz az iskola igazgatója is szólt néhány szót. Beszélt az eddig elért eredményekről, de a tanulókat még jobb és céltudatosabb munkára szólította fel, szólt továbbá az 1976-os választások jelentőségéről is. A gyűlést a SZISZ-elnök kedves és bíztató szavai fejezték be. — A tagkönyvcserét fáradságos munka előzte meg — mondta Szilvia a gyűlés után. — Még a múlt tanévben kezdtünk vele foglalkozni, összegyűjtöttük a régi könyveket, ellenőriztük, hogy a bélyegek rendben vannak-e mindegyikben. A tanév elejétől beszélgetéseket folytattunk a SZISZ-ta- gokkal, ebben nagy segítségünkre voltak a tanáraipk is. Ismertették a SZISZ feladatait, a CSKP XV. és az SZKP XXV. kongresszusának irányelveit. A vezetőség tagjaival járási küldöttek beszélgettek. — Mi okozta a legnagyobb gondot? y — A fényképek beszerzése. Ezt végül is úgy oldottuk meg, hogy az iskolai fotókör tagjai fényképezték le azokat a SZISZ-tagokat, akiknek nem volt megfelelő fényképük. — Milyen terveitek vannaE most az igazolványok kicserélése után? — Egy nagy feladatot teljesítettünk, de még több áll e= lőttünk. Kiállítást szeretnénk rendezni. Iskolánkban sok lány hódol a kézimunkának,- most majd alkalmat adunk nekik, bemutathatják „saját, termékeiket“. Alakulófélben van az iskola zenekara is. A hangszerek kezelését elsős-másodikos fiúkra bízzuk. Ügy gondolom, mégis a legnagyobb feladat egy esztrádműsor megszervezése lesz. Most talán csak ezeket említeném' a sok terv közűi. KANTOR mAria, az Oj Ifjúság-klub tagja gazdaság, sűrű autóút- és vas- úthálózat épült. 1980-ra a szibériai kőolajtermelés eléri az évi 300-310 millió tonnát, a gáztermelés a 115—145 milliárd köbmétert. A Szajan-gépgyárkomplexum részeként felépül a világ legnagyobb vízi erőműve. Tervezett teljesítményS 6,4 millió kilowatt. Tervben van egy teljes baj- kál-amúri komplexumrendszer kiépítése, vas- és rézércbányászat, valamint metanol-, ammónia és egyéb vegyianyag-gyár- tás megindítása. A Szovjetunióban évente 3UD- -400 új Ipari nagyüzem épül fel. Érthető, hogy lényegbe vágó kérdés az: hol é- pítsenek új gyárakat. Az ország központi területein-e, ahol vannak jó ipari munkások, de kevesebb a nyersanyag, vagy a még szinte lakatlan keleti és északi vidéken, ahol esetleg gondot okoz a szakértő munkáskéz, de ásványi kincsek rejlenek a föld mélyén? — írja az APN hírügynökség kérdéseire Nyikolaj Nyekraszov akadémikus. E dilemma megoldásában segítenek a regionális ipari komplexumok. Ezek az egymástól különálló üzemeknél 20.30 százalékkal kisebb beruházási költséggel érik el ugyanazt a gazdasági hatást, és vagy 30 Ipari komplexumok Szibériában százalékkal kevesebb építkezési területre van szükségük. ÜT, VASÜT A szibériai komplexumok jelentőségét már a második világháború Idején felismerték. Akkoriban vált az urál-kuz- nyecki kombinát az ország szénkohászati bázisává. Az Lírái adta a helyi és a nyugat- -szibériai gyárak alapanyagát, a Kuznyecki-medence pedig a kokszolható szenet. Közben u- gyanott egymás után épültek a gép-, vegyipari és egyéb üzemek, gyorsan fejlődött a mezőA Szibériában előállított termékek többségénél ma még nagyok a fajlagos beruházási költségek. Nagyobbak, mint az ország európai részében. Hozzájárulnak ehhez a szállítási nehézségek, a közellátási gondok, ám a gazdasági komplexumokat követő civilizáció idővel ezeket a gondokat ls megoldja DÁNIA, BELGIUM, ÍRORSZÁG... Nézzük például a szajnai komplexumot! 120 nagyüzemből áll-majd, ahol alumíniumot, a- célt, tehervagonokat, utánfutókat, villamos- és erdőipari termékeket állítanak elő. Egyedül ennek a komplexumnak az ipari potenciálja nagyobb lesz, mint Dániáé, Belgiumé és Írországé együttvéve. Természetes, hogy egy ilyen óriás megszületése kihat az ott élő emberek életére. E komplexumok alapítása körül sok a vitatott kérdés. E- gyesek következetesen lakott helyeken akarnak új üzemeket építeni, ahol alig van földterület és víz. A tyimon-pecsorsz- ki terület komplex kiaknázásának távlati tervét az olajbányászok és a gáztermelők is elkészítették, de a két terv egymástól teljesen függetlenül í- ródott. Ez tetemes anyagi kárt okozhat. Vagy például Nyugat- -Szlbéria. A kőolajtermelés bővítésével párhuzamosan egyre nő az égő gázfáklyák száma. Több millió köbméternyi gáz ég így el, holott kitűnő vegyipari alapanyag lehetne. Miért nem használják fel? Azért, mert az olajbányászat terveit nem vették figyelembe a gázfeldolgozó üzemek telepítésekor. Az ilyen gyakorlati problémák persze nem kérdőjelezhetik meg az ipari óriásvállalatok alapításának szükségszerűségét. (pv) SZAÍiD-ARÁBIA JÉGHEGYET VASÁRÓL AZ ANTARKTISZRÖL? Fantasztikus tervet dolgozott ki egy francia mérnöki iro da. amely jeget akar szállítani Szaúd-Arábíába, a sivatagi ország édesvízi szükségletének kielégítésére. Az Antarktisz- rói... A kísérlet nem egészen példátlan: kisebb jéghegyeket már elszállítottak a Déli-sark vidékéről Peruig — ezúttal azonban egy százmillió tonnás tömböt juttatnának el 771) kilométer távolságra. A szállítmányt — a másfél kilométer hosszú 250—300 méter széles és 250 méter magas hús tömeget — öt, egyenként 20 léerős vontatúhajő húzná, hat hónapon vagy akár egy éven át, amíg célhoz érne — óránként egycsomós sebességgel. Hogy a jéghegy ne olvadjon el, a „jegesek“ 50 cm vastag plaszlikzsákba öltöztetnék. A műanyag védelmet nyújtana a hullámok és a tengeri áramlatok ellen is, amelyek különben széttördelnék az árut. Kiilön probléma a Bab et- -Mandeb tengerszoros, amely csak 40 méter mély, míg a jéghegy 200 méterre merül. A tervbe vett megoldás: elektromosan Izzított kábelekkel a szorosnál 40 méter vastag szeletekre vágnák a szállítmányt, és egyenként vontatnák tovább. A végcélnál külön parti medencékbe juttatnák, ahol fél évtől másfél évig terjedő idő alatt a sarki jég végül Is elolvadhatna, megtermékenyítve a sivatagot. Az elgondolást kezdetben „jegesen" fogadták a potenciális vevők, de az a- lapos vizsgálat során már kezdenek „olvadni“. (baracs) I
