Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-11-23 / 47. szám
„Egybeforrni a néppel és a földdel *—i ezt követelte Kleméit Gottwald a párt dolgozóitól. És ő maga is nagyszerű példája volt az ilyen dolgozónak, népvezérnek; a nép legmélyebb rétegeiből jött, s mindig is erős szálak fűzték hozzá. Erről tanúskodik már ifjúkora is. 1896. november 23-án a gazdag Hanán lévő VySkov melletti Dédicén született. Anyja, Mária Gottwaldová számára a- zonban nem volt oly gazdag és áldott a Haná, mint a nagygazdák számára, mert talpalatnyi földje sem volt, s így cselédlányként robotolt mások földjein. A kis Klementet sem tarthatta maga mellett, elég korán kényszerült elhelyezni a rokonainál, Bezslezenéknél Vyskovban, aki aztán nyolcéves korában térhetett csak haza, Hostice-Herolticébe, ahová időközben a család költözött. Odahaza segédkeznie kellett a mindennapi kenyér megszerzésében, és így már gyermekkezén megnőtt a kéreg a földeken és istállóban végzett munka nyomán“. (Részlet Frantisek NeCásek: Element Gottwaldról című művéből). kemrég néhány vékonyka könyvet hoztam a könyvtárból. Element Gottwald életéről, ifjúságáról szólnak. Áttanulmányoztam őket, hogy a meg nem ért nyolcvanadik születésnapja alkalmából e szerény kis riporttal adózhassam első mun- káselnökünk emlékének. Aztán már a helyszínen hallgattam á fiatal újságírójelölt-múzeumve- zető tájékoztatóját: — Itt, ebben a házban született ... —, mondta a szerény kis paraszti portára. A fehér falak, az alacsony mennyezet, a kis ablakok messze vezetnek vissza a múltba. Egészen a múlt század végére. Valahol a ház közepén volt a belső bejárat, sötét kis konyhával, nyitott tűzhellyel. A konyha mellett keskeny, alacsonyka cselédszoba. Element Gottwald itt látta meg a napvilágot. A ház nem volt az ö- véké, mert akárcsak az anyám fiatalkorában, az ő anyja is cseléd volt, szolgált, s így került ebbe a házba. Egy év u- tán aztán el is hagyta, s mint Satler néni Dédicéről Element Gottwaldra emlékezve elmondta, Brn6ba ment dadának, s a kis, alig egyéves legénykét rokonainál, Bezslezenéknél helyezte el, ahonnan az csak nyolcéves korában került visz- sza az anyjához ... Nos, mindez megvan Frantisek Neéásek könyvében és a többi Gottwaldról szóló kiadványban is. A ház régebben, még az ötvenes évek elején is egy kicsit másképp festett. Ügy, ahogy időközben a tulajdonosaik megújították, gyarapították, Element Gottwalü halála után állították vissza abba az állapotba, amilyen a század végén volt, ma pedig múzeumként őrzi, ápolja s hirdeti első munkáselnökünk emlékét. Mindezt tudtam, s h^ akarja, az olvasó is megtudhatja, elég fellapoznia a róla szóló könyveket, a rádióban, televízióban is hallhat róla. Sőt, a diákok, az ifjúsági szervezetek kirándulásokat is szervezhetnek ide. De hát valamivel többet, mást kellene keresni! — tűnődöm a múzeum megtekintése után. — De mit? J Anyja 1952-ben halt meg, ő 1953-ban. Él még valaki azok közül, akikkel dolgozott, akik közvetlenül ismerték, akik mesélhetnének róla? — kérdem, s elindulok Hostice-Herolticébe, ahová később került az anyja, majd Element Gottwald is. Itt még ma is több rokonuk él. XXX A falu elején két idős asz- szonyka beszélget. Az egyik a nyolcvanhét éves Anna Kod, tőle kérek útbaigazítást. — Emlékszik Element Gottwaldra? — kérdem tőle. — Element Gottwaldra, az elnökünkre? Hogyne emlékeznék. Mintha ma lenne, pipa a szájában, könyv a kezében. Matilda Gottwaldová Zolczer és archív felvételek ment ki a mezőre, és olvasott. Máskor meg a kerítésnél ült, és olvasott.. s — És az anyja? — Az anyja? Jaj, nagyon dolgos, nagyon rendes asszony volt. Ha maga látta volna, milyen meggyötört, milyen kidolgozott volt a keze. Nem akadt ház, ahol ne dolgozott volna. Már idős volt, de még mindig robotolt. Szegények, nagyon szegények voltak, de Element mindig nagyon jól tanult. Okos, fürge eszű gyerek volt. Az ösz- szes gyerek között a legokosabb, mások Is mesélik, és magam is emlékszem rá, hogy a többi gyereknek is felolvasott. Ee hát miért is én mondom ezt? Itt lakik szemben, ebben a zöld kapus házban Matilda Gottwaldová, ő jobban tudja e- zeket a dolgokat, sokat- fog tudni maguknak mesélni — mondja, s megmutatja a házat, xxxi Csengő nincs az ajtón, így csak kopogunk, végül zörgünk. Benn aztán valami mocorgás haitik, majd előjön Matild asz- szony, s úgy az ajtó előtt beszélgetünk. — Jaj, nem tudok én már semmit! Öreg vagyok, mindent elfelejtek... — mentegetőzik kérdéseimre. — De mégis , legalább az anyjáról, arra biztosan emlékszik, itt élt végig a faluban... — Hogyne, hogyne... Nagyon dolgos, nagyon szorgalmas asszony .volt. Egyszer Jött a fia, már elnök volt akkor, s látja, hogy az anayja még mindig dolgozik. „Hát anyuka, maga még mindig, még most is dolgozik, még most sem pihen?“ — kérdezte tőle. — Barátkozott Gottwald valakivel a faluban? — Barátkozni, udvarolni? U- gyanl Akkoriban az olyan szegény fiúnak, mint ő volt, nem jutott rá ideje. Meg aztán, ki állt volna szóba a magafajta szegénnyel. A parasztlányok büszkék voltak, lenézték a szegényeket ... — Ma? — Ma ez már egészen másképp van. Mert én is, nézze, húsz évig dolgoztam a szövetkezetben, húsz évig, most megvan a nyugdíjam, főznek nekünk, kapunk ebédet, mindennap eljárunk a konyhára. És a fiataloknak még Jobb. Még csak azoknak jól Nézze, kapnak az államtól házhelyet, és még negyvenezer koronát Is, hogy építhessenek, csak építsenek. Nem úgy, mint régen, a- mikor akármennyit dolgozott is az ember, még kenyérré sem nagyon jutott. XXX Macourek őrnagy magányosan él. Ezért aztán unokatestElement Gottwald édesanyja fiatalkorában vére, a hetvenhárom éves özvegy Valéria Slobodová, született Gottwaldová időről időre eljön Brnóből, hogy egy kicsit rendbe tegye a lakását, főzzön, takarítson neki. —Meséljen valamit Element Gottwaldról vagy az anyjáról — kérem őt is. — Sorban eltemettem őket. Az anayját is, őt is. Négy éve a Maruskát __ Hetvenhárom éves vagyok, már mindent elfelejtek... Mária nagyon dolgos, nagyon rendes asszony volt. Nem bírt az meglenni munka nélkül. Amikor már elnök volt a fia, s ő elment utána Prágába, akkor is alig maradt néhány napig, máris jött haza. Ha eljött hozzám Brnóba, azzal állított be mindig, hogy nem dobjuk-e ki, maradhat-e, de három-négy nap után már fogta a táskáját, és azt mondta, megyek, mennem kell, le kell kaszálnom a füvet, meg kell kapálni a kertet... Ma- ruska nem győzi. És mondhattunk neki akármit, marasztalhattuk, ahogy tudtuk, de ő hajthatatlan maradt, s futott vissza. Megszokta a munkát, s ha nem dolgozhatott, hát rosz- szul érezte magát. De nem is csoda, hiszen még tizenkét é- ves sem volt, amikor elkerült a szülői háztól szolgálni. Azóta mindig dolgozott. Az utolsó években már rosszul volt. Szív- szélhűdést kapott, itt ápolták a vygkovt kórházban, egy külön- szobában, de ő csak onnan is ment volna haza Hiányoztunk neki. Itt van eltemetve a szomszéd falu temetőjében. Nos, ennyi az, amit az emlékezet őriz. Kevés, sok? Azt hiszem, még mindig kevés. Mert neki sokat köszönhetünk, s talán nem is véletlenül. Hiszen aki olyan mélyről, a népből indult ki, az elnökként sem fordulhatott el a néptőL Tanuljunk hát tőle, és őrizzük emlékét. Németh István Sokat köszönhetünk neki BARÁTUNK VOLT Klement Gottwaldot igen szívélyes és bensőséges kapcsolatok fűzték az ifjúsághoz, jó barátja volt kortársainak. Amikor Bécsben a nagybácsijánál az asztalosmesterséget tanulta, nemegyszer kiállt barátai, inastársai mellett, élesen bírálta a mester lelketlen és embertelen bánásmódját. A töprengő ifjú nem viselte türelemmel a vállára ne- hezezdő terhet. Élénk természete, szilárd jelleme tettekre sarkallta. Már tizenhat éves korában a Csehszlovák Szociáldemokrata Ifjúmunkás és a Munkás Testnevelő Egyesület tagja volt. Az 1. világháború — amelyben személyesen is harcolt — igen mély nyomokat hagyott a fiatal Gottwaldban. A burzsoá csehszlovák hadseregben töltött kötelező szolgálata után Dédicétől nem messze Rousinovban dolgozott asztalosként. Bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba és. itt szerezte első politikai-szervező tapasztalatait. Nemegyszer képviselte a rousinovt ipari tanulókat, akiket a mesterek jogtalanul még mezőgazdasági munkára is befogtak. Emiatt nézeteltérései támadtak a hivatalokkal. Rousinovban a testnevelési egyesület elnöke és szaktitkára volt. Mint vezető és mint edző 1921 júniusában részt vett az első manini spartakiádon. Amikor Klement Gottwald Banská Bystricára került, a kommunista sajtó adminisztrátori munkáján kívül, szabad idejét feláldozva a Föderatív Munkás Testnevelési Egyesülete aktivizálásán fáradozott, és további test- nevelési egyesületeket is alapított. Későbben Vrútkyban, ahol a Spartakus folyóirat felelős szerkesztőjeként működött, a helyi testnevelési egyesület elnökévé választották. Maga köré gyűjtötte a párthű fiatalokat. Küldöttként jelen volt 1924-ben a CSKP II. és 1925- -ben a 111. kongresszusán, és 1925-ben jelölték a CSKP Központi Bizottságába. A CSKP V. kongresszusán 1929- -ben a Központi Bizottság főtitkárává választották. 1932- -ben ő vezette az észak-csehországi bányászok sztrájkját. Aztán hónapokig illegalitásba kényszerült. 1938-ban a CSKP Központi Bizottsága döntése alapján Moszkvába ment, s a moszkvai pártevezetés élén állva onnan irányította nemzeteink felszabadító harcát. Az 1945-ben KoSicén megalakult új kormány alelnö- ke lett, ezenkívül a csehek és szlovákok Nemzeti Frontjának alelnöki tisztjét is őrá bízták. 1948 februárjában ő vezette a dolgozóknak a reakció elleni quözelmes harcát. Klement Gottwaldot 1948-ban köztársasági elnökké választotta a nép, így fejezve ki háláját iránta, tudatos és önzetlen munkájáért, nagy érdemeiért, amelyeket a kommunista párt építésében, a munkásosztály győzelméért vívott sikeres harcban szerzett. Azok a fiatalok, akik 1945-ben a háború után a Szlovák Ifjúsági Szövetségbe és később a CSISZ-be tömörültek, nem tudják elfelejteni a szívélyes találkozásokat Gottwalddal. Például azt, amikor együtt ünnepelték meg Martinban az SZNF harmadik, majd Zvolenban, Element Gottwald történelmi beszédét mondja 1948 februárjában. Prágában az Óváros téren. Banská Bystricán és a Podbrezovái Vasműben az ötödik évfordulóját. Feledhetetlen maradt az Ifjúsági Vasútvonalon dolgozó fiatalokkal való találkozása is. 1950 júniusában a CSISZ l. kongresszusán Klement Gottwaldot a fiatalok százai fogadták nagy lelkesedéssel. Hozzájuk intézett beszédében ezt mondotta: „Amikor most a ti kongresszusotokat nézzük, joggal elmondhatjuk: a ml fiatalságunk, íme virág, népi demokratikus köztársaságunk büszkesége." Klement Gottwald nemes tulajdonságaival meg tudta nyerni az embereket, mert megértette őket, és azok ts megértették öt, hittek neki, és őszintén szerették. Önmagával és másokkal szemben tanúsított igényességével, áldozatos munkájával, szerénységével, a szovjet, nép szeretetével, meggyőző egyéniségével, fellépésével példaképünk marad most és mindenkor. PAVEL SIPOS, a forradalmi sajtó Klement Gottwaldról elnevezett vrútkyi emlékmúzeumának igazgatója Ifjúságunk népi demokratikus köztársaságunk virága, büszkesége KLEMENT GOTTWALD ELVTARS BESZÉDE A CSISZ I. KONGRESSZUSÁN (Kivonat) „És most elvtársak és elvtársnök egy két szét arról, mi a teendő, és arról, hogy kongresszusotok tőleg és elsősorban mivel foglalkozzék...“ „... A feladatok egyik oldala a politikai ideológiai és erkölcsi nevelés. Nagy öntn- datosító munkát kell kifejtéül, bogy a szocializmus tanai minden fiatal ember számára érthetővé váljanak, saját ügyévé formálódjanak, hogy szivük égjen a vágytól minél többet tenni a győzelemért. A másik oldala a feladatoknak a közvetlen részvétel a szocializmus építésében, ami egyidejűleg a legmeggyőzőbb nevelés. Főleg a feladatok másik ága mellett akarok Időzni. Az ifjúságot a szocializmus építésében való tevékeny részvételhez vezetni, az elsősorban az ifjú emberek ezreinek, tízezreinek, százezreinek megnyerését jelenti az ötéves terv teljesítése érdekében kifejtett élmunkásmozgalom és szocialista verseny számára. Az élmunkás, az újító, a sztahanovista legyen az ifjúság új hőse, új ideálja. Jelszótok legyen: Minden fiatal munkás — becsületes élmunkásl Ha minden CSISZ- -tag becsületes éimunkás lesz, a becsületes élmunkásak tábora mennyi tízezerrel fog szaporodnil Másodsorban valóban hangsúlyozottan kel) megvalósítani a szövetségben a földműves ifjúság felé való fordulást. Ezt már • kongresszus előkészítésében in kifejezték. Az Ifjúsági szövetség mind ez ideig nagyon kis mértékben vette ki részét a fain átépítéséből. A földműves ifjúság van {«kevésbé megfertőzve a vidéki konzervativizmussal, éppen ezért a vidéki szövetségi tagoknak kellene elsősorban fáklyavivőknl szolgálniuk, hogy a terjedő új és úttörő gondolatnak, a mezőgazdaság új szövetkezeti formájának diadalmas útjára világítsanak. Harmadsorban szükséges az ifjúságnak a kerületi igazgatásban való részvételét fokozni. A nemzeti bizottságokban és azok szerveiben, az üzemi tanácsokban, a hadseregben és államvédelmi testületekben, a bíróságnál, a kultnrális Intézetekben mindenütt szükségünk van fiatal embarekre. Véssétek emlékezetetekbe: egyszer nektek kell majd vezetnetek az egész államot, nos tannlfatok meg gazdálkodni, taanljatok meg kormányozni. Negyedszer: nagyobb gondot kell fordíta ni az Iskolákra. A felelősség azért, hegy milyenek az iskoláink, nagyrészt a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségre hárnl.*
