Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-07-06 / 27. szám

A fiatalok százezrei és milliói néhány napja már a vakáció örömében élnek. Élvezik és művelik mindazt, ami csak az esztendő két legszebb hónapját kitöltheti. «Utaznak, világot látnak, népekkel és országokkal ismerkednek s ugyanakkor saját hazájukkal is. Közben barátságok, s szerelmek szövődnek — és mindez így szép, így természetes. Elvégre övék 'a vakáció s a tízhayi tanulás irtán senki sem vitathatja el tőlük, a kéthavi kikapcsqlódás jogát s ez idő jó kihasználásáét sem. Szórakoznak, élvezik a nyár örömeit. És persze dolgoznak is, amihez ugvanolyan örömmel látnak' hozzá, mint a pihenés, a szórakozás valamelyik módozatához. Úgy vélem, nincs ebben a megállapításban semmi túlzás, hiszen a fiatalok a nyári szünidő alatt egyforma önköltséggel látnak hozzá a munkához ás a pihenéshez. Mert hiszen egyik sem kötelező és épp az a szép benne, hogv mindennek ellenére is mindkettőt művelik a fiatalok. Szó se róla, a segítő, dolgos ke zekre a legtöbb helyen szükség van, és magának a fiatalnak is szüksége van arra, hogy belekóstoljon a munkába, gyakorlatot szerezzen. Ráadásul mindez pénzt is hoz a konyhára, ami jól jön a tanulás tíz hónapja folyamán. Persze azon Is múlik, ki hogyan osztja be. s

A Szocialista Ifjúsági Szövetség nemcsak év közben, hanem a vakáció folyamán is nagy figyelmet szentel annak, hogy ifjúságunk aktívan élvezhesse a pihenés heteit, hogy a fiatalok minél többen és többet utazhassanak, hogy minél erősebb szálak fűződjenek köztük. Ugyanilyen gondos figyelem segíti őket a munkakeresésben, hogy maguk a fiatalok is szívesen vállalják, mert tudják mit ér a segítségük például a mezőgazdaságban, ahol a rossz időjárás váratlan akadályokat gördíthet a feladatok tervszerű teljesítése útjába.

Erről a témáról beszélgetünk Varga Zoltánnal, a SZISZ Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának titkárával, aki válaszát azzal kezdi, hogy járásukban a szervezett üdültetésnek és a nyárt foglalkozásoknak egyaránt jő hagyományai vannak. Az idén is meghirdették az esztendők folyamán o lyan jő! bevált aratási versenyt. Ottjártunk- kor már tucatnvi jelentkező ív sorakozott az asztalon. A lárás Ifjúsági vezetői már e verseny legelső esztendejében azt tapasztalhatták, hogy amint a fiatalok észrevették szervezetük törődését, azonnal reagáltak s felajánlották segítségüket, ami aztán

NAPIRENDEN A VAKÁCIÓ

az évek folyamán nagyon sok területen az ifjúság társadalmi elkötelezettségéről, felelősségérzetéről és áldozatkészségéről tett tanúbizonyságot. Érthető, hogy ilyen körülmények között ma már a fiatalok szervezeti impulzus nélkül is rendkívül kezdeményeznek, maguk jönnek az ötletekkel, tervekkel. Amint már említettük, a fiatalok segítségére elsősorban az időjárási viszonyokból eredő nehézségek esetén van szűk ség, de a mezőgazdaság és az ipar egyaránt munkalehetőséget biztosít számukra akkor is, ha azt 1‘art pour l’art teszi, tehát munkalehetőséget teremtsenek azért, hogy dolgozhassanak, gyakorolhassanak, és kereshessenek a diákok.

Az idei aratást versenyfelhívás ismét a szemveszteség nélküli gyors gabonabetakarítás, a jó pótalkatrészellátás szolgálatában áll, és bizonyosak lehetünk benne; nem e- redménytelenüi. A járás tíztagú aratási bizottságában az idén is jelen van a SZISZ képviselője, aki ily módon közvetlenül tájékozódhat az aratás helyzetéről, az esetenként fellépő segítség-igényről. Tudják, a fiatalokra minden téren lehet számítani, hiszen rátermettek. Ha kell aratnak, ha Kell gépet javítanak, ha kell, a hangszórón keresztül fejtenek ki gazdasági propaganda- munkát és tájékoztatják a falu lakosságát az aratás helyzetéről. Fontos kiemelni, hogy nem becsülhető le, sőt nagyra értékelendő a gyerekek, a pionírok segítsége, a- kiknek aratási-tűzvédelmi őrjárataik nagyon is hasznosak, hiszen minden esztendőben megtörténik, hogy éberségükkel egy- egy közvetlen tűzveszélyt tudnak csírájában elfojtani. A járásba egyébként dolgozni és üdülni ' egyaránt jönnek más járásbeli fiatalok, mint ahogy tőlük is szintén többszázan röppennek szét az országba, nem kevesen külföldre. Július elején a Kis-Duna partján lesz az osztályelnökök és tanulmányi felelősök üdültetési jellegű SZISZ-iskolázása, a vakáció folyamán, ehhez hasonlóra még több alkalommal és több témakörben sor kerül majd. A sokéves hagyományokkal bíró magyar-csehszlovák KISZ-SZISZ kapcsolatok keretén belül az idén is kölcsönös ü- dültetési akcióra kerül sor Balatonszárszón, illetve Jahodnán. A középiskolások „Ismerd meg hazádat“ mozgalmán belül számos fiatal járja be az országot, ugyanakkor az Ifjúsági Utazást Iroda közvetítésével nagyon sokan eljutnak külföldre is — üdülni. No és persze dolgozni is. A sa- moríni magyar és szlovák gimnázium 30-30 diákja például egy berlini üveggyárban szorgoskodik majd, míg a szerdahelyi gimnázium diákjai két turnusban váltják egymást egy prágai csokoládégyárban.

Biztosak vagyunk benne, hogy az idén is gazdag üdülési — és munkaprogramot állított össze az ifjúsági szövetség. Jó pihenést, jő munkát kívánunk tehát mindnyájatoknak!

Sok élményt, sok jókedvet, napfényt kívánunk mindnyájatoknak! — i—•

,---------------1

■

Yf

Á■J

L- - 1

VAKÁCIÓ

Itt a nyár, berobogott a Nap „lángküllő- jű szekerénahogy az ógörög költő írta. Tombol a „lángsúgarú nyár“, ahogy a mi Vetőlink írta csodálatos költeményében.

Elcsendesedtek az iskolák, beköszöntőn a vakáció. Vakáció, az édes semmittevés i- deje. Egyszeriben .annyi a szabad idő, hogy sokan azt sem tudják, mihez kezdjenek vele. És ez a baj.

Két hónapra megszűnik az iskolalátogatás, a tanítói felügyelet. Pedig egy kis felügyeletre szükség lenne. Csakhogy nálunk általában minden szillő alkalmazásban van, most sem szentelhet gyermekének több figyelmet, mint a tanév alatt. F.löfordít', hogy a felügyelet nélkül maradt gyerek és fiatal haszontalanságokkal, végzetes következményekkel járó csínytevésekkel tölti az idejét. Nem véletlen, hogy a vakáció idején szaporodik a gyermekbalesetek és a kiskorúak törvénybeütköző kihágásainak száma.

Erkölcsi kötelességünk, hogy helyes mederbe tereljük a fiatalok érdeklődését. Többek között a SZISZ-szeruezet kötelessége is. Az ifjúsági vezetők fokozott feladnia, hogy megszervezzék a szabad idő hasznos eltöltését. Annyi a lehetőség, hogy felesleges is lenne felsorolni őket.

Táborozás, gyalogtúrák, csoportos kirándulás kerékpárokon. A vakáció a legalkalmasabb időpont arra, hogy megismerjük hazánk természeti szépségeit, népünk hagyományait, szocialista jelenünk vívmányait.

De ne is soroljuk tovább, inkább kívánjunk egymásnak kellemes pihenést és 16 szórakozást!

PALÄGY1 LAJOS

Ha most arról írok, hogy valamikor elég volt ha egy picit is emelkedett a Kis-Duna szintje, ezeken a részeken már ki is szaladt a medréből a folyó, vagy hogy errefelé állt gyermekkorom labdarúgópályája, hogy itt valamikor legelő volt, azt mondhatná az olvasó, minek tömöm ezekkel a dolgokkal.

A lényeg azonban az, hogy a ve- reknyei házgyár termel, fgy éveoie ezerhatszáz lakással több épülhet Szlovákia fővárosában, s ezt mindenképpen illik világgá kürtölni.

Martin Vrábel mérnököt, a gyár fiatal rokonszenves vezetőjét az emberei között találom. Kezében tervrajzok, ha nem mondanák, hogy ő a gyár igazgatója, nein is hinném el, mert oly természetesen mozog a munkások között. Tanítja, beosztottjait, ellenőrzi munkájukat. S egy kicsit maga is tanulja a munkát. Itt van, hogy ne kelljen minden pillanatban utána szaladni, ha valami fönnaka- dás mutatkozna.

— Akad még cgy-két kiigazítaniva- ló. Itt hiányzik egy csavar, amott nincs meg egy furat. Addig kell ezt megoldani, amíg nem indul meg teljes ütemben a gyártás — mondja.

Nem először járok házgyárban, ismerem a gyártási folyamatot, a módszer alapelveit, ezért nem afelől érdeklődöm, hanem inkább a munkaerőkérdésre terelem a szót. Feltűnő ugyanis, hogy még csak egypár ein bért látni a gyár csarnokában.

— Bizony ez elég nagy gond ■— mondja erre a vezető. — A szükséges százötven munkaerőből egyelőre még csak harminc emberünk van. Legalább tizenkőt-tizennégy lakatosra lenne szükségünk, és csupán kettő van. És ez elég nagy baj, mert már most itt kellene, lenniük, hogy ők is megtanulják a munkafolyamatokat. De hát a munkaerő kérdése nem csupán csak a mi gondunk...

■■■mm———hím

...mim ii —ov

Miközben beszélgetünk, arról tájé- koztat, hogy ez a második olyan házgyár, amelyet nem külföldön vásároltunk, hanem a Skoda Plzeii gyártotta. Feltűnik, hogy a vereknyeiek. szülőfalum lakosai „megrohamozták" a gyárat. Biriőkay, Bauman a legrégibb panelgyárban dolgoztak.

— Közelebb van, meg aztán az újban biztosan könnyebb lesz a munka — fontolgatta korábban. Persze maga sem gondolta komolyan a dolgot, s ő lepődött meg a legjobban, amikor egy szép napon odajött hozzá Kucman Ernő, a leendő gyár mestere, s azt mondta neki, hogy számít rájuk, s ha kedvük van, akkor beírja őket egy tanfolyamra.

— Nekünk mindegy! — mondták, s néhány nap múlva már utaztak is Púchovba, hogy lássák, milyen munka is vár rájuk. A púchnvi házgyárinál- három éve üzemel, s ők elmentek, hogy betanuljanak új munkakörükbe.

A mester, Kucman Ernő is velük tartott. Tizennyolc éve dolgozik a Magasépítő Vállalatnál. Tizennyolc évvel ezelőtt mint kőműves kezdte, azután hatvannyolcban jelentkezett a kétéves mesteriskolába, s immár öt éve tölti be felelősségteljes munká ját. Itt a nagy csarnokban ketten régi barátjával és munkatársával, Kürt Sándorral lesznek.

— Együtt dolgoztunk, jól kijöttünk — mondja —, aztán amikor biztos volt, hogy itt fognak dolgozni, rábeszéltem menjen el ö is a mesteriskolába, legyünk ketten. Ez elég fontos, mert lényegében kelten irányítjuk az egész csarnok munkáját, s nemcsak megérteni, segíteni is kell egymást.

Egyébként elfelejtettem mondani, hugy Kiirt Sándor is vereknyei, majdnem szomszédom. Akárcsak Mar- kusz Sándor, aki kis anyagmozgató kocsival kering, jár ki-be a csarnokból.

—- Szervusz, hát te? — kérdem tőle.

— Itt vagyok... Áthelyezték a garázsunkat. Egy kicsit messze lett volna munkába járni, hát gondoltain, nem fogok én annyit utazni, s eljöttem ide.

— Elég kicsire váltottál.

— Nem is! Csak most, amíg nem indul el rendesen a munka, a termelés. Utána itt fönn a szórógépen leszek — mondja, és mutatja a menynyezeti síneken gördülő, sárga festékkel frissen bekent betonszállító, betonszóró szerkezetet.

— Tele van vereknyeiekkel a gyár — mondom később a mesternek.

— Van belőlük egypár —- és már sorolja is, — Csonga, Lépes, Kovács...

A fiatal Kovács Zoltán nemrég szerelt le. Innen rukkolt be, mert mint villanyszerelő itt dolgozott már akkor is, amikor a gyárat építették. Most már nem villanyszerelő, betono- zóként dolgozik majd a gyárban, noha szükség lesz a villanyszerelői tudására is, hiszen automata, gombnyomásra működő keverőgépen dolgozik majd. Ö is részt vett egy háromhetes átképzésen, s így most már hivatalosan is betonozó szakembernek számít.

Mit is mondjak hát róla? Azt, hogy bár nagyon fiatal még, föltehetőleg nyugdíjas koráig itt dolgozik majd. Olyan típus. Szorgalmas, csendes. 0- lyan ember, aki ha nincs munkája, talál magának. Nem olyan, mint a- kikröl később Kucman Ernő beszélt.

— Tegnap már elküldtem három munkakerülőt. Nincs munkaerő, nem bocsájtják el őket, de hogy megszabaduljanak tőlük, hát átterelik hozzánk. De elküldtem őket, mert csak így tarthatunk itt fegyelmet.

Nos, az említettek közül, azt hiszem, egyiket sem kell majd elküldeni. És ez az, amiért őszintén örülök. Igaz, hogy akár sírhatnék is, hiszen gyermekkorom játszóterét, álmaimat vette el a gyár, de a lakások mellett még ezt is hozta. És ez mindenképpen nagyszerű.

NÉMETH ISTVÄN

ÜJ HÁZGYÁR ezerhatszázzal több lakás

EGY FELHÍVÁS NYOMÁBAN

A VÁROSUNKÉRT

Samuel Horsky a Barde- jov-i VNB elnöke

1975 novemberében a Trebisovi (lerebesij járási Nemzeti Bizottság és a Bardejovi Városi Nemzeti Bizottság felhívássá! fordult hazánk nemzeti bizottságaihoz. Ez a városnak, illetve a járásnak, a kongresszus és a CSKP megalakulása 55. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségeiket tartalmazza. Az eredmény? Szlovákia valamennyi nemzeti bizottsága válaszolt a felhívásra, és egymilliónyi egyéni felajánlás is született. A felhívásból így lett verseny, amelynek győztese még ismeretlen, de nem is ez a fontos, hanem azok az értékek, amelyek ez által a verseny által jöttek létre.

A felhívó bardejovíak kötelezettségvállalásának értéke ?7 millió 90 ezer korona. Ez az összeg még városi méretben is nagy jelentőségű. Ennyi pénzért űj üzleteket, járdákat, akár egy korszerű bölcsődét és óvodakomplexumot Is lehet „vásárolni“. A Bardejovi Városi Nemzeti Bizottság elnökével, S a - muel Horktfval kötelezettségvállalásuk teljesítéséről beszélgettünk.

— A kongresszusért mozgalom, mert nevezhető mozgalomnak is, alapját városunkban 9157 egyéni és 265 kollektív felajánlás képezte. A legértékesebb kezdeményezéseket a város üzemeiből és a szolgáltató vállalatoktól kaptuk. Vállalt kötelezettségeink zömét a Z-akcióban valósítottuk meg. A lakosság munkájának az értéke több mint 21 millió korona.

— Kérem említse meg legjelentősebb akcióikat.

— Z-akciőnk beruházási építkezései közül a legértékesebb a sportpalota. A város parkjaiban 4.5 millió korona érlékben ültettünk ki fákat, cserjéket és virágokat. Oj zöld területet létesítettünk és vettünk gondozásba. Bővítettük a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat: egy önkiszolgáló mosodával, lakástapétázással, a rokkant és nyugdíjasok ruháinak üt napon belüli felár nélküli tisztításával. Kötelezettségvállalásunkban nagy figyelmet fordítottunk a lakások karbantartására, az emlékművek felújítására és restaurálására. Létrehoztunk egy önkiszolgáló lakáskarbantartó műhelyt, amelyet szerszámokkal és pótalkatrészekkel látunk el így a lakásokban előfnrduló kisebb-nagyobb hibákat maguk a lakók is megjavíthatják.

— Az eddig teljesített feladatokból milyen részt vállaltak a fiatalok?

— A Z-aknió építkezésein a munka nyolcvan százalékát fiatalok végezték és végzik. Különösen nagy érdemük van abban, hogy városunk zölden és virágzik. Huszonhétezer erdei és gyümölcsfát ültettek ki. Engem meghatott a felhívásunkat megelőző kezdeményezés. Az ifjúsági brigádok vezetői. a SZISZ-alapszervezetek funkcionáriusai egymásnak adták a kilincset a nemzeti bizottságén. Például a JAS cipőgyár ifjúsági szervezete védnökséget vállalt a város zöld övezetei fölött. Az ö érdemük, hogy városunkban egy lakosra 25 négyzetméter zöld terület jut.

— Hogyan dolgoznak a város fiatal képviselői?

— Számtalan ötletük volt és van, és sosem volt problémánk a megvalósításukkal. Üt agitációs központunk van, legnagyobb a bardejovi fürdő területén működik 600 taggal, ide járnak tapasztalatcserére városunk fiatal képviselői, itt beszélgetnek választóikkal.

11

Kérdezett: ZACSEK ERZSÉBET