Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-07-06 / 27. szám
HENCZE BÉLA Hénczé Béla alig tizenhatesztendős fővel és határozott szándékkal ment el a falujából — Nádszegről. Az volt a célja, hogy maid visszatér. És Így is történt. A közben lepergett négy esztendő alatt elvégezte a Komáromi Gépipari Szakközépiskolát, majd az utolsó napon nem kevés nosztalgiával búcsúzott el az iskola falaitól. Kezet szorított a tanáraival, iskolatársaival, aztán buszra ült. majd kiszállt faluja főtarén. A szövetkezetben örömmel fogadták. Kell a jó szakember, mondták. De csak a jó. Itt majd bebizonyíthatod, mit tanultál azalalt. amfg mi négyszer arattuk le a gabonát. A fiatalember másnap munkába állt — éppen kezdődött az aratás. A gépjavító műhelyben ilyenkur kell az ember s őt egyéb ként is erre a munkaterületre képesítette az iskola. Aztán három hónap múlva isméi buszra ült, ismét elment a faluból. Katonaság. Akkor azt mondták neki: jól bizonyítottál, számítunk veled .ha a két esztendő letelt. Aztán letett. És mielőtt hazaérkezett, a katonafiúról egy dicsérő minősítés is érkezett a postán. Az állt benne, hogy ügyes, kezdeményező, az alakulatnál SZISZ alapszervezeti elnökként ugyanúgy megállta a helyét mint katonaként. Közéleti típusú fia talember. A szövetkezetben örömmel olvasták a sorokat. Nem lepődtek meg rajta, a rövid három hónap alatt ók is ilyennek Ismerték meg. Amikor aztán rövidre nyírt frizurával másodszor is hazaállított és munkára jelentkezett, azt kérdezték tóle: elvállalná e a gépjavító műhely vezetését? 0 mérlegelt, majd úgy találta, bogy ha bizalmat szavaznak neki. s a feladathoz elég bátorságot érez, nem mondhat nemet. Egyébként is izgatta a dolog, bár ma őszintén megváltja, a félelme volt erősebb. Érthető. Negyvenhárom ember munkáját irányítani, bánni velük, bizony nem lesz köny- nyií dolog. Ráadásul nem kevés köztük az apja-korabeli, akik minden bizonnyal furcsán veszik majd. hogy egy alig huszonhárom esztendős legény lesz a „főnökük.“ Béla munkába lépett. Igaz. nem keveset töprengett az ezt megelőző napokon. Ügy látta, a legjobb amit érvényesíthet, a becsületes módszer: nyíltan, egyenesen, demokratikusan bánni az emberekkel, ellátni a feladatot. Sikerült. Tudni kell, hogy a szövetkezet ma is. akkor is az ország legjobbjai közé tartozott. Hogy amikor azt mondták: szükség van rád — ugyanúgy nem küszködtek munkaerőhiánnyal, mint ahogy ma sem. Hogy gazdasági eredményeik híre messzire eljutott és joggal érdemelt elismerést. Akkortájt egy országos versenyt hirdetlek meg a gépállomások a szövetkezeti gépjavító műhelyek között, melynek kritériumai között ilyen fogalmak szerepeltek: munkaszervezés, gazdaságosság, effektivi- tás, munkahelyi légkör, munkakörnyezet. Országos elsők lettek. — Hogy nehéz volt-e. nem volt-e nehéz? Mindenesetre dolgozni kellett, mégpedig azzal a tudattal, hogy mindig jobban és jobban, a tehető legbsszsriibhen. És nemcsak az országos elsőbbségért, hanem elsősorban azért, hogy ebben a mezőgazdasági nagyüzemben ue legyen semmiféle fennakadás. Tudatosítani kellett, hogy milyen sok múlik rajtunk gépjavítókon, hiszen ma már egy mezőgazdasági üzeni alapbázisát épp a géppark alkotja. Rendkívül fontos dolog, de gondolom, ezt néni szükséges magyarázni. És őszintén szólva nem is volt nehéz. A munkatársak ugyanígy gondolkod tak. Akkor is. azelőtt is, most is. — Mit szóltak hozzá a szakma öregjei, a sokat tudó mesteremberek, a rangidősek, hogy egy egészen fiatalember a műhelyvezetőjük? — Ügy éreztem, bizalommal fogadtak és ez még több bizalmat adott. Ezen nagyon sok múlott. Persze voltak köztük fiatalok is. velem egyidősek, szóval az én korosztályom. Az igazat megvallva, velük több nézeteltérésem támadt, mint a rangidősekkel. Valabányan a barátaim, és mégis megtörtént, hogy ezen az alapon több lezserséget engedtek meg maguknak. Oe nagyobb súrlódásokra sosem került sor. Mindenki becsületesen dolgozott, s dolgozik ma is. Hogy miért nyilatkozik Hencze Béla rnnlt- idóben? Ma már nem műhelyvezető. A mezőgazdasági nagyüzem, a szövetkezet személyzeti és káderosztályát vezeti. Most gyakorolja az ni hivatását. Ügy került ide, hogy egyszerűen kijelentették: Béla, must itt lenne rád szükség! — Én mondtam meg neki — szólal meg Juhos Árpád, aki eddig hallgatta beszélgetésünket. Juhos elvtárs a szövetkezet elnöke és a pártszervezet elnöke, s tagja a Járási Pártbizottság plénumának. Pillanatnyilag a gyógykezelésen levő elnököt, Navy Istvánt is helyettesíti. Nagy a szövetkezet, szükség volt rá, hogy kialakítsuk ezt a státuszt. Ötszáz- nyolcvan tagunk van. s állandóan itt fekszik az asztalon legalább két tucat jelentkezés. Nem tudunk mindenkit felvenni. Az ötszáznyolcvan tagból 178-an huszonhat é- vesnél fiatalabbak, nagyrészük szakképesített Szóval a knrátlagunk harminchat év. Ügy tudjuk, ezt nem sok szövetkezet mondhatja e) magáról.-- fin pedig úgy tudom, hogy a nádsze- gíek nem csak ezzel dicsekedhetnek. — Minek dicsekedni. Tényeket viszont mondhatok. Tavaly tizennégy milliós tiszta jövedelemmel zártuk az esztendőt. Az utóbbi időben a járás szövetkezeteinek tejho- zamában most már — bocsánat a szerénytelenségért — utolérhetetlennek bizonyulunk, mert 340 tehéntől naponta több mint hatezer litert fejni... szóval ez nem kevés A kukoricánk tavalyi hektárhozama 79 mázsa volt, és gabonafélékben is járási elsők lettünk. Hatvan mázsa. Jó a sertéstenyésztés, a tehenészet. Gondolom érdemes megemlíteni, hogy az egyiket a Béla bátyja, a másikat az apja vezeti. S ha már itt tartunk, hadd beszéljek még valamiről, amiről eddig nem esett szó. Béla a SZISZ-szer- vezet alapító tagjai közé tartozik. Nem vé letlen. hogy egy évvel ezelőtt őt választót ták SZISZ-elnöknek a fiatalok. A szervezet tevékenysége azóta rendkívül feljavult, s mi a szövetkezet részéről minden tólünk telhető segítséget megadunk a fiataloknak, anyagiakban, erkölcsiekben egyaránt. A szociális és koltnrális alapnak évente nyolcszázezer korooa. Igyekszünk a szükségnél' megfelelően és ésszerűen elkölteni. S a fiatalok? Egyre több jót mondhatunk el róluk. Érdemeiket hosszasan lehetne sorolni, de a számok unalmasak, bár nagyon JUHOS. ÁRPÁD fontosak. Tudja, nálunk az a helyzet, hogy tudatosítottak: a formalizmas ellen csakis az építő, kritikus igazságkaresés igényével lehet fellépni. Mert az önismeret rendkívül fontos dolog ám. Menjen ki a faluba, kérdezze meg az embereket, hogy igaz-e, amit ■ most mondani fogok. Nálunk nincs korkn- lönbség. nincsenek nemzedéki problémáink, ami persze nem azt jelenti, hogy néha ne vitáznánk. Csakhogy mi ' a vitának fontos szerepet tulajdonítunk, még akkor Is, ha gyakran hangos, és az; emberek megállnak a szövetkezet épülete előtt, mert kihállat- szik, ha egy-egy nap munkaelosztásán, a termelési értekezleten hangosan keressük s legjobb megoldást, amely mindig a többség véleményéhez igazodik. Hogy miről tn- lyik a vita? Napi gondokról, hiszen naponta kall dönteni, cselekedni. Mivel permetezzünk? Ilyen, vagy olyan anyaggal? Végül . is többnyire minden jól végződik és nincsenek sértődések. — Értem. Értem és mágértem. hiszen a két ember szavaiból sok minden kitűnik. Amikor a szövetkezel ajtaját kinyitottam, tudtam, hogy egy kiváló szövetkezet irodájának kilincsét tartom. Most, amikor távozom, már árról is többet tudok, mitől, uilért és miben kiváló ez a szövetkezet. KESZEÚ FERENC KÉT ARC - VILLANÓFÉNYBEN 5ZÄZ ÉVVEL EZELŐTT NYITOTTÁK MEG A KELET-SZLOVÁKIAI MÚZEUM ELSŐ KIÁLLÍTÁSÁT S2áz évvel ezelőtt — 1876. június 25-én r- nyitották meg ünnepélyes keretek között a Kelet-szlovákiai Múzeum első állandó kiállítását Ebből az alkalomból szeretnénk röviden vázolni é jelentős kulturális, népművelési és tudományos központ gazdag kiállítási tevékenységét, különös tekintettel a szocialista építés időszakában rendezett kiállításokra. A kapitalista társadalom keretei között a Kelet-szlovákiai Múzeum működését — hasonlóképpen a többi kulturális és népművelési intézmények működését is — elsősorban a kizsákmányoló osztályok szűk osztályérdekei határozzák meg. Az osztrák-magyar monarchia idején a múzeum elsősorban olyan történelmi és kulturális emlékek kiállítására törekedett, melyek a magyar nemesség és a feltörekvő polgárság „vitathatatlan történelmi érdemeit“, „haladó voltát“ és „osztályfő- lányét“ voltak hivatottak bizonyítani. E kiállítások legfőbb küldetése tehát az volt, hogy bizonyítsák és megindokolják az elnyomó osztályok kivételes társadalmi helyzetének és osztályuralmának „nélkülözhetetlenségét és szükségszerűségét“. A burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején a Kelet-szlovákiai Múzeum elsősorban nagyon gazdag kiállítási tevékenységgel hívta fel magára a figyelmet. Ebben az Időszakban a múzeum több mint 200 kiállítást rendezett |a legtöbb kiállítás képzőművészeti jellegű volt]. Igv a kelet-szlovákiai közönségnek alkalma nyílt megismerkedni a hazai és külföldi képzőművészeti alkotásokkal. 1933-ban a múzeum megindította az európai nemzetek korabeli grafikai alkotásainak a kiállítását. Közönségünk ebből az alkalomból találkozott először szovjet művészek alkotásaival. Az 1934. elején rendezett szovjet grafika tárlata nagy sikert aratott, amit az is bizonyít, hogy ebben a sorozatban a legtöbb látogató erre a kiállításra volt kíváncsi. A szovjet kultúra iránti élénk érdeklődés, további szovjet témájú kiállítások rendezésére ösztönözte a múzeum akkori vezetőségét. Még 1934-ben megnyílt „A szovjet és csehszlovák művészek karikatúrái“, 1936-ban pedig a „Könyv a Szovjetunióban“ című kiállítás. Hazánknak a Vörös Hadsereg által történt felszabadítása, de főképpen a Februári győzelem után új korszak kezdődött a Kelet-szlovákiai Múzeum életében is. Az alapvető politikai, társadalmi és gazdasági változások alapjaiban megváltoztatták kulturális’ intézményeink küldetését, munkakörét és működését Is. Kulturális és népművelési intézményeink megszűntek a kizsákmányoló osztályok érdekeit szolgálni és egyértelműen hozzáláttak azoknak a felelősségteljes és Igényes feladatoknak a teljesítéséhez, melyek, áz értékek valódi alkotójának, dolgozó népünknek az érdekeit szolgálják. A szocialista építés korszakában a múzeumok azoknak a történelmi és kulturális értékeknek a népszerűsítését helvezik előtérbe, melyek az egész nemzet tulajdonát képezik, melyek bemutatták a munkásosztály és élcsapata a CSKP nehéz és győzedelmes harcát, alkotó erejét és a szocialista társadalom minden területén elért eredménveít és sikereit. A Kelet-szlovákiai Múzeum,: mely tudatában . van fontos és a maga nemébep pótolhatatlan társadalmi küldetésének, minőig gyorsan és érzékenyen reagált és reagál a jelentősebb politikai, társadalmi és kulturális ereményekre, erről tanúskodnak az utóbbi harminc év sorozatos kiállításai. Természetesen ezen á helyen nem foglalkozhatunk minden egyes !?i- álb'fással — nagyon sok helyet venne igénybe — ezért, csak j a legfontpsabbakra szorítkozunk. Elsősorban a következő kiállítások : érdemelnek említési: Már az 1948-ban rendezett“ A kelet-szlovákiai foradalml moz- I galo.m. emlékei“ és az 1949-ben rendezett „A kelet-szlovákiai! forradalmi munkásmozgalom“ című kiállítások világosan ie- lezték, hogy a .Kelet-szlovákiai Múzeum helyes úton jár. és1 fontos szerepet kíván .játszani az új típusú ember — a szocialista ember képzésének . folyamatában. 1951-ben nyílt meg s „A CSKP 30 évé“. 1953-ban „Örök időkre a Szovjetunióval“ című kiállítás. 1980-ban .párt. és . kormány küldöttség részvételével nyitötták meg a „Tizenöt évi építésiünké a kosicei kerületben“ című kiállítást.. 1961-bén rendézték „A kommunista sajtó. 40 éve“, és „A kelet-szlovákiai Vasmű“ kiállításokat. 1970-ben a Kosicei Kormányprogram kihirdetésének 25. .évfordulója alkalmából, ünnepélyes keretek között' nyitották .meg „A Kosicei Kormányprogram —. határkő Csehszlovákia éleiében“ című kiállítást. Az elmúlt évben párt- és. kormányküldöttség részvételével nyitották meg a. múzeum történetében egyik legfontosabb kiállítást a „Forradalmi munkás- és kommunista mozgalom Kelet-szlovákíában“ című állandó kiállítást. Pártunk. XV. kongresszusa tiszteletére rendezte a múzeum a „Párttal élni és győzedelmeskedni“ című’ kiállítást, amely szemléltetően ábrázolta Kelet-Szlováki3 fejlődését a XJV. és a XV. pártkongresszus közötti időszakban. Nem kerülheti el a figyelmünket a múzeumlátogatók állandó gyarapodó száma sem. Míg az osztrák-magyar monarchia idején a látogatók száma évente 15—16 ezer volt, a burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején 30—40 ezer, addig az utóbbi időben általában 150—170 ezer ember látogatja meg a Kelef- -szlovákiaí Múzeumot, atni yi’ágosan tanúskodik á dolgozók .tudományos, kulturális és népművelési igényeiről. Rövid áttekintésünkből is nyilvánvaló, hogy a Kelet-szlovákiai.Múzeum nagyon fontos és széleskörű kulturális, társadalmi és, politikai munkát végez és készen ál! a .XV. nartkoji? resszus határozataiból reá váró Igényes és felelősségteljes feladatok teljesítésére. TAKÁCS ARTÜR A Koíicei Kormányprogram épülete, ma e Kelet-szlovákiai Múzeum főépülete, a „Forradalmi munkás- és kommunista mozgalom Kelet-szlovákiában“ című kiállítás színhelye Foto: Takács A „Forradalmi munkás-...“ kiállításnak a „Dnkls — a szabad ság kapója“ cúhű részlete. Foto: H. G e r e c o v á
