Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-11-09 / 45. szám

* PANORAMA Filmhíradó Tuniszban megtartották az UNESCO Film- és Tv-taná- csa keretében működd Nemzetközi Filmhíradó Szervezet (Internacional Newsreel Association) XXL közgyűlését. A szocialista és tőkés országok csaknem valamennyi filmhíradócégéből álló szervezet először tűzött napi­rendre olyan kérdéseket, amelyek a helsinki ajánlások­kal, mindenekelőtt az embargómentes, szabadabb infor­mációáramlással kapcsolatosak. Megállapodás született a filmhíradók cseréjének a meggyorsítására, a színes nyersanyagok mielőbbi beve­zetésére, a nemzeti tv-állomásokkal való együttműködés bővítésére, és egy sor olyan különleges technika alkal­mazására, amelyek világszerte megörvendeztethetik a mozinézőket. Az l.N.A. közös stábja forgatta az idei olimpiai játé­kokról szóló színes riportfilmet is. Érdekesnek mondható az a több oldalról elhangzott, adatokkal alátámasztott beszámoló, hogy a mozinézők világszerte elvárják a híradók vetítését, csak az ilyen típusú filmekkel tekintik teljesnek a műsort. A közeljövőben megsokszorozódik a közös alkotások száma. Az amerikai elnökválasztás, több világverseny, egzotikus túra, expedíció lesz majd a témája az l.N.A. megbízására készülő produkciónak. Eezeket a filmeket a nemzetközi szervezet azonnal és devizamentesen te­szi majd közkinccsé minden tagországban. Így a hazai nézők is gyorsabban láthatják majd a mozik kísérőműsoraként ezeket a mind gyakrabban szí­nes híradófilmeket. Locomotív dupla album Hamarosan a boltokba kerül az egyik legnépszerűbb magyar együttes, a Locomotív GT ötödik lemeze, amely egyúttal az első dupla album a magyar pop-zene tör­ténetében. A zenei anyagnak csak háromnegyed része teljesen új. Az egyik oldalon már ismert dalok kon- * eerifelvételeit hallhatjuk. Különösen az első Kovács Ka- ti-albumról a kevésbé ismert Várlak és az Eső és En című számok újszerű feldolgozása hangzik kitűnően. Nagy szerepet kapott ezeken a felvételeken a közön­ség reagálása, mert a pop-zene valóságos környezeté­nek hangulatát árasztja a lemezről. Az új Locomotiv-album egész sor kiváló dzsesszmu­zsikus közreműködésével készült. A Dely fivérek meg­számlálhatatlan egzotikus ütőhangszeren, Gőz László és Friderich Károly kürtön, Neumáyer Károly és Sípos Endre trombitán, Dés László és Gábor István tenor, Ber- gendi István bariton szaxofonon játszik. Postást Júlia és Várszegi Éva énekkel színesítik a felvételeket. Néhány új hangszert is hallhatunk, köztük Presser Gábor kezelésében az egész hegedűkórust utánzó stringst. Karácsony János és Laux József zeneszerző­ként is bemutatkozik. (pv) AHOGY VOLT Ernest Hemingway Nobel-dtjas író életét számtalan legenda övezte. Fordulatokban gazdag élete és halálának különös körülmé­nyei sok találgatásra adnak okot. A meg­annyi rejtélyre kapunk legalább részben magyarázatot az író élettársának, Mary Welshnek most megjelent könyvéből. Ojságírónő volt a harminchat éves és két­szer elvált asszony, Mary Welsh, amikor a Time című hetilap haditudósítójaként 1944- ben Párizsban megismerkedett Ernest He- mlngwayjel. Az író már a harmadik talál­kozásukkor megkérte a kezét. Mindezt egy 537 oldalas, most megjelent könyvből tudják meg az olvasók Mary Welsh Hemingway írta, a címe: Ahogy volt. A maga Ifjúságát és a Hemingway felesé­geként eltöltött tizenhét évet írja meg, ja­varészt naplójegyzetek és levelek alapján. Amikor férjhez ment a nagy íróhoz, sa­ját újságírói pályáját feladta: feleség lett, titkárnő, férje művelnek első olvasója és bírálója. Társa a Pilar nevű jachton tett hajózásokon és halászatokon, az afrikai va­dászatokon, a spanyolországi bikaviadalo­kon. Könyve szerint a Papa — ahogy Heming- wayt mindenki nevezte — kedves és gyen­géd tudott lenni, cicuskámnak nevezte, de néha dühkitörései voltak, amikor minden­nek leszldta. Egyszer még az írógépet (Ma­ry írógépét) is a földhöz csapta dühében, mások előtt bort locsolt az arcába, s egy­szer meg is ütötte. De szerette. Egyszer egy hónapig távol voltak egymástól, eza­latt Hemingway húkz levelet és fél tucat táviratot küldött Marynek. Felesége, titkár­nője, társa és múzsája volt Mary. Még -a repülőszerencsétlenséget is együtt élték át 1954-ben, Afrikában. Tizenhét évi házasságuk alatt Hemingway csak három regényt írt. Egy kimagaslót, Az öreg halász és a tengert, amelyért Nobel- -díjat kapott. Egy — Mary szerint — gyen­gébbet: A folyón át a fák közé. Marynek már a kézirat elolvasásakor és legépelésé- nél nem tetszett ez a könyv, de nem mond­ta meg a férjének, mert — mint írja: „a múzsákat nem rossz hírek közlésére szer­ződtetik“. A harmadik könyv, az Éden kert­je még nem jelent meg, máig kéziratban van. (P») A hetvenes évek elején a (T*i lengyel rockzene meste­re, Czeslaw Nlemen há­rom fiatal zenésszel megalakí­totta a Grupa Nlemen-együttest. Ez a négytagú csoport csakha­mar beutazta Európa nagy ré­szét. Az első nagyobb koncert­jük után azonnal meghívást kaptak a skandináv államokba, később Belgiumba, majd az NDK és az NSZK következett. Az említett államokban számos lemez és rádiófelvételt készí­tettek. Négy hónapon belül is­mertek lettek nemcsak otthon, hanem külföldön is. Részt vet­tek a müncheni „Jazz and rock“ és a belga „Jazz bilzen“ fesztiválokon. A dzsessz olyan kiválóságaival léptek fel, mint Chich Corea, Sonny Rollins, Jean Luc-Pontay és a Maha- vishnu Orchestra. Az Oda és a Vénusz közös albumuk után Niemen kivált az együttesből. A megmaradt trió a Silesian Blues Band nevet vette fel. Ek­kor kezdődött a három kiváló, tehetséges zenészből álló e- gyüttes pályafutásának máso­dik szakasza. Később a hosszú elnevezésből SBB lett. Jelenleg ők a legjobbak Lengyelország­ban. Gyakran szerepelnek az é- szaki államokban és az NSZK- ban, de ismerik őket más or­szágok fiataljai is. Magyaror­szágon és a Balti-tenger part­ján közösen turnéztak a Loco- motiv GT-vel. Berlinben a Puh- dys csoport volt a partnerük. Csehszlovákiában is már több­ször szerepeltek: Ostraván a Zenei Színházban, Prágában, Brnóban és Bratlslavában is tapsolhatott nekik a közönség. Koncertjük műsorát egy szvit­hez hasonló összetett szerze­mény képezi, amelyben a rock­tól a bluesig mindent játsza­nak. A színvonalat nagyon e- mell Jozef Skrzek énekes, aki a klasszikus bluest úgy adja elő, ahogy európainak még nem sikerült. Mikor megkérdez­ték, mindez hogy lehetséges, a következőt válaszolta: — Szilé­ziából, bányászvidékről szárma­zom. Valószínűleg innen lent­ről, a mélyből származik a blues. Én úgy éneklem, ahogy azt érzem, könnyedén.“ Az SBB mögött már három nagylemez van, mindhárom a Polskié Nagrania gondozásában jelent meg. Az utolsó albumuk­ból, Pamiceből 60 000 példányt adtak el. Most röviden bemutatjuk az együttes tagjait: Jerzy Piotrovskij tipikus dzsessz-rock dobos, aki már több együttes tagja volt. Szin­te minden egyes zenei stílust eldobol kiválóan. Stílusát a MahvJíhnu Orchestrához lehet­ne hasonlítani. Antymos Apostolis, mint a neve is elárulja, görög szárma­zású. Hangszere a szólógitár. Igyekezett sajátos stílust kia­lakítani. Példaképül állítja az amerikai blues képviselőit, de nem utánoz. Koncerteken a ze­nei hatás tetőpontját a dupla dobolással érik el, mikor An­tymos is a dobok mögé ül és egyszerre ketten dobolnak. Jo­zef Skrzek, az SBB vezetője, zeneszerzője sokoldalú zenész. Nehéz megállapítani, hogy me­lyik hangszeren játszik Jobban. A basszusgitáron olyan szólót játszik, melyre minden gitáros büszke lehetne', ha az orgoná­hoz ül, szintén példátlan cso­dákat művel. Az orgonán kí­vül a moog szintetizátoron és a zongorán is játszik. Mindhá­rom hangszert a zenei aláfes­tésekhez használja. Bogdány Géza a szerző felvétele iGfclMSX Ismét — lassan már azt sem tudni, hányadszor — házasságot köt Elizabeth Taylor amerikai filmszínész­nő. A filmsztár a minap Bécsben, az osztrák főváros­ban eljegyezte magát John Warner volt amerikai politi­kussal. ooooo Kabuz ben Szaid, a kő­olajban gazdag Omán szul­tánja Chicnaóban egy Boe­ing 747-es‘ repülőgépet bé­relt, hogy hazaszállíthassa azt, amit az USA-ban össze­vásárolt: hat Cadillac típu­sú gépkocsit, hat Mercedes ' gépkocsit, egy motorcsóna­kot, 47 000 dollár értékű női 1 ruhaneműt, 12 tonna szer­számot, 12 hűtőszekrényt és egy bélyegzőgépet. ooooo Szuperférfi képét közölte' a nyugatnémet Bunte Illus­trierte úgy, ahogyan a hölgyolvasók szavazatai a- lapján a fotósok „összerak­ták". A homlokát Clint East- \ woodtól, a szemét Paul New- mantól, az orrát Robert Red- ; fordtól, a száját Marion Brandótól, az állát pedig Dustin Hoffmantól ’kölcsö­nözték. Az így „szerkesz- \ tett" szuperférfi képe nem • éppen szívderítő. • A lap meg is kérdezte: ; „Tegyék a kezüket a szí­vükre, hölgyeim, valóban i- lyennek képzelik álmaik lo­vagját?" ooooo Az amerikai elnökválasz­tási kampányban ismét fel­idézték a W atergate-bot- rány okozta traumákat. Ez­úttal Mondale, a demokrata párt alelnökjelöltfének a fe­lesége dobta fel a témát. Mondale feleségét megkér­dezték, hogy mi a vélemé­nye a politikáról és a bot­rányokról. — Az utóbbi időben két nagy botrányunk volt. A Watergate-botrány és a Wa- tergate-ágyak körüli affér. Ez utóbbi nyilván arra az eseményre utal, amikor le­leplezték, hogy egyes de­mokrata párti szenátorok ál­lami pénzen fedezik titkos légyottjaik költségeit, és a szeretőket hivatalosan tit­kárnőkként alkalmazzák. Mondale felesége a fenti nyilatkozathoz magyarázatul még hozzátette: — Van azonban a két bot­rány között egy lényeges kü­lönbség. A Watergate-ágyak esetében a demokrata párti szenátorok azokat a bizo­nyos ügyeket titkárnőikkel folytatják, a nagy Watergate- -botrány esetében viszont a republikánusok ugyanezt tet­ték — de az egész amerikai hemzettel. (pl) ^gÍBi¥ÍXÁBflI T. Mária ráérősen sétált az önkiszolgáló bolt hatalmas polcai között, csábította őt a sok szép áru. Kint a kirakat hatalmas üvegtáblái mögött zsibongott a város. — Egy pillanat — állt meg a pénztárosnő keze a visszajáró pénzzel, amikor Mária asz- szony a kosarában levő áruért fizetett —, egy kis türelmet kérek, valamit el kell intéznem. Mária szótlanul várakozott, időközben jócs­kán megnőtt a mögötte állók sora. Bosszan­totta egy kissé, hogy nem a másik pénztárat választotta, most már nyugodtan mehetne a dolgára. Valaki a sorkígyó végén hangosan el- káromította magát. — Kérem, szíveskedjék velem jönni az Iro­dába — állt meg mellette kisvártatva egy fe­hér köpenyes férfi. Keresztülfurakodott a tömegen, és nem tud­ta mire vélni ezt a furcsa viselkedést. „Mi ü- tött beléjük, miért tartanak fenti“ — bosszan­kodott magában. A pénztárosnő meg visszaült a helyére, és ujjai boszorkányos ügyességgel táncoltak a pénztár gombjain, aminek következtében a sor is szemmel láthatóan gyorsan megcsappant. Pár méterrel odébb, az „Idegeneknek belépni tilos“ feliratú ajtó mögött az áruház vezetője zavart mosollyal így fordult Máriához: — Elnézését kérem, asszonyom, ezért a kel­Maigret felügyelő a trafikban lemétlenkedésért, de sajnos értesítenem kellett a rendőrséget is. Az a pénz, amellyel az i- mént fizetett, hamisítvány. Kezdetben inkább csak heccből csinálta P. K., imponált neki a saját ügyessége, sikere. Már a grafikai ipariskolában rájött, hogy az ecsettel és a festékkel csodákat lehet művel­ni: igazolások, orvosi pecséthamisítványok, a- láírások kerültek ki a „műhelyéből“. Végtelen elégedettséget érzett, amikor a vil­lamoson az ellenőr nem jött rá a trükkre, hogy igazolványán a bélyeg is meg a pecsét is festve van. Igaz, két álló napig piszmo­gott vele, de hát akkor inkább diákcsínynek nevezhettük volna ezt. Ahogy múltak az évek, P. K. is sok min­dent megért: esküvőt, válást, munkahelyi ne­hézségeket, sőt egy alkalommal a törvénnyel is összeütközésbe került. Most már nehéz len­ne kinyomozni, hogy az elfeledett régi „mes­terséget“ mikor húzta elő, akkor-e, amikor az elmaradt tartásdíj szép összegre kerekedett, vagy akkor-e, amikor mér a harmadik mun­kaadója mutatott neki ajtót? A harmincöt éves P. K. egy napon vásárolt magának néhány po- ligráfiai szakkönyvet, egy lemezes fényképe­zőgépet, egy kiselejtezett ócska nyomdai saj­tót és néhány marható fémlemezt. Attól fogva többé senki se látta őt az olcsó vendéglők­ben, ahol egyébként már törzsvendégként is­merték, sőt még a futball sem érdekelté. Ha valaki becsöngetett hozzá, nem nyitott ajtót. Két hónap múlva megszülettek a házi nyomda első termékei: metszetek, postai bélyeghami­sítványok és kísérletképpen néhány bankó. Vagy fél év elteltével kezébe vehette az első maga gyártotta százkoronást, amelynek alján éppúgy, mint a valódinak, ott volt a felirat: „A bankjegy hamisítása a törvény értelmében bün­tetendő“. Mint másolat, nem volt semmi külö­nös, első pillantásra szakasztott mása annak a zöldhasúnak, amelyért másoknak becsüle­tesen meg kell dolgozniuk. Feltételezte, hogy az üzletekben a szokásos forgalom mellétt el­sütheti termékeit. Az első eresztésből négy százast sikerült is minden féltűnés nélkül, e- gyet a sarki automatánál hagyott, kettőt a háztartási boltban vásárolt el, egyet pedig a helyi trafikban váltott fel. A kővetkező soro­zat már külsőre jobban sikerült. Pénzgyáro­sunk* azonban nem sokáig örülhetett szeren­cséjének, a rendőrség hamarosan pontott tett sikereinek végére. Az utolsó darab százasról, amely mér egyenesén a törvény embereinek a kezébe kerül, a szakértők úgy nyilatkoztak, hogy aránylag jó másolat. — Asszonyom, ne sírjon, én elhiszem, hogy önnek sejtelme sem volt erről — nyugtatta a szipogó asszonyt a nyomozó rendőr. — inkább igyekezzék rájönni, hol került önhöz ez a ha­mis százas. T. Mária tanácstalanul vállat vont, könny­áztatta zsebkendőjét gyűrögette idegességében az ujjai között. — Természetesén az is előfordulhatott, hogy fizetéskor a többi papírpénz között volt a bo­rítékban, noha ennek nagyon kicsi az eshető­sége, mert ez a pénz átment a bank és mun­kaadó pénztára dolgozóinak a kezén, ők pe­dig ezt észre szokták venni. Mivel százkoro­násról van szó, valahol ötszázasból kaphatta vissza. Próbáljon meg rá visszaemlékezni! Feldúlt idegállapotában nagy nehezen kezd­tek körvonalazódni az előző nap eseményei. Az ébresztőóra csörgése, a kellemetlen felke­lés, a sebtében bekapott reggeli, majd roha­nás az autóbuszra... Nyomasztó lucskos őszi reggel volt. Ahogy futott a buszra, eszébe ju­tott, hogy nincsen jegye. Gyorsan vásárolt né­hányat a közeli dohányboltban, s még örült, hogy az eladónak volt visszaadnia az ötszá­zasból. — A trafikban... — mondta lassan —, gon­dolom, a trafikban váltottam fel... Néhány óra múlva a nyomozó rendőr elé­gedetten tért vissza a dolgozószobájába. — Már készen is vagy? — fogadták a tár­sai. — Készen, és nem sokára a „művészt“ is hozzák pénzgyárostul. De ez még nem min­den! Ha új nyomozóra lesz szükségünk, máris tudok egyről, aki emberek százait képes fel­ismerni egyetlen látás után, sőt még jellemez­ni tudja őket. A mi Maigret felügyelőnk egye­lőre nem messze tőlünk, a 9arki trafikban dol­gozik. j.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents