Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-11-09 / 45. szám

4

Keresik a megoldást

A plesiveci (pelsőci) egyesített Vörös Csillag Etsz-ben a SZISZ tevékenysége felől érdeklődtünk.

BEVEZETŐ HELYETT

Farkas István efsz-elnök: Mi a helyzet az ifjúsági mozgalommal? Támogatásra van szükségük. Már régebben gondoltunk rá, hogy üzemi SZISZ- -szervezetet kellene létrehozni. Nem ment, mert az egyesítéssel voltunk elfoglalva. Az egyesítés után fiatal, sokoldalúan képzett, tág látókörű emberekre volt szükség, akik tépést tudnak tartani a fejlődéssel, megtudják oldani a szövetkezet gazdasági és szociális gondjait, biztosítani tudják a mező- gazdaság további fejlődését.

Barkó Mária SZISZ-titkár: Mindenképpen számítottunk arra, hogy az egyesítés után végre lesz üzemi SZISZ-szerveze- tünk. Hiszen öt falu fiataljai dolgoznak, egy szövetkezetben. És tudtuk, hogy biztosan leszünk elegendően egy alapszervezethez. 1975-ben sikerült megalakítanunk a SZISZ üzemi szervezetét, jelenleg huszonöt agilis tagunk van.

Farkas István efsz-elnök: Minden egyéb mellett örülök annak, hogy szövetkezetünk mellett SZISZ-szervezet van. Nem nagy, huszonöt fiatal alkotja. Annak idején azért szorgalmaztam a megalakulást, mert a fiatalok általában nem tagok, hanem alkalmazottak szövetkezetünkben. Így egyetlen testületben sem képviselhettek, de mint SZISZ-szervezet, természetesen élhettek bizonyos jogokkal. Ma a fiatalok képviselve vannak a vezetőségben és a különböző testületekben is. A mi szövetkezetünkben a fiatalok munkája garancia. Fontosabbak, mint az idősebbek.

Barkó Mária SZISZ-titkár. E- gyesített szövetkezetünkben kilencven fiatal dolgozik. Az, hogy üzemi szervezetünknek mindössze csak huszonöt tagja van, talán azzal magyarázható, hogy a fiatalokban él valamiféle lokálpatriotizmus, inkább saját falujukban érzik magukat otthon.

Pásztor István SZISZ-elnők: A politikai-ideológiai neveléssel, a felelősségérzettel nincs baj. Ami bennem hiányérzetet kelt, az leggyakrabban a közösségi élet. Pedig a SZISZ csak akkor töltheti be igazán küldetését, ha nem kívülről próbál hatni a fiatalokra, hanem belülről, s a politikai-ideológiai nevelést is a közösségi élet, a szórakozás, a művelődés, a mindennapi munka oldaláról közelíti meg. így az is hatékonyabb lesz, hiszen a SZISZ igazi nevelő hatása éppen a közösség emberformáló erejében rejlik.

MI A HELYZET?

Farkas István efsz-elnök sokat segített a SZISZ-szervezet megalakításában. Járta a munkahelyeket, gyűléseket hívott össze, s magyarázta a szervezet fontosságát, előnyeit.

— Lényegében a SZISZ-szer- vezet az eltelt egy év alatt e- redményes munkát végzett — mondta a szövetkezet elnöke. — A tervezett politikai előadásokat megtartották. Társadalmi munkát szerveztek, segítettek a kukorica és a takarmányrépa betakarításában. Hulladékvasért 1350 koronát kaptak. Ünnepségeken vesznek részt, e- zek szervezését segítik. Tavaly a szövetkezet évzáró gyűlésén műsorral szórakoztatták 8 tagságot. Kirándulásokat is szerveztek.

— Elvárom — folytatta —, hogy a jövőben a fiatalok részt vegyenek a brtgádmozga- lomban, mutassanak példát a továbbtanulásban, fejlesszék a tömegsportot.

Fazekas Árpád, az efsz főmérnöke, aki a SZISZ Roiöavai Jb elnökségének tagja, sőt a SZISZ Központi Bizottsága plénumának Is tagja:

— Én először Is a SZISZ- taglétszám bővítését, a testre szabott feladatok szétosztását, vállalását tartom a jövőben fontosnak. S aktívabb, lelkesebb munkát várok, mint eddig. Mert adódhat azért hiányosság. Lehetőségeink mindenesetre a jövőben óriásit nőnek. Száműzni a formalizmust, mert a formalitások elbátortalanítják, s még a jó ügytől is elriasztják az embert. A szervezeti életnek is vonzónak, érdekesnek kell lennie. Persze, ez sokkal több munkát, több tapintatot, óvatosságot igényel. Egy rosszul sikerült rendezvény többet árthat, mint a- mennyit huszonöt kiváló használni tud. Több őszinteségre, nagyobb vitakészségre lenne szükség.

Pásztor Bálinttal a G. Hor- ka-i (gömörhorkai) gazdaság gépműhelyében találkoztam. Tagja a SZISZ üzemi bizottságának, Gömörhorkán a községi alapszervezetben is tevékenykedik, tágja a tánccsoportnak. Természetes hát, hogy a tánccal kezdte:

— A tánc a szenvedélyem. Vezetőségi ülésünkön már elmondtam, hogy szeretnék egy tánccsoportot alakítani. Ehhez a tervhez várok támogatást a SZISZ-től is. A SZISZ-nek szerintem is nagyobb gondot kellene fordítania a kulturális é- let fellendítésére. A szövetkezetben dolgozó fiataloknak nagy szükségük van a SZISZ-re. Tőle várnak szórakozási lehetőséget. A szövetkezethez tartozó öt községben pedig ebből kevés van. A SZISZ ma már teremthetne. A szabad tdejét alig van hol eltöltenie az embernek. Amikor megalakítottuk a SZISZ-szervezetet, klubhelyiséget ígértek, sajnos, a mai napig nincs klubunk.

— Sajnos egyesített szövetkezetünknek nincs saját székháza — mondta Fazekas Árpád. — Ezt az Irodaházat béreljük, évente százezer koronát fizetünk érte. És még kilátás sincs arra, hogy építhetnénk egy trodaközpontot. Pedig elkelne egy klubhelyiség, ahol összejöhetnénk. Plesive- cen (Pelsőcön) a helyi nemzeti bizottságon is jártunk ebben az ügyben. Sajnos, a községiek sem tudnak helyiséget biztosítani számunkra. Most a SZISZ II. kongresszusára készülve, tenni kellene valamit, hogy mi is aktívabban dolgozhassunk. A gondok megoldása nemcsak a szövetkezet vezetőségén múlik.

I. B.

MEGSZILÁRDULT A BARÁTSÁG

Ez év júniusában a Moldava nad Bodvou-i (Szepsi) Magyar Tannyelvű Gimnáziumba vendégek érkeztek Magyarországról, az en- csi Váci Mihály Gimnáziumból. A találkozás eélja a két iskola közötti barátság elmélyítése volt. Az encsiek részéről az iskola igazgatója, Boros Pál és a KISZ-titkár, Gombár Imre, a szepsi gimnázium részéről pedig Nagy János igazgató és Gacsay Éva SZISZ-elnök írta alá a barátságról szóló szerződést. Így a két iskola számos kulturális és sportmegmozduiást szervez közösen. Conto* László, a szepsi gimnázium SZISZ bizalmija fáradozik a rendezvények sikeréért.

Október 3-én a szepsi gimnázium tornatermében a két baráti iskola diákjai összemérték erejüket kosárlabdában* és röplabdában. Mindkettőben a szepsiek bizonyultak jobbaknak. ,

A következő napon, amely a hadsereg ünnepe, a gimnázium SZISZ-szervezete kirándulást szervezett Duklára, ahol nyolcvan- ezren áldozták életüket hazánk szabadságáért. A vendégek és a hazai diákok megkoszorúzták az emlékművet. Ütban hazafelé megtekintették a svindíki múzeumot, ahol a diákok érdeklődéssel szemlélték a kiállított tárgyakat. MOLNÁR SAROLTA

Moldava nad Bodvou

V

ajon miben különbözik a 2iar nad Hronom-i alumíniumgyár ifjúsági szervezete a többitől? A kérdéssel Fran- ti*ek PolakoviChoz, a SZISZ járási bizottságának gyári felelőséhez fordultam.

— A munkában és a nehéz munkakörülményekben. Ezek diktálnak mindent. Továbbá a nagy létszámban — 840 munkás és technikus dolgozik a szejvezetben és van 320 ipari tanulónk is. A négy műszakban folyó munka és az, hogy a többség bejáró, nagyon megnehezíti a szervezet helyzetét. De mi mégis csak jót mondhatunk róluk.

Hogyan hidalják át ezeket a nehézségeket az üzemi szervezet vezetői? — kérdeztem Péter Weis elnöktől.

— A legtermészetesebb úton. Tudjuk, milyen erős egy kollektíva hatása, s mégin- kább azé a közösségé, amely a munkahelyen alakul. Ezért a közös munkahely a szervezés alapja. Három Ifjúsági szocialista brigád dolgozik már három éve jó eredménnyel, további két brigád most alakul. Ezek a fiatalok a nehéz feladatok teljesítésére is hamarább vállalkoznak, mert bíznak önmagukban és egymásban. A brigádok állandóan vetélkednek egymással. Ott, ahol két alapszervezet van, ki lehet hívni egymást a szervezeti élet bármely ágában. Pártunk XV. kongresszusának tiszteletére rendezett verseny, amely az év végéig tart, a lehető összes tevékenységi területet magába foglalja: szocialista kötelezettségvállalást a munkahelyen, beleértve az Ifjúsági Fényszóró és a Zenit mozgalomba való bekapcsolódást, városszépítést, erdei és mezőgazdasági, társadalmi munkát, az ideológiai nevelést, a sportot, a kultúrát, a pionírokkal való foglalkozást .. Két-két szervezet versenyez és ellenőrzi egymást. Így az egyéni fantázia is szóhoz jut, Jobb a lehetőség a hasonló munkakörű csoportok eredményeinek az összehasonlítására. A verseny befejezésekor a győztes kollektíva jutalomkirándulásra megy. Mindez cseppek- ben, de kihat gyárunk ifjúsági munkájára.

— Ezért is fogadtátok szívesen, hogy a tagkönyvcsere alkalmából folytatott beszélgetéseken a fiatalok jó ötletekkel jöttek.

— Természetesen. Szeptember 30-íg befejeződtek a beszélgetések, és október végéig az új igazolványokat is átadjuk a tagoknak, az „újoncoknak“ és a „veteránoknak“. Bizonyos százalékú létszámcsökkenést várunk. Főleg az idősebb, most más termelési feladatokkal és más irányú társadalmi munkában jobban elfoglalt SZISZ-tagok száma csappan meg, no meg a kevésbé aktívaktól búcsúzunk el.

— Mondj valami közelebbit a legfiata- labbakról, a szakmunkástanulókról! Mint hallottam, 94 százalékuk SZISZ-tag.

— Igen, s ez meg is látszik a munkájukon. Bár a szokott gondokkal küzdünk mi is: kicsi a diákotthon, tantermeink sem a legkorszerűbbek, de még így is jó eredményekről adhat számot a szakmunkás-utánpótlás. S ez 'nemcsak a sportversenyekre vonatkozik. Reszortunkban a mieink nyerték meg a szakmunkástanuló-akadémiát, és magas elismerést kaptunk a minisztériumtól. Ami később kezd nehézségeket okozni, az a munkahelyen való bekapcsolódás az új szervezet tevékenységébe. Itt kell igazán segíteni. De az első lépésekhez is kellemes emlékek fűzik szakmunkástanulóinkat. Az avatást történelmi nevezetességű helyeken rendezzük, Ostry Grúiíon, Kfakon, Kremnickán.

— Nagy a gyár ifjúsági szervezeté, s e- gyik gondja a helyszűke. De tiétek a város egyetlen ifjúsági klubja, a Technik ...

— Kerek ötven férőhellyel. Sebesta mérnök, a klub vezetője „gyámsága alatt“ diszkókat, társasjátékokat, összejöveteleket rendezünk, itt folynak gyűléseink, beszélgetéseink. De a hely kevés, kevés! Lenne egy megoldás. Az üzemi klub emeleti helyiségeit ugyanis egy kávéház foglalja el. Erre fenjük a fogunkat, s talán nem eredménytelenül. A tornatermeknek is szűkében vagyunk, bár az I. számú alapiskola, melyet mi patronálunk, heti hat órára átengedte tornatermeit.

— Utolsó kérdésem: Mi a fiatalok problémája a te szemszögedből?

— Nagyon szeretném, ha üzemi bizottságunknak több beleszólása lenne a szociális kérdésekbe. Ha a szakszervezet jutalom- és lakáselosztásnál nem mellőzné a mi véleményünket. Azt szeretnénk, hogy az ifjú munkás érezze: 3 munkáját a szervezetben megbecsülik, felfigyelünk rá, tudunk róla, számítunk rá. S hogy ő is, bármely nehézsége adódik, támaszkodhat ránk. Utóvégre, ezért is vagyunkl

SERES VLASZTA

r

Mi újság

a ti gyáratokban?

Négy napon át tanácskozott a magyar fővárosban a fejlődési világkonferencia félezernyi küldötte. A több mint száz ország és nemzetközt szervezet képviselői öt világrészből gyűltek össze Budapesten. Bs mert a konferencia tárgya a harmadik világ fejlődése és a béke összefüggése volt, túlnyomó többségben voltak az afrikaiak, ázsiaiak, latin-amerikaiak. Az afrikaiak közt volt egy fiatalember.

LUMUMBA FIA

Bárhol mutatkozzék be, nevének hallatára mindenki felkapja a fejét. Korunk politikai színpadának gyorsan változó szereplői közül kevesen vannak, akikre másfél évtized távlatából is ilyen élénken, ilyen tisztán, ilyen tisztelettel emlékezünk. így hívják:dr. Emery Lumumba. Az 1961-ben mártírhalált halt politikusnak, a volt Belga- -Kongó első független nemzeti kormánya elnökének, Patrice Lumumbának a fia. A fejlődési világkonferencia harmadik számú bizottságában találkoztam vele. Választékosán beszéli a magyar nyelvet.

■— Hat éve élek Budapesten — hárítja el az elismerést. — A közgazdasági egyetemre (így mondja „a közgázra“) jártam, az idén doktoráltam.

A Lumumba-kormány megdöntése, 1960 óta nem látta szülőföldjét.

— Kisgyerek voltam, viszont könnyen viseltem el a bolyongást. Tíz évig Egyiptomban éltünk, ott jártam középiskolába. Utána jöttem Budapestre. Foglalkoztat a fejlődő országokkal kapcsolatos minden kérdés, legyen az gazdasági vagye politikai. Tulajdonképpen ez vezetett ide, a konferenciára is. Egyébként egy éve a, Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa vagyok, ahol szintén a harmadik világ témakörét kutatom.

Emery Lumumba a fejlődési világkonferencia két előkészítő ülésén is részt vett, az egyik Budapesten volt, a másik az indiai Indoreban. Egy hét múlva búcsút mond a második otthonaként szeretett Budapestnek.

— Genfbe megyek. Tudományos munkámhoz kell a- nyagot gyűjtenem. Bs ki tudja, én optimista vagyok, amíg Genfben felkészülök a disszertációmra, talán otthon is változik valamit a politikai helyzet, és utána hazatérhetek. Különben... Akár változik, akár nem, megyék. Ez szilárd elhatározásom.

Testvéreiről faggatom. Annak idején a négy Lumumba gyerek sorsáról sokat hallottunk.

— Felnőttek már ők is. Két fiútestvérem Kairóban tanul. Huszonnégy éves öcsém szintén közgazdász lesz, a tizennyolc éves pedig mérnöknek készül. Húgom huszonnyolc esztendős, és a Sorbone hallgatója, politikai tudományokkal foglalkozik.

A szünetnek vége, dr. Emery Lumumba az ülésterembe tart. Szombaton szólalt fel, azt elemezte: milyen a belső és külső tényezők összefüggése Zaire gazdaságának fejlődésében. Mindent meg akar tanulni, amit hazájáról megtanulhat. Mikor jön el az az idő, amikor Lumumba fia a gyakorlatban alkalmazhatja tudását otthon? L.T.

1